Nem titkolom, nagyon szeretem Rumiko sensei műveit, kezdve az Inuyashától, amit szerintem nagyon sokan ismernek, már csak a tévé miatt is. Bár az igazi áttörést nálam az Urusei Yatsura hozta, azóta imádom teljesen, de igazából még a Ranmát is szerettem azért, minden hibája ellenére is.
Maga a történet epizódcentrikus, ahogyan azt már megszokhattuk az elődeinél, emiatt nem is kell nagy durranásra számítani, és én pontosan ezt szeretem benne. Szerintem ez tipikusan az a sorozat, ahol leülsz és élvezed. Bár azt is számításba kell venni, hogy a humora elég egyszerű, elég mindennapi dolgokból fakad, és hogy valószínűleg ez nem is fog mindenkinek tetszeni. Bár, ahogy mondtam többnyire epizód centrikus a sztori, ennek ellenér elég fix pontnak mondható Rinne és az apja közti viszály, ezzel pedig a két halálisten tábor közötti viszály is. Bár ez is annyira viccesre volt megcsinálva, amennyire csak lehetett, nekem ezek a pillanatok többnyire rossz szájízt hagytak maguk után. Mert én valahogy nem feltétlenül a viccet láttam benne, vagy nem csak azt, hanem azt is, hogy egy apa, hogy szívathatja meg ennyire a saját gyerekét kismillió alkalommal. De amúgy talán ez volt a legnagyobb problémám a sorozattal. Szerettem benne azt is, hogy nem csak egy sima slice of life, hanem csempésznek bele egy kis természetfelettit, egy kis csavart, itt éppen a halálisteneket, de hogy ezt abszolút nem viszik túlzásba. Amit még láttam, hogy több embert is zavart, az Sakura képessége, hogy látja és tud beszélni a szellemekkel. Az ember azt hinné, hogy a sors akarta így meg ilyen magasztos dolgok, erre a sorozat a képedbe tolta azt, hogy Sakura egyszerűen csak evett egy 
cukorkát a túlvilágon, és ezért. Na meg azt, hogy igazából nincs ennek nincs is túl nagy szerepe, tehát nincs nagyobb funkciója annál, mint hogy tud beszélni pár szellemmel. Ha belegondolok ez így tényleg tök szar, de a sorozat és annak humora teljesen elbírja ezt a tré háttérsztorit, és engem ez csöppet sem zavart, két perc múlva már el is felejtettem. És, hogy mindenre kitérjünk: egy Rumiko féle történet nem is lenne az igazi, ha nem lenne benne úgy körülbelül egy szerelmi kismillió szög. Amúgy nem tudom eldönteni, hogy ennyire ötlettelen, hogy mindig ugyan azokat a sémákat használja vagy rendkívül okos, hogy azt használja, ami eddig mindig bevált. Tényleg nem tudom. Bár én még mindig nem unom ezt, de nyílván nem lehet ezt sem a végtelenségig húzni, de szerintem amúgy is ez lesz az utolsó nagyobb műve. De visszakanyarodva a szerelmi szálakhoz. Egyszerűen zseniális az, hogy el tudja érni azt, hogy kicsit se zavarjon minket, hogy egy millimétert nem mozdult előre a kettejük kapcsolata, pedig mindketten egyértelműen kezdenek érezni egymás iránt valamit. Ettől meg tudok őrülni, itt pedig tök cuki és vicces, ahogy féltékenykednek egymásra. Lehet azért vagyok így, mert kiszámítható, hogy mi lesz a végén úgy is... kitudja. Lezárva nem lett, nem is lett volna mit, de már be is jelentették a második évadot, amit már nagyon várok.
Rinne nagyszerűsége talán az egyszerűségében rejlik, szerintem nagyon bele illik a történetbe, de pont, hogy az egyszerű történet miatt kicsit tucatkarakter, nem ugrik ki semmivel a tömegből, talán csak a csóróságával, amivel egy az egyben Yatora emlékeztet a Noragamiból, s talán ezért is kedveltem annyira. Sakura egy nagyon érdekes főhősnő, abszolút nem a megszokott fajtából, szerintem például többször segített ő Rinnén, mint fordítva :D Emellett meghaltam azon milyen fapofával végigtolt mindent, meg ahogy adta, hogy nem érdekli pedig de. Tsubasa az a karakter, akit tipikusan utálnánk, Agehával együtt, mert próbálnak beférkőzni, de látva, hogy mennyire nincs esélyük és, hogy ez miatt mennyi vicces szituációba kerülnek ez teljesen megbocsájtható bűn nekik, és persze a történet elengedhetetlen részei. Rinne apja egy mocsok, nincs jobb szó rá, és akármennyire bírom nem bírom, nem tudok attól elvonatkoztatni, hogy így bánni a saját gyerekeddel kegyetlenség. Rokumon nagyon kis cukor, bírtam, hogy pillanatok alatt felvette a csóró stílust és ő is skót lett :D
A Brains Base itt nem vitte túlzásba, elég csúnyácska lett az anime, de kifejezettem örülök, hogy fel lehetett fedezni a manga vonalait a karakterrajzokban. Külön ki szeretnék emelni pár seiyuut, akiket nagyon jó volt hallani. Rinne apját például az szinkronizálta, aki anno Ranma hangját is adta, Sakura anyukáját pedig az, aki anno Lum-nak adta a hangját és még a ruhájuk is hasonló volt, egyből kiszúrtam :D A narrátor hangját az adta, aki Rei hangját is az Urusei Yatsurában, Rinne nagymamájának szinkronja pedig Kagome is volt anno. Nekem ezek hihetetlen nagy örömöt okoztak, bár nem tudom, hogy direkt, vagy csak véletlen-e, de tök jó nem? :D Az első opening nagyon tetszett, de a második borzalmas volt a nyávogással, plusz annyiban lett más, hogy az első op képsorait megkeverték. Ez kicsit szánalmas volt... Az endingek pedig egyszer sem jöttek be igazán.
Mindent összevetve én imádtam, a jól megszokott formulájával együtt, ahol teljesen hétköznapi minden, de mégis van benne egy kis természetfeletti csavar. A humoráért is megvesztem, nálam ez 9/10 és nagyon várom a következő évadot :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése