Bokura wa Minna Kawaisou

 

Velem talán még sosem fordult elő az, hogy a címe miatt nézzek meg egy animét, de pont itt volt az ideje, hogy ezen is változtassak, mivel kegyetlenül tetszik a címe. Az meg plusz poén lett, hogy kevesebb, mint egy nap elég volt, hogy megnézzem. Ami azért nálam ritkaságnak számít manapság.

Igazából nem vártam sok mindent, mégis egy kicsit csalódott vagyok. Még anno láttam egy magyar amv-t belőle, ami zseniális volt és egy picit komolyabb, összetettebb történet vártam tőle. Az alapfelállás jó volt, ha a gyerek készül egyedül élni abból többnyire jó dolgok szoktak kisülni. Itt is ez történt. Viszont vártam tőle egy kis történetet, amit nem igazán kaptam meg és ez azért egy picit zavart. A történet igazából az lenne, hogy Usa költözni készül és szerelmes lesz Ritsuba, akivel milyen véletlen együtt fog élni. Hmmm... Seinen és vígjáték révén nem vártam el egy hatalmas szerelmet a főszereplők között, de Ritsu nagyon nem akarja észre venni a szitut, mikor már mindenki réges rég levágta a dolgokat. Persze idővel javult a helyzet és már Ritsunál is alakultak a dolgok, dee azért ez egy picit meh. Bár az ilyen dolgok mindig meh-ek... dat szó :'D És bár mondhatni, hogy ez az egész anime alapja mégsem ez sem a fő téma, úgy overall. Igazából ez is csak egy volt a Kawai ház lakóinak a problémái közül. Többnyire elég random volt az egész, a lakók mindennapi életébe, néha külön a saját kis világukba néha pedig a múltjukba kaptunk egy kis betekintést. Szóval történet az így ennyi lenne többnyire mindenféle hülyeséggel ment el egy- egy rész, de NAGYON szórakoztató volt. Vicces volt, random volt, érdekes volt, és még képes is volt fenntartani a figyelmet és ez egy hatalmas előnye volt, mert amúgy meg nem nagy szám az egész. Mert be kell látni történni nem nagyon történt benne sok említésre méltó dolog, és lezárva sem lett, egy kicsi olyan nesze neked semmi fogd meg jól érzést hagyott.

Az animét egyszóval nem a történet vitte el igazán, hanem a karakterek. Akik zseniálisak. Megint. Mostanában nagyon sok jó karakterrel találkozom. Bár azt is hozzá kell tenni, hogy egyenként nem voltak olyan nagy számok, sőt viszonylag átlagosnak mondanám őket, akiket már láthattunk itt- ott, szóval nem túl nagy meglepetések, de volt mindenkinek valami fura beütése, amitől egyszerre vicces és komoly is tudott lenni az egész. Bár inkább vicces. Konkrétan kiegészítették egymást, foglalkoztak, törődtek egymással, s többnyire ezek adták az anime remek hangulatát. Usa volt igazából a történet egyetlen normális szereplője, aki a "normális életet akarok élni, de nem jött össze" kategória jeles képviselője. Ritsu igazából nagyon kis cuki, szerintem nem lehet utálni, még azt sem vontam kétségbe, hogy olvasni jó, mert tőle elhittem. Pedig én nem igazán vagyok oda érte és néha már úgy éreztem, hogy nagyon túlzásokba esik antiszockodás terén. Mayumi volt az ügyeletes hősszerelmes (?) Talán ez egy jó megfogalmazás rá. Hamar szerelmes lesz, sőt állandóan visszatér a régi pasijaihoz, akik mindig átverik. Nem túl jó az ítélőképessége férfiak terén, emiatt sokszor bedepizik és iszik. Bár nekünk ez csak jó, mert sokszor innen jönnek a legjobb poénok. Aztán egy ilyen furcsa bagázsból ki nem maradhat ki? Na, ki? Persze, hogy egy perverz mazochista :D Ezt Shiro személyében kapjuk meg, aki amúgy szerintem tök rendes, csak a társadalom nem igazán érett még meg rá :'D Sayaka nekem elég megosztó volt, valahogy nem szerepelt sokat, de amikor szerepelt akkor is inkább 

ellenszenvesnek láttam. Bár sokat dobott rajta, hogy egy régi barátja által bemutatásra került, hogy milyen is. Sumiko-san, a házmester, pedig a kora ellenére kis huncut, mindig keresi, hogy tudna kicsit belekötni az emberekbe, hogyan cukkolhatná őket, de abszolút profin csinálja. Én nagyon szerettem őt is.
A Brains Base követte el az animét, és meg kell mondjam, szerintem egy rossz szó nem lehet rájuk, nagyon jól megcsinálták, öröm volt nézni. Az opening, ha zeneileg nem is látványvilágban megfogott, de ez már nem mondható el az endingről, sajnos.
Összességében? Nagyon jó kis slice of life, kellemes hangulattal, remek szereplőkkel. A történet ugyan nem volt túlságosan erőssége, de a szereplők interakciói teljesen elvitték a sztorit. Én nagyon élveztem, bár mondom, picit azért többet vártam volna tőle. 7/10. Ha egyszer pedig folytatnák, biztos nézném :)

Mondo magazin 2015 október

 

• Shingeki no Kyojin élőszereplős mozik
• Bakemono no Ko
• Hibike! Euphonium
• Cross Game
• Chūnibyō
• Gangsta.
• THE LAST: Naruto the Movie
• Ushio to Tora
• Kemono no Sōja Erin
• Ranpo Kitan: Game of Laplace
• Yamikin Ushijima-kun
• Best of oneshot mangák 5.
• Őszi szezonajánló
• Gekijōban Naruto: The Last – Uzumaki Naruto – G.E.M. – 1/8 figura
• Anime Weekend Atlanta 2015 exkluzív conbeszámoló
• Project Anime & FACTS 2015 Belgium conbeszámoló
• Nyelvlecke – harc a folyamatos igeidővel
• Japán ama búvárok
• Edogawa Ranpo munkássága
• Japán esküvői szokások és hagyományok
• Geek esküvők
• Cosplay:  így készült Nyuffy-kun
• Cosplay:  rajzos cosplayesek, cosplayelő rajzolók
• Cosplay:  nemzetközi cosplay celebek
• Studio Mondo: perspektívák használata
• Metal Gear Solid V: The Phantom Pain
• Mad Max
• One Piece: Pirate Warriors 3
• Sword Art Online Re: Hollow Fragment
• League of Legends bemutató
• J-Rock:  FLOW
• K-Poprock: F. T. Island
• K-Poprock: CNBLUE
• Home Made Asia Hírmondó 1. 
• Okonomiyaki recept
• Könyvajánlók 

A posztereken: Attack on Titan/ Momoiro Clover Z

Volt pár cikk, ami kifejezetten izgatta a fantáziámat, meg betegesen gyűjtöm a posztereket is, még ha ki nem is rakom őket :'D

Szezonos animék első látásra -2015 ősz-

 

Dance with Devils

Hááát öhm.. :D Fordított hárem, ettől eleve nem várok sokat és az első rész sem feltétlen kecsegtetett túl sok jóval. Mindenesetre a főhősnő nem tűnik olyan rossznak, remélem marad benne egy kis talpraesettség. A fiúk előtt meg le a kalappal, jó kis bishik lettek :3 Történet szempontjából még nem kaptunk sok mindent, éppen csak beindult, de ha normálisan csinálják még élvezhető is lehet. Azért remélem nem lesz tele énekekkel mert a falnak megyek :D

 

Sakurako-san no Ashimoto ni wa Shitai ga Umatteiru

Vártam ezt az animét, mivel nagyor szeretem a Dr. Csont-ot, így mikor már úgy harangozták be, hogy Dr. Csont animében eldőlt a sorsa. Viszont így az első rész után picit csalódott vagyok. A hangulata nagyon kellemes volt az abszurd humorával, a szereplők is jónak tűnnek, bár még nem sok mindent tudtunk meg róluk. Viszont a nyomozós rész nekem nagyon elmaradt. Mikor azt hittem elkezdődik a nagy nyomozósdi tök felélénkültem, de nagyjából annyiban maradt a történet, hogy mi is lehetett az eset. Na ne már :( Remélem a továbbiakban nem így lesz, mert amúgy tetszene.

 

 Utawarerumono: Itsuwari no Kamen

Nem ismerem az előzményét, de szerencsére anélkül is nézhető, max pár utalást esetleg nem értek :D Amúgy meglepően kellemes csalódás lett. A történetből nem sokat kaptunk, de az egész hangulata nagyon megfogott a régies beütésével és a fél emberekkel, vagy hát pontosan nem is tudom mik ők, de gondolom majd erre is kitérnek. Valamint nagyon tetszik a két főszereplő kapcsolata, és esküszöm nagyon emlékeztetnek valakikre, de meg nem tudom mondani, hogy kikre :D Nekem jónak ígérkezik, remélem tényleg nem lesz baj ez előzetes történet nem ismerete.

 

Diabolik Lovers More,Blood

Wat? Igazából más azt se nagyon tudom, hogy mi volt az elsőben, szóval egy pici frissítés lehet nem ártott volna az elején, mert úgy nekikezdtek, mintha én mindenre emlékeznék meg minden... Amúgy a srácok még mindig helyesek, szeretem, ha bunkóznak, bár talán már picit sok, amit itt van. A történetet próbálják csinálni, szóval keep fighting és akkor körülbelül rendben leszünk. A csaj meg még mindig pont határeset nekem.

 

Shinmai Maou no Testament Burst

Ennek viszont nem volt baj, hogy nem volt emlékeztető, hisz egy szezon szünet után újra itt van. Első részben még nem volt sok minden, minden folytatódott tovább, mutatták, hogy biza lesz azért itt is történet, meg border hentai. Ha tudja tartani az első évad színvonalát és hasonlóan tud normális történetet adni, teljesen jó lesz.

 

Noragami Aragoto

*szívecskeszeműszmájli*szívecskeszeműszmájli*szívecskeszeműszmájli*

Nagyon örülök, hogy második évadot kapott a Noragami. Bár még nem igazán indult be semmi én mégis nagyon élveztem, jó volt újra látni őket :3 Az opening elég jó lett, bár annyira nem, mint az első, az ending meg képi világban nyűgözött le *.* Bár overall a grafika elég gyenge lett... 

supercell - Kokuhaku

 

Anime: Guilty Crown

Megjelenés: 2012/03/07

Kyou no Kira-kun

 

Még régebben említettem, hogy manga oldalról is szeretném egy kicsit erősíteni az oldalt, szóval itt is a következő "áldozat" :)

 Belegondoltál már valaha, milyen lehet úgy élni az életedet, hogy tisztában vagy vele: Már csak egy éved van hátra? 

Okamura Nino, a mindig hallgatag „madaras lány” (aki a vállán egy papagájt tart, így kapva ezt a gúnynevet) sem gondolt még soha erre egészen addig, amíg édesanyja elkeseredve el nem meséli neki, hogy egyik osztálytársa és egyben szomszédjuk, Kira Yuiji olyan betegségben szenved, amit nem tudnak meggyógyítani. A 16. életévét még be sem töltő fiúnak az orvosok már csak egy évet jósolnak. A lány nem akar hinni édesanyjának, és véleménye az iskolában sem változik meg, Kira marad a régi, mások baján szórakozó és állandóan lógó rosszfiú. A sors kegyetlen fintorával egy lépéssel mégis közelebb kerülnek egymáshoz. Minden megváltozik azonban, mikor Okamura madara, Sensei, el nem meséli neki, mit mondott a fiú szobájában feküdve. A lány kezdetben nem tudja mit is kéne tennie, de miután Kira megvédi az egész osztály szeme láttára, ráadásul a saját "barátaitól", szeretne segíteni neki. Az iskolából verekedés miatt hazaküldik Yuiji-t, Nino pedig, megunva tehetetlenségét, ott hagyja az órát és a keresésére indul. A Tokyo Towerben talál rá, ahol Kira végre őszintén bevallja, hogy mennyire fél, ezért nincsenek igazi barátai és sírva mondogatja: Nem akarok meghalni. Nino meghatódva és együtt érezve segítő kezet nyújt a kétségbe esett fiúnak. /AA/

Nos ez alapján és az első fejezet alapján, egy nagyon deep mangát vártam, de, ügyesen megoldva, a komor világot csak elrejtve kaptuk meg. Főleg az első pár fejezetre volt ez igaz, ahol Nino próbált minél jobb barátja lenni Kirának. Itt volt egy nagyobb ügy, ami őszintén megszólva eléggé bökte a csőrömet, de sikeresen megoldódott. Innentől mondhatni, hogy mindenkinek "rendbe jött" minden és megkezdődtek a boldog békeidők. Felvett egy nagyon kis fun légkört az egész, amit hihetetlen cukisággal toldottak meg. Persze volt itt minden, randizgatás, ilyen olyan ügyes bajos dolgok, és több szerelmi háromszög is. Őszintén már ott tartok, hogy egy shoujo szerelmi háromszög nélkül már nem is tud shoujo lenni. Első körben Ninonak kellett megküzdenie a féltékenység csúnya szörnyével, mint kiderült alaptalanul, annyira, hogy meg is szerezte vele a legjobb barátnőjét, Rei-t, aki innentől kezdve igencsak szerves része lett a történetnek. Innentől elég fun lett az egész, temérdek cukisággal megfűszerezve, próbálták velünk és magukkal is feledtetni, hogy Kira a halálán van. Ezzel együtt elmondható, hogy mindenféle shoujo-s klisét is beletettek, de abszolút nem állt rosszul neki a szereplők miatt. Bár a szerelmi háromszöget most lehet, hogy nem erőltettem volna Yabe részéről. Ez tényleg kezd már unalmas lenni, de ezzel meg szül egy kis egészséges rivalizálást is, szal ja. De én kezdem már unni ezeket. Innen már kicsit célirányosan megy tovább a manga, hirtelen vált nagyon komolyra, ami nagyon nem állt jól neki. Főleg azért nem, mert hülyén lett megoldva. Mert az a bebunkózik mindenki és nem beszél a másikkal, csak azért, hogy így óvja a másikat, megint csak felbosszant, mert annyira meg tudja utáltatni magát vele a karakter, akit előtte imádtál. A vége abszolút nem kiszámítható, tényleg csak az utolsó pár fejeztetnél éreztem azt, hogy most már biztosra tudom mi lesz a vége, de a felénél még tényleg izgultam rendesen. Viszont nagyon korrekt és aranyos lezárást kapott.

Mivel a maga módján egy elég mély és viszonylag tanulságos mangáról beszélünk, ezért a karakterek ehhez mérten szerintem nagyon jók voltak. Bár külön külön nem voltak túlságosan érdekesek, de a Shigatsu wa Kimi no Uso-nál rájöttem, hogy szeretem, már amennyire lehet szeretni, ha a gyerekek tudnak igazán komolyak lenni és tudják értékelni az életet. Most nyilván ehhez meg a halál kell témának, de hát valamit valamiért. Amúgy külön külön nem is igazán tudok kiemelni semmit, előbb utóbb mindenkit nagyon megszeret az ember, valójában mindenki csupaszív meg ilyenek. Persze nem mondom, hogy nem volt egy kis hátulütőjük. Kira ugyebár nagyon felbosszantott azzal, hogy bunkósággal akarja, hogy Nino minél előbb túltegye magát rajta, de Nino-t sem kell félteni, mert benne azért csalódtam, mert nagyon sokáig tűrte, hogy Kira bunkózik vele, és egy hatalmas löket kellett ahhoz, hogy észhez térjen. Rei és Yabe nagyon jó mellékszereplők voltak, mondhatni félig ők vitték el a sztorit, s talán Yabe fejlődött a legtöbbet. És az egyik, ha nem a legjobb karakter, Sensei. Haláli, hogy egy papagájt ilyen magas szerepkörbe tegyenek. Nagyon jó ötlet volt és nagyon bírtam őt, mert az a "mindenkinek megmondom a tutit" karakter volt, közben pedig mindenkinek jót akart, de elsősorban persze Ninónak. Amit még nagyon szerettem itt, meg igazából mindenhol szeretném, ha így lenne, hogy a karakterek egymást fejlesztik, kölcsönösen. Kirának igaz kapcsolatai lesznek Nino miatt, Ninonak pedig egy egész világ nyílik meg Kira miatt. Yabe elég ösztönzően hat Kirára azután, hogy egyszer még ő segített neki. Imádom az ilyeneket. Olyan szívmelengető meg aranyos, nem?

A mangát Mikimoto Rin követte el, akit eddig nem ismertem, de megnézve a listáját nincs is sok mangája. A rajzolás gyönyörű, nekem nagyon tetszett, és elmondható, hogy végig tartotta a szintet. Elég sok háttér volt, viszont azok egytől egyik csodásan kidolgozva. Valamint talán már picit sok chibi fej is előfordúlt, de ez is teljesen illett hozzá.
Összességében? Nem volt közönséges történet, de többnyire egy átlagos shoujo elemeivel dolgozott, mikor a népszerűtlen lány és a rosszfiú találkozik, szerelmesek lesznek, majd megjelenik egy másik fiú. De ezek ellenére nagyon szórakoztató volt, tudott hatni az emberre, mikor épp olyan kérdéseket feszegetett, lehetett rajt izgulni is, szóval nekem tetszett. Hét és nyolc pont között vacilláltam, de végül megkapta a jobbat. 8/10

The Last: Naruto the Movie

 

Aláírom, hogy nagyon elfogult vagyok a Narutoval, de akár beszélhetnék a Bleachről is egyszerre. Mindkettő olyan anime, amit már a "kezdetek kezdetén" is néztem, szóval ezek tényleg olyanok, amik anno engem nagyon meghatároztak. Hihetetlen nagy korszak zárult le, mikor befejeződöt mangája és nem bírtam ki, hogy ne olvassam el, hogy mi lesz a vége, de végül is úgy is tele lett volna vele a net, szóval sehogysem maradtam volna le semmiről. 

Már vártam, hogy végre megnézhessem ezt a filmet, mert én már több, mint 600 rész óta shippelem Narutót és Hinatát és hihetetlenül örültem, hogy a manga is összehozta őket, sőt mindenkit olyannal hozott össze, akiknek én örültem. A történet 2 évvel a háború után játszódik, én már annak is örültem, hogy felnőtt karakterekkel kaptuk meg az egészet, mert mindenkinek jót tett egy kis érettség. A történet maga nem épült szerintem nagy lábakra, de például engem kenyérre lehet kenni az ilyen világvégés témákkal, szóval nekem tetszett, meg hát tipikus is, most mit tudnának amúgy belerakni nem? Nagyon tetszett még például az elején az összefoglaló, ami ugyan csak néhány képkockában, de gyorsan össze is foglalta az egész történetet és nem mellesleg nagyon látványosak voltak a rajzok. Aztán mondjuk itt körülbelül ki is fogyott az, ami úgy igazán jó volt benne. Őszintén, az egésznek a körítése volt túl gyenge. Naruto 600+ rész óta kibaszottul nem veszi a lapot, SOHA, de szerintem még akkor sem, ha egy táblával kinyomnám a szemét. Aztán akkor Sakura, mint elmaradhatatlan első szerelem, ad egy olyan magyarázatot, ami azért kicsit felidegesített. Tehát azért ne magyarázza már be az embernek, hogy Naruto nem szerette és hogy csak azért akarta megszerezni őt, 

hogy nyerjen Szászke ellen. Azért ennyire nemár :( Oké, hogy mindig versenyeznek meg ilyenek, de azért na. Nem kell csak ez körül forognia állandóan mindennek. És ezután Naruto egyre többet gondolkozik Hinatán, ami abszolút nem baj, de hogy kb egy látomástól jön rá, hogy Hinata szereti és akkor innentől meg ő is őt, azért picit sok. Azért nyugodjunk már meg. És akkor picit visszakanyarodva a történethez. A világvégés téma nekem tök oké volt, valahogy nem is várok itt többet, ez bőven elég. Viszont kicsit zavart, hogy behozták Hinata testvérét, akit amúgy, ha 2 filler részben láthattunk. Oké, hogy kellett a történethez, de olyan hülyén csinálták meg szerintem. Na mindegy... A másik ami azért zavart, hogy Hinatát jobban izgatta a sál, amit kötögetett, mint a testvére, aki veszélyben van. Mondjuk mi sem igazán izgultunk érte, mert mi meg nem nagyon ismertük, szóval például engem az se nagyon érdekelt volna, ha meghal. Hát most na. Aztán jött a fordulat, már Hinata van bajban, mily meglepő. Aztán jön a nagy megmentés, ami azért cukira lett megcsinálva, hogy legalább kellett hozzá Hinata és a vége is édes lett azért. A lezárásnál pedig visszatértünk a manga utolsó fejezeteihez.

Szereplők terén nem kéne sok újdonságot mondanom, de itt mégis van néhány dolog. Fentebb már írtam, hogy örültem, hogy érettebbek lettek és az ezzel járó változásoknak is örültem, viszont csak ideig-óráig. Mert mintha már senki sem önmaga lett volna úgy istenigazából. Hisz Naruto mindig is az a fejjel a falnak típus volt, itt meg néha már annyira nyugodt meg megfontolt volt, hogy én tomboltam helyette. Hinata meg az a folyton mindenért aggódó csupaszív lány volt, de itt meg annyira csak Naruto járt a fejében, hogy azért zavaró volt már egy kicsit. A többiek meg nem igazán szerepeltek annyit és olyat, amiben fetűnt volna olyasmi, mint Hinata és Naruto esetében. Sakura még mindig picit meh, tud ha akar, de nem feltétlen veszem észre, hogy akar. Sai és Shikamaru meg igazából az ész. A főgonosz, Toneri meg elég béna volt. Bírom az ilyen agy nélkül előre karaktereket. Ja, nem. Megint vicces voltam.

A grafika és az egész rajzolása gyengus lett szerintem, most nézem a pillanatképeket, amiket csináltam és néhány képen olyan, mintha csak valami régi animért néznék, amivel kegyetlenül eljárt az idő. Így nézve botrányos. Pedig BD volt. De néha meg nagyon jó és látványos volt. Zenék meg ilyenek általában nem maradnak meg egy filmnél sem és ez most is így volt.
A legrosszabb, persze csak idézőjelesen, az, hogy ennek ellenére mégis nagyon élveztem az egészet. Talán azért, mert egyszerűen már erre vártam évek óta? Nem tudom. Mindenesetre szerintem szép, meg aranyos dolog volt megcsinálni. Mondjuk a címét nem értem, mikor megcsinálták még a Boruto filmet, amit őszintén, már nagyon feleslegesnek találok. Meg azt a sok sok plusz fejezetet is, amit még kiadtak pluszba a történethez. Csinálták meg volna rendesen egybe az egészet... 8/10