ChäoS;HEAd

Történetünk főszereplője Nishijou Takumi. Megrögzött otaku, aki még Sasami-san-on is túltesz. De míg Sasami megpróbál beilleszkedni a társadalomba, addig Takuminak ez eszébe sem jut. Kerüli az embereket, családjától külön él egy konténerben és iskolába is csak nagyritkán jár be.
Egy nap chatelés közben egy bizonyos Shogun nevű ismeretlen az úgynevezett New Gen jegyében elkövetett bizarr gyilkosságokról küld neki képet. Az amúgy is félős Takumi ettől csak jobban megzavarodik. Másnap, ahogy estefele épp hazafelé tart szemtanúja lesz annak a gyilkosságnak amiről egy nappal korábban látta a képet. A gyilkosságot egy rózsaszínhajú lány követte el, aki ismerte főhősünket. Takumi amilyen gyorsan csak lehetett lelépett. Másnap az iskolában találkozik újra a lánnyal. Teljes félelemben van, de senki sem érti mért hiszen a lány Takumi régi barátja, Rimi. Innen indul történetünk.

Sajnos elkövették az a hibát, hogy az első nyolc részben nem igazán történik semmi a rinyáláson kívül, a maradék négy részben pedig hamar lenyomják a sztorit. Takumi képzelgései pedig sokszor megzavartak. A történet témája viszont, aktuális. Legalábbis szerintem, mert hát nem lenne rossz ezt a társadalmat megváltoztatni, csak mondjuk nem ilyen módon mint itt. Viszont tetszett ez a gondolat kivetítős cucc, meg a Di-Sword-ok is.    

Szóval az anime a maga módján jó, de sokat vesztett a szar szereplőgárdájával. Sena-n és Ayasén kívül senkit nem kedveltem. Sőt még Ayasét sem annyira... Oké, hogy Takuminak ilyen gyökérnek kell lennie, én ezt meg is értem, de azért ha lehet ne az utolsó részbe szedje már össze magát... Rimi meg csak szimplán idegesítő volt. 

Grafika jó volt, kifejezetten tetszett. Az OST-k is jók voltak főleg az ED.

Nem egy világmegvátó mű, de tetszett, viszont a szereplők sokat levettek az élvezhetőségéből.

8 pontról indult az első rész után, de végül 6/10 lett.