Aoharu x Kikanjuu

 Megint bebizonyítottam, hogy jól tudok angolul, mert megint félreértelmeztem az egész szituációt... Igazából valami Btooom féle rendes túlélőjátékot vártam, erre kaptam egy sport animét. De no problem.

Láttam benne a potenciált, hogy egy jó kis vígjáték lesz, remélhetőleg izgalmas harcokkal, történettel. Nos az utóbbi nem igazán teljesült, mégis egy viszonylag szórakoztató animét kaptam. Magyarul nem a történet vitte el az egészet. Sőt az elég gyérre sikerült, köszönhetően a kapkodásnak és a kevés epizódszámnak, na meg nem volt túl kreatív sem. Persze a bosszú sosem rossz indok, jó dolgok is kisülhetnek belőle, de például engem az érzékenyen érintett, hogy nem csak a főszereplőt, Hotarut, hanem minket is jól átvertek a "bajtársaink". Mocskosul felhasználták Hotaru igazságosságát, vagy mijét, már elfelejtettem :( , amit persze mindenki tudott, csak fájt, mert közben ő igazi jó barátokként gondolt rájuk. Szerencsére a végére azért sikerült helyrehozni, de elég zötyögősre sikerült az út odáig... meg néha már elég idegesítő is volt a sokrésznyi sírással meg nyekegéssel. Aztán meg az ellenség sem lett túl kidolgozva, olyan nesze neked semmi, fogd meg jól, azt örüljé. Mert engem jobban érdekelt volna az ellenség vagy a velük való pontos kapcsolatuk, mintsem a sírás. Maga a koncepció, hogy egy elég deep filozófiát akarnak ráhúzni egyszerű lövöldözős játékra... hát hogy is mondjam, furcsa. Annyira 

komolyan vették az egészet, pedig körülbelül semmi nem múlik a dolgokon. Legalábbis magyarázat nélkül tényleg nem. Én nem veszem ennyire komolyan a töri tételeimet, pedig azok most fontosak lennének :D Viszont a harcok szerintem nagyon jól meg voltak csinálva, ezért is kár, hogy kevés volt belőlük. Hotaru "vérszomj" alakján sokan kiakadtak, de nekem rohadtul bejött. Szerintem tök sokat dobott az egészen, kár, hogy még így sem sikerült sokmindent elérnie... Bár azt én is elismerem, hogy valahogy az egész koncepcióba nem illett bele, egyszerűen kilógott a sorból. Nem volt elég komoly hozzá a történet, mert sokszor inkább a vígjáték vonal ment. Ami tök egyszerű volt, sima mindennapi hülyeségekkel, amikre a szereplők interakciói vagy még két lapáttal rátettek. A történet vezetését sem értettem, és talán ez volt a legnagyobb buktatója az egésznek. Az elején tök gyorsan haladtak, aztán a hetedik részben már el is kezdődött a nagy összecsapás. Mondom úristn 6 részen keresztül menni fog a harc? Meg a fenéket... Hotaru harca talán négy percig tartott? A többieket meg elég gyorsan szarrá alázták és jött a nagy semmi, a "megakarlak védeni, nehogy te is megsérülj, mint a többi előző tag". Nemár. Ultragaaay. Ennyire nem nyomi egyik ember sem. Sírás, rívás, kibékülés. Ezáltal lezárva nem lett, de engem elszórakoztatott bőven annyira, hogy egy második évadot szívesen látnék belőle.  Meg, hogy legalább valami normális vége legyen, ne ez... Mert igazából ez egy nagy nulla volt.

Túl sok szereplő nem volt, és ők sem igazán lettek bemutatva. A fókusz egyértelműen Hotaru bandáján volt, de szerintem még így is bőven keveset mutattak belőlük, hát akkor még az ellenséges csapatról ne is beszéljünk. Arról meg aztán pláne ne, hogy mi a vitájuk valódi tárgya. Hotaru olyan is- is karakter volt nekem. Szerettem, mert nagyon jókat röhögtem rajta, ahogy félreértett mindent és őt is mindenki félreértette. A becsületességéből viszont visszavehetett volna. Mert képes lett volna rá, erre mi sem jobb példa, mint, hogy nem bírta kinyögni, hogy ő lány. És ez volt a legnagyobb negatívuma nekem. Nagyon idegesítő volt, hogy folyton ezen pörgött, mégsem tett ellene semmit. De, amúgy meg helyén van a szíve meg minden, de túl sok szélsőséges jellemet adtak neki, Szerintem. Matsuoka volt az a karakter, akiben a legjobban bízhattunk az elején. Menő, határozott, kedves és még sorolhatnám milyen karakter. És bár alapjáraton a legtöbb jó tulajdonságát megtartotta, az ellenség előtt egy gyáva senki lett. Konkrétan. Szerintem ez borzasztó kiábrándító volt azok után, hogy milyen karizmatikus személyiségnek mutatkozott be. Ezek után meg 

teljesen elveszett. Yukimura volt az a karakter, akitől nem vártam istenigazából sokat. Oké, hogy main karakter, de a jellemétől akkor sem vártam sokat. Ennek ellenére ő az egyetlen, aki szerintem átment bármiféle fejlődésen is. Belátta, hogy nem jól csinálták a dolgokat, megpróbálta megoldani, ellenszegült annak, akit körülbelül egész életében követett. Ez szerintem tök jó volt. Azt meg meg sem említem, hogy a seiyuu-ja, Matsuoka Yoshitsugu kiválóan hozta a perverz karakterét. Már a Mangaka-san to Assistant-san to -ban is mangaka volt, meg perverz és ott is imádtam.Az ellenségekről az a baj, hogy konkrétan nem tudok mit mondani. Csak ilyen full átlagos vagy éppen semmitmondó dolgokat. Az meg senkit nem érdekel.

Az animét a Brains Base követte el, akikkel maximálisan elégedettek lehetünk. Az animáció jó volt, a hátterek elég jól kidolgozottak, a harcok kellőképpen látványosak valamint Hotaru fenetudja, hogy minek nevezzem, de maradjon

akkor "vérszomj" alakja is nagyon jóra sikeredett. Az opening először nem tetszett, de minél többször hallottam, annál jobban megtetszett. Plusz tök jó volt, hogy a szinkronszínészek énekelték el. Kicsit mondjuk sajnálom, hogy a betét számokra nem figyelek eléggé, de sajna ez van. Az ending viszont abszolút nem fogott meg.
Összességében, igazából tetszett, vártam a részeket, hamar véget ért az a heti húsz perc, szóval nagyon jól szórakoztam rajta. De maga a történet felépítése nagyon gány volt. Nem igazán dolgozták ki a történetet, de még a karaktereket sem. 7 és 8 pont között gondolkoztam, végül támogató jellegű 8/10 lett. Viszont ezzel a nyolc ponttal konkrétan elvárom, hogy legyen második évad, mert anélkül nem érdemli meg ezt a pontot.