2014. december 29., hétfő

Avatar: The Legeng of Korra - Book Four: Balance

Itt állok (ülök) egy újabb Korra évad és egy újabb Avatar sorozat után és egyszerűen nem tudom mit gondoljak.
Szóval már az előző évadon is lehetett érezni, hogy már csak pénzt akarnak lehúzni erről az égészről, mert én konkrétan ezt az utolsó évadot sehova sem tudom rakni. A harmadik könyv végén Korra baját elég jól elláttak és ebből kifolyólag visszavonult egy kicsit miközben eltelt, ha jól emlékszem három év. Jó oké, no problemos, kicsit megmutatták kivel mi lett és ekkor jön, hogy Korra már vagy fél éve nincs meg. Itt még úgy voltam, hogy ez egy tök jó alap, és egy izgalmas végkifejletnek ad lehetőséget. Itt egy kicsit ugrálós lett a sztori, hol Korrát, hol pedig a többieket mutatták, ahogy tesznek vesznek, közben pedig szépen megismerkedhettünk ennek a könyvnek a főgonoszával Kuvirával. Aztán Korra visszatér, nyekegett egy kicsit, próbált erősködni, de nem ment neki. És.. és wut. Nem értettem ez mért jó. Aztán máris a hetedik résznél jártunk és jött egy flashback rész. Mondom: "még erre is van időtök? Ejj, de jól megy nektek." Aztán irdatlan iramot vett fel az egész, pár rész alatt le is zavarták konkrétan az egész főszálat, mert az elején mindent csináltak csak nem a sztorival foglalkoztak. Korra a szememben megint nem ért egy forintot sem, az előző könyvben és most sem ő végezte el a dolgok nagyját, de, mint avatár tényleg sok mindent tett, és tényleg több mindent tett, mint az elődjei. A vége, meg hát mondanom sem kell elég érdekes lett. Először nem tudtam, hogy mit is gondoljak arról, hogy meg merték lépni, hogy Korrát és Asamit hozták össze, de végül is arra jutottam, hogy nem volt jó, és nagyon kár volt. 
Eleve az egész anime rejtetten azért erős társadalomkritikát is rejt, gondolok itt az elnyomásra és a manipulálásra például, ami a gyerekek szemével nem is tudom milyen lehet. Szerintem fel sem fogják. A másság elfogadása pedig úgyszintén fontos, nekem nincs is bajom vele, de ha nem muszáj akkor nem szeretném nézni. Ezért nincs a blogon még se yuri, se yaoi téma. Nem igazán tudom én ezt bevenni, és nem szeretem mikor a képembe tolják. Ezért is haragszom a melegfelvonulásra. Szerintem az emberek felét nem érdekli, hogy ki mit csinál egészen addig amíg nem reklámozza és tolja a képébe. Másrészről azért nem tetszett, mert egy kicsit illúzió romboló lett, hogy a hős, akire felnéznél meleg. Meg amúgy is Makónak szurkoltam.Viszont örültem Varricknak és Zhu Li-nek, nagyon poénos pár volt, és az a leánykérés.
Karakterek terén nem történt változás, Korrában én csalódtam, többet vártam tőle. Mako sikeresen felhúzta magát, szóval neki örültem. Bolint még mindig imádom, nagyon fun karakter. Asamival semmi bajom, de ha nem létezne akkor se lenne semmi, valahogy nem szerepel sokat. Tenzinnek örülök, hogy egy kicsit bolondabb karakter lett, 
Toph-ot jó volt újra látni. Su-t és Lint is nagyon megkedveltem, örülök, hogy anno kibékültek. Kuvirát utálom, kétszínű dög, de végül is elég jó magyarázatot is tudott adni arra, hogy miért is tette, amit tett. Végül már Varrick és Zhu Li is elengedhetetlen része lett az egész történetnek, s talán ők voltak a legobb szereplők is. Én nagyon megkedveltem őket. Zhu Li! Do the thing!
A grafika, zenék nem változtak, a harcok továbbra is látványosak voltak.
Így a végére azt kell mondjam csalódtam, és biztosan máshogy működöm, mint a többi ember, mert nekem pont, hogy az eleje tetszett jobban. A végére csak kapkodtak, pörögtek, a szememben lejáratták Korrát, a vége sem tetszett és csak azt éreztem már, hogy húzták le róla a bőrt a több pénzért. Szolid 6/10. Mert karácsony van.

2014. december 26., péntek

Top 20 anime opening of 2014


Gondoltam csinálok egy ilyet is, dzsetöbön elég menőnek számít összevágni egy vidibe azokat az openingeket, amiked a kedves delikvens kedvelt az adott évben. A vicc mondjuk csak annyit, hogy ott top 50-ről és hasonló számokról beszélünk, míg nálam csak egy szerény 20 jött össze.
Nem szeretnék konkrét sorrendet felállítani, most amit év eleje óta hallgatok azt természetes, hogy jobban kedvelem, vagy éppen már meguntam, szóval a számok csak azt mutatják, hogy hányadiknál tartunk a 20-ból.

2014. december 19., péntek

Akame ga Kill!

Sokáig úgy voltam vele, hogy a  Date A Live 2 lesz az év csalódása, de ez egyenesen kenterbe vágta azt, és toronymagasan megszerezte ezt a pozíciót.
 Na most azt mindenképp megemlítendő, hogy én ettől az animétől nagyon sokat vártam, az első rész nálam nagyon magasra tette a mércét, meg persze az alapkoncepció is nagyon ígéretes a bérgyilkos, forradalmáros körítésével. De mégsem lett belőle az, amit vártam. Az első, nagyszerű rész után leülepedett a sztori és én csak néztem, hogy ez most mi, abszolút nem kelt olyan hátborzongató hatást, mint az első rész. Ez jó ideig így ment és akkor ott a hatodik résznél megint felkaptam a fejem, hogy hű de jó rész volt, még ha meg is halt valaki. És onnantól megint tetszett, viszont ahogy haladtunk előre egyre több szereplő tűnt el, helyettük bukkantak fel újak, akiket megint pár részen belül elvesztettünk. Az embernek ideje sem volt, megkedvelni/ megutálni az adott szereplőt... Viszont a közben lezajlódó események érdekesek, izgalmasak is voltak, hellyel- közzel, de annyira elvette a kedvemet az egésztől a gyors szereplőcserék, hogy hihetetlen. Darálták is a részeket és ezt nem csak onnan tudom, hogy olvastam róla, hanem iszonyat érezhető is volt. A harcok is nagyon rövidek voltak, viszont látványosak. A vége sajnos originál lett, hozzáteszem, szerintem borzasztó is lett. Tehát ez a mindenki meghal feeling nekem nem jött át, és igazából már úgy voltam, hogy Akamét már tiszta fölösleg életben hagyni... Az utolsó részben Esdeath és Akame harca már feljebb tornászta a pontot, mert az a csata valami hihetetlen jó volt, és mikor már azt hittem más nem hal meg of korsz, hogy még valaki meghalt és én ezen annyira felhúztam magam, hogy megfogadtam, akkor sem adok több pontot rá.
Viszonylag sok szereplőt felvonultat az anime, mégsem tudom azt mondani, hogy megkedveltem úgy igazán vagy, hogy érdekes szereplő volt akárki is. Nyilván mindenkinek volt valami oka, hogy csatlakozott a Night Raidbe, legtöbbjük a sanyarú gyermekkort kapta meg az oknak. A címből adódóan azt gondoltam, hogy Akame lesz a főszereplő, de, hogy őszinte legyek én egy pillanatig sem láttam annak. Az elején Tatsumi kiképzésében vett részt meg ilyesmik, de én nem igazán kedveltem meg. Egyrészt csöndes karakter is volt, másrészről szerintem nagyon keveset szerepelt, igaz mikor igen, akkor alakított, de valahogy nem jött át a karaktere. Tatsumi volt a legelső új tag, mindjárt az első részben láttuk is, milyen kegyetlenek tudnak lenni az emberek a fővárosban. Amúgy egy kedvelhető karakter volt, nem az az elkeseredett ember, szerintem ő vitt egy kis színt társaságunk életébe, hogy ne legyen full letargikus az egész. Mine, a kis stundere, aki a maga módján megint csak egy kedvelhető egyén volt. Tetszett, hogy rajta keresztül is csempésztek egy kis romantikus szálat a történetbe, kár, hogy így lett vége. Leonét megint csak csíptem, ő is egy olyan karakter volt, aki mindig próbálta feldobni a társaságot. Lubbock megintcsak egy fun karakternek számított, viszont ő valahogy semleges maradt a számomra. Chelsea időközben csatlakozott be, hamar csatlakozott a Tatsumi fan klubhoz, viszont amilyen gyorsan jött olyan gyorsan ment is, még időm sem volt megkedvelni. Sheele vol az első, aki meghalt, viszont nála még nem lehetett azt érezni, hogy csak még egy ember meghalt, már meg sem lepődök, ezért rajta még meglepődtem. A főellenségek közül én csak Esdeath-t emelném ki, mert egy nagyon érdekes személyiségnek tartottam, és igazából ő sem tagadta, hogy istenigazából csak a harc élteti, viszont vele valahogy nem tudtam shippelni Tatsumit. Mondanám, hogy Kurome is fontos, de nélküle is teljesen jó lett volna a sorozat és még a tesós klisét sem lövik el.
A grafika szerintem részről- részre lett jobb, egy kicsit látszódott rajta ugyan, hogy "csak" egy shounen, de például a kevés cenzúrával nálam ez telitalálat volt. A második openinget nagyon megkedveltem viszont a többi ost-t simán felejtős.
Összességében sokat vártam, de keveset kaptam, viszont az alap tetszett, a teiguk, mint fegyverek is egészen újszerűnek hatott, de túlságosan is csapongó volt 4/10-nél nem tudok rá többet adni.

2014. december 15., hétfő

2014. november 28., péntek

Facebook





Sziasztok!


Igen, két és majdnem fél év után megérett bennem az, hogy csináljak a blognak egy fészbúk oldalt. Félreértés ne essék, én most nem érzem magam pronak vagy akárminek, egyszerűen úgy éreztem, hogy annak több értelme lenne, ha egy ilyen oldalt kedvelnének az emberek és nem a kamu fészbúkomon jelölnének be. Most visszatekintve már azt sem csinálnám meg, ha ez valakit megnyugtat :)
 Lényeg, ami lényeg ezen remélhetőleg könnyebben elérhető leszek, több dolgot is meg tudok osztani és még jobban remélhetőleg sokkal aktívabb is leszek, mivel ezt az eredeti fiókommal csinálom és ennek szerintem így több értelme van. Remélem lesz még jó pár lájkolóm, bal oldalra is kitettem az oldalsávba :)

2014. november 27., csütörtök

Barakamon

Sokszor kezdek így egy- egy bejegyzést, de ez is egy teljesen spontán kezdés volt, a Watamotéhoz hasonlóan csak egy pillanatkép miatt kezdtem el nézni, de míg az csalódás volt, addig ez maga a Kánaán.
Első blikkre mindenki levágja, hogy mennyi vicces esettel járhat ha egy nagyvárosi lekerül falura, ami ráadásul szinte el is van vágva a civilizáció többi részéről. Többnyire ebből és magából a szereplők jelleméből táplálkozott a sorozat, ami nem viccelek, nagyon jó lett. Maga a történet arról szólt, hogy a Sensei hogyan változik meg, természetesen pozitív irányba. A legjobb meg talán az volt, hogy ő is megváltoztatta egy kicsit a falusiakat. A történet inkább csak idézőjeles volt, slice of life lévén random történéseket kaptunk, ami persze kicsit sem gond. Jó volt egy kicsit megismerkedni a szokásokkal, hagyományokkal, legendákkal is. A vége felé kezdett egy kisebb sztori szerűség is kialakulni, és nálam itt vágta el magát egy kicsit. Mikor a sensei visszament Tokióba azért, hogy bocsánatot kérjen a mittoménkitől és leöntötte a versenyre szánt művét az már sok volt nekem. Vicces volt, de előtte meg mindenkit ott hagyott búcsúzás nélkül és ráadásul még tönkre is teszi élete művét, utána meg siránkozik, hogy nem megy neki megint az írás. Erre egy telefonhívás megint egyenesbe hozta, és megígérte (?, már nem emlékszem tisztán), hogy visszamegy. Szerintem ennek semmi értelme volt és emiatt kevesebb pontot is adtam rá, mert szerintem nagyon nagy hülyeség volt. Viszont hihetetlenül jó volt hallgatni a japán parasztbeszédet, imádom amikor ilyenekre is odafigyelnek.
Karakterek terén ugyan nem volt túl kimagasló, mégis pont, hogy az egyszerű és legfőképpen szerethető karakterek miatt is lett olyan amilyen. A Sensei-nek egy elég érdekes karaktere volt, sőt egy kicsit mintha rám is hasonlítana. Ő az, aki mindenből ki akar maradni, de ha mégis belerángatják a többiek ő élvezi a legjobban. Ezenfelül egy kedves, cukimuki karakter volt szerintem, és nagyon vicces jeleneteket tudott okozni a bénaságával. Naru, az a tipikus kotnyeleskedő, rosszcsont gyerek, akit szerintem élőben a pokolra kívánnék, de így ebben a környezetben, és a saját "feladatával" egy nagyon remek karakter volt. Az meg külön említésre méltó, hogy a seiyuu-ja maga is még csak egy kisgyerek és mégis milyen jól végezte a dolgát! Kawafujiról, Hiroshiról, Miwáról, Hináról, Tamáról sajnos már nem lehet sokat beszélni, legalábbis szerintem, de kétségtelenül pótolhatatlanok, akár a humoruk, akár a tetteik miatt amivel a Senseit egyre jobban sikerül terelgetniük. Kanzakiról meg csak annyit, hogy nem tudom hová tenni a karakterét. Már eleve azt hittem lesz köztük valami nagy banzáj, de inkább csak "behódolt" a Sensei tetteinek, és ennyiben el is veszett az undok karaktere. Ja, amúgy Kaji Yuki... A Sensei anyukája meg megér egy külön misét :'D
A grafika szerintem szép volt, illett a sorozathoz, bár attól még hozzá kell tenni, hogy nem ennek lett a legszebb, de ha jól tudom a manga sem erős ezen a téren. Rengeteg SD formát használtak, amik tovább fokozták a vicces helyzeteket. Az opening nagyon megfogott, nagyon jó hangulatot teremtett és a képi világa is tetszett. Az endinget, nem akarok túlozni, de szerintem egyszer sem hallgattam meg.
Összességében egy nagyon jó vígjáték volt, egy kis slice of life-al keverve, de a vége felé nekem már túl sok volt, amit műveltek benne. Egyszerűen már nem értettem, hogy mért kell tovább rontani a helyzetet és fokozni hülyeségekkel. Sokat gondolkoztam, hogy hány pontot is adjak, végül a vége miatt vontam le pár pontot, így "csak" 8/10

2014. november 24., hétfő

2014. november 1., szombat

Zene füleimnek! október

A zene is meg az amv is :DDD

Beszt muzsika ewör










Palikámra csak most találtam rá, de szerelem volt első látásra ő is meg a hangja is. És még japánul is énekel :o


   

2014. október 25., szombat

Free!: Eternal Summer

Azért valljuk be, hogy aki nem volt oda az első évadért akkor a másodikért mért lenne. Na én is így jártam :'D
Tehát tényleg nem vártam most ettől semmit, csak mondom jól van megnézem, mert mégiscsak legyen kimaxolva. És tényleg csak ennyi volt. Ugyan azt tudom elmondani kb, mint az első évadról, annyi volt a változás, hogy itt már arról szólt az egész, hogy ki mi lesz miután leérettségizik. Ismét eljátszottak a legszemforgatóbb vitákkal, de plusz pont neki, hogy legalább néha nagyon jó vígjáték tud lenni és képes megröhögtetni. Az új szereplő behozása is fölösleges volt szerintem, ő is össze vissza fenyegetőzött aztán a végére meg legyünk mind jó barátok, mert mindenkinek lett egy álma, ami beteljesült. Ámen.
Harut talán egy kicsit jobban megkedveltem, tetszett, hogy próbált egy kicsit a saját lábára állni. Rint még nem tudom pontosan hova tegyem, de mondjuk fél úton van ahhoz, hogy fél úton legyen a szimpihez. Még mindig inkább csak a balhét kereste szerintem, meg annyira irányítani akart... De tetszett, hogy elvitte Harut, meg úgy tényleg egy kicsit kedvelhetőbb lett. Sousuke karaktere meg kb olyan volt, mint az első évadban Rin. Állandóan menőzött, kereste a konfliktust, azt egy nagy szar volt... Nagyon utáltam őt. Volt egy másik új karakter Momo, akit imádtam :D Na ő tényleg cuki volt :D Makoto még mindig olyan "nagypapás" karakter, Nagisa még mindig fun, Rei úgyszintén, Gou még mindig vicces néha, de nem idegesítő kicsit sem.
Grafika hozta a KyoAni színvonalat szó se róla. Az opening megint nem tetszett. Viszont az egyetlen amiért tényleg érdemes volt elkezdeni a sorozatot megint az ending volt. A képi világ újfent nagyon jó volt, baromi sokat röhögtem rajta, és a zene is nagyon tetszett.
Hát úgy vagyok vele megint, hogy jólvan, megnéztem, és köszönöm az ismét remek endinget. 4/10.

Tokyo ESP

Mit is várhat az ember lánya egy X-Men-re hajazó animétől, ha az X-Ment is csak most szombaton nézte meg? Semmit. Egyedül a főkép miatt akartam megnézni, mert tetszett a lány fehér haja.
Igazából így a sorozat után elég vegyesek az érzéseim. Alapjáraton a történet alapja nagyon jó, nekem az nagyon tetszett, vártam is minden héten, de most, hogy vége nem tudom mit gondoljak. Valahogy semmilyen volt az egész. Mindjárt az első részben megmutatták az utolsó rész történéseit aztán go vissza a jelenbe.  Jó, oké. Nem probléma. Innen viszont kicsit olyaan fura lett az egész, de megmondani meg nem tudom miért. Megtudtuk hogy lesznek a mutánsok, megismertük az ellenfelet, Rinka jól kikapott, elvitték Azumát, Rinka erős akar lenni, hogy hős lehessen, aki megmenti Azumát. Konkrétan így lehet összefoglalni az egész animét. Csak ezután átment egy Rinka kiképzőbe az egész, ahol végig arról beszéltek, hogy a hősök így meg a hősök úgy, meg hogy Azuma szemében én hős vagyok. De tényleg. Már egyenesen zavaró volt, hogy ennyire erre a szuperhős témáról szólt az egész! Viszont voltak kifejezetten jó momentumok is, például mikor megismertük a Professzor múltját. Az nagyon tetszett. Na meg maga az is tetszett, hogy női főszereplő van, és az is jó volt, hogy erősebb akart lenni, csak szerintem túlzásba vitték. Az erejével kapcsolatban meg először úgy voltam, hogy ratyibbat nem is kaphatott volna, de végül is pont az miatt, hogy nem sok mindenre tudta használni, maradhatott jobban emberi és pont ez miatt maradt továbbra is viszonlag szerethető.
Szóval Rinka a maga módján kedvelhető, szerencsére annyit nem ripacskodott, erős, és viszonylag határozott személyiségnek mondanám. Tetszett, hogy érzelmeket táplált Azuma iránt és emiatt még eltökéltebb lehetett. Azumát egy nagyon naiv karakternek tartom. Megmondom őszintén nem is tudom eldönteni, hogy kedveltem-e vagy sem. Még jó, hogy nem szerepelt annyit mert tuti nem-et mondanék.. A professzor volt talán a legérdekesebb karakter. Mindenki tudtja, hogy ő az ellenség én mégis szimpatizáltam vele egy kicsit. Szerintem érthető volt mit miért tett. Minami-t viszont egyértelműen utáltam. Egyrészt nagyon idegesítő karakter volt másrészt pedig nem tetszett, hogy magától nem tudott dönteni. Murasaki és Ayumu párosa is aranyos volt, valamint Kobushit is megszerettem. Roushi mester pedig szintúgy jó arc volt.
A grafika nem volt a legszebb, de egyáltalán nem volt ronda vagy ilyesmi. Az openinget nagyon megszerettem, nem csoda, hisz Faylan az ending pedig hasonlóképpen jó volt. Amúgy csak nekem tűnt fel, hogy ugyan azok az előadók voltak mint a Mirai Nikkinél? Tudom semmi jelentősége, csak ezen úgy hirtelen megakadt a szemem :D
Összességében jó volt hétről hétre nézni, vártam is, de valahogy mégsem lett az igazi. A vége is olyan "most ez komoly?" lett. Legjobb szívvel 6/10.

2014. október 13., hétfő

Szezonos animék első látásra -2014 ősz-

Mikor olvastam, hogy kb miről is szól akkora egy marhaságnak tűnt, hogy úgy voltam nekem ezt látnom kell. Első rész pozitívan ért, szerintem pont akkora hülyeség amit elvártam. Sikerült megnevettetnie többször is, a szereplők is szimpatikusak, KyoAni. Ha marad ilyen szerintem egy jó kis vígjátékot kapunk.

Aranyos kis három perces szösszenetek, amik újfent az otakukból merítenek. Nagyon sakat nevetek rajta, szerintem érdemes rászánni ennyi időt.

Nyilván elmaradhatatlan, hogy valami szupererő/természetfeletti témájút ne nézzek egy- egy szezonban, most erre esett a választásom. Első: Kaji Yuki. Mért kell mindenhol ott lennie? Kettő: why Toei? Még mindig kisül a retinám azoktól az ocsmány CGI animációtól. Az első rész még csak kb felvetette, hogy mi is lesz, de igazából az alap ötlet tetszik, érdekes is. Elsőre maradjunk annyiban, hogy jó.

Hát ez lesz az én animém *-* Elsőnek az openinget említeném meg ami valami csodásmesés, és valahogy az egész animéről a Sakamichi no Apollon jutott az eszembe. Lehet csak a zongora miatt. De az első rész nagyon nagyon tetszett. A grafika szintúgy gyönyörű és azt hiszem nagyjából már körvonalazódtak bennem a szerelmi szálak is. Szereplők nagyon szimpatikusak, nagyon kellemes hangulatú, sokat várok tőle!

2014.10.18.
Eddig ez volt az, ami a legkevésbé tetszett. A főszereplő már első kapásból is egy irritáló, naiv kislány s később ez 100%-ban meg is erősödik. Az első rész végére elég hamar rá tud jönni az ember. Viszont az opening alapján, ami mellesleg nagyon tetszett, úgy érzem Yona keresztülmegy kisebb- nagyonn fejlődésen így még adok neki esélyt, de első rész alapján abszolút nem nyűgözött le.

Rögtön két résszel strartoltam, és azt kell mondanom, hogy tetszett. Ugyan valahogy kicsit többet vártam, mert pont ezt a két fejezetet olvastam mangában is, így most itt még nem igazán értek meglepetések, így betudom ennek a dolgot. Viszont Erika hangja kicsit irritál, túl esetlen hozzá szerintem, mert nekem ő egy kicsit erősebb karakter. Legalábbis lélekben :D

Gekkan Shoujo Nozaki-kun

Bevallom ezt az animét végig olyan tudatban néztem, hogy ez egy shoujo. Fogalmam sincs miért. Aztán mikor betettem a fejezettek közé láttam, hogy ez shounen. Szal pofáraesés. De legalább így teljesen máshogy állok a sorozathoz. 
Első körben nagyon örültem az animének, mert a Mangaka-san to Assistant-san to után jó volt, hogy még egy anime lesz ami jól kiparodizálja a mangakészítést. Ez mellé még úgy alapjáraton egy romantikus vígjátékot vártam, pont a fent említett dolgok miatt, ezért első körben csalódtam, mert a szerelmi szálak meg sem mozdultak. De igazából így ez már nem is probléma. Konkrét történet nem volt, a helyzetkomikumokból próbálták kihozni amit lehetett, ráadásul nagyon jól. Pont a leggyakoribb shoujos kliséket parodizálták ki, amiket már unásig láthattunk. Az együgyű szereplők miatt pedig még jobban átjött minden és kicsit sem volt unalmas. Viszont rohadtul a mellékszereplők vitték el az egész sztorit! Még Chiyo úgy ahogy részt vett, de Nozaki jobbára csak végigasszisztálta a történéseket. Minden részt végigkönnyeztem, nekem tényleg nagyon bejött. Az utolsó részben ugyan felcsillant a remény, hogy mégiscsak lesz itten valami, de főszereplőnk a maga módján tönkrevágta az egészet.
Igazából egy kicsit hülyeség írni a szereplőkről szerintem, mert olyan hű de nagy jellemmel egy sem rendelkezett, de lássuk: Nozaki talán a leghülyébb szereplő akit valaha láttam, de csak félig jó értelemben. Marha sok vicces helyzetett teremtett az értetlenségével, de néha már már bosszantó is volt. De kedveltem benne, hogy még ha furcsa módin is, de mindenhogyan fejleszteni akarja magát, hogy jobb legyen a mangája. Chiyo igazából egy kedves kis aranyos lány, de kb ennyi. Néha még majdnem én lepődtem meg, hogy van neki ennyi sütnivalója, mert sokszor nem néztem ki belőle. Mikorin volt szerintem a sorozat sztárja :D Annyira édes volt, hogy menőzni akart, de mindig elszégyellte magát tőle :'D Hori és Kashima párosa is szimpatikus volt, annyira jó volt, hogy a lány volt a menő, a fiú meg kb ütötte vágta. A másik nagy páros Seo és Wakamatsu volt. Hát ezeken is meg kellet halni. Wakamatsu utálja Seot, közben meg szerelmes Loreleibe aki meg Seo. Hát mieez xD Közbe meg féltékeny Seora mikor fiúkkal van. Hát haljak meg :D
Grafika szép, de nem kimagasló. A seiyuuk is jók voltak. Az openingje nagyon tetszett, zeneileg és képileg is. Az ending is tetszett, mindig meghallgattam, de annyira mély nyomot mégsem hagyott.
Összességében egy nagyon jó kis vígjáték volt, igaz nulla történettel, de az nem hiányzott neki. Sajnos a történetet inkább a mellékszereplők vitték el, de ettől függetlenül imádom sorozat volt és bármikor nézném tovább. 8/10

2014. október 2., csütörtök

2014. szeptember 29., hétfő

Mondo magazin 2014 október

  • Soul Eater NOT!
  • Sailor Moon Crystal
  • Mushishi 2
  • Toradora!
  • Black Bullet
  • Strike the Blood
  • Spice and Wolf
  • Girls und Panzer
  • Isshūkan Friends
  • Love Hina
  • No Game No Life
  • Yotsubato!
  • I am a Hero
  • Őszi szezonajánló
  • Fanfordítások és jogszabályok
  • Nyelvlecke - mesélj a múltról!
  • Mishima Yukio
  • A japán tetoválás művészete
  •  Sminktörténelem 2.
  • Sailor Moon divat és merchandise
  • Cosplay craft és perf tanácsok, trükkök
  • Hazai League of Legends cosplayesek
  • Yuriko a holland animeconon
  • Yuriko Gamescom beszámolója
  • Rajzolj mágikus tárgyakat és fegyvereket!
  • Naruto Shippuden Ultimate Ninja storm Revolution
  • Dead Rising 3
  • Dark Souls 2 DLC-k
  • E-sport: Dék-Korea: az e-sport Mekkája
  • SID
  • 2PM
  • Haruka
  • Koreai étteremajánló
  • Könyvajánlók
+++ COSPLAYES DUPLA BORÍTÓVAL!
+++ AJÁNDÉK KÉTOLDALAS ÓRIÁSPOSZTERREL!

Hááát kíváncsi vagyok milyen is lesz, pár cikk érdekel, és nagyon remélem, hogy  Sailor Moon óriásposzter fog visszaköszönni rám :))

Ao Haru Ride

A legnagyobb félelmem volt a szezonban mivel a mangáját már az egekig magasztalom. Ebből kifolyólag féltem, hogy nagyon el fogják cseszni és úgy járok, mint a Sukitte Ii na yo.-val.
Legnagyobb meglepetésemre abszolút pozitív csalódás lett az anime. Konkrétan nem tudok, vagy inkább nem is akarok hibát találni benne. Az egész úgy volt jó, ahogy volt. Kicsit ugyan szerintem lassan haladt a történet, mindössze 14 fejezetet dolgoztak fel, de azt minden egyes apró részletével. Tényleg nagyon részletes volt, legjobb emlékezetem szerint szinte minden így történt. Attól is tartottam, hogy egyszerűen nem jönnek át majd az érzések, de szerencsére minden átjött nekem. Tiszta heppi voltam tőle. Szóval a melankolikus hangulatot is jól adta vissza és a chibiknek is köszönhetően a vidám hangulata is meglett. A legjobb pedig az volt, hogy pontosan tudtam, hogy mi fog történni mégis vártam, hogy "na most vajon mit fogsz lépni kiskomám".  Egyetlen hibája, hogy ez így most semmilyen sem lett. Úgy értem jól van elkezdték, egy egész aranyos lezárást is kapott, de ez így egyszerűen kevés. Ez tényleg csak belepillantás volt a történetbe. Sajnáltam, hogy így lógva hagytak mindent. Ha meg már itt vagyunk akkor említsük meg, hogy bár elcsépelt téma ez a beilleszkedős önmegismerős téma, de ha jól csinálják akkor tud jó is lenni. Most egy kicsit visszaszerezte a hitemet a Production I.G..
Futaba szerintem abszolút egy nagyon kedvelhető karakter. Nekem eszembe nem jutott azért neheztelni rá, mert szeretett volna beilleszkedni valahová, és ezért mindent megtett. A seiyuu-járól Uchida Maayaról nem tudtam viszont eldönteni, hogy illett-e hozzá. Néha nagyon illett hozzá, néha meg már csak nyávogott szerintem.. Kész rejtély. Kou tipikusan az esetem. Tudjátok az a hűvös menő karakter, aki szeret cukkolni másokat. A mangában van egy pont ahol egy kicsit ugyan csalódtam benne, de később megint rendbe tette magát. De ez ugye nem ide tartozik. Itt az animében egy jól elfogadható karakter, aki ugyan először furcsának tűnhet, de ahogy megismertük egyre szimpatikusabb lesz. Kaji Yuukira meg még mindig haragszom. Ugyan nagyjából sikerült elfogadnom, de szerintem találhattak volna jobbat is. Muraoval kapcsolatban magam is meglepődtem. A mangában jobban kedveltem. Nem tudom mi lehetett a baj, talán az is, hogy nem ilyen hangot képzeltem el neki. Yuuri egy nagyon aranyos lányka, és egy pillanatig se tudtam rá haragudni azért mert ő is Kout akarta. A mangában meg később még jobban megkedveltem. Kominatot is nagyon megkedveltem, ő itt talán még szimpibb volt, mint papíron. Tanaka-senseit az anime se tudta velem jobban megszerettetni. Nem azt mondom, hogy utálom, de sose hiányzik egyetlen egy kommentje sem. Touma sajnos még nem kapott sok szerepet, de igazából még én sem ismerem őt annyira, hogy monshassak róla valamit, mert a manga magyar fordításában pont most jön majd el az ő ideje.
Viszont Production I.G. ide vagy oda a grafika nem volt egy nagy was ist das. Nem volt ronda, dee azt se mondhatom, hogy szép. Sok chibi meg ilyen mittodomén milyen wtf fejeket raktak bele ( :'D ), amit tovább segítették az összhangot. Az opening valami csodásmesés volt, meg még most is az, imádom hallgatni. Az ending is szép volt, de nem igazán fogott meg. Ellenben egy insert song, ami többször is felcsendült annál inkább megfogott.
Összességében nem volt, egy kiemelkedő darab, de azzal, hogy ilyen részletesen adaptálta a mangát és ennyire át tudta adni az érzelmeket engem teljesen megfogott. Ilyen egy jó shoujo-manga adaptáció. Részemről 10/10.

2014. szeptember 24., szerda

Tokyo Ghoul

Az előző szezonban bevillant nekem, hogy valami horror szerűséget is akarok már nézni a sok cukimukiság és vígjáték mellett, így esett választásom erre és a Terror in Tokyora. Utóbbit viszont későbbre halasztottam.
Úgy ültem neki a sorozatnak, hogy semmit nem tudtam róla, szóval nem is volt vele kapcsolatban konkrét elvárásom. Voltak ötleteim, de azok meg sem közelítették a valóságot. Első rész után meg úgy voltam, ha nem cseszik el jó lesz. Aztán jöttek a részek és egyre jobban nem tudtam mit érzek. Egyrészről nagyon jó volt meg érdekes másrészről meg háát... Túl sok mindent akartak egyszerre. Nem árulok el nagy titkot, de kb 60 fejezetet dolgozott fel ez a tizenkét rész és hát nem kell mondanom, hogy rohadtul érződik is rajta. Noha én nem olvasom a mangát (mondjuk, ami késik nem múlik), de biztos vagyok benne, hogy rengeteg dolgot kihagytak. Arról meg szó se essék, hogy a kevés epizódszám miatt rohantak. Nemkicsit,
 nagyon. Emiatt a történet konkrétan nem létezett. Csak úgy mindenből kaptunk egy kicsit, de ténylegesen azt a szálat sosem ismerhettük meg. Ott volt pl. Mado, akit noha gyűlöltem azért mégiscsak kíváncsi lettem volna a történetére, már ha van neki mert mondom nem ismerem a papíros változatot. Szóval érezhetően összecsapott volt az egész, látszott, hogy próbálták összeollózni a fontosabb részeket és pont emiatt lett rossz az egész. Amondó vagyok, de szerintem 24 részben sokkal elfogadhatóbban lehetett volna adaptálni és akkor talán nem lett volna csapongó. Ez ugyan úgy a kevés rész miatt volt. Egyszerűen ennek nem ennyi rész kellett volna. Hát most na. Még leírom 100x, de ez van. Viszont voltak pozitívumai is az animének. Nagyon tetszett, hogy ennyire erősen feszegették a morális kérdéseket. Azt is szuper, hogy az emberekre is próbáltak egy kis időt szakítani, hogy ők hogyan állnak a ghoulokhoz. Az utolsó rész meg valami fenomenális lett, csak az vele a baj, hogy még azt is félbeszakították. Tehát konkrétan az utolsó szálat le sem zárták. Kár érte. Hiába jön a következő évad, kár érte. 
Karakterek terén meg megint nem mutatott túl sokat nekem az anime. Egyszerűen nem tudtam egyik karakterhez sem igazán kötődni. Lehet ha többet  tudtam volna róluk, vagy valami...A főszereplőről, Kanekiről a Chaos;Head Takumija jutott az eszembe. Ugyanaz a teszetosza karakter, nem tud semmit sem tenni és mindig segítségre szorul, DE az utolsó részben meg valami überkirály karakter lesz. Így az összes karakterfejlődés körülbelül az utolsó részre maradt. Toukát nem tudom hova rakni. Nem volt egy rossz karakter, de ahhoz, hogy megkedveljem több kellet volna. Elkezdtek ugyan infókat csepegtetni róla és a családjáról, de ez kevés volt. Sőt egy picit úgy éreztem maga a sorozat is le akarja járatni, mert az elején elég badass karakternek mutatták be, de valahogy a végére mintha ebből visszavettek volna. Amonról megint csak annyit tudok nyilatkozni, hogyha többet tudtam volna róla, akkor talán éreznék is valamit iránta. De semmi. Mondjuk nem lett annyira ellenszenves, mint elsőre tűnt. Az külön tetszett, hogy ennyire ragaszkodott a társához. Madora mondtam, hogy kiváncsi lettem volna, de ettől függetlenül utáltam. Nagyon. Szerintem gusztustalan volt, s már a beszédje is taszított. Rize megint egy tök homály, mert annak ellenére, hogy szerintem egy tök fontos karakter nem is szerepelt sokat. Jó, tudom, hogy ő így most meghalt meg minden, de ha már Hanazawa Kanát adták neki seiyuunak azt hinné az ember, hogy többet fog beszélni és így kisértené Kanekit. But it's just my opinion. Akit még mindenképp meg kell említenem az Tsukiyama. Az az ember esküszöm megér egy misét xD Elsőre nagyon wtf volt, de én eskü megkedveltem :D Több szereplőt igazából felesleges kiemelni, aki (szerintem) fontos lesz, azokról a következő évadban tudhatunk meg többet.
A grafika meglehetősen szépre sikeredett, de a harcjelenetek itt-ott kicsit összecsapottak voltak. A cenzúra meg hát cenzúra... De ennyire? Azt nagyon túlzásba vitték. Pl egy véresőt azért nem kellet volna kitakarni, ilyet azért láthat máshol is az ember lánya. Az opening elsőre valahogy nem fogott meg, de a végére már nagyon megtettszett és nem csak zeneileg, de képileg is. Az ending inkább csak képileg fogott meg.
Összességében véve nem volt egy rossz anime, volt benne potenciál, de valahogy semmi sem klappolt benne. Túlságosan siettek és túl sok volt benne az értelmetlen erőszak. Nincs nekem semmi bajom azzal, ha kínoznak valamit, de mikor két részen keresztül tolják, úgy, hogy semmi értelme, az már hülyeség. Ennek ellenére tetszett és vártam hétről hétre, mert kíváncsi voltam arra, hogy mit hoznak ki belőle, de 6/10-nél többet nem tudok rá adni.

2014. szeptember 19., péntek

Amiket meg szeretnék nézni...


Hát ez a szezon nem lesz túl erős, számomra legalábbis biztosan nem. Össz- vissz nyolc animére tudtam azt mondani, hogy hát ez úgy érdekelne, de többsége megint csak véletlen választás és szerintem egy része így is halott ügy lesz... Bezzeg nem olyan rég még 20 animét is simán néztem volna xD Viszont két animét nagyoon várok: a Psycho-Passt és az Ookami Shoujo to Kuro Oujit. Előbbit viszont szerintem megint egyben fogom lenyomni.

2014. szeptember 9., kedd

Avatar: The Legend of Korra - Book Three: Change

Mivel én a Korrás verziót is nagyon csípem, ezért már nagyon vártam, hogy kijöjjön a harmadik évad.
Nagyon nagyon érdekes volt ez az évad több szempontból is. De lássuk is miért. Szépen folytatódott történetünk, miután Korra nyitva hagyta az átjárókat. Először megkaptuk az ehhez társuló konfliktusokat, kitiltották Republic Cityből már szinte mindenki utálta ott. Viszont ez a szál hamar elfelejtődött és elvarratlan lett, mivel jöttek az új ellenségek. Nyilván ez egy érdekes történetet és megannyi izgalmas harcot hozott. Szóval eddig hangzik valahogy jól az egész. Igazából egyre jobban érződik ezen a történeten, hogy már csak még több bőrt akarnak lehúzni róla. 13 rész alatt őszintén szerintem semmi nagy dolgot nem produkáltak. Tényleg nem mondom, hogy nem szeretem meg nem izgultam végig, de valahogy csak azt éreztem, hogy belebasztak mindent a történetbe, aztán majd lesz valami. Volt itt testvérviszály, nagy családi találkozás, lázadás, gyilkosság meg miegymás. De ez legjobban az új ellenségeknél mutatkozott meg. Éppen csak elcsepegtettek róluk pár infót és ennyi. Hogy kik ők és mit is akarnak pontosan nem is igazán derült ki, csak arra is rávágtak valamit. Pozitívum viszont, hogy lettek új levegőidomárok, bár én belőlük talán szerettem volna többet látni, de tetszett, hogy hamar összekovácsolódtak. A lezárás újfent izgalmas volt, de siralmas ami a végére kikerekedett. Azért remélem a negyedik könyvben már kisebbet csalódom, de szó se róla azt is várom, na.
A karakterek között csak a levegőidomárok lettek újak meg persze az ellenségek, de az idomárjaink nem lényegesek úgy istenigazából... Végül is ahogy írtam az ellenségek összecsapottak lettek, a céljuk is csak olyan amilyen, de a legrosszabb, hogy szinte semmit se tudtunk meg róluk. Korra egy cseppet sem fejlődött a szememben, egyre inkább úgy éreztem, hogy a sorozat direkt járatja le. Nem is az volt a baj, hogy egyedül nem képes semmire, mivel ezt nem tartom gondnak, hanem tényleg semmit nem tudott felmutatni. Mako-t most nagyon nem szeretem, remélem a következő könyvre egy kicsit össze kapja magát. Asami viszont egyre jobban szimpatikus a számomra, pedig első blikkre nem volt szimpi anno, de tényleg egyre kedvelhetőbb karakter lesz. Bolint még mindig egy  kicsit Sokka utánzatnak érzem, de kit érdekel ha rajta is nagyon jókat tudok szórakozni? Ő is még mindig instan fav itten. Több embert meg most nincs kedvem kiemelni.
Opening nincs nagyon, ahogy ending sem, az a szokásos bevezető és dallam marad a végéről. Szóval nem változtak. Grafika még mindig tetszik, viszonylag igényesnek mondanám, nem nagyon lehet látni hanyag munkát (vagy csak én vagyok nyomi és nem veszem észre :D)
Összességében még mindig jó, de már kezd elveszni belőle a tényleges tartalom és csak a bőrt próbálják lehúzni róla.