Ugyebár noitaminA ami mindig jót jelent, vagyis inkább jót akart jelenteni. Sajnos elődeihez képest nagyon alulteljesített, s hogy hol a hiba? Talán ott, hogy nem tudta magát 100%-ig komolyan vetetni. Úgy értem adott ugyebár egy elég komoly hangvételű főszál és akkor ott vannak a főszereplő lányok, akik azt kell mondjam tönkre vágják az egészet. Nem volt velük baj egyszerűen nem illettek bele ebbe az üldözős történetbe. De amúgy nem volt rossz az összhatás, valahogy minden rész le tudott kötni, de most sem volt valami nagy a történet. Keresték a holdvázlatokat, és még 2 fillerepizód szerűség is belefért a 11 részbe. Körülbelül ennyivel le is tudom a sztorit. Nem volt valami nagy akciósorozat és hiába volt nyomozósdi az ember egy pillanatig nem gondolkozott, hogy ki lehet a tettes vagy, hogy mi fog történni és hasonlók. Azt mondanám ott abban a pillanatban kellemes kikapcsolódás volt nézni, de ennél több tényleg nem volt. A legnagyobb csalódást talán az utolsó epizód hozta, ami azt kell mondanom nevetséges lett és ezáltal a vége is elég semmilyen lett. Semmit nem oldottak meg, nem derült ki mi lett a szereplőkkel és ez engem zavar.
A szereplőkkel egy bajom van. Túl moésra sikeredtek. Hozuki eleve tízen egypár éves erre rátesz, hogy zseni és kedves és még cuki is. De különösebb probléma nincs vele, nyílván úgy viselkedik ahogy egy hasonló korú gyereknek kell. Hazuki volt a kedvencem az egész animéből. Nem tudom mért, de őt nagyon kedveltem. Kazuki volt az anime fekete báránya. Utáltam őt. Csak nyavajgott és hasonlók. Anna pedig megosztó volt, de idővel őt is egészen meg lehetett kedvelni. A többi szereplőről pedig megint kár beszélni, nem szerepeltek annyit, hogy megérje írni róluk.
is szólhat körülbelül az anime, így a címre hagyatkoztam ami nekem speciel valami "harcolós" dolgot ígért. Ha úgy veszem megvolt, de mondom nem ilyesmit akartam és nem is erre számítottam. Még jobban rontott az összképen, hogy az egész egy katyvasz volt. Valamilyen szinten nyilván volt egy mélyebb mondanivalója a Föld megmentésével és ezzel az egész kommunikációs mizériával, de akárhányszor lett volna egy áttörés, ami miatt az mondanám "ez igen", mindig lelőtték a feszültséget egy poénnal vagy valami hasonlóval. De semmire nem volt elég ez a kicsit több mint másfél óra. Semmit nem magyaráztak meg, fölvetették, hogy mi is váltotta ki az egész cselekményt, de teljesen homály fedi a választ rá és konkrét választ nem is kaptunk rá. Persze kimaradhatatlan elem volt a szerelem, nem is spóroltak vele, de ez sem tudott meghatni.A történet előrehaladtával pedig csak egyre zavarosabb lett számomra az egész történet. Olyan hülyeségnek tűnt. 
De szerintem ez az én hibám is, mert valahogy el tudom mondani, hogy ez a film nem jó és nem is rossz, és attól függ hogyan értelmezzük az egészet. Viszont semmilyen jellemfejlődés vagy akár egy normális lezárás sem figyelhető meg. A karakterek tucatkarakterek, minden animébe fellelhető egy "osztály bohóca" Seki, egy "szerelmes tsundere" Natsuki, "egy félénk" Kaho és egy "titokzatos új diák" Ryouichi. Szóval külön- külön tényleg nem többek egy átlagdiáknál, egy átlag anime szereplőnél, de összeeresztve jól kiegészítik egymást. Viszont nem hagynak nyomot az emberbe. Egyiküket sem kedveltem meg igazán, talán csak Natsukival tudtam szimpatizálni egy kicsit. De a seiyuu-k nagyon el lettek találva. Hanazawa Kana talán a legjobb döntés volt a félénk Kaho számára, de Ono Daisuke is odatette magát a titokzatos új fiú szerepében.
A grafika nem különösebben kiemelkedő, de elég szép. A színek szép meleg tónusúak, de úgy az egész összhatás túl giccses. Már az első percben 5000 virágszirmot toltak a képünkbe és ezt a tevékenységüket az egész játékidő alatt fenntartották. Viszont az egész mozgalmas volt, egy pillanatra sem állt meg semmi, mindig mozgott valami a képernyőn. Az opening hamisítatlan supercell mű, esküszöm tőlük még nem hallottam rossz számot. Nagyon szép, tényleg. Az ending már sokkal hanyagolhatóbb.
Meh, meh, meh, meh, meh, meh. Megnéztem az első részt. Még vicces is volt, de ami a legfontosabb, hogy nagyon úgy nézett ki, valami krimivel kevert akármi lesz. Na az lett, de a legrosszabb fajtából. Egyszerűen selejtes története van. Tele volt üresfejű yandere karakterekkel, akik valamiért rá tudtak jönni, hogy a kutya Kazuhito. Jó, oké, de amiket lenyomtak, meg utána. Mért kínoztál Japán? A végtelenségig ismételt poénok, amik az elején még viccesek is voltak, de a huszadik vonyítás után már nem volt vicces. Többnyire az összes rész fillerszerűnek hatott, merthogy a cselekvést semmi nem vitte előre az is biztos. Lezárni meg nem zárták le, úgyhogy lehet megkínoznak minket még egyszer, de inkább ne. 
De nem kell aggódni, nem csak a történet volt lapos és unalmas, hanem a karakterek is. Rengeteg szereplőt felvonult a 12 rész alatt, de a háromnegyedéről nem tudnék két szót mondani. Natsuno karaktere messze nem volt annyira szadista, talán a tsundereségével volt egy kicsit kedvelhető. Kazuhito már már idegesítően rossz karakter, kutyapárti vagyok, de esküszöm őt néha felrúgtam volna... A többi szereplő...őőő... üresfejű sablonkarakterek, őő ennyi. Tényleg semmirevalók. 
Meglepő módon ez tetszett nekem. Na azért jó nem volt, attól még messze állt, de kifejezetten lehetett élvezni. Nem is értem azokat a lányokat facebookon akik ettől az animétől véreztek el, hogy milyen szar. Nos igaz, hogy a történet nem volt megint egy nagy was ist das, de valahogy a folyamatos vérszívás azzal az erotikával, amivel kiszívták esküszöm elvitte a hátán. Meg persze végig körüllengte egy misztikus kérdés, ami azért pöppet érdekessé tette. Lezárását tekintve elég semmilyen, és meg lehet állapítani mindegy hány évad jönne ki belőle, meg lenne nézve, mindegy milyen szar, akárcsak az UtaPüré.
Yui kifejezetten kedvelhető volt az elején, de sajnos a részek előrehaladtával eléggé elbutult, akárcsak hasonló cipőben járó társai, de még így is bőven egy jobbik kategóriában volt. A fiúk nem feltétlen sablonkarakterek, de azért nem kiemelkedőek. Kivételesen személyes kedvencem is lett Ayato személyében. Ő valahogy cuki volt. Kanatoról csak Mr. Bean jutott eszembe a folyamatos Teddy-zésével :'D Laito meg csak simán perverz kistücsök volt. Talán ők hárman szerepeltek a legtöbbet. A másik három Subaru, Reiji és Shu volt. Róluk két mondatot nem tudnék összesen elnyökögni. 
Nekem alapjáraton bejött a cucc, pont olyan elemeket tartalmazott amiket én szeretek. Egy kis mindennapi élet, egy kis szupererő, egy kis konfliktus. Nekem ha ezek együtt vannak, valahogy mindig bejön. Viszont vontatottnak éreztem. Nem történik olyan sok minden a 12 rész alatt, ezért sokszor elhúzták az egészet. És ez még hagyján, mert a 12 részben nem csak a főszállal foglalkoztak, hanem új lakókkal és még fanservice is bekerült... vagy valami hasonló... Sajnos a karakterek semmilyen jellemfejlődésen nem mentek át, de legalább a főszálat korrektül lezárták.
Karakterek terén nem muzsikált szépen a sorozat. Nem váltottak ki semmit a nézőből, ott vannak, nem is zavarnak, de ennyi. Hime a főhősnő, annak ellenére, hogy egy fontos karakter konkrétan folyamatosan lejáratták, hogy milyen gyenge. Akina már jobb eset volt, őt próbálták folyamatosan erősebbé, kedvelhetőbb karakterré tenni. Na ez nem azt jelenti, hogy Hime utálatos volt, lehetett vele is szimpatizálni. Az utolsó főszereplő Enjin volt. Meg lehetett őt is érteni, de aki szimpatizált vele azt nem tudom megérteni. A többiek mind mellékszereplők voltak, a kedvencem Kotoha volt. Annyira csíptem azt a lányt. De esküszöm a többieket nem feltétlenül éri meg megemlíteni.
Na mindegy, van benne pár érdekes cikk, de nem ájulok el tőle. A Valvrave-ról nem tudom mért most kell írni, mikor most fut a második évada, de ha másnem az óriásposzterért megéri. Feltéve ha nem valami szar lesz... megint.
hogy együtt néztük, mert mindenki szerette a családban. Mikor vége lett nagyon sajnáltuk... Aztán ide oda kattingatva megtudtam, hogy van folytatása... igaz pofára estem mivel új avatar lett. Az első könyvről nem született semmi nyom a blogon, de megpróbálom összefoglalni a kettőt, és egy kis véleményt nyilvánítani a második könyvről. Na, az a helyzet, hogy nagyon megosztó lett ez a széria. Apukámnak kicsit sem tetszett, én viszont ezt is szívesen néztem. Igaz, nagyon fura volt, hogy Aang már halott és a többi szereplő is eltűnt. Ezért is volt olyan fura múltkor, mikor Aangékat nézem a tv-ben. Olyan fura volt közvetlenül a Korra után látni őket.
Fórumokon olvastam, hogy ez, a második könyv rosszabb lett, mint az első. Nem tudom ők mit néztek, de szerintem sokkal jobb volt. Egyrészt talán azért mert már megszoktam ezt a felállást, a szereplőket, meg mindent, a másik, hogy nagyon tartalmasnak mondanám ezt az évadot. Megtudhattuk, hogyan lett az első avatar és hasonlók. Volt pár szívszorító rész is, akkor nagyon tudtam sajnálni Korrát. Viszont meg tudom érteni, hogy vannak olyanok akiknek nem tetszik. Ez már egy sokkal komolyabb, elgondolkoztatóbb történettel bír, nem úgy mint az előző széria. Poénokból is sokkal kevesebb volt, de amik voltak felértek az elődével. Talán még az is furcsa, hogy nem egy szál köré van építve a történet. Minden könyvben egy új történet kezdődik és be is fejeződik.
nem is gyerek. Van célja, elképzelése, de mégis döntésképtelen. Én ettől függetlenül egészen megkedvelem őt. Egyáltalán nem akartak belőle Aangot csinálni. Plusz pont a stábnak. Viszont ha figyelmesek vagyunk észrevehettük, hogy Bolin és Mako, olyan, mint Katara és Sokka. Nem durva módon, de azért észrevehető. Bolin volt a humorforrás, őt nagyon kedvelem, míg Mako a szerelmi szál részese. Őt, itt a második évadba megutáltam. Vagyis nem megutáltam, de erős unszimpátiát váltott ki. Remélem összeszedi magát (!). Asami meg tök semleges karakter a számomra. Hol itt van, hol nincs, hol idegesít, hol nem...
Nos fogalmam sem volt mit várjak tőle, de egy kicsit meglepődtem. Alapjáraton egy irodai paródiát képzeltem, de hamar be kellet látnom, hogy ez még annál is sokkal jobb lesz, mint vártam.
Voltak még konfliktusok, titkok, még több poén meg minden finomság, meg még több poén. Semmi rosszat nem tudok felróni neki, persze nyilván lehetne. Ott volt a bátyókomplexusos húgi, de ő jóvá is tette ezt, azzal hogy mindenkit kínzott :D
annyira. Ott van Hasebe, aki annyira laza, hogy szétesik, de Lucyval nem tud mit kezdeni. Aztán ott van maga Lucy, aki annyira szerencsétlen és konzervatív, hogy már cuki. De a legjobb az ok amiért oda ment dolgozni 
Miyoshi volt az, aki kicsit háttérbe szorult, nem is volt bőbeszédű és mikor láttuk is akkor is csak szenvedni láttuk, de én őt is nagyon kedveltem. Chihaya Miyoshihoz hasonlóan szűkszavú, de nagyon dörzsölt volt. Mindenben meglátta a lehetőséget... a cosplayre! :D Meg persze abban, hogy Lucyt és Ichimiyat kínozza. El is érkeztünk Ichimiyához. Szegényt nagyon sajnáltam :'D Semmi nem jött össze neki, mindig őt bántották és hasonlók :D Fontosabb szereplő még a húga, aki minden szabadidejét az önkormányzatnál töltötte és mindenki munkájába belekötött.
Még a részlevezető tekinthető fontosabb szereplőnek (több mondjuk nem is nagyon volt 
).Vicc, hogy egy plüssnyúl volt az. De ennek a háttere a lényeg. Grafika terén átlagos volt. Nem volt annyira szép, de ronda sem volt. OP-ed téren nekem nagyon bejött. Vagyis inkább csak az ed, de az op is jó volt szerintem. Viszont csak az op illett igazán a sorozathoz.
minden történt itt. Mert azért az utolsó két részre hagyni az egész anime fő mozgatórugóját szerintem kicsit durva, meg persze tök egyszerűen intézték el az egészet. Ami meg utána történt konkrétan röhejes volt a számomra. Vicc, hogy ezektől el tudok tekinteni, mert még mindig el tudom mondani az egészről, hogy kellemes és szórakoztató nézni. Semmi extra, csak itt- ott egy kis természetfeletti, amitől kellően érdekes az egész. Volt viszont még egy szívfájdalmam. Oké, megtalálták az összes gyöngyöt, de azzal az isten verte Ao-val még mindig nem tudtak semmit sem kezdeni, így az ő íve lezáratlan maradt... Harmadik évadot meg csinálhatnának, de szerintem nem fognak és emiatt felesleges is lenne. De ne legyen igazam. 
Karakterek nem igazán fejlődtek a szemembe, maradtak ugyan olyanok. Az újakról pedig csak annyit lehet tudni, mint amennyi kiderült róluk mikor megtalálták őket.
és az ember barátai milyen módon állnak hozzá a fellázadáshoz. Támogatják, ellenzik vagy éppen nem mondanak semmit. Viszont ha az emberek személyiségét nézzük, akkor nagyon szókimondó az anime, sokszor én is csak jajgattam, hogy most mért mondtad ezt :D Nem az a tündi bündi láv sztori, mélyebb érzelmek lakoznak itt, na meg persze ágyjelenetek, de ezek kellettek ide. A végkifejlet abszolút nem az amit az ember elképzelne. Minden téren megdöntik a képzeletünket. Emiatt igaz, hogy akárhányszor megnézem mindig fáj a szívem, de sokkal realisztikusabb így és én pont ezért szeretem ezt is és a többi joseit.
Arashi a féltékeny rossz fiú karakter, aki nem az akinek látszik, mert sokkal kedvesebb. Isabella, meg annyira lány, hogy ha nem mondanák, hogy fiú nem jönnénk rá. Sajnos neki nem jut szerelem, de így is teljes értékű karakter a szememben, aki nem mellesleg nagyon szimpatikus.
Tudtam, hogy ez nem az a vérengzős témájú cucc lesz mégis kicsit meglepődtem. Alapjáraton valami poénkodós ecchis dolgot vártam -persze részben az volt- , de egy sokkal komolyabb hangvételű művet kaptam. Vagyis az én szememben ez az volt. Egyrészről a téma amit boncolgatott, hogy az embert vissza lehet-e hozni, a másik részről pedig, hogy egy családon belül mi is az elfogadott, mi a normális.
hogyan változik meg apránként Rea, mi történik a testével, de erre azt hiszem marad a manga, amit biztosan el fogok olvasni, mert érdekel. Szóval ilyen szempontból elvágták a sorozatot. De akkor térjünk vissza az érzelmi részekre, mert szerintem ebből csillagos ötös az anime. Nagyon jól bemutatták, hogy nem feltétlenül jó a gazdag, befolyásos család. Nem teheted azt amit akarsz, nem barátkozhatsz akárkivel, sőt aki barátkozik veled lehet, hogy csak beépített ember... Az egész Sanka családot bemutatták, azt hiszem elég részletesen, és én teljesen meg tudom érteni ki mért lett olyan amilyen. Vagyis csak részben, mert Rea apjára azért ráfért volna egy két pszichiátriai kezelés... a legjobban talán Aria-t sajnáltam. Igaz, nem vagyok teljesen biztos benne, hogy az ő szerelme 100%-os volt, mert nekem adott rá okot, hogy kételkedjek benne, de az, hogy elveszik feleségül és konkrétan utána le se szarják, mindenkinek rosszul esne. Ott pedig nem hagyhatta, mert félt a hatalmától, meg persze még mindig szerette és ez a kombó, az alkoholizmushoz vezetett nála.
Rea a maga módján kicsit tucatkarakter, de nagyon is szerethető és kiállt magáért, igaz ehhez meg kellet halnia... Furuya nevénél már csak a fanatizmusa viccesebb Viszont elég szép fejlődésen megy át. A húga Mero annyira életunt, hogy az már vicces. A folytonos egysíkú beszédhangja vitt mindent :D Wanko pedig az ecchifaktor az animében, de hát mindenhová kell egy gyerekkori barát, aki még az unokatestvéred is és még szerelmes is beléd. Ettől függetlenül az ő múltját is megismerhettük és utána már kicsit máshogy tekintettem rá, magyarul nem utáltam már annyira. És végül Baabu, aki a világ legeslegédibb zombi cicája^^ Annyira cuki volt ahogy nem nyávogott, hanem baabuzott >< Nekem is ilyen macska kéne nem ezek a zabagépek amik itthon vannak.
Mondjuk ezenkívül mást nem hiszem, hogy cenzúráztak. Az opening valami brutáljó *-* Eddig is kedveltem a nano.RIPE-t de most már egyenesen imádom őket. Az ending kellemes volt, de nem hallgattam sokszor végig.
