Tudjátok mi jobb egy erős kezdésnél? Ha az egész sorozat képes utána tartani azt a mércét!
Igen, előre szólok, elfogult leszek, mert nekem valami hihetetlenül bejött ez az anime. Kezdjük ott, hogy egy "sima" nyomozós cucc is mennyire jó tud lenni, hát ha még megspékelik azzal, hogy a múltban kell kutatni és akkor még egy csepp természetfelettivel meghintve még konkrétan a múltba is visszamegyünk. És akkor ez így mind szépen és jól hangzott eddig, de a legnagyobb félelmem így is az volt, hogy a gyerekszereplők miatt esetleg elvész a komolysága. Na még mit nem! Pont, hogy meghozta, hihetetlenül élvezetes volt nézni, ahogy a gyerekek is kiveszik mindenből a részüket, ahogy csak tudják. Ezenfelül még rengeteg komoly szálat felvetett az anime, gondolok itt a gyermekbántalmazásra, hogy mennyire kegyetlenek tudnak lenni a gyerekek, és hogy mennyire fontos, hogy ne hagyjunk senkit magára, mert ki tudja mi történhet. Aztán azt már mondanom sem kell, hogy ezeknek valami zseniálisan összegyúrt változatát láthattuk. Remekül kiegészítették egymást, ezzel is megnyomva az amúgy is nyomott hangulatot. Például mikor Kayo arcát az anyukája jeges vízbe nyomta, hogy lemenjenek róla a duzzanatok... hát a 
szívem szakadt meg, és tényleg rettenetesen átéreztem. Konkrétan, ha csak arról szólt volna a történet, hogy Kayót mentjük meg az anyjától az is főnyeremény lett volna. Amúgy sokat gondolkoztam, hogy mit is kezd majd magával a sorozat, mert gondoltam, hogy nem 12 részen keresztül kell néznünk, ahogy pátyolgatjuk Kayót, és igazam is lett. A történet felénél elbukott Satoru és visszaugrottunk a jelenbe, ahol még mindig ugyanolyan rosszul álltak a dolgok, sőt még romlottak is, nem is kicsit. Itt kapott amúgy nagyon nagy főszerepet Airi, akire nagyon kíváncsi voltam, és abszolút nem kellett csalódnom benne. Itt elég nagy akció volt benne, legalábbis a sorozat előbbi részeihez képest, és ezek a pillanatok is borzasztóan tetszettek. Amúgy megijedtem ezeknél a részeknél, hogy most megint mi lesz, mondom ez így biztos nem lesz jó, és újra visszamentünk a múltba, hogy közel s tova újrakezdtük az egészet, szinte előröl. Innentől viszont már nagyon felgyorsultak az események és Kayo ügyét is lezárhattuk. Majd jött a többi gyerek megvédése, ami nekem megint csak izgalmas volt. Elsősorban azért mert végre kiderült, hogy ki is volt a tettes. Hogy őszinte legyek én egészen addig nem hittem el, hogy a tanár volt az, hiába olvastam spekulációkat arról, hogy tuti ő.
Egyszerűen nem hittem el, annyira jól át tudott verni. Még ha volt is olyan pillanatom, hogy esetleg már én is kezdtem volna gyanakodni, a következő pillanatban valami olyasmit tett, ami miatt számomra elképzelhetetlenné tette, hogy ő lenne a gyilkos. Ezt baromira tudtam értékelni, nagyon tetszett. És akkor jött az a bizonyos Satoru nélküli opening, ami azért kicsit megrémisztett. Itt ugrottunk vissza a megváltozott jelenbe, ahol Satoru már 15 éve kómában fekszik... De nyilván pont felébred :D Ezután már a lezárás következett, ami már viszonylag nyugodtabb volt, annyira nem stresszelte meg már az embert. Persze, azért itt is lehetett izgulni, de érezni is lehetett, hogy ez már jól fog elsülni. Az ötlet pedig, ahogy rászedték a tanárt, hogy valljon be mindent valami zseniális volt! Innen már csak azért izgultam, hogy Airi valahogy visszakerüljön a képbe, mert nagyon megkedveltem őt. Amolyan személyes sértésnek is vettem volna, ha nem tűnik fel, de feltűnt... látnotok kellett volna az arcom :)
Mint fentebb is írtam, nagyon féltem, hogy relatíve gyerekek lesznek a főszereplők, de pozitívan csalódtam. Látszik, hogy a 80-as évekbe még nem voltak pávák a gyerekek nagy része :'D Satoru pont olyan volt, mint amilyennek lennie kellett. Kedves, segítőkész, kitartó, hiszen mindent megtett, hogy megmentse az édesanyját, valamint Kayót, aki miatt hosszú ideig lelkiismeret furdalása volt. Kayo pont úgy viselkedett, mint ahogy egy másik gyerek is viselkedett volna hasonló esetben, teljesen kedvelhető karakter volt és ami a legfontosabb, hogy nagyon meg tudta érinteni az embert a vele történtek. Nekem Airi volt az egyik személyes kedvencem a sorozatban, pedg alig szerepelt szegény. Viszont az a kevés amit szerepelt, mondhatni minőségi volt, megmutatta, hogy ő egy fasza csaj :D Nagyon, nagyon kedveltem. A másik nagy kedvencem Satoru anyukája volt, Sachiko. Annyira haláli volt az a nő, mindenben maximálisan támogatta a fiát és szerintem nagyon jó fej volt. A tanár, Yashiro karaktere pedig zseniálisan lett kitalálva. Igazából senki sem volt nagyon kiemelkedő, mindenki nagyon egyszerű volt, viszont ezzel együtt nagyon is kedvelhető. Ezt főleg annak tudom be, hogy pont azt mutatták be, hogy az emberekből mégsem veszett ki az együttérzés és hogy a gyerekek sem feltétlenül csak gonoszkodni tudnak. 
A grafika egésze nagyon rendben volt szerintem, egyedüli panaszom a kicsit csúnyácska karakterdizájnra tér ki, de össz vissz ennyi. A színek, a tájak mind-mind remek hangulatot kölcsönöztek az animének. Az opening pedig tipikusan az a fajta, amikor azt mondod, hogy ne a borító alapján ítéld meg a könyvet. A szövege tükrözte a komorabb hangulatot, viszont a hangulata alapján valahogy sokkal vidámabbra számítana szerintem az ember :D Ennek ellenére imádtam az első pillanattól, nagyon jó volt. Alig vártam, hogy kiadják. Az ending már sokkal jobban tükrözte az animét, viszont nem igazán nyerte el a tetszésem.Összességében? Az egyik legjobb anime az évben, ezt már most ki merem jelenteni. Rengeteg műfaj keveredett benne, a történet nagyon érdekes, izgalmas, elgondolkoztató volt. Képes volt többször is megtéveszteni, sokszor pedig nagyon megnyomott a hangulata is. Emellett kapott egy szép kerek lezárást is. Borzasztóan megszerettem. Részemről ez egy 10/10 lett.
