Ha valaki megkérdezné, hogy mi volt az az anime mostanság, amit mocskosul élveztem, de mégis szégyellem, mert annyira nagy nulla az egész, akkor biztos ezt mondanám.😰
Az egész tök egyszerűen kezdődött, nem terveztem nézni, láttam fecen egy kivágott jelenetet és igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Aztán rákerestem és jött a szomorú felismerés, hogy fordított hárem, otoge elemekkel. Rossz szokásomhoz híven nulla elvárással álltam neki, de borzasztó kellemeset csalódtam. Mind a világ, amit feltárt, mind pedig a szereplők szimpatikusak voltak, és kifejezetten szórakoztató. Hova tovább ezerszer felülírta azt, amit hittem, hogy fog nyújtani. Például szentül hittem, hogy annyi lesz a történet, hogy a fesztiválbizottság tagjait kell egyesével megkeresni és pár rész alatt meggyőzni arról, hogy csatlakozzon, az utolsó rész meg konkrétan a fesztivál lesz. Erre már a hatodik/hetedik rész környékén meglett mindenki, jött egy résznyi gyakorlás, bénázás és a kilencedik részben a fesztivál. Nem tudtam hova köpni ez annyira meglepett és halvány gőzöm sem volt mi lesz ezután. Persze a fesztivál osztatlan siker lett, nem is lehetett volna más. Ezután jött egy kis filler, az elmaradhatatlan
tengerpartos- visszaemlékezős jelenetekkel. Itt kicsit tudtunk meg Kohana anyjáról, de nyilván nem túlozták el azért... Innen már tényleg nem tudtam mi következhet. Mi a fészkes fenét akarhatnak még három részben? Aztán annyira jó pajtik lettek a szereplők, hogy egy új bizottságot alapítanak és mindenféle rendezvényt szerveznek. A következő egy színdarab lett volna, de próba közben kiderül, hogy Kohana annyira somuch tehetséges, pont mint az anyja, hogy az már halálos. Abba kell hagynia a művészkedést és el kell hagynia az akadémiát. Nos ebbe senki nem nyugszik bele, legfőképp Kohana és komába is esik. A fiúk mindent megtesznek, mindenki dalol egy kicsit és sutty, felébred és újra tudja használni a varázslatot. Nos többnyire ennyi, klisésnek klisés, de annyira jól megcsinálták, hogy egy percig sem akartam felakasztani magam az unalomtól és az idegességtől.
Kohana kifejezetten jó karakter lett, kezet foghat az értelmes női otome főszereplőkkel. Persze már zavaróan hiszékeny és jólelkű, de igenis megérdemel minden dicséretet amit kap szerintem. Teika játssza a keményet meg a bunkót is, de a szíve mélyén igenis rendes. Reménykedtem lesz esetleg valami párválasztás a végén és ők ketten összejönnek, de ennyire már nem voltak reformbontók a készítők. Kanatot utáltam a legjobban, egy mindenlében kiskanál volt, undorítóan lelkes és nem mellesleg borzasztóan irritált ahogy beszélt. Még most is hallom, de irtózom tőle. Tsukushi volt a másik nagy kedvencem, kis cukin idegesítő volt, de belé legalább szorult értelem. Meg a kis sünije 😍😍 Anjou volt a másik, akit utáltam, annyira irritáló volt a személyisége és annyira verte magát a buzis táncával meg a béna angol szavaival. Tatewakit is szerettem valamiért, kis cuki volt, talán Natsura emlékeztetett a Fairy Tailből egy kicsit jellemre és talán azzal sem mondok hülyeséget, ha azt mondom ugyan az a szinkronjuk is. Suminomiya volt a semleges karakter annyira nem csinált semmit és úgy be volt lassulva, hogy már fájt. Kifejezett problémám nem volt vele, de hát meg sem szerettem meg meg sem utáltam.
A grafika szerintem nagyon szép volt, a szikrák kifejezetten tetszettek, plusz az is jó volt, hogy mindig az adott ember személyiségéhez passzolt. Az opening nagyon catchy-re sikerült, nem mellesleg a kivitelezése is nagyon tetszett. Az ending sem volt rossz, de nekem nem kifejezetten tetszett. A betétdalok, amik néha kifejezetten indokolatlanok voltak, is egészen tűrhetőek lettek, a személyes kedvencem Teika száma lett, amit mindig gyakorolt.
Összességében én nagyon meg vagyok elégedve ezzel az animével. A története is teljesen jó volt, a humora is kellemes, egyedül azt tudnám felhozni "hibának", hogy mindenki énekelt benne össze vissza, holott csak egy embernek lett volna ez a "szakmája", ezért picit kiábrándító, de hát mivel ez egy zenés darab végső soron egye fene. 😀 10/7
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése