Shigatsu wa Kimi no Uso

Az év animéje? Mindenképp esélyes rá. Már az előző évben is megnevezhettem volna nyugodtan, de jobb szeretek véleményt mondani úgy, hogy az összes részt láttam. És akkor több napos gyászolás után itt is van...

Itt ülök egy újabb remek anime után és megint nem tudom mit kezdjek magammal. Mikor elkezdtem nézni nem egy drámát és hasonló mély tartalmakat vártam, sőt, hanem egy vidám hangulatú animét, amiben főszerepet játszik a klasszikus zene. Az utóbbi egy- másfél évben nagyon szeretek zongora játékot hallgatni, így biztos voltam benne ha másért nem is, de ezért már megéri megnézni. Amúgy az elején pont ezt a vidám hangulatot hozta amire számítottam. Ugye Kousei traumája volt akkor a leglényegesebb, azt hittem ezt fogják ebben a 22 részben megoldani. Ez viszont viszonylag hamar megoldódott, már amennyire meg tudott, mert azért nem kis dologról volt szó. Aztán az anime harmadánál már érezhető volt, hogy Kaorival nem úgy lesz minden, ahogy azt mi szeretnénk és körülbelül a felétől egy egyre komorabb hangulat jelent meg, hozzáteszem, szerintem gyönyörűen felvezetve a drámát. Persze, lehet mondani, hogy 14 évesek nem drámáznak meg filóznak ennyit, de ha én a két főszereplő helyében lennék simán nyafognék, drámáznák és filóznék ennyit. A vége felé sajnos egyértelmű lett, hogy mi is fog történni, de én esküszöm
az utolsó pillanatokig reménykedtem. A történet, szerintem jól haladt, szép lassú tempóban, sőt, talán már kicsit sokszor túl lassan, túlságosan is sokszor megkerülve egy adott témát. Amúgy konkrétan maga a történet gyönyörű volt, nekem nagyon tetszett, hogy Kousei életét, hogyan meg tudja változtatni az, hogy az édesanyja mit szeretne még a halála előtt elérni és hogy az első szereleme mit szeretne elérni a halála előtt. Szerintem ez csodás. Tényleg. Visszatérve a végére, nem tagadom az utolsó két részt konkrétan végig bőgtem, és annyira reménykedtem abban, hogy tudnak még együtt játszani, de ezt már csak a képzeletben tudták megtenni és ahogy Kaori meghúzta a vonót nálam akkor tört el minden. A levele pedig vitt mindent. Remélem az ova, ami majd jönni fog egy kicsit tovább gondolja a történéseket és bemutatja, ki hogyan boldogult később.
Karakterek terén ugyan nem brillírozott szerintem az anime, nem voltak túl kimagaslóak, és talán pont ez miatt lehetett őket annyira megkedvelni. Mert tényleg "tucat" emberek voltak és könnyen lehetett azonosulni a karakterükkel. Magyarul különösebben nem szerettem meg senkit, de mindenkit kedveltem. Kousei nagyon érdekes, mert végül is
sokat fejlődött, de mégsem. Bátrabb lett, úgy érzem kicsit jobban túl tudta tenni magát a dolgokon, de közben meg még mindig ez a "magam sem tudom mit is akarok és hogyan is csináljam" karakter maradt. Kaori nagyon energikus volt, nagyon szimpatikus volt az, hogy tudva, hogy meghal nem depizett be, hanem igen is élte az életét, és mindent megtett, amit meg akart. A pozitívumát pedig próbálta Kouseire is ráakasztani, ezzel segítve neki. Tsubaki is egy érdekes karakter volt. Ugye ő az a szomszéd lány, aki szereti a főhősünket, de nem tud mit tenni, mert, akit szeret az mást szeret. Alap esetben nem szoktam kedvelni az ő karakterét, mert ne rondítson már bele a főhősök szerelmébe, de annyira tudtam sajnálni őt is. Olyan sok minden jót akart mindig tenni Kouseiért, még ha sokszor nem is ment neki, vagy csak összezavarta őt. Nálam esélyes az év legjobb mellékszereplője címre. Watari volt az egyetlen olyan karakter, akit talán nem kedveltem annyira. Sokszor csak feleslegesnek éreztem, és most nem a kapcsolata miatt Kaorival, hanem úgy általában. Valahogy nem segített senkinek, csak úgy volt.
A grafika gyönyörű volt, az élénk színek, amiket használtak  a tavaszt juttatták nekem eszembe. Talán egy kicsit sok chibi formát használtak, de azokat inkább csak akkor mikor egy kicsit megtörve a drámaiságot átmentek egy kicsit vígjáték fílingbe. A zenékről, egy zenés animénél kicsit kár taglalni, mert hihetetlen jók voltak. Az első ending és a második opening egy kicsit gyengébb lett, de az első opening és a második ending valami fantasztikus volt. Az endinget meg sokszor végig se tudtam hallagtni, mert majd beletört a szívem. A sok klasszikus zene meg igazi felüdülés volt a füleimnek. Gyönyörű volt az összes zongora játék és a hegedű hangját is kezdem megkedvelni.
Összességében? Kell ezek után bármit is mondanom? Gyönyörű volt! Hatalmas kedvenc 10/10