Magic Kaito 1412

 

Újfent egy érdekes kapcsolat köztem és egy anime között... Ez a Detective Conan spin-offja, amit látásból ugyan ismerek, de a büdös életért rá nem visz a lélek, hogy abból egy részt is megnézzek. Akkor hogyan kötöttem ki ennél? 

A második openingje miatt... Igen, már megint az miatt. De végre megtört az "átkom" és most nem kellett csalódnom az animében sem :) Már maga a történet is egészen érdekes, ugyan is én nem nagyon nézek sosem bűvészműsorokat meg ilyeneket, animébe meg aztán végképp nem találkoztam még ilyennel, úgyhogy már ez tök felcsigázott. Mondjuk tényleges történetről kár beszélni, mert csak az elején elmondják, hogy Kaitonak az apját megölték és egy követ keresnek, és ezt megakadályozni kívánta Kaito és ezért fogott bele ő is a lopkodásba. Néha ugyan előkerült még ez a szál, vártam is az "áttörést", de nem jött. Viszont ez az egyetlen negatívuma. Nade #kissvivi kíváncsi természet, így azonnal rávetettem magam a mangára, hogy most wut, de szomorúan kellett tapasztalnom, hogy teljesen feldolgozta az anime a mangát és, hogy ott is csak ennyi van... :( Szóval egy epizód centrikus animéről beszélünk, ahol minden részben egy másik követ lopott el Kaito különféle bűvésztrükkökkel. Marha szórakoztató volt. Az egész pörgős volt, látványos, és sokszor mi, a nézők sem feltétlen tudtuk meg, hogy hogyan is volt most az a trükk. Aztán ugye ott volt a rendőrség is, amiben a plusz poén az volt, hogy a főnökük, Nakamori felügyelő és családja Kaito szomszédja, sőt ők gondoskodnak róla, így konkrétan sokszor első kézben kapta meg Kaito az infókat közvetlenül a felügyelőtől. Azt is szerettem benne, hogy ugyan kicsit, de minket is elgondolkoztatott. Milyen logika meg rákészülés kellett egy- egy lopásnál és én sokszor elgondolkoztam a trükk hátterén is, azt vagy megtudtam vagy nem :D Mint fentebb írtam és örültem volna folytatásnak, de sajna nincs miből :(

Kaito személyisége engem elsőre megfogott. Hiába lopkodott, ő nem az a tipikus rosszfiú, ha nem volt jó (és sosem volt az) a kő akkor visszaküldte a felügyelőnek. Emellett a való életben is nagyon csíptem. Nagyon jó kis karakter volt. A segítője Jii-chan is nagyon jó karakter volt. Az öregség semmiben sem gátolta meg és szerintem az is pozitívum, hogy ő eredetileg Kaito apjának volt a segédje, de kitartott a "család" mellett és később a fiút is segítette. Aoko drágának egyem a szívét, szegényt jól lebutították, kicsit már sajnáltam is, sőt szerepelhetett volna többet is. Egyrészt megkedveltem a karakterét, mert oké, hogy olyan kis butuskának volt megcsinálva, de azért nem volt olyan szerencsétlen. Meg mégis csak volt egy kis románc :3 Akit még mindenkit meg kell említeni az Nakamori felügyelő, aki ugyebár Aoko apja. Le sem tagadhatnák egymást :D De nagyon jókat tudtam szórakozni rajta. Még két karakter lenne akiket érdemes megemlíteni meg nem is. Az egyikük Akako akit Kaito idézőjelesen megmentett és Hakuba, aki olyan detektív féleség is és tud Kaito titkáról. De igazából ennyi volt a szerepük csak többször is feltűntek.

A grafika volt az első amitől  nagyon tartottam, mert a Conanban sem tetszett, de azért ez új meg minden és azért elég pofásra meg tudták csinálni. Csak hát furcsa egy kicsit nekem. Az ost-k közül csak a második opening fogott meg, hiszen az miatt kezdtem el nézni, de a többi nagyon semleges maradt.

Összességében? Szerintem irtó klassz volt, nagyon szórakoztató, látványos, érdekes, emellett a főszereplő is simán hozzátesz egy kis pluszt. Kell ennél több? Plusz pont még, hogy bármiféle ismeret nélkül is bele lehet kezdeni, mert egy teljesen különálló történet :) Csak hát ugye az a fránya tény, hogy mangában is csak ennyi. Tényleg kár érte. Simán elnézegetném még jó pár részen keresztül. 9/10

Tokyo Ghoul √A

Már az első évadtól sem voltam elájulva, de az utolsó rész meggyőzött, hogy lehet, hogy érdemes lenne mégis csak folytatni a nézést... hátha jó lesz... meg érdekes...

Igazából ugyan azt a tök átlagos szintet hozta, amiről megint nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. Talán már nem ugráltak annyira a történet vezetésében, de még így is sokszor tök logikátlan és érhetetlen dolgok követték egymást. Gondoltam majd szépen lassan kialakul a sztori, de rá kellett jönnöm, hogy itt és most nincs sztori. Kaneki megpróbálta valami olyasmi indokkal megmagyarázni, hogy meg akar védeni mindenkit (mert ez nagyon új keletű dolog), és hogy ezért is ment az Aogirihez, de ennek konkrétan én nem láttam értelmét. Mást nem csináltak ott csak a bajt, de kérdem én ettől mért lesz jobb meg minden? De végül is tényleg össze szedte magát egy kicsit. Közben meg az Anteikunál is gebaszkodtak valamit, de minden csak idő húzás volt szerintem. Aztán elkezdődött a végső csata, ami egy ideig szép is volt meg jó is, de aztán nagyon átment melodrámázásba és újabb értelmetlenkedésekbe. Gondoltam én a naiv néző, hogy majd mindenki együtt harcol a visszatért Kanekivel, de neeem. Mindenki meghal, vagy közel van hozzá, Toukára éppen rájön a kilométerhiány, akit akartak azt meg meg se tudták ölni. A legvégén pedig kiderül, hogy Kaneki jó barátja van a lepel alatt, amin szégyen nem szégyen, de röhögtem egy jót. Valahogy illúzió romboló volt. Viszont Kaneki sétája tetszett, az olyan kis kedves volt, bár a sírástól még nagyon nagyon messze voltam. Az utolsó képkockákról meg no comment... Most nem tudom eldönteni, hogy érdekeljen-e vagy sem, hogy mi történt... Bár inkább nem. Nem akarok megint 12 rész semmit egy harmadik évadban. Pedig rengeteg dolgot nem magyaráztak el, felhoztak egy csomó új kérdést, de semmire nem partunk választ...
Karakterek terén számomra nem történt érdemi változás. Beszéltetnénk arról, hogy Kaneki így meg úgy fejlődött, de ezzel csak részben tudok egyetérteni. Erősebb lett, ezt nem is vitatom, de konkrétan eltűnt sokszor a képernyőről. És azt hittem ez az anime főleg róla fog szólni... Szóval igazából tett egy lépést előre meg kettőt vissza. Touka is valahogy hasonló cipőben járt, tengette mindennapjait, szájhősködött, de érdemlegeset megint nem raktak hozzá a karakteréhez. Sőt őszintén megszólva hirtelen azt se tudom kikről írjak, kikről is szólt most minden. Amon igazából egész kedvelhető karakter lett, de hasonlóan az első évadhoz még mindig semmi. Új karakterünk Akira is meglepően szimpatikus volt, de számomra újfent semmi extra. Igazából még mindig Tsukiyama vitte a prímet, azt az embert egyszerűen imádom. A főnököt is szeretném megemlíteni, mert az ő karakterét is egészen megszerettem. Hozzá tudtam valamit kötni, de a többiekkel még mindig nem működök együtt úgy látszik.
A grafika talán kicsit rondább lett, és a harcjeleneteknél is kicsit összecsaptak dolgokat, de szerintem még mindig nem volt vészes. A cenzúra meg megmondom őszintén nem rémlik, de mintha kevesebb lett volna...Az opening valami borzadály volt, az a vinnyogást egyszer sem bírtam végig hallgatni, viszont az endingje egészen megtetszett a vége felé.
Összességében még mindig nem, még mindig kevés. Körülbelül ugyan azt a szintet hozta, mint az első, annyi különbséggel, hogy ott nem volt semmi elvárásom, itt meg már lett volna... Kicsit elszórakoztatott, Kaneki és Hide valamint Amon és Akira kapcsolata kicsit dobott az egészen, de ennyi. 4/10

Psycho-Pass 2

Fúú emberek, hogy én erre mióta vártam... És végre eljött ez az idő és ledaráltam a részeket.

Igaz, nagyon félve kezdtem bele, mivel elég sokan írták, hogy nem túl jó, meg hogy csak több bőrt akarnak lehúzni róla. Ebben részben igazat adok, de nekem hihetetlenül tetszett ez az évad is. Nem kellett 24 óra ahhoz, hogy befejezzem, szóval szerintem ez elmond mindent. A történet cirka másfél évvel az első évad után kezdődik, ahol az akkori újoncok már jól összeszoktak. Rögtön az elején belecsaptak a lecsóba, nem voltak és nem is feltétlenül volt szükség felvezető részekre és rögtön elkezdődött a fő szál. Én bevallom az első pillanattól kezdve imádtam ezt az évadod is, de tagadhatatlanul több sebből is vérzett. Egyrészt a komolyság és a mélység helyett inkább a rengeteg véres, sokkoló jelenetre mentek rá, amik néhanapján még engemet is elborzasztottak. Másrészről pedig az ellenség egésze is valahogy olyan kétes maradt számomra. Elmondtak róla mindent, de valahogyan nem tudtam beleélni
magam a karakterébe, nem úgy mint például Makishimánál. Más szóval nem igazán tudtam egészen komolyan venni őt. Egy egyszerű bosszú szeretett volna lenni az övé, de nem tudott 100%-ig meggyőzni. Sok volt benne a hosszú és értelmetlen monológ, aminek a végénél már azt se tudtam, hogy mi van. Néhanapján még rendesen össze is zavartak. Aztán volt benn még pár logikai hiba, amit szintén nem tudtam hova rakni. Például az elrabolt ügynöknél nem szüntették meg a dominátor használati jogát, mert a színképe tiszta volt, pedig egyértelműen rossz célokra használta, míg Akanénál egyszerre megvonták a jogot, mikor egy kicsit ellenmondott a Sybilnek. Persze értelemszerűen enélkül nem mehetett volna a sztori, de akárhogy nézzük ez egy óriási marhaság, ami egyszerűen szúrta a szememet. A vége egy kicsit kiábrándító lett, valahogy megint olyan puff bele és kész. Ezek ellenére is nagyon imádtam ezt az évadot is, és szerintem nagyjából hozta az előző színvonalát, csak hát talán a rövidsége miatt nagyon siettek vagy nem tudom...
Akane egyrészről rengeteget fejlődött, már az első évadban is és itt is, másrészről meg még mindig kicsit tesze tosza maradt, de még mindig nagyon imádom a karakterét. Valahogy az is kicsit melengető volt, hogy elkezdett cigizni és így próbált egy kicsit Kougamtól segítséget kérni. Ez olyan kis aranyos volt :'D Mika karaktere már az első pillanattól irritált, mindig csak nyavalygott, keverte a szart, bár mindhiába. Mikor neki is megmutatták azt, amit Akanénak konkrétan kiakadtam, hogy neki most mééééér, de a reakciója nagyon meglepett. Őt amúgy egy teljesen felesleges és irritáló karakternek gondoltam. Sakuya volt a legnagyobb meglepetés. Először egy kicsit Kougami kettőt láttam benne, már nagyjából meg is kedveltem a titokzatossága és a kicsit fura szokásai ellenére is, és akkor hirtelen kiderült az igazság róla és fúúú. ÉS utána meg teljes gyűlölet. Kirito mint főellenség szerintem kicsit "hibás". Persze jó volt jogos! oka a felháborodásra, de mégis inkább csak egy kis piti kis bűnözőnek hatott szerintem. Igazából ők lennének, akiket fontos kiemelni, a többiek vagy nem lényegesek annyira vagy nem igazán változtak.
A grafika szerintem érezhetően romlott, nem fordítottak rá annyi időt, de még így is teljesen korrekt és szép lett. Az op és az ed terén hangzásilag megmaradtak a beváltnál. Az opening nagyon emlékeztetett még a legelsőre és a végére nagyon megtetszett. Az endinget ismételten az EGOIST adta elő, a fanok és köztük az én legnagyobb örömömre. Sajnos mikor először meghallottam nagyon nem tetszett, de Egoist meg minden, úgyhogy elkerülhetetlen volt, hogy előbb- utóbb ne imádjam meg és ne legyen óriási szerelem ez is.
Összességében én ezt az évadot is legalább ugyanannyira élveztem, mint az elsőt, annak ellenére, hogy nem ezt vártam és több sebből is vérzett. Ezt valószínűleg már csak a film fogja orvosolni, amit hihetetlenül várok már! De részemről ez is 10/10.