2017. március 29., szerda

Watashi ga Motete Dousunda

Még anno mangában álltam neki, bár kicsit szkeptikusan, de az az öt fejezet teljesen meggyőzött arról, hogy ez bizony lehet, hogy nagyon jó lesz. Sajnos azóta sem folytatta senki a fordítását😡
Na de mivel még tökre emlékeztem a mangára, ezért nagyon figyeltem, mennyire adaptáljál jól. És hát azt kell mondanom, hogy az eleje bizony, hogy mangahű volt. Ez szerintem tök nagy plusz, mert akkor gondolom vagyis inkább remélem a továbbiakban is megtartották ez a jó szokásukat. Mondjuk ettől függetlenül még tartottam, tekintve, hogy egy BL rajongó fujoshi mindennapjairól szól, és ez mégiscsak távol áll tőlem. De annyira jóra meg tudták csinálni, hogy az hihetetlen. Borzasztó jól bemutatták szerintem milyen egy tősgyökeres otaku, még sokszor már én is magamra ismertem, hova tovább baromi jól ki is parodizálták. Ugyanakkor ezt az egy hét alatt 120 kilóról 50 leszeket kicsit soknak éreztem, talán mert én sem vagyok egy nádszál és kicsit rosszul esett, hogy csak akkor látta meg mindenki Kae-ben a szépet, mikor vékony lett. Bár az egyik részben, amiben visszahízott, pont erről volt szó, hogy páran akkor elhagyták, de egy kis fejmosás után rájöttek, hogy ő attól még ugyanaz a személy, akit igazán 
megszerettek. Ez szerintem nagyon kedves rész volt. Viszont, ha azt nézzük, hogy mi is volz ez az anime, akkor azt kell mondanom, hogy nem volt egy nagy was ist das. Minden fiú kapott egy kisebb route-ot, akárcsak egy otome gameban, ahol jelen esetben hőseink még szerelmesebbek lettek, a csajnak meg halvány lila gőze sem volt az egészről. Mondjuk az még pluszba viccesebbé tette az egészet, hogy igazából szinte sosem volt egyedül egy fiúval sem, mindig csoportosan mentek és közbe állandóan ment a vita, hogy akkor ehhez az adott fiúnak egyáltalán hogy volt mersze😂 Ezért, és így inkább epizódcentrikus az egész, konkrétabb tartalom nélkül. Az utolsó két részben rájött a flúgos bagázs, hogy még senki sem vallott szerelmet, így pont ideje lenne már, így meg is történt a csoportos vallomás tétel. Ezután mindenkivel elment egy randira, ami amolyan összegzés volt, neki is és nekünk is. Kíváncsi  voltam ebből mit hoznak ki, és hát abszolút nem kellett csalódnom. Kae kapott egy fangörcsöt és onnan konkrétan szart le mindenkit. Azt gondoltam, hogy nem választ senkit meg ilyenek, de így elintézni hatalmas ötlet volt szerintem. 
Kae elég butácska a szerelem terén, vagyis az IRL-ben lévő szerelem terén, de hát nem meglepő és nem is zavaró. Amúgy egy végtelenül kedves lány, akinek kihaltam a mindenféle reakcióján és a fangörcsein. Kobayashi Yuu amúgy kicsit fura volt nekem a szinkronjaként. A sovány alakjában még csak-csak elment,  de amit a dagi formájában összeszenvedett, az borzalmas volt. Igazából az volt a hülyeség, hogy a testsúlyával megváltoztatták a hangját. Legalábbis ennyire drasztikusan. Az az igazság, hogy a fiúkban nem fedeztem fel túl sok fantáziát, nem voltak túl egyéniek. Ez egyrészről rossz, de talán jobb is volt, hogy ennyire egyszerűek és átlagosak. Ez miatt viszont nem igazán alakult ki senkiről komolyabb véleményem, senkihez nem húz a szívem. Mindenki kedves, meg aranyos, de ennyi. Talán életemben először szavaznék egy yuri kapcsolatra, mert Shima-chan volt az egyetlen, aki minden porcikáját szerette, nem csak ez az elfogadom az otakuságát, mert ennyire bejön és majd túlteszek rajta dolog, hiszen full rokon lelkek voltak. A háremen kívül csak két "fontosabb" mellékszereplő volt, A-chan, Kae fujoshi pajtija és a Senpai bátyja, aki nem kicsit adta fel a leckét hőseinknek, de nagyon bírtam a búráját. Mondjuk ő valószínűleg csak a Senpai miatt kekeckedett ennyit, de hát akkor is.
 A grafika annyira nem volt szép, hiába csinálták meg szépre az arcokat, 5 éve néztek így ki körülbelül az animék. Az op-ed páros nem volt rossz, de gondolom meg sem lepődtök, ha azt mondom nem különösebben hatottak meg.
Egy szó mint száz, oda meg vissza voltam ettől az animétől. Nagyon vicces volt, jól kiparodizálta a dolgokat és abszolút nem volt zavaró, hogy nem a románcra mentek rá komolyan, hanem  inkább azt is lazábban vették. Szívesen vennék belőle egy második évadot😊 9/10

2017. március 23., csütörtök

Fukigen na Mononokean

Nagyon érdekelt ez az anime, mert nagyjából mindent képvisel, amiért odavagyok: egy kis természetfeletti, humorral a mindennapi életben.
Nem is volt kérdés, hogy nézni fogom és az első részért is odavoltam, úgyhogy több sem kellett. Az első rész megmutatta a két főszereplő találkozását és mindjárt egy borzasztó megható résszel kezdett. Ritkán van olyan, hogy már az első részen bekönnyezek (inkább sírtam), de ennek még ezt is sikerült elérnie. Persze őszinte leszek, nem egy nagy was ist das az anime, erősen érződik rajta, hogy csak bemelegítés arra, hogy kezd el olvasni a mangát. Ugyanis történet az nagyon nincs. Elvétve kapunk pár információ morzsát, ami utalás lehet valami sokkal komolyabbra, de ettől függetlenül az anime 90%-ban arról szólt, hogy részről részre találkoztunk egy újabb youkai-val, akit ilyen olyan megsegítés után átküldhetett Abeno a túlvilágra. Ezek általában egyszerűbb és fele annyira sem komoly ügyek voltak, mint azt elsőre gondolnánk és ez adta meg az egész sava-borsát. Vagyis inkább a hangulat, amit árasztott magából, az a kifejezetten kellemes hangulat, amitől teljesen ellazulsz és kikapcsolódsz tőle arra a heti húsz percre, amíg nézed. Persze ha akar az ember bőven láthat bele többet és valószínűleg van is benne több. Én úgy gondolom, hogy végső soron Abeno meglágyításáról szól a történet, hogy nem kell annyira félni attól, hogy kedves is legyél ne csak udvarias és hogy ne félj mások felé nyitni, mert abból csak jó származhat. És innen jön a másik konklúziója a 
történetnek, ami szerint igenis megéri kedvesnek és megértőnek lenni másokkal, mert ezt egyszer még meghálálhatják, mint ahogyan az kiderült az utlsó 2-3 részből is. Visszatérve pedig Abenora, és a "távolságtartására" kiderül, hogy ő sem volt mindig ilyen és hogy egy régi trauma okozza, amiről csak nagyon kis említéseket tesznek ezért kár kicsit, hogy nem mélyedtek bele jobban, ahelyett, hogy például Yahikóval kínlódtak jó pár részen keresztül, szerintem teljesen feleslegesen, azonkívül, hogy gyerekkori barátja Abenonak semmivel sem tett többet a történethez. A vége nagyon aranyos lett szerintem, és mivel semmi konkrétat nem zárt le, így talán egyszer lesz egy második évadja, amit én nagyon szívesen vennék, mert mint mondtam borzasztó kellemes sorozat.
Nos valljuk be, jópár szereplő megfordult az animében, akiket szépen be is mutattak nekünk, de a legfőbb hangsúly mégiscsak Abenon és Hanaén volt. Szöges ellentéteik egymásnak, talán ezért alkottak jó párost. Abenot természetesen az első pillanattól kezdve imádtam, egy egoista bunkó, de közben meg ránézel és tudod, hogy egyszerűen nem rossz ember csak, mint ki is derült, nem alaptalan, hogy ilyen lett a személyisége, ami ha engem kérdeztek csak még érdekesebb és jobb karakterré tette. Hanae, nos igen, vele azért voltak gondok. Nem akarok túl gonosz lenni, de amikor meghallottam Kaji Yuki hangját már akkor levágtam, hogy egy borzasztó idegesítő karakter lesz. És hát sokszor az is 
volt, főleg a vége felé. Nem tudom, hogy javított vagy rontott volna-e ha mindezt lányként teszi, de néha eljátszottam a gondolattal. De amúgy mindezek ellenére is szerettem, egy nagyon egyenes, és rendes embernek gondolom, akitől bármikor kérhetnék segítséget, biztosan segítene és teljesen meg is bíznék benne. Mojamoja, aka Bolyhoska, akit a MAL meg sem említ 😠👺, is olyan de olyan édes volt, bizton állíthatom, hogy ő volt a kedvenc szereplőm, annyi szeretet volt benne😍 A történet vége felé úgy vettem észre, hogy Zenko és Yahiko szerepköre is megnőtt, bár szerintem jóval késöbb lesz jelentőségük, már ha lesz. Zenko amúgy aranyos lány, vele nem volt bajom, de Yahiko... Szívem szerint rituálisan feláldoznám. Nyalták a seggét, mert ha nem az volt, amit akart mindjárt csinálta a bajt...
A grafika szerintem szép volt, bár néha a CGI youkaiokat nem erőltettem volna. Teljesem elütöttek az egész animétől és annak hangulatától. Amúgy a színvilága nagyon szép, tiszta tavaszias, ahogy így visszagondolok rá. Az OP-ED páros nagyon nem jött be, már túlontúl nyálas volt nekem. 
Anyway, szerintem nagyon kellemes kis sorozat volt, jó humorral, bár azt, hogy shounen én megkérdőjelezném, pont, hogy lányoknak ajánlanám inkább. 7/10

2017. március 12., vasárnap

Magic-Kyun! Renaissance

Ha valaki megkérdezné, hogy mi volt az az anime mostanság, amit mocskosul élveztem, de mégis szégyellem, mert annyira nagy nulla az egész, akkor biztos ezt mondanám.😰 
Az egész tök egyszerűen kezdődött, nem terveztem nézni, láttam fecen egy kivágott jelenetet és igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Aztán rákerestem és jött a szomorú felismerés, hogy fordított hárem, otoge elemekkel. Rossz szokásomhoz híven nulla elvárással álltam neki, de borzasztó kellemeset csalódtam. Mind a világ, amit feltárt, mind pedig a szereplők szimpatikusak voltak, és kifejezetten szórakoztató. Hova tovább ezerszer felülírta azt, amit hittem, hogy fog nyújtani. Például szentül hittem, hogy annyi lesz a történet, hogy a fesztiválbizottság tagjait kell egyesével megkeresni és pár rész alatt meggyőzni arról, hogy csatlakozzon, az utolsó rész meg konkrétan a fesztivál lesz. Erre már a hatodik/hetedik rész környékén meglett mindenki, jött egy résznyi gyakorlás, bénázás és a kilencedik részben a fesztivál. Nem tudtam hova köpni ez annyira meglepett és halvány gőzöm sem volt mi lesz ezután. Persze a fesztivál osztatlan siker lett, nem is lehetett volna más. Ezután jött egy kis filler, az elmaradhatatlan
tengerpartos- visszaemlékezős jelenetekkel. Itt kicsit tudtunk meg Kohana anyjáról, de nyilván nem túlozták el azért... Innen már tényleg nem tudtam mi következhet. Mi a fészkes fenét akarhatnak még három részben? Aztán annyira jó pajtik lettek a szereplők, hogy egy új bizottságot alapítanak és mindenféle rendezvényt szerveznek. A következő egy színdarab lett volna, de próba közben kiderül, hogy Kohana annyira somuch tehetséges, pont mint az anyja, hogy az már halálos. Abba kell hagynia a művészkedést és el kell hagynia az akadémiát. Nos ebbe senki nem nyugszik bele, legfőképp Kohana és komába is esik. A fiúk mindent megtesznek, mindenki dalol egy kicsit és sutty, felébred és újra tudja használni a varázslatot. Nos többnyire ennyi, klisésnek klisés, de annyira jól megcsinálták, hogy egy percig sem akartam felakasztani magam az unalomtól és az idegességtől.
Kohana kifejezetten jó karakter lett, kezet foghat az értelmes női otome főszereplőkkel. Persze már zavaróan hiszékeny és jólelkű, de igenis megérdemel minden dicséretet amit kap szerintem. Teika játssza a keményet meg a bunkót is, de a szíve mélyén igenis rendes. Reménykedtem lesz esetleg valami párválasztás a végén és ők ketten összejönnek, de ennyire már nem voltak reformbontók a készítők. Kanatot utáltam a legjobban, egy mindenlében kiskanál volt, undorítóan lelkes és nem mellesleg borzasztóan irritált ahogy beszélt. Még most is hallom, de irtózom tőle. Tsukushi volt a másik nagy kedvencem, kis cukin idegesítő volt, de belé legalább szorult értelem. Meg a kis sünije 😍😍 Anjou volt a másik, akit utáltam, annyira irritáló volt a személyisége és annyira verte magát a buzis táncával meg a béna angol szavaival. Tatewakit is szerettem valamiért, kis cuki volt, talán Natsura emlékeztetett a Fairy Tailből egy kicsit jellemre és talán azzal sem mondok hülyeséget, ha azt mondom ugyan az a szinkronjuk is. Suminomiya volt a semleges karakter annyira nem csinált semmit és úgy be volt lassulva, hogy már fájt. Kifejezett problémám nem volt vele, de hát meg sem szerettem meg  meg sem utáltam.
A grafika szerintem nagyon szép volt, a szikrák kifejezetten tetszettek, plusz az is jó volt, hogy mindig az adott ember személyiségéhez passzolt. Az opening nagyon catchy-re sikerült, nem mellesleg a kivitelezése is nagyon tetszett. Az ending sem volt rossz, de nekem nem kifejezetten tetszett. A betétdalok, amik néha kifejezetten indokolatlanok voltak, is egészen tűrhetőek lettek, a személyes kedvencem Teika száma lett, amit mindig gyakorolt.
Összességében én nagyon meg vagyok elégedve ezzel az animével. A története is teljesen jó volt, a humora is kellemes, egyedül azt tudnám felhozni "hibának", hogy mindenki énekelt benne össze vissza, holott csak egy embernek lett volna ez a "szakmája", ezért picit kiábrándító, de hát mivel ez egy zenés darab végső soron egye fene. 😀 10/7