A legnagyobb félelmem volt a szezonban mivel a mangáját már az egekig magasztalom. Ebből kifolyólag féltem, hogy nagyon el fogják cseszni és úgy járok, mint a Sukitte Ii na yo.-val.
Legnagyobb meglepetésemre abszolút pozitív csalódás lett az anime. Konkrétan nem tudok, vagy inkább nem is akarok hibát találni benne. Az egész úgy volt jó, ahogy volt. Kicsit ugyan szerintem lassan haladt a történet, mindössze 14 fejezetet dolgoztak fel, de azt minden egyes apró részletével. Tényleg nagyon részletes volt, legjobb emlékezetem szerint szinte minden így történt. Attól is tartottam, hogy egyszerűen nem jönnek át majd az érzések, de szerencsére minden átjött nekem. Tiszta heppi voltam tőle. Szóval a melankolikus hangulatot is jól adta vissza és a chibiknek is köszönhetően a vidám hangulata is meglett. A legjobb pedig az volt, hogy pontosan tudtam, hogy mi fog történni mégis vártam, hogy "na most vajon mit fogsz lépni kiskomám". Egyetlen hibája, hogy ez így most semmilyen sem lett. Úgy értem jól van elkezdték, egy egész aranyos lezárást is kapott, de ez így egyszerűen kevés. Ez tényleg csak belepillantás volt a történetbe. Sajnáltam, hogy így lógva hagytak mindent. Ha meg már itt vagyunk akkor említsük meg, hogy bár elcsépelt téma ez a beilleszkedős önmegismerős téma, de ha jól csinálják akkor tud jó is lenni. Most egy kicsit visszaszerezte a hitemet a Production I.G..
Futaba szerintem abszolút egy nagyon kedvelhető karakter. Nekem eszembe nem jutott azért neheztelni rá, mert szeretett volna beilleszkedni valahová, és ezért mindent megtett. A seiyuu-járól Uchida Maayaról nem tudtam viszont eldönteni, hogy illett-e hozzá. Néha nagyon illett hozzá, néha meg már csak nyávogott szerintem.. Kész rejtély. Kou tipikusan az esetem. Tudjátok az a hűvös menő karakter, aki szeret cukkolni másokat. A mangában van egy pont ahol egy kicsit ugyan csalódtam benne, de később megint rendbe tette magát. De ez ugye nem ide tartozik. Itt az animében egy jól elfogadható karakter, aki ugyan először furcsának tűnhet, de ahogy megismertük egyre szimpatikusabb lesz. Kaji Yuukira meg még mindig haragszom. Ugyan nagyjából sikerült elfogadnom, de szerintem találhattak volna jobbat is. Muraoval kapcsolatban magam is meglepődtem. A mangában jobban kedveltem. Nem tudom mi lehetett a baj, talán az is, hogy nem ilyen hangot képzeltem el neki. Yuuri egy nagyon aranyos lányka, és egy pillanatig se tudtam rá haragudni azért mert ő is Kout akarta. A mangában meg később még jobban megkedveltem. Kominatot is nagyon megkedveltem, ő itt talán még szimpibb volt, mint papíron. Tanaka-senseit az anime se tudta velem jobban megszerettetni. Nem azt mondom, hogy utálom, de sose hiányzik egyetlen egy kommentje sem. Touma sajnos még nem kapott sok szerepet, de igazából még én sem ismerem őt annyira, hogy monshassak róla valamit, mert a manga magyar fordításában pont most jön majd el az ő ideje.
Viszont Production I.G. ide vagy oda a grafika nem volt egy nagy was ist das. Nem volt ronda, dee azt se mondhatom, hogy szép. Sok chibi meg ilyen mittodomén milyen wtf fejeket raktak bele ( :'D ), amit tovább segítették az összhangot. Az opening valami csodásmesés volt, meg még most is az, imádom hallgatni. Az ending is szép volt, de nem igazán fogott meg. Ellenben egy insert song, ami többször is felcsendült annál inkább megfogott.
Összességében nem volt, egy kiemelkedő darab, de azzal, hogy ilyen részletesen adaptálta a mangát és ennyire át tudta adni az érzelmeket engem teljesen megfogott. Ilyen egy jó shoujo-manga adaptáció. Részemről 10/10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése