Fúú emberek, hogy én erre mióta vártam... És végre eljött ez az idő és ledaráltam a részeket.
Igaz, nagyon félve kezdtem bele, mivel elég sokan írták, hogy nem túl jó, meg hogy csak több bőrt akarnak lehúzni róla. Ebben részben igazat adok, de nekem hihetetlenül tetszett ez az évad is. Nem kellett 24 óra ahhoz, hogy befejezzem, szóval szerintem ez elmond mindent. A történet cirka másfél évvel az első évad után kezdődik, ahol az akkori újoncok már jól összeszoktak. Rögtön az elején belecsaptak a lecsóba, nem voltak és nem is feltétlenül volt szükség felvezető részekre és rögtön elkezdődött a fő szál. Én bevallom az első pillanattól kezdve imádtam ezt az évadod is, de tagadhatatlanul több sebből is vérzett. Egyrészt a komolyság és a mélység helyett inkább a rengeteg véres, sokkoló jelenetre mentek rá, amik néhanapján még engemet is elborzasztottak. Másrészről pedig az ellenség egésze is valahogy olyan kétes maradt számomra. Elmondtak róla mindent, de valahogyan nem tudtam beleélni
magam a karakterébe, nem úgy mint például Makishimánál. Más szóval nem igazán tudtam egészen komolyan venni őt. Egy egyszerű bosszú szeretett volna lenni az övé, de nem tudott 100%-ig meggyőzni. Sok volt benne a hosszú és értelmetlen monológ, aminek a végénél már azt se tudtam, hogy mi van. Néhanapján még rendesen össze is zavartak. Aztán volt benn még pár logikai hiba, amit szintén nem tudtam hova rakni. Például az elrabolt ügynöknél nem szüntették meg a dominátor használati jogát, mert a színképe tiszta volt, pedig egyértelműen rossz célokra használta, míg Akanénál egyszerre megvonták a jogot, mikor egy kicsit ellenmondott a Sybilnek. Persze értelemszerűen enélkül nem mehetett volna a sztori, de akárhogy nézzük ez egy óriási marhaság, ami egyszerűen szúrta a szememet. A vége egy kicsit kiábrándító lett, valahogy megint olyan puff bele és kész. Ezek ellenére is nagyon imádtam ezt az évadot is, és szerintem nagyjából hozta az előző színvonalát, csak hát talán a rövidsége miatt nagyon siettek vagy nem tudom... 
Akane egyrészről rengeteget fejlődött, már az első évadban is és itt is, másrészről meg még mindig kicsit tesze tosza maradt, de még mindig nagyon imádom a karakterét. Valahogy az is kicsit melengető volt, hogy elkezdett cigizni és így próbált egy kicsit Kougamtól segítséget kérni. Ez olyan kis aranyos volt :'D Mika karaktere már az első pillanattól irritált, mindig csak nyavalygott, keverte a szart, bár mindhiába. Mikor neki is megmutatták azt, amit Akanénak konkrétan kiakadtam, hogy neki most mééééér, de a reakciója nagyon meglepett. Őt amúgy egy teljesen felesleges és irritáló karakternek gondoltam. Sakuya volt a legnagyobb meglepetés. Először egy kicsit Kougami kettőt láttam benne, már nagyjából meg is kedveltem a titokzatossága és a kicsit fura szokásai ellenére is, és akkor hirtelen kiderült az igazság róla és fúúú. ÉS utána meg teljes gyűlölet. Kirito mint főellenség szerintem kicsit "hibás". Persze jó volt jogos! oka a felháborodásra, de mégis inkább csak egy kis piti kis bűnözőnek hatott szerintem. Igazából ők lennének, akiket fontos kiemelni, a többiek vagy nem lényegesek annyira vagy nem igazán változtak.
A grafika szerintem érezhetően romlott, nem fordítottak rá annyi időt, de még így is teljesen korrekt és szép lett. Az op és az ed terén hangzásilag megmaradtak a beváltnál. Az opening nagyon emlékeztetett még a legelsőre és a végére nagyon megtetszett. Az endinget ismételten az EGOIST adta elő, a fanok és köztük az én legnagyobb örömömre. Sajnos mikor először meghallottam nagyon nem tetszett, de Egoist meg minden, úgyhogy elkerülhetetlen volt, hogy előbb- utóbb ne imádjam meg és ne legyen óriási szerelem ez is.Összességében én ezt az évadot is legalább ugyanannyira élveztem, mint az elsőt, annak ellenére, hogy nem ezt vártam és több sebből is vérzett. Ezt valószínűleg már csak a film fogja orvosolni, amit hihetetlenül várok már! De részemről ez is 10/10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése