2019. július 12., péntek

A hetedik év


Eltelt egy újabb esztendő, én pedig még mindig nem tudom mit is kellene ilyenkor mondanom, valahogy mindig magamra terelem a szót, és ez valószínűleg most sem lesz másképpen. Lassan egy éve már, hogy a dolgozó emberek táborát erősítem, és bár az elején elég nehézkesen ment az, hogy a hobbimnak is tudjak szentelni egy kis időt, úgy tűnik a mai napig ezt sikerült egyensúlyba hoznom. Nem áll mögöttem egy túl könnyű év több szempontból sem, sőt, ennél valószínűleg csak rosszabb lesz, de próbálom és az egész családom próbálja az élet naposabb oldalát nézni. Szerencsére a munkahelyem is egészen jó, ha más nem, a kollégákra egy szavam nem lehet.😇
Kicsit visszatérve pedig a blogra, azt hiszem nyugodtan lehetne az oldal mottója a korábbi évekről már jól ismert "megfogyva bár, de törve nem" életfilozófia. Valószínűleg már semmi nem lesz olyan, mint amit hét évvel ezelőtt elképzeltem, de azt kell mondanom, hogy egészen elégedett vagyok azzal ahogy most állnak a dolgok. Mármint még nem tökéletesen úgy van minden, de azt hiszem alakul, csak kicsit össze kellene szednem magam.
Legyen szép napotok/estétek, köszönöm azoknak, akik időről- időre benéznek ide és jövőre találkozzunk megint!😊

2019. június 8., szombat

Pár manga, amit szeretnék befejezni 2019-ben


"Pár", mi? Ezt még én sem hittem el. Elég furcsa így az év közepén (konkrétan) ilyesmibe belevágni, főleg, hogy az animés "kihívásomat" már mikor megírtam. Igazából nem sokkal azután már motoszkált egy hasonló bejegyzés a fejemben, de a megvalósítás valahogy elmaradt, de az okok hasonlóak mint abban. 

2019. április 17., szerda

Összefoglaló -2019 téli szezon-

Anno nem tudtam mire számíthatok ettől az animétől, hisz az előzményét nem ismertem, és egy rövid bemutatószövegnél jobban nem is néztem utána ennek sem. Az első két rész tisztázta előttem, hogy ez bonyolult és fura anime lesz, de tetszett a hangulata és kíváncsi voltam, hogy ebből mit hoznak ki 18 rész alatt. Na most aztán hamar felrúgták az elképzeléseimet, ugyanis több kisebb történetet mutatott be pár rész alatt, az egy hosszú történet helyett, amik ugyan egy hajszálon kb., de kapcsolódtak egymáshoz. Én meg nem tudtam, hogy mi a szart nézek. Próbáltam nagyon odafigyelni a dolgokra, ezért úgy gondolom nem csak az én hibám, hogy nem értettem ezt az animét. Sokkal több akart lenni, mint ami valójában volt, és annyi, de annyi kérdésem lenne. Értem, hogy Boogiepop akkor tűnik fel, meg ott ahol kell, amikor a világot valami veszély fenyegeti, de miért? Meg sokszor nem is csinált semmit. Fel se tűnt részeken keresztül, ha felbukkant sokszor baromi nyakatekert párbeszédeket folytatott le az emberekkel, ha meg véletlenül valami harcra került a sor, akkor sem kínlódott túl sokat. Na meg miért voltak olyan emberek, akiknek volt valamilyen természetfeletti erejük? Vagy ez mind csak a Towa Szervezet csinálta? De hogy? Mondom, én próbáltam odafigyelni amennyire csak tudtam, de ezeket egyszerűen nem értettem meg. Lehet velem van a baj, egy idő után biztos nem is kínlódtam azzal, hogy megértsem a miérteket és az összefüggéseket, számomra ez inkább valami fennkölt művészanime lett a végére, ami mézesmázosan becsomagolt mindent, csak alatta meg valahogy nem volt semmi. Sajnálom, mert azt hittem, hogy ez valami nagyon jó lesz, vagy legalábbis ennél biztosan jobb, ha már egyszer arra méltónak találták, hogy újra elővegyék. Az egyetlen pozitívuma számomra talán az openingje, mert azt nagyon megszerettem a végére.
4/10

Ez az anime a másik "ludas" számomra ebben a szezonban, ugyanis azzal a célzattal kezdtem el, hogy ez majd mekkora egy kínlódás és borzalmas unalmasság lesz, de legnagyobb meglepetésemre kifejezettem élveztem. Kaptam ebből a deep nyáladzásból is, amiért amúgy is elkezdtem nézni, de tényleg legnagyobb meglepetésemre sokszor nagyon vicces és szórakoztató volt. Az egyértelműen látszik rajta, hogy sok mindent kihagytak, ha jól tudom közel 200 fejezetet fel is dolgoztak ebben a 12 részben, ami nagyon durva, de ehhez képest sikerült kihozniuk belőle egy egész elfogadható történetet. Nem tudom, hogy itt alakultak ki táborok, de én egyértelműen a #teamRui voltam, számomra Hina borzasztó ellentmondásos volt. Felnőtt volt, de nagyon gyerekesen viselkedett, nem akart kikezdeni Natsuoval, mert a mostohatestvére, azért se mert a diákja, de közben mégis kikezdett vele, otthagyta, mégis összejött vele, de ilyenkor sem gondolkozott. Mondjuk azt a mai napig nem értem, hogy éjszaka hogyan lehet messziről olyan éles képet csinálni. Valaki mondja már meg, hogy ehhez milyen csúcs-szuper hightech kamera kell... Persze Rui is meggondolatlan volt néha, de úgy érzem nála ez teljesen elfogadható volt, meg nem tudom az egész személyisége szimpatikusabb volt számomra. Meg szeretném még megemlíteni, hogy milyen jó szereplőgárdával dolgozott ez az anime, rengeteg jó mellékszereplő volt szerintem, akikből akár még többet is el tudtam volna viselni. Aztán voltak itt még olyanok, akiknél kifejezetten érződött a csökkentett műsoridő, majdhogynem annyira, hogy szinte kár volt őket belerakni, ha már nem kezdtek velük semmit. Végül had beszéljek még egy kicsit a végéről is. Mind mondtam 12 részhez képest sikerült egy elég korrekt történetet összeeszkábálniuk, és a vége is pont olyan, hogy akár normális lezárásnak is elmenne, ha nagyon szeretném, de annyira azért nyitva hagyta az utat, hogy ha úgy van, akár folytatni is lehet. Én mindenesetre kellemeset csalódtam ebben, elgondolkoztam a manga elolvasásán is, úgyhogy a dolgát megtette. Ja, és mellesleg ne menjünk el a brutál jó openingje mellett sem, ami a szezon egyik legjobbja lett nálam.
7/10

A legújabb szerelem animém. Röviden és tömören ennyi, azonban azt mindenképp megjegyezném, hogy az első évadhoz képest mintha egymás ellentétei lennének. Ha visszagondolok, akkor az első évadot valami tömény röhögésként jellemezném, ehhez képest ez az évad sokkal mélyebb volt, sokkal elgondolkoztatóbb volt számomra, ami abszolút nem volt probléma, ez is jól állt neki, de én egy kicsit hiányoltam belőle egy kicsit több humort. Ez volt talán az egyetlen problémám, az egész még mindig tiszta eyecandy volt, hihetetlenül látványos harcokat mutattak be, az egész bagázs még mindig tiszta örült, imádtam az egészet. A végével volt még talán egy kis problémám, túl egyszerűen zárták le, vártam volna még valamit a végére. Például egy beszélgetést...
9/10

Nem tagadom, egyik szezonkedvencem volt. Már az első rész után is úgy voltam vele, hogy tök jó, hogy gyerekek és annyira jó, hogy ilyen okosak. Így utólag csak dicsérni tudom ugyan, de úgy nagyjából a felénél egy kicsit leült a sorozat, ami miatt mérges voltam, mert mondom ez így nem fog beleférni 12 részbe (mert ugye akkor még nem volt szó, hogy lesz második évad), úgy éreztem nagyon felesleges köröket futnak, húzzák olyannal az időt, amit sokkal gyorsabban is meg lehetett oldani, itt főleg Don és Gilda beavatására gondolok amúgy, meg az őrült Krone nővér kínlódásaira. Utólag persze egyértelmű, hogy erősen kulcsfontosságúak voltak, de még így is úgy gondolom, hogy hamarabb le lehetett volna ezeket tudni. Valamint beszéljünk arról, hogy engem ez az anime hányszor lepett meg, akár azzal, hogy mik történtek vagy akár azzal, hogy egy olyan problémát, amit látszólag lehetetlen lett volna megoldani mégis meg tudtak oldani. Példának okán Emma, aki okos és ügyes is volt mégis végtelenül naiv és sokszor nagyon uselessnek tűnt mégis milyen badass dolgokat tett ott a végén. Le a kalappal előtte. Vagy Norman, aki számtalanszor lenyűgözött, hogy milyen furfangos. Ray nekem egy kicsit fekete bárány ugyan, néha napján úgy nem tudtam eldönteni, hogy ő akkor most így hogy van meg mi van vele, de kétség kívül ő is nagyon fontos karakter volt itt és végül is vele sincsen semmi gond. És ha az még nem lenne elég, hogy mennyire szerettem a szereplőket, nem csak a három főszereplőt amúgy, hanem mindenkit, mert marha imádnivaló gyerekeket sikerült összehozni, akkor beszéljünk még egy kicsit az egész anime hangulatáról. Az elején teljesen földhöz csapja az embert, nagyon jól átjön az a komor hangulat, ami elönti a gyerekeket, majd utána az a kvázi lelki terror, amit átélnek a mama és Krone által, valamint az a kontraszt, hogy magukra erőltetik, hogy nincs semmi gond, miközben tudják, hogy gyakorlatilag bármikor jöhetnek értük valami zseniális volt. Én ezeket nagyon átéreztem. Szerencsére már be is rendelték a második évadot, amit nagyon várok, így nem kell különösebben szót ejtenem a végéről, DE nagyon ki kell emelnem mama, azaz Isabella karakterét a végéről, ahol bemutatták a múltját, valamint azt, ahogyan kvázi elbúcsúzott a gyerekektől. Nem tudom miért, de szinte megkedveltem, vagy nem is tudom, de az biztos, hogy nagyon jó volt őt egy kicsit más szemszögből látni a dolgokat.
9/10

Végül pedig a szezon utolsó befejezett darabja. Megmondom őszintén, már az első rész alapján sem gondoltam, hogy ez valami nagy durranás lesz, de nagyon reménykedtem abban, hogy azért valamit sikerül összehozniuk. De sajnos nem sikerült. Valójában azt sem tudom megmondani, hogy mit nem szerettem  vagy épp mit szerettem benne, annyira az arany középúton haladt a semlegességen nálam. Pedig úgy gondolom, hogy valójában egy nagyon jó alapja volt, egészen új és más szemszögből próbálta megközelíteni ezt az egész mahou shoujo témát, de valahogy nagyon rossz útra kanyarodott. Minden héten megnéztem amúgy, de azt is ki kell emelnem, hogy volt olyan, hogy egy részt szinte áttekertem annyira unalmas és lassú volt, és sokszor a többi részbe is beletekertem. Nagyon kemény dolgokkal dobálózott, volt itt minden szerintem, és voltak jó dolgai is ezáltal, de úgy érzem, hogy valahol sokkal több akart lenni, mint ami valójában volt. Nagyon be akarta mutatni, hogy a háború hogyan tönkre tud tenni bárkit, függetlenül attól, hogy hol volt, ki ő, mi ő. Mindenbe belecsippentett kicsit, mindenbe belekezdett, csak valahogy semmi normális magyarázatot nem kaptunk. Például ezt az egész iskolás sztorit nem értettem igazán. Az addig oké, hogy Asuka szeretne normális életet élni, de semmi értelmét nem láttam annak a két lánynak, akikkel összebarátkozott. A nézők egyszerűen nem kaptak belőlük eleget ahhoz, hogy megkedveljék, annak viszont sokak voltak, hogy állandóak kvázi útban legyenek és mindenhol ippe pont ott legyenek ahol a gond van. A "történetnek" meg pont úgy lett vége, hogy valójában még csak akkor kezdődött el normálisan. De például tök egyértelmű, hogy ki az ellenségük, nem értem, hogy hogy nem vágja le senki, hogy ki az a nő a maszk mögött. Személy szerint a karaktereket sem kedveltem meg túlságosan, sőt kifejezetten Asuka volt számomra az, aki a legunszimpatikusabb és legszerencsétlenebb volt, hiába volt erős és képzett. Kurumi megmagyarázhatatlan okból szimpatikus volt, kifejezetten tetszettek a yandere megnyilvánulásai, valamint shame on me, de a vallatásait is bírtam. Valamint Chisatot, az egyik ellenséget is kifejezetten megkedveltem, legalábbis a többiekhez képest. 
Na most ha egy mondatban kellene összefoglalnom, akkor nagyon elhúzták a bemelegítést, mert ez az anime nem volt több annál, mint egy kis ráhangolódás a valós történetre.
5/10