Koutetsujou no Kabaneri

 

Még egy Attack on Titan utánzat? Igen, de kit érdekel?

Mert engem ugyan nem. Előre leszögezem, hogy nekem ez a sorozat nagyon tetszett minden orbitális hibája ellenére. De kanyarodjunk vissza erre a copy-zós témára egy kicsit. Nem tudom és szerintem sosem fogom megérteni, hogy mért kell már csak az alapján elítélni egy sorozatot, hogy milyen alapokra is épül. Mert igen, szerintem is 70%-ban, ha nem többen ugyan az volt, mint az AoT. De én ilyenkor mindig megkérdezem magamban, hogyha valamilyen járvány, veszély, katasztrófa fenyegeti a világot akkor tök egyértelmű, hogy falak mögé menekülnek nem? És ezt a másoló státuszt megkapta a God Eater és a Black Bullet is, de tudjátok mit? Nekem mindhárom jobban tetszett valamiért, mint az AoT, ha másolta, ha nem. Ezt csak így szerettem volna megemlíteni. Most pedig vissza a sorozathoz. Mikor meghallottam, hogy ebbe zombik lesznek egy pillanat sem kellett, hogy tudjam, hogy néznem kell. Itt megvett már a sorozat. Az első rész után leesett az állam is konkrétan, úgyhogy minden megvolt egy jó sorozathoz. Innen viszont 

sajnos kezdett leülni a sorozat, hiszen körülbelül öt részen át a menekülés ment, egy vonaton. Ami azért annyira nem volt izgalmas. De maga a tematikája, meg közben az esetleges harcok miatt nagyon emlékeztetett a The Walking Deadre, amit meg nagyon szeretek, úgyhogy én így is minden részt hatalmas lelkesedéssel és izgalommal néztem. Mert engem egyszerűen nagyon jól el tudott szórakoztatni. Nem gondolkoztam olyanokon, hogy például mért nem alvad meg a vér a kis tartókba, mert nem akartam benne keresni a hibát. Mondhatni innen indult be az igazi történet, behozták Bibát. Két hiba is volt szerintem az ő történetével. Egyrészről kevés idő jutott rá, másrészről pedig, hogy keveset tudtunk meg róla, hogy miért is pontosan. Mert én úgy éreztem, hogy pont annyit adtak belőle, amennyit muszáj volt, hogy azért értsd nagyjából. Például a mai napig nem jöttem rá, hogy mért volt értelme egész állomásokat elpusztítani azért, hogy az apját meg tudja ölni. Erre jó lett volna valami normális magyarázat. De ez a keveset tudunk dolog a világra is igaz volt, egy picit bővebben is adhattak volna infókat róla. Amúgy idáig szerintem tök korrekt volt a történet, a maga módján. Aztán átment egy jó adag hülyeségbe. A mai napig nem értem mért volt jó, hogy egy nagy izévé álltak össze és akkor 

úgy pusztítottak. Annak sokkal több értelme lett volna, ha egymásra másznak, mint a Z világháborúba, vagy valami olyasmit csinálnak, nem ilyen csimbókká állnak össze. Why? A másik, ami nagyon bosszantott, hogy borzasztó klisésen kihasználták Mumei hiszékenységét, aminek következtében meg kellett menteni, aminek következtében Ikomából egy részre valami ultramegabaszó bosst csináltak. Az utolsó részre. Gyerekek ez nem a ChäoS; HEAd. Azt meg mondani se merem, hogy a végső csatában igazából hatalmasat csalódtam. Mert hiába lett Ikomából ultramegabaszó boss lófaszt nem ért el vele. Ja, megtudta menteni Mumei-t, akit szerintem így is- úgy is meg tudott volna, de a Bibával történő harca siralmas lett, azzal meg pláne, hogy végül is Biba mentette meg. Miiiiiafasz. És akkor a végén szépen elvonatoztak a naplementébe.

Karakterek tekintetében sem lett nagy eresztés igazából a sorozat. Ikomát már korábban hasonlítottam a ChäoS; HEAd főszereplőjéhez (talán Takumi, de lusta voltam megkeresni). Hiába kapott "szupererőt" nem igazán tudta kamatoztatni, emiatt érdemi fejlődésem nem is esett át. Nyilván fejlődött, de szerintem nem eleget,- csak az utolsó részre, de igazából azt is elbaszta. Ami azért zavar. Én nem mondanám ennek ellenére amúgy túlzottan idegesítőnek, elvoltam vele. Csak a szemüvegét nem értettem, hogy ott van lencse, ahol nem is lát a hajától xD. Mumei szerintem az egyik legbadassabb főhősnő is lehetett volna, ha nincs ez a túlzott hiszékenysége. Mert tetszett, hogy talpraesett, erős, és hogy ehhez megvan az egója is, valamint, hogy alkalmazkodó képes is, de volt egy pont, amikor már úgy voltam vele, hogy basszus nem igaz, hogy nem veszed észre, hogy átbasznak. Nekem amúgy Bibával sem volt különösebb gondom, csak az, hogy fingom sem volt, mit miért csinál. Mert amúgy kinda szimpatikus főgonosz volt, talán pont azért, mert ilyen fura volt. Vagy mert tetszett a haja :v Mondanám, hogy akkor már legalább a mellékszereplők elvitték valahogy az egészet, de azon kívül, hogy Ayame és Kurusu párosa náha- néha csempészett egy kis cukiságot és értelmet az egészbe senki nem igazán csinált semmit. Takumi még csak csak próbálkozott, de én nem tudok mást elmondani róla, mint hogy jó barát volt. A többiek meg max két percig voltak érdekesek.

A grafika szerintem pazar, nekem egy rossz szavam nincs rá. Nagyon részletgazdag, teljesen életszerűvé teszi az a rengeteg meleg tónus, amit használtak. Kifejtetten jól sikerült szerintem visszaadni azt a fülledt meleget a vonatokon is. Egyedül azt a CGI trutymót nem tudom értékelni benne, az csufira sikeredett. Az openingel kapcsolatban nagyon elfogult vagyok, mert EGOiST, amiért én oda meg vissza vagyok. És bár először nekem sem tetszett, ahogy nagyon sok embernek sem, de én egy idő után bármilyen számukat meg tudom kedvelni. Onnantól pedig mindig meghallgattam és úgy voltam vele, hogy szerintem meg igenis illet az animéhez. Az ending pedig fantasztikusabb nem is lehetett volna, hiszen két gyönyörű hangú énekesnő énekelte, Aimer és chelly és hát valami gyönyörűséges lett a szám is és a képi világa is.

Hogy jó volt e az anime? Hmm, nem igazán, a végét elrontották, sima túlélőcuccként jobb lett volna. Viszont én azt mondanám, hogy aki nem keresi feltétlenül a hibákat benne, annak nagyon is tetszhet, mint például nekem. Számomra izgalmas volt, vártam minden héten, hogy jöjjön már ki, és a 20 percek csak úgy repkedtek miközben néztem. Azt nyújtotta, amit elvártam tőle: szórakoztatást. Részemről 8/10 és nem tudok ellene mit tenni, meg nem is akarok.