Az Anime watching challenge miatt ki kellett lépni a komfortzónánkból, amit nagy huzavona után meg is tettem. Tényleg eléggé kiléptem belőle...
Persze eszem ágában sem volt, valami nagyágyú művel kezdeni, mert tényleg ódzkodom ettől a témától. Ezeket egyszerűen nem tudom komolyan venni, nekem már túlontúl erőltetettek. Persze nem ítélek én el senkit, de egyszerűen nem nézek ilyesmit szívesen. Volt anno egy próbálkozásom a Sakura Trick-el, ami yuri volt, de annyira erőltették az egészet, hogy egy picit sem tudtam élvezni, meg ne akarják már elhitetni velem, hogy egy iskolában mindenki leszbikus. De vissza a Love Stage-hez. Mikor futott, már akkor kiszemeltem magamnak, hogy egyszer biztosan adok neki egy esélyt, mert nagyon tetszett a grafikája. Aztán el is kezdtem nézni és baromi kellemeset csalódtam benne. Elsősorban a humorával fogott meg, ami igazából el is vitte a hátán az egészet, mivel történet terén én nem mondanám túl erősnek, de a 10 részét kimaxolta, több már sok is lett volna neki. Maga a történet nem volt egy nagy was ist das, sőt én kis paródiát is láttam benne. Tipikus shoujo elemekkel játszott az elején, de már ott is négyszer belerúgtak a dolgokba. Kezdésként a gyerekkori szerelem, ami talán a legszebb, de amikor kiderül, hogy, akiért vagy 10 éve
odavagy valójában fiú... Aztán próbálod kiheverni, de nem megy. Rámászol, hogy elundorodj tőle, de nem megy. Mind ezt vígjátékba burkolva. Zseniális. Én olyan jókat nevettem rajta. Azt is jónak találtam, hogy Izumi próbált normális maradni, ezzel még több vicces jelenetet szülve. Aztán kezdett komolyodni az egész, de még mindig nagyon fun maradt, csak felvett egy kis komolyságot magára. Előkerült az önmegvalósítás is, a szülői befolyás, amik igazából tetszettek, jól beleszőtték a történetbe, ezzel hihetővé téve azt egy kicsit. Mivel itt is előkerült, hogy kezdtünk túlzásba esni, hogy Izumi szülein kívül körülbelül megint mindenki meleg. Itt elsősorban pont Izumi testvérére, Shougora és Rei-re a család menedzserére gondolok. Bár csak utalásokat kaptunk róluk, de nekem már ez is sok volt. Nem kell túlzásokba esni. Persze inkább volt ez reklám a Back Stage!!-hez, de ez már akkor is a meh kategória. A végére a sok "udvarlásnak" és segítségnek Ryouma részéről, mivel meglett az eredménye. Nyilván nem egy hatalmas vallomás/felismerés lett a vége, de annyiban viszont csalódtam, hogy Izumi szinte csak felajánlotta magát végső elkeseredettségében. Persze, rájött, hogy szereti, de nagyon rosszul jött ki a szitu. Megtörtént AZ is, de legnagyobb 
meglepetésemre még ezt is megtoldották egy kis humorral :) Az epizódszámot, mint írtam kimaxolta, nem hagyott elvarratlan szálakat, szóval nem hinném, hogy kellene vagy, hogy egyáltalán lesz folytatás, de ha lenne szerintem simán nézném.Nem sok szereplőt kaptunk, sőt legtöbbjük még csak fontos sem volt. Viszont ki szeretném emelni a Sena szülőket mert szerintem baromi jó fejek voltak, azon kívül, erőltették Izumit. Hihetetlen jó párbeszédeik voltak :D Izumi karakterét azért szerettem mert maga is vitatkozott magával, hogy most mit is érez valójában, de nekem itt ki is múlik a karaktere. Csak a bajt hozta, senki sem értette. Hát tombótak a hormunjai :v Ryouma igazából nagyon kedvelhető karakter, a jelleméből fakadóan tipikusan az, akibe belezúgnál. De igazából ő is csak ennyi. Shougo karakterét nagyon szerettem, tök jó volt a szinkronjának a története, a testvérkomplexusa. Imádtam. Rei is csupaszív volt, ami a mogorva külső mögött bújt meg, kedveltem is, de őt néha kicsit soknak éreztem.
Az animációt a J.C. Staff követte el, szerintem jó munkát végeztek, nekem kifejezetten tetszett az egész. Látványos volt, tele volt színekkel, jó volt nézni. Az op-ed viszont nagyon nem maradt meg. Sőt szerintem egyszer sem hallgattam végig egyiket sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése