Kill la Kill

 

Nem volt semmilyen elvárásom, mint mindig, sőt még az első rész sem győzött meg arról, hogy ez jó lesz.

A második rész már sokkal jobb volt, érdekesen hangzott, hogy mindenkin át kell küzdenie magát ahhoz, hogy elérjen Satsukihoz. Aztán persze mindenkit nagyon könnyen levert és egy idő után kezdett lapossá válni az anime. A felénél járhattunk mikor nem kis fordulatok következtek be, Ryuuko már- már túl gyorsan fejlődött erőben és a karaktere pedig mélyrepülésbe kezdett. Teljesen elvesztette az egyéniségét és tucatfőhőssé vált, akit csak a bosszú hajt. Persze a barátság megmiegymás visszahozta őt többször is ebből az állapotból, de szerintem ezt meg sem kellet volna lépni. Aztán megint egy pár részes visszaesés volt részemről, de a 18. résztől kezdve konkrétan leesett az állam. Olyan fordulatok lettek benne, hogy azt kellet mondanom: ''Ez aztán igen!" Sosem gondoltam, hogy Ragyo lesz a főgonosz és a terve is egyedi lett a maga módján. Azt sem gondoltam, hogy Satsuki és Ryuuko testvérek, még mondtam is az elején mikor felvetették, hogy tuti nem. Örültem, hogy több minden kiderült a múltból is, szóval még ilyenekre is gondoltak. A lezárása jó lett, baromi látványos volt szerintem, csak nagyon szomorú. Egy kicsit olyan muszáj valami dráma még a végére befejezés lett.
A karakterek elég változatosra sikeredtek. Ryuuko először nagyon jó karakternek bizonyult viszont a vége felé inkább lejtmenetbe kezdett mintsem fejlődésbe. Nem lett több egy sima shounen fight főszereplőnél, akit csak egy cél vezérel és hihetetlen gyorsan fejlődik. Bár az való igaz, hogy az anime őrültsége ezt megkívánta tőle, de hát akkor is. Satsuki lett a második legjobb szereplő. Nagyon tetszett, ahogy kibontakozott és merte kérni a
barátai segítségét. A rövid hajat viszont nem tudom megbocsájtani neki. És akkor a tavalyi év legjobb mellékszereplője és egyben a legjobb karakter az egész animében: Mako. Egyszerűen imádtam azt az energiabomba csajt. Igaz barátja lett Ryuukonak, abszolút nem haszontalan, összetartotta a csapatot és nem mellesleg hatalmas arc volt. Bőven ő a legjobb karakter ott. Ragyo annak ellenére, hogy gonosz, szerintem jó szereplő volt, a seiyuu-ja, Paku Romi is nagyon jól hozta a karakterét. Perverz is volt, beképzelt, nagyszájú, de mégis kecses, már ha mondhatom ezt rá. Szerintem jó főgonosz lett. Mikisugi, noha nem volt egy nagy fontosságú szereplő, inkább csak az anime elején, de az a fanservice amit a nők pofájába tolt kegyetlen volt xD Senketsu annak ellenére, hogy "csak" egy ruha volt meglepően jó karakter volt, tetszett, hogy végig nyugodt fejjel gondolkozott és, hogy vigyázott Ryuukora. Az elit négy tagjai különösebb utálatot nem élveznek, de annyira nem is bírtam őket. Semmi egyéniséget nem láttam bennük, csak mentek Satsuki után. Talán csak Gamagoori, aki mindenkire vigyázott.
A grafika először nagyon szokatlan volt, de hamar meg lehetett szokni, és ha jól megfigyeltük a közeli képek igen is szépek voltak és az egész sorozatot feldobta ez a rajzstílus. A harcok nagyon látványosak voltak, a vért sem sajnálták, igaz nem mintha itt bárki kifeküdt volna egy kis vérveszteségtől. A ruhák úgyszint elég látványosra sikeredtek, ezek adták az anime ecchi részét, meg persze Ragyo fogdosása, de az már a gusztustalanabb kategóriában volt. Külön poén még, hogy senki sem szégyenlős, még egy kicsit sem. Az op-ed párosok közül az első ed fogott meg egy kicsit, de csak az utolsó részben betétdalként és a második op. Ami számomra is meglepetés volt, hogy hihetetlen jó OST-ket kapott nem is egyet hallgatok még most is, a legnagyobb kedvencem a Blumenkranz.
Noha voltak mélypontjai és olyan dolgai amit én nem tettem volna bele, mégis azt kell mondanom, hogy roppant szórakoztató egy sorozat volt, nagyon fordulatos történettel, látványos harcokkal, egész jó szereplőkkel. Hétről- hétre lekötött, érdekelt, hogy mi lesz itten és korrektül lezárták. 8/10.