TRUE - Sincerely

Violet Evergarden

Szerintem nincs most olyan ember, aki még ne hallott volna erről az animéről, hiszem hatalmas hype alakult ki körülötte, legalábbis ahogy én észrevettem.  Én is már a kezdetektől fogva kíváncsi voltam rá, bár amilyen becsapós előzeteseket csináltak hozzá személy szerint tök mást vártam. 

De igazából ez különösebben nem zavart engem, már az első részből látszódott, hogy nagyon szép történeteket fog elmesélni, úgyhogy továbbra is kíváncsi voltam rá. Az első rész amúgy egy bemutatkozás volt, ahol megtudtuk ki is az a Violet Evergarden, hogy mi történt vele nagy vonalakban és hogy mik a további céljai. Ami ugye az, hogy megértse a szeretlek szó jelentését, ami talán kicsit klisésen hangzik, de mivel minden amit tud, amire emlékszik az a katonasággal kapcsolatos, így érthető, és ezen az alapon már elég jól megállja a helyét. És szerintem egy szép gesztus, vagy nevezzük bárminek is ezt, Violet részéről Gilbert irányába. Idáig szerintem ez tök oké. Az első dolog, ami igazán tetszett benne, hogy ezek a babák gyakorlatilag gépírók, like me, ezért valahogy még kellemesebben tudtam tekinteni az animére, bár ne kérdezzétek miért, mert ha fele olyan jól menne a gépírás, mint Violetnek marha boldog lennék. A gyorsaságomon ugyanis van mit javítani még😌 Szóval a történet elején a gépelés mivoltját sajátítja el, ami marha jól megy neki, de ugye a megfogalmazás, mivel körülbelül semmilyen érzései sincsenek, nem igazán megy neki és ezt az érzéketlenséget fejleszti részről részre. Mivel nagyon epizód centrikus volt az egész, ami amúgy nem volt baj, teljesen jól állt neki. Egy részben is tökéletesen bemutatta a történetet, megszerettette az emberrel a szereplőket, akikkel aztán teljesen együtt lehetett érezni. Mondjuk emiatt olyan mintha kapkodós lenne olyan szempontból, hogy

nem igazán láttuk Violet fejlődéseit, majdhogynem egyik részben még nem értett semmit, a következőben meg szinte együtt sírt az ügyféllel. De nagyon örülök, hogy ennyit fejlődött pozitív irányba, hisz így sikerülhetett az álma. Két kedvenc részem volt amúgy, az 5. rész, amiben egy hercegnőnek segít leveleket írni, a másik pedig az ominózus 10. rész, ami szerintem a csúcspontja volt az egész történetnek. Én azon a részen konkrétan zokogtam végig, eszméletlen szép volt és baromi mély. Szóval igen, nem egy nagy szám, de a szépségével igazán le tudta nyűgözni az embert ez az egész anime. És akkor itt jön a fekete leves, ugyanis volt pár dolog, ami kifejezetten nem tetszett benne. Kezdve ott, hogy nem mondták el Violetnek, hogy Gilbert meghalt. Persze ez nagyon egy központi kérdés maradt az anime alatt, és igazából a végén sem tisztázták le, hogy hogy is van ez, hogy akkor most él-e vagy nem, de nagyon sokáig úgy éreztem, hogy ez egy nagyon kegyetlen és felesleges döntés volt a környezetében élő emberek részéről. De ami még ennél is jobban zavart, hogy folyamatosan a háborút kellett felemlegetni. Ezt úgy értem, hogy Violet állítólag valami

szuperkatona volt vagymi, aki csak egy eszköz és emiatt mindenki lenézte, kivéve Gilbert. És nem is az, hogy szuperkatona volt, bár szerintem lehetett volna egy sima mezei katona is, a lényegen nem változtatott volna, hanem hogy ezt annyira erőltették, hogy ő így egy eszköz, úgy egy eszköz, mégsem tudtuk meg erről semmit. A múltjáról, hogy mért ilyen, hogy hol találták, merre hány méter meg ilyenek, de tényleg semmi nem derült ki, és ez annyira bosszantott, tekintve hogy ennyire az arcomba nyomták ennek ellenére. Annak sem igazán örültem a vége felé, hogy újra elkezdték erőltetni a katonáskodást, először nem igazán láttam értelmét, de végső soron ez kellett ahhoz, hogy Gilbert testvérével is rendeződjenek a dolgai, így ezt szerencsére el tudtam engedni. A lezárása is nagyon szép lett, a levél, amit végül megírt nagyon szép volt, tök jó volt ahogy megoldották az egészet, legutoljára én ilyet a Shigatsu wa Kimi no Uso-ba láttam és ott is imádtam. A végére mondjuk jól odavágták, hogy ment valakihez, akiről nem tudjuk, hogy ki, így meghagyták nekünk, hogy döntsük el ki az, de ennek ellenére is úgy gondolom, hogy korrekt lezárást kapott.

Azt talán kijelenthetjük, hogy eddig a pillanatig ebben az évben ez a leggyönyörűbb anime, de igazából én kételkedem abban hogy lesz ennél szebb mostanában. Nekem személy szerint a KyoAniról mindig valami cukiság jut az eszembe és nem pedig valami ennyire kidolgozott valami. Biztos van akinek too much volt ez amit ebben az animében műveltek, de szerintem gyönyörű volt, ahogy szinte minden élt benne. Minden lehetőséget megragadtak arra, hogy lenyűgözzék az embert, mindig volt valami csillanás, mozgás, mindig megfújta a szél azt a fodrot vagy éppen azt a hajtincset. Annyi, de annyi képet vagy gif-et beszúrhatnék ide, amennyit csak akarok, hogy ezt bizonyíthassam. Ahogyan a zenék is szerintem teljesen jók voltak, bár én még mindig nem az az ember vagyok, akinek az aláfestőzenék nagyon megmaradnak, így én még mindig az op-ed pároson élvezkedem. Az openinget nagyon megszerettem, le is fordítottam, viszont az endinggel kicsit

hadilábon állok. Szerintem az is egy nagyon szép szám, de Chihara Minori orrhangjával egyszerűen nem tudok mit kezdeni, vagyis nekem nagyon olyan érzésem van mintha az lenne neki. Valahogy megöli kicsit nekem a számot.
Hype és hibák ide vagy oda, én összességében nagyon örülök, hogy belekezdtem ebbe az animébe, még ha nem is azt kaptam feltétlenül, amit először vártam. Szívbemarkoló történeteket mutatott be, én is mondom, nem egyszer sírtam el magam rajta. Amivel egyenlőre nem tudok mit kezdeni, az az, hogy bejelentettek egy új projektet. Nem tudom, hogy az így mi lesz, de őszintén én nem örülök neki. Ez megint olyan, hogy pont annak adnak valamilyen folytatást, aminek nem kellene, mert én azt mondom, hogy ez így nagyjából rendben volt, szépen lezárták stb. Ha valami előzmény lesz, akkor talán lesz valami értelme, de én ezt már csak bőrlehúzásnak érzem. 10/8