Hogy mi fáj a legjobban? Hogy én ezt majdnem nem néztem meg... Mit hagytam volna ki!
Igazából egy gif miatt kezdtem el nézni, hihetetlenül megfogott a karakter kinézete és úgy voltam vele látnom kell. Szerintem még aznap este neki is láttam az első résznek, ami försz of oll egy nagyon nagyon kellemes hangulatú, viccesebb slice of lifenak nézett ki. Másodszorra pedig egy vérbeli fantasy, ahol a démonok, az angyalok, az emberek de még az istenek is bőven szerepet kaptak. Maga a történet nem volt egy nagy was ist das, de fordulatokban gazdag volt, ami hihetetlenül feldobta az egészet. A két főszereplőt is igen érdekesen kapcsolták össze, jó volt köztük ez a viszály, amit nagyon jól beleszőttek a történetbe. Úgy érzem végig sikerült a sztorira összpontosítaniuk, tényleg csak pár eset volt, amikor semmi értelme nem volt a történéseknek. Szerintem poénokban is gazdag volt, amik legtöbbször a karakterek jelleméből fakadt. Elmaradt a semmire való hárem, mondjuk nem is lett volna kikkel létrehozni és a szerelmet sem erőltették, de nyilván nem maradhatott el egy icipicit, főleg a végéből :) Talán a közepe felé éreztem egy kis süllyedést, mikor nem tudtam, hogy akkor ezzel most mit is akarnak kezdeni, de a végére szépen felhúzta magát és egy pillanatot nem tudtam unni a kalandos útjukból. A finálét és úgy az egész végét nagyon látványosnak tartottam, és a végén már én is szomorú voltam Amira miatt, hogy szegényt így átbaszták... 
Szóval akkor a karakterek teljesen okésak voltak, imádtam mindenkit. Favaro volt a fő főszereplő, akit nagyon bírtam a viselkedése és a humora miatt, de közben meg mégis nagyon rendes és kedves volt, bármikor lehetett rá számítani. Kaisar nekem először nagyon unszimpatikus karakter volt, mindenbe belemászott, kotnyeleskedett és a túlzott igazságérzete már kissé idegesítő volt. De az idő nagy úr és a végére már megkedveltem őt is, de még a végén is ő volt nekem a leggyengébb láncszem, nem tudom miért. Amirat már az első pillanattól kezdve imádtam, a gyermeteg karaktere eszméletlen édes volt, de a kis butuskasága ellenére is hasznos karakternek tartottam azért. Nyilván nagyon hiszékeny volt, és egy pöppet idegesítő is a folytonos ismételgetésével, de szerintem ebben rejlett a bája. Én nagyon megszerettem őt. Rita csak később csatlakozott be, szerintem ő ilyen "se veled, se nélküled" karakter volt, mert nem sok értelme volt, hogy ott volt, tényleg csak a végén volt nagyobb szerepe, de ha nem lett volna, akkor is rossz lett volna. Érdekes, hogy a démonokat most jobban csíptem, mint az angyalokat. Nagyon beképzeltek voltak és nem is értem mit ettek rajtuk az emberek... Aztán persze a démonok is gecik voltak, de na...
A grafika valami csodás mesés volt, nagyon jól meg volt animálva az egész, nagyon látványos volt minden. Az opening igazából tetszett is meg nem is, a sorozathoz nagyon illett, de én a való életben nem nagyon szeretem az ilyesfajta zenéket. Az ending viszont máris én voltam, annyira csodásmesés volt az is. És van belőle olyan ahol csak zongora kíséri. Hát csak ömlengeni tudok.Összességében egy hihetetlenül jó anime volt, nagyon jó karakterekkel, jól kidolgozott világgal és jó grafikával. És mindezt egy mobilos kártyajáték alapján... Hát le a kalappal... Ugyan nem tudok rá maximumot adni, de a kilenc pontot az elejétől a végéig megérdemli. 9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése