Főhősünk Hikki antiszoc, nem akar senkivel sem barátkozni. Egy nap tanárnője, akit igazán érdekel a gyerek sorsa, elküldi az Önkéntes klubba. Itt találkozik Yukinoshita-val. Ő is igazán magának való, mondjuk, hogy látszólag jól kijönnek. Később megismerkednek egy feladat során Yuigahama-val, aki az új tag lesz a klubban.
Számomra felüdülés volt nézni a sorozatot. Valószínűleg a remek főszereplő srác és a sorozat remek humora miatt. Összefüggő történetről nem beszélhetünk, de többé-kevésbé azt akarta bemutatni milyen ha az ember egyedül van és hogyan érez, ha tehet róla, ha nem. Hikkit társadalomutálata néha már-már ellenszenvessé tette, de mindig volt logika abban amit mondott és én teljesen egyet értettem vele. Erre mondják, hogy kétféle ember létezik: aki megmondja az igazat és akinek vannak barátai. Azért látszott, hogy Hikki sem akar egyedül lenni, mert hiába lett mindenbe belekényszerítve, ott volt és megcsinálta és mondhatni, hogy hogy egyre közelebbi "barátokat" szerzett.
Nos a karakterekkel megint bajba vagyok, mert hiába van itt egy remek férfi főszereplő a többiek megint közömbösek maradtak. Yukinoshita a maga módján végig megmaradt egész jó női főszereplőnek viszont a végére már majdhogynem csak dísznek maradt ott. Aztán ott van Yuigahama aki a viszonzatlan szerelmen kívül nem sokat rakott az animéhez, max annyit, hogy összebarátkozott Yukinoshitával. De szerencsére kaptunk remek mellékszereplőket is, ott volt a BL rajongó csaj és az otakunk akik remek pillanatokat okoztak.
Garfikára, animációra nem lehet panasz, bár a karakterek kicsit csúnyácskák lettek. OST-k terén nem volt kiemelkedő a sorozat.
Összességében én teljesen elégedett vagyok a sorozattal, mivel nem vártam, hogy ennyire jó lesz. Hétről hétre vártam és sosem okozott csalódást. Szívesen néznék egy második évadot is valamikor.
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése