Violet Evergarden

Szerintem nincs most olyan ember, aki még ne hallott volna erről az animéről, hiszem hatalmas hype alakult ki körülötte, legalábbis ahogy én észrevettem.  Én is már a kezdetektől fogva kíváncsi voltam rá, bár amilyen becsapós előzeteseket csináltak hozzá személy szerint tök mást vártam. 

De igazából ez különösebben nem zavart engem, már az első részből látszódott, hogy nagyon szép történeteket fog elmesélni, úgyhogy továbbra is kíváncsi voltam rá. Az első rész amúgy egy bemutatkozás volt, ahol megtudtuk ki is az a Violet Evergarden, hogy mi történt vele nagy vonalakban és hogy mik a további céljai. Ami ugye az, hogy megértse a szeretlek szó jelentését, ami talán kicsit klisésen hangzik, de mivel minden amit tud, amire emlékszik az a katonasággal kapcsolatos, így érthető, és ezen az alapon már elég jól megállja a helyét. És szerintem egy szép gesztus, vagy nevezzük bárminek is ezt, Violet részéről Gilbert irányába. Idáig szerintem ez tök oké. Az első dolog, ami igazán tetszett benne, hogy ezek a babák gyakorlatilag gépírók, like me, ezért valahogy még kellemesebben tudtam tekinteni az animére, bár ne kérdezzétek miért, mert ha fele olyan jól menne a gépírás, mint Violetnek marha boldog lennék. A gyorsaságomon ugyanis van mit javítani még😌 Szóval a történet elején a gépelés mivoltját sajátítja el, ami marha jól megy neki, de ugye a megfogalmazás, mivel körülbelül semmilyen érzései sincsenek, nem igazán megy neki és ezt az érzéketlenséget fejleszti részről részre. Mivel nagyon epizód centrikus volt az egész, ami amúgy nem volt baj, teljesen jól állt neki. Egy részben is tökéletesen bemutatta a történetet, megszerettette az emberrel a szereplőket, akikkel aztán teljesen együtt lehetett érezni. Mondjuk emiatt olyan mintha kapkodós lenne olyan szempontból, hogy

nem igazán láttuk Violet fejlődéseit, majdhogynem egyik részben még nem értett semmit, a következőben meg szinte együtt sírt az ügyféllel. De nagyon örülök, hogy ennyit fejlődött pozitív irányba, hisz így sikerülhetett az álma. Két kedvenc részem volt amúgy, az 5. rész, amiben egy hercegnőnek segít leveleket írni, a másik pedig az ominózus 10. rész, ami szerintem a csúcspontja volt az egész történetnek. Én azon a részen konkrétan zokogtam végig, eszméletlen szép volt és baromi mély. Szóval igen, nem egy nagy szám, de a szépségével igazán le tudta nyűgözni az embert ez az egész anime. És akkor itt jön a fekete leves, ugyanis volt pár dolog, ami kifejezetten nem tetszett benne. Kezdve ott, hogy nem mondták el Violetnek, hogy Gilbert meghalt. Persze ez nagyon egy központi kérdés maradt az anime alatt, és igazából a végén sem tisztázták le, hogy hogy is van ez, hogy akkor most él-e vagy nem, de nagyon sokáig úgy éreztem, hogy ez egy nagyon kegyetlen és felesleges döntés volt a környezetében élő emberek részéről. De ami még ennél is jobban zavart, hogy folyamatosan a háborút kellett felemlegetni. Ezt úgy értem, hogy Violet állítólag valami

szuperkatona volt vagymi, aki csak egy eszköz és emiatt mindenki lenézte, kivéve Gilbert. És nem is az, hogy szuperkatona volt, bár szerintem lehetett volna egy sima mezei katona is, a lényegen nem változtatott volna, hanem hogy ezt annyira erőltették, hogy ő így egy eszköz, úgy egy eszköz, mégsem tudtuk meg erről semmit. A múltjáról, hogy mért ilyen, hogy hol találták, merre hány méter meg ilyenek, de tényleg semmi nem derült ki, és ez annyira bosszantott, tekintve hogy ennyire az arcomba nyomták ennek ellenére. Annak sem igazán örültem a vége felé, hogy újra elkezdték erőltetni a katonáskodást, először nem igazán láttam értelmét, de végső soron ez kellett ahhoz, hogy Gilbert testvérével is rendeződjenek a dolgai, így ezt szerencsére el tudtam engedni. A lezárása is nagyon szép lett, a levél, amit végül megírt nagyon szép volt, tök jó volt ahogy megoldották az egészet, legutoljára én ilyet a Shigatsu wa Kimi no Uso-ba láttam és ott is imádtam. A végére mondjuk jól odavágták, hogy ment valakihez, akiről nem tudjuk, hogy ki, így meghagyták nekünk, hogy döntsük el ki az, de ennek ellenére is úgy gondolom, hogy korrekt lezárást kapott.

Azt talán kijelenthetjük, hogy eddig a pillanatig ebben az évben ez a leggyönyörűbb anime, de igazából én kételkedem abban hogy lesz ennél szebb mostanában. Nekem személy szerint a KyoAniról mindig valami cukiság jut az eszembe és nem pedig valami ennyire kidolgozott valami. Biztos van akinek too much volt ez amit ebben az animében műveltek, de szerintem gyönyörű volt, ahogy szinte minden élt benne. Minden lehetőséget megragadtak arra, hogy lenyűgözzék az embert, mindig volt valami csillanás, mozgás, mindig megfújta a szél azt a fodrot vagy éppen azt a hajtincset. Annyi, de annyi képet vagy gif-et beszúrhatnék ide, amennyit csak akarok, hogy ezt bizonyíthassam. Ahogyan a zenék is szerintem teljesen jók voltak, bár én még mindig nem az az ember vagyok, akinek az aláfestőzenék nagyon megmaradnak, így én még mindig az op-ed pároson élvezkedem. Az openinget nagyon megszerettem, le is fordítottam, viszont az endinggel kicsit

hadilábon állok. Szerintem az is egy nagyon szép szám, de Chihara Minori orrhangjával egyszerűen nem tudok mit kezdeni, vagyis nekem nagyon olyan érzésem van mintha az lenne neki. Valahogy megöli kicsit nekem a számot.
Hype és hibák ide vagy oda, én összességében nagyon örülök, hogy belekezdtem ebbe az animébe, még ha nem is azt kaptam feltétlenül, amit először vártam. Szívbemarkoló történeteket mutatott be, én is mondom, nem egyszer sírtam el magam rajta. Amivel egyenlőre nem tudok mit kezdeni, az az, hogy bejelentettek egy új projektet. Nem tudom, hogy az így mi lesz, de őszintén én nem örülök neki. Ez megint olyan, hogy pont annak adnak valamilyen folytatást, aminek nem kellene, mert én azt mondom, hogy ez így nagyjából rendben volt, szépen lezárták stb. Ha valami előzmény lesz, akkor talán lesz valami értelme, de én ezt már csak bőrlehúzásnak érzem. 10/8

Koutetsujou no Kabaneri

 

Még egy Attack on Titan utánzat? Igen, de kit érdekel?

Mert engem ugyan nem. Előre leszögezem, hogy nekem ez a sorozat nagyon tetszett minden orbitális hibája ellenére. De kanyarodjunk vissza erre a copy-zós témára egy kicsit. Nem tudom és szerintem sosem fogom megérteni, hogy mért kell már csak az alapján elítélni egy sorozatot, hogy milyen alapokra is épül. Mert igen, szerintem is 70%-ban, ha nem többen ugyan az volt, mint az AoT. De én ilyenkor mindig megkérdezem magamban, hogyha valamilyen járvány, veszély, katasztrófa fenyegeti a világot akkor tök egyértelmű, hogy falak mögé menekülnek nem? És ezt a másoló státuszt megkapta a God Eater és a Black Bullet is, de tudjátok mit? Nekem mindhárom jobban tetszett valamiért, mint az AoT, ha másolta, ha nem. Ezt csak így szerettem volna megemlíteni. Most pedig vissza a sorozathoz. Mikor meghallottam, hogy ebbe zombik lesznek egy pillanat sem kellett, hogy tudjam, hogy néznem kell. Itt megvett már a sorozat. Az első rész után leesett az állam is konkrétan, úgyhogy minden megvolt egy jó sorozathoz. Innen viszont 

sajnos kezdett leülni a sorozat, hiszen körülbelül öt részen át a menekülés ment, egy vonaton. Ami azért annyira nem volt izgalmas. De maga a tematikája, meg közben az esetleges harcok miatt nagyon emlékeztetett a The Walking Deadre, amit meg nagyon szeretek, úgyhogy én így is minden részt hatalmas lelkesedéssel és izgalommal néztem. Mert engem egyszerűen nagyon jól el tudott szórakoztatni. Nem gondolkoztam olyanokon, hogy például mért nem alvad meg a vér a kis tartókba, mert nem akartam benne keresni a hibát. Mondhatni innen indult be az igazi történet, behozták Bibát. Két hiba is volt szerintem az ő történetével. Egyrészről kevés idő jutott rá, másrészről pedig, hogy keveset tudtunk meg róla, hogy miért is pontosan. Mert én úgy éreztem, hogy pont annyit adtak belőle, amennyit muszáj volt, hogy azért értsd nagyjából. Például a mai napig nem jöttem rá, hogy mért volt értelme egész állomásokat elpusztítani azért, hogy az apját meg tudja ölni. Erre jó lett volna valami normális magyarázat. De ez a keveset tudunk dolog a világra is igaz volt, egy picit bővebben is adhattak volna infókat róla. Amúgy idáig szerintem tök korrekt volt a történet, a maga módján. Aztán átment egy jó adag hülyeségbe. A mai napig nem értem mért volt jó, hogy egy nagy izévé álltak össze és akkor 

úgy pusztítottak. Annak sokkal több értelme lett volna, ha egymásra másznak, mint a Z világháborúba, vagy valami olyasmit csinálnak, nem ilyen csimbókká állnak össze. Why? A másik, ami nagyon bosszantott, hogy borzasztó klisésen kihasználták Mumei hiszékenységét, aminek következtében meg kellett menteni, aminek következtében Ikomából egy részre valami ultramegabaszó bosst csináltak. Az utolsó részre. Gyerekek ez nem a ChäoS; HEAd. Azt meg mondani se merem, hogy a végső csatában igazából hatalmasat csalódtam. Mert hiába lett Ikomából ultramegabaszó boss lófaszt nem ért el vele. Ja, megtudta menteni Mumei-t, akit szerintem így is- úgy is meg tudott volna, de a Bibával történő harca siralmas lett, azzal meg pláne, hogy végül is Biba mentette meg. Miiiiiafasz. És akkor a végén szépen elvonatoztak a naplementébe.

Karakterek tekintetében sem lett nagy eresztés igazából a sorozat. Ikomát már korábban hasonlítottam a ChäoS; HEAd főszereplőjéhez (talán Takumi, de lusta voltam megkeresni). Hiába kapott "szupererőt" nem igazán tudta kamatoztatni, emiatt érdemi fejlődésem nem is esett át. Nyilván fejlődött, de szerintem nem eleget,- csak az utolsó részre, de igazából azt is elbaszta. Ami azért zavar. Én nem mondanám ennek ellenére amúgy túlzottan idegesítőnek, elvoltam vele. Csak a szemüvegét nem értettem, hogy ott van lencse, ahol nem is lát a hajától xD. Mumei szerintem az egyik legbadassabb főhősnő is lehetett volna, ha nincs ez a túlzott hiszékenysége. Mert tetszett, hogy talpraesett, erős, és hogy ehhez megvan az egója is, valamint, hogy alkalmazkodó képes is, de volt egy pont, amikor már úgy voltam vele, hogy basszus nem igaz, hogy nem veszed észre, hogy átbasznak. Nekem amúgy Bibával sem volt különösebb gondom, csak az, hogy fingom sem volt, mit miért csinál. Mert amúgy kinda szimpatikus főgonosz volt, talán pont azért, mert ilyen fura volt. Vagy mert tetszett a haja :v Mondanám, hogy akkor már legalább a mellékszereplők elvitték valahogy az egészet, de azon kívül, hogy Ayame és Kurusu párosa náha- néha csempészett egy kis cukiságot és értelmet az egészbe senki nem igazán csinált semmit. Takumi még csak csak próbálkozott, de én nem tudok mást elmondani róla, mint hogy jó barát volt. A többiek meg max két percig voltak érdekesek.

A grafika szerintem pazar, nekem egy rossz szavam nincs rá. Nagyon részletgazdag, teljesen életszerűvé teszi az a rengeteg meleg tónus, amit használtak. Kifejtetten jól sikerült szerintem visszaadni azt a fülledt meleget a vonatokon is. Egyedül azt a CGI trutymót nem tudom értékelni benne, az csufira sikeredett. Az openingel kapcsolatban nagyon elfogult vagyok, mert EGOiST, amiért én oda meg vissza vagyok. És bár először nekem sem tetszett, ahogy nagyon sok embernek sem, de én egy idő után bármilyen számukat meg tudom kedvelni. Onnantól pedig mindig meghallgattam és úgy voltam vele, hogy szerintem meg igenis illet az animéhez. Az ending pedig fantasztikusabb nem is lehetett volna, hiszen két gyönyörű hangú énekesnő énekelte, Aimer és chelly és hát valami gyönyörűséges lett a szám is és a képi világa is.

Hogy jó volt e az anime? Hmm, nem igazán, a végét elrontották, sima túlélőcuccként jobb lett volna. Viszont én azt mondanám, hogy aki nem keresi feltétlenül a hibákat benne, annak nagyon is tetszhet, mint például nekem. Számomra izgalmas volt, vártam minden héten, hogy jöjjön már ki, és a 20 percek csak úgy repkedtek miközben néztem. Azt nyújtotta, amit elvártam tőle: szórakoztatást. Részemről 8/10 és nem tudok ellene mit tenni, meg nem is akarok.

Kaze Tachinu

 

Le vent se lève... il faut tenter de vivre!

Most őszintén tud valami jobb lenni, mint egy hamisítatlan Ghibli film? Engem annyira le tud nyűgözni egy-egy ilyen film, hogy hihetetlen. Például A vándorló palotát kismilliószor láttam, de még mindig nem tudom megunni. Legnagyobb bánatomra Hayazaki visszavonult, khm, sokadszorra, de most valószínűleg végérvényesen és ismét egy igazi kis gyöngyszemet hagyott maga után.

Persze, tudom, már két éves a film, de "mentségemre" legyen, hogy amúgy már egy éve itt volt a gépemen, csal valahogy sosem akadt a kezem közé. És milyen kár is ez. Kezdjük ott, hogy valamiért nagyobb komolyságot vártam a műtől és elmondhatom ezt teljes mértékben meg is kaptam. Miyazaki a legtöbb filmjét, saját bevallása szerint is, gyerekeknek készíti, amivel azért egyet értek, mivel a legtöbbnél simán leülnék egy gyerekkel és megnézetném vele, de itt erről szó sincs. Ugyan csak 12-es karika van a filmen, mivel durvaság nincs benne, de a 16-ost is elbírná, mert egyszerűen szerintem nem való minden korosztálynak. 14 évesen, mikor elkezdtem animézni, még biztos nem tetszett volna, viszont most már tudom értékelni az egészet. Az egyik dolog, ami a legjobban tetszett az egészben, hogy Hirokoshi Jirou, a főszereplő igen is valós alak volt, a film pedig az ő tiszteletére is készült. Magyarországon mikor lesz ilyen, hogy bármi ilyesmi is készül valakinek a tiszteletére? Szóval a történet egy életrajzi film volt, megannyi dologgal kiszínezve. A történetét tekintve a 20-as 30-as évek japánjába csöppentünk, ami biztos vagyok, hogy

sokaknak furcsa volt, hiszen általában valamilyen mesebeli világba szoktunk csöppenni, nem a kőkemény valóságba. Helyet kapott a 1923-as nagy kantói földrengés, az első gazdasági válság és a közelgő nagy háborúk is. Mit ne mondjak én is meglepődtem, de Jirou személyisége általában hamar túllendített minket a dolgokon. Bár a gazdasági válságról és a háborúkról igazából sosem beszéltek konkrétan, de erősen éreztették, és meg kell jegyeznem, hogy a földrengés jelenete valami hihetetlenül jó volt. Az anime elsősorban az önmegvalósítást, az álmok szerepét taglalta, és bemutatta, hogy az élet bizony nem fenékig tejfel. Közeben meg végig teljesen meg tudta tartani azt, amitől egy Ghibli film egy Ghibli lesz. Gondolok itt arra, hogy Jirou álmai hogyan jelentek meg, milyen játékosan, ahogy azt megszoktuk a többi filmben már, és közben pedig milyen jól közvetítette, hogy az álmok milyen fontosak, és, hogy akár mindenünket rá kell áldoznunk ahhoz, hogy beteljesüljenek. Itt főleg a piramis elméletre gondolok, hogy ahhoz is mennyi embert kellett feláldozni, hogy elkészüljön, itt pedig Jirou pontosan tudja mire fogják használni majd az "álmát" mégsem tudott lemondani róla. Bár nagyon finoman, de érzékeltetve volt, hogy őt is megviseli, mivel egyre többet cigizett a végére. 

De, hogy ne legyen minden ennyire jó... a szerelmi részt nem biztos, hogy erőltetni kellett volna vagy legalábbis nem így. Rendben van, hogy a kőkemény valóságot mutatja, de kár volt, hogy a szerelmet is elvették tőle. Bár azt is hozzá kell tenni, hogy nem is igazán lehetett komolyan venni a kapcsolatukat, mert nekem túl gyors és spontán volt. Nyilván a kapkodás miatt is, de kettőt pislantottam és már házasok meg ilyenek... és ahhoz képest pedig úgy érzem fontos szerepe volt ennek is, de valahogy nem tudtam ezt érezni. És akkor ott van még, hogy tuberkulózisos volt Naoko, ami már rég előre vetített mindent. Viszont hiába minden szomorúság nagyon jól meg volt rendezve az egész, szomorú voltál, de nem nyomasztott el, nem érezted magad rosszul tőle és ez főleg Naoko személyiségének volt köszönhető, aki szerinntem egy igazi kis tündér volt, hogy bármit elviselt és tényleg szerette Jirout. Magáról a műről, úgy egyben a legnagyobb bajom, hogy olyan volt, mintha csak dirib- darabokat néznék egy visszaemlékezésből és ez zavart. Semmit nem kezdtek el, semmit nem fejeztek be, csak bele a közepébe. Persze utalás 

rengeteg volt, de de nekem így is hiányérzetem volt. A legnagyobb ezen a téren pedig Naoko levele volt. Még most is fúrja az oldalam mit írhatott, ezt igazán bevághatták volna. Valaki pedig azt írta, hogy a két óra sok volt neki... szerintem meg rettentően kevés.
A grfika, mint minden Ghiblinél csodádmesés, én imádom, hogy még mindig kézzel rajzolják őket, hogy mindig mozgás van, nyüzsgés, egy percre nem áll meg semmi. Meg azt is szeretem, hogy Hayazaki egy kicsit mindig "túlzásba" esik, és például a repülőket mindig "extrábbra" készíti.
Összességében viszont nem mondanám kihagyhatatlannak, de ettől függetlenül meg mégis érdemes megnézni, de szerintem nem minden korosztálynak. Személy szerint én egy újabb csodás művel gazdagodtam :) 8/10

Avatar: The Legeng of Korra - Book Four: Balance

 

Itt állok (ülök) egy újabb Korra évad és egy újabb Avatar sorozat után és egyszerűen nem tudom mit gondoljak.

Szóval már az előző évadon is lehetett érezni, hogy már csak pénzt akarnak lehúzni erről az égészről, mert én konkrétan ezt az utolsó évadot sehova sem tudom rakni. A harmadik könyv végén Korra baját elég jól elláttak és ebből kifolyólag visszavonult egy kicsit miközben eltelt, ha jól emlékszem három év. Jó oké, no problemos, kicsit megmutatták kivel mi lett és ekkor jön, hogy Korra már vagy fél éve nincs meg. Itt még úgy voltam, hogy ez egy tök jó alap, és egy izgalmas végkifejletnek ad lehetőséget. Itt egy kicsit ugrálós lett a sztori, hol Korrát, hol pedig a többieket mutatták, ahogy tesznek vesznek, közben pedig szépen megismerkedhettünk ennek a könyvnek a főgonoszával Kuvirával. Aztán Korra visszatér, nyekegett egy kicsit, próbált erősködni, de nem ment neki. És.. és wut. Nem értettem ez mért jó. Aztán máris a hetedik résznél jártunk és jött egy flashback rész. Mondom: "még erre is van időtök? Ejj, de jól megy nektek." Aztán irdatlan iramot vett fel az egész, pár rész alatt le is zavarták konkrétan az egész főszálat, mert az elején mindent csináltak csak nem a sztorival foglalkoztak. Korra a szememben megint nem ért egy forintot sem, az előző könyvben és most sem ő végezte el a dolgok nagyját, de, mint avatár tényleg sok mindent tett, és tényleg több mindent tett, mint az elődjei. A vége, meg hát mondanom sem kell elég érdekes lett. Először nem tudtam, hogy mit is gondoljak arról, hogy meg merték lépni, hogy Korrát és Asamit hozták össze, de végül is arra jutottam, hogy nem volt jó, és nagyon kár volt. 

Eleve az egész anime rejtetten azért erős társadalomkritikát is rejt, gondolok itt az elnyomásra és a manipulálásra például, ami a gyerekek szemével nem is tudom milyen lehet. Szerintem fel sem fogják. A másság elfogadása pedig úgyszintén fontos, nekem nincs is bajom vele, de ha nem muszáj akkor nem szeretném nézni. Ezért nincs a blogon még se yuri, se yaoi téma. Nem igazán tudom én ezt bevenni, és nem szeretem mikor a képembe tolják. Ezért is haragszom a melegfelvonulásra. Szerintem az emberek felét nem érdekli, hogy ki mit csinál egészen addig amíg nem reklámozza és tolja a képébe. Másrészről azért nem tetszett, mert egy kicsit illúzió romboló lett, hogy a hős, akire felnéznél meleg. Meg amúgy is Makónak szurkoltam.Viszont örültem Varricknak és Zhu Li-nek, nagyon poénos pár volt, és az a leánykérés.

Karakterek terén nem történt változás, Korrában én csalódtam, többet vártam tőle. Mako sikeresen felhúzta magát, szóval neki örültem. Bolint még mindig imádom, nagyon fun karakter. Asamival semmi bajom, de ha nem létezne akkor se lenne semmi, valahogy nem szerepel sokat. Tenzinnek örülök, hogy egy kicsit bolondabb karakter lett, 

Toph-ot jó volt újra látni. Su-t és Lint is nagyon megkedveltem, örülök, hogy anno kibékültek. Kuvirát utálom, kétszínű dög, de végül is elég jó magyarázatot is tudott adni arra, hogy miért is tette, amit tett. Végül már Varrick és Zhu Li is elengedhetetlen része lett az egész történetnek, s talán ők voltak a legobb szereplők is. Én nagyon megkedveltem őket. Zhu Li! Do the thing!
A grafika, zenék nem változtak, a harcok továbbra is látványosak voltak.

Így a végére azt kell mondjam csalódtam, és biztosan máshogy működöm, mint a többi ember, mert nekem pont, hogy az eleje tetszett jobban. A végére csak kapkodtak, pörögtek, a szememben lejáratták Korrát, a vége sem tetszett és csak azt éreztem már, hogy húzták le róla a bőrt a több pénzért. Szolid 6/10. Mert karácsony van.

R.O.D - Read or Die OVA & R.O.D - the TV

Teljesen felesleges különvenni őket mivel az ova nélkül nem értjük meg a sorozatot a sorozat nélkül meg nem értjük meg az ová-t.
A világ különböző pontjain különleges erejű, rég halott zsenik követnek el bűncselekményeket. Mindig jókora pusztítást végeznek és könnyedén elbánnak a legmodernebb haditechnikával. De az összes esetben van egy közös: mindig valamilyen könyv, értékes kézirat megszerzése a célpontjuk...
Az ova főszereplője Yomiko, fedőnevén "A Papír". Társa Miss Deep és Drékü (Drake). A történet végig egy vonalat követ, de nem lehet laposnak vagy kiszámíthatónak mondani, engem nem egyszer sikerült meglepnie. Néhányszor sikerült megnevettetnie is, de mégis inkább komoly az egész. Nem tudok róla sokat írni, de nem is akarok. A vége pedig igazán szép lett.

És most jöjjön a sorozat, amit sokan ismerhetnek a magyar TV-ből is:

Itt most megismerhetjük Nenene-t, akinek az ovában csak a nevét hallhattuk. Honkongba utazik könyvének dedikálására. Két idegenvezetőt kap Michelle-t és Maggie-t. Hotelba menet Nenene szobája felrobban így a két nővér elviszik őt a saját házukba és bemutatják a harmadik testvért Anita-t.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én még emlékszem, hogy néztem a tévében is, de a tartalma kicsit sem rémlett már. Sőt ha nem tudom, hogy láttam már és nem akartam volna felfrissíteni az élményt akkor sosem nyúltam volna hozzá, ami nagy hiba lett volna, mivel szerintem egy remek animéről beszélhetünk.
A történet két részre lehetne elosztani. Az első 12 részben megismerkedünk főhőseink munkájával valamint a múltjukat is kivesézik nagyrészt. Itt az elején még sokkal randomabb minden, rengeteg vicces jelenet is van ami Anita könyvutálatának köszönhető. Aztán a második felében ténylegesen beindul a sztori. Visszatérnek régi szereplőink is, meglehetősen új köntösben... Rengeteg kérdésre megkapjuk a választ és még több titok derült ki, emellett elég akció dús is szerintem A vége is meglehetősen kellemes és jó lett.
Karakterek terén egész változatosnak mondható és viszonylag sok embert ismerhetünk meg. Nekem óriási pozitívuma volt, hogy a főszereplőket nagyon megkedveltem. De például érdekes nézni, hogy akik az ovában is szerepeltek mennyire megváltoztak. Joker és Wendy mentek át a legnagyobb változáson, negatív irányban. Mondjuk Yomiko-t sem kell sajnálni, elég fogyinga lett a visszatérésekkor, de aztán összeszedegette magát.
Grafika kifejezetten szép, nekem nagyon tetszett. Az openingek igazi krimis hangulatot keltettek, nagyon illettek a sorozathoz. Az endingek közül a TV első ed-je tetszett és a második sem volt rossz.
Nekem összességében nagyon tetszett mind a kettő, a sorozatot viszont egy pöppet jobban élveztem. Azt sem szabad elfelejteni, hogy itt a könyvek vannak főszerepben, de amondó vagyok, hogy aki nem szeret olvasni (mint pl én :D) az is nyugodtan kezdjenek bele, mert nagyon jó és érdekes.
OVA: 8/10
TV: 9/10
Semmi érdemlegeset nem írtam, sajnálom, ennyi telt most tőlem.