Ao Haru Ride [manga]

Megvan az az érzés, hogy az egyik kedvenc mangádból animét csinálnak? Ráadásul az anime annyira tökéletesen adaptálja a mangát, hogy már szinte hihetetlen? Aztán folytatod a mangát, hogy kiderüljön mi lesz a vége?

Na én pont így jártam. Az Ao Haru Ride-ot már 2012-ben elkezdtem olvasni, de angol tudás és magyar fordítás híján egy jó időre abbamaradt az olvasása, míg nem elkezdték sűrűn kiadni a fejezeteit, én meg csak faltam őket, bár az utolsó pár fejezetet már angolul olvastam el.

A történetet szerintem most többen ismerik az anime miatt is, de röviden: Futaba mindig is a szebb lányok közé tartozott, és ez hamar feltűnt a fiúknak is, aminek a lányok nem nagyon örültek, ezért hamar kiközösítették őt. Emiatt Futaba megutálta a fiúkat, kivételt képezve ez alól Kou, aki más volt, mint a többiek. Hamar kiderült, hogy nem is közömbösek egymás számára, ám a fiú elköltözött, mielőtt még bármi is történhetett volna, pedig épp történt volna. Itt ugrunk a jelenbe, Futaba már középiskolás, és mindent megtesz, hogy a fiúk elkerüljék, a lányok pedig befogadják. Ekkor újra összefut Kou-val.
Ez körülbelül összefoglalja a prológust és az első fejezetet jó tömören. Nem tudom kinek, hogy jön le, de itt igazából elég komoly a hangvétele az egész történetnek. Nem mondom, hogy nem klisés egy kicsit, de igazából teljesen valós problémákkal találjuk szembe magunkat, ahol Kou részben magát okolja az anyja haláláért, Futaba pedig egyszerűen be akar illeszkedni bármi áron. Talán Kou problémája az, ami nem megszokott a hétköznapokban, de az ezzel járó problémái már annál inkább. Hogyan is kellene visszamennie az apjához és a testvéréhez évekkel később a válás után? Szerintem nagyon jó alapokkal dolgozott, és nagyon jól is csinálta. Érzelemdús volt, érdekes s közben szerintem cseppet sem unalmas. Jó volt nézni, ahogy a két főszereplő hol közelebb, hol távolabb találták magukat egymáshoz, amire többször is kitér Futaba és hogy
hogyan segítették egymást a maguk módján. Kou már az elején leszögezi, hogy semmi nem akar Futabától, hiszen már senki sem ugyan az, mint, aki régen volt. Persze a történet előrehaladtával nem tudják kikerülni egymást, ahogy azt sem, hogy új, és legfőképp igaz barátokat találnak mindketten, akik meg amúgy még közösek is. Ezáltal erősen képet kapunk az ő problémáikról is, amik elmaradhatatlanok lennének egy shoujo mangában, tehát mindenki szerelmes a másikba, csak éppen a másik nem viszonozza. Ezeket a mellékszálon futó sztorikat is nagyon jól kezeli a manga, s később már szinte csak ezek viszik el a sztorit. Történik ugyanis, hogy a 22-23. fejezettől olyan dolgokat hoznak be, amik konkrétan kinyírták a történetet. Annyira, hogy a kedvencekből is ki kellett vennem, mert annyira elvesztette miatta a varázsát az egész. Ilyen talán még sosem fordult elő. Eddig a pontig, amúgy simán 10/10es az egész. Behoznak új szerelmi riválisokat is, amik közül Kou-é a mocskosabbik, Narumi személyében,  mert mondhatni érzelmi zsarolással kényszeríti Kout magára, aki nem akarja megbántani Futabát sem, ezért a személyisége 180 fokos fordulatot vesz és elkezd bunkózni, kerülni a másikat, a végén pedig kinyögi, hogy most megint mégsem akar semmit Futabától. Bár innen pedig már őt sem kell félteni. Megpróbál felejteni, hogy? Na hogy? Hogy másik fiúhoz fut, Toumához. Akivel először teljesen úgy vagy hogy "ménnyémá Futaba közeléből, ő csak is Kou-é lehet", aztán annyira szívatja, igen szerintem konkrétan szívatta szegény srácot, hogy már komolyan kezdtem sajnálni őt. Mert miközben

Kou és Futaba játszadoztak, addig ő tényleg szerette őt. És tényleg már sajnáltam. Aztán Kou rájött a válaszára, és hagyta a másik lányt, ami ennyiben legalább jó. Nade, Futaba már Toumával jár. De szinte végig flörtöli az egészet Kouval. Ezért mondom, hogy szívatja. Ráadásul a srác még tud is róla, hogy nem igaz szerelem az övék, de próbálják meg, meg folytassák hátha. Ehhhhh.... Erre lassan a végéhez érünk, ami siralmas lett. Nemes egyszerűséggel szar. Rájöttünk, hogy szeretjük egymást és összejövük. Ennyi. Szaaaar. Komolytalan, ahhoz képest ahonnan kezdte a történetet a végére egy hatalmas zuhanás lett a vége. Mentségére szóljon, hogy a melléktörténetek még így is elég jól elvitték az egészet és azok legalább elég jó lezárást is kaptak.
Szóval a szereplők. A fentebb írtakból rájöhettetek, hogy a főszereplők konkrétan csődöt mondtak most. Először Kou zuhan meg, aztán azért viszonylag gyorsan összerakja magát, de utána tutyimutyi lesz. Elég hosszú ideig. Pedig rendben lenne, mert tök cuki, meg igazából rendes, nem azért csinálja mert teljesen kőbunkó,
de inkább rossz karakter, mint jó. És ez igaz Futabára is. Az elején nagyon kedveltem, mert rendes lány, és elég erős jellemnek is gondoltam, erre a végére éppen csak egy kétszínű lotyó nem lett. Toumáról meg vegyesek az érzelmeim. Buta és szánalomra méltó karakter, de a történet szerintem egészen megkedvelteti velünk. Legalábbis velem igen. Murao, Kominato és Yuuri egytől egyik kiváló mellékszereplők voltak. Saját gondjaikat is megoldották, aztán még terelgették ezerrel a főszereplőket. Tényleg ők vitték el a felétől az egészet.
A rajzolás szerintem szemmel láthatóan változott és fejlődött. Az elején sokkal borongósabb volt az egész megrajzolása, majd egyre, átlagosabb tucatcucc szerű vidám izé lett.
Összességében? Csalódtam. Pedig nem hittem volna, hogy fogok és hogy még a kedvencekből is ki kell szednem. Az a legnagyobb szerencséje, hogy a feléig nagyonjó, azt a részét nagyon szeretem és emiatt lepontozni sem volt szívem. Mert egyszerűen nem volt. 8/10, de messze nem ennyi a valóságban.