Mikor megláttam az előzetesét már akkor könnyre fakadtam, mert egyszerűen akkora hülyeség volt, hogy úgy voltam vele, nekem ezt látnom kell. Aztán majd kiderül, hogy fájni fog-e vagy pozitív lesz-e a megítélése.
Az első rész után még nagyon so-so volt az egész, mert igazából jól szórakoztam rajta, de hihetetlenül gyerekes volt. Tudom, meg mindenki tudta, hogy valamilyen szinten mahou shoujo paródia szeretett volna lenni, de annyira üvöltött róla, hogy már fájt. Maga az alaptörténet végül is nem volt olyan rossz, de a körítéssel igazából vérciki lett. Ez nem feltétlen rossz, mert én akkorákat visítottam mikor úgy változtak át, hogy Love Making meg hasonlók, hogy hihetetlen :D De visszatérve a történetre az alapja tényleg jó volt, sok mai problémát sorakoztattak fel mint például a magány, a kirekesztettség, a
hikkomori lét és még rengeteg a világunkra
jellemző probléma. És bár a szörnyek nagyon is gyerekesek voltak észre kellett venni, hogy egy kicsit saját magát is kiparodizálta avagy épp nem vette magát komolyan. Ez főleg a fiúk hozzáállásában mutatkozott meg. Sokáig nem értettem, hogy hová is szeretne kilyukadni ez a sorozat, mert eléggé epizód centrikus volt, sőt volt egy olyan pillanatom is, hogy én ezt mindjárt dobom, mert annyira nincs értelme, de úgy voltam vele, hogy ha már eddig láttam, akkor már megnézem. És milyen jól tettem. Esküszöm akkorát ütött a vége, hogy sírni tudtam volna a fájdalomtól :D Most őszintén egy ekkora baromság sorozathoz egy olyan véget kitalálni, hogy az egész egy valóság show? AZTAKURVA :D Esküszöm ez akkora fizikai fájdalmat okozott, hogy hihetetlen, de szerintem baromi ötletes volt és nagyon tetszett.
A karakterekkel is meg voltam elégedve, szerintem sikerült egy kicsit érdekesebb szereplőket létrehozniuk. Nyilván ritka az a sorozat, ahol az ember nem ütne agyon kislapáttal valakit és sajnos itt sem volt kivétel. A legnagyobb baj pedig az volt, hogy Yumoto volt mondhatni a főnök, a vezér és ezért sok sok szerep jutott neki ez miatt értelemszerűen. Mondjuk legjobban alaphelyzetben, tehát a mindennapi életben idegesített kegyetlenül, de igazából túl tudtam tenni magam rajta egy szemforgatással, szóval sokat annyira nem vont le, de hát na. Ha a többiek tök jól sikerültek akkor ő mért nem? Az egyik személyes kedvencem Ryuu volt, ő talán mondjuk nem volt annyira újszerű karakter, de nagyon bírtam a stílusát. Igazából az ilyen nőcsábász fílingű karakterekre bárhol bármikor vevő vagyok. Még egy ilyen homi animében is. A másik és egyben legnagyobb kedvencem En-chan volt. Mintha csak magamat láttam volna benne. Egy kicsit unott, semmi nem érdekli, kék/víz jellemzi az átváltozott alakját. Tényleg mintha magamat láttam volna :D Vele volt szoros barátságban Atsushi, aki viszonylag semleges maradt nekem, mégis a barátságukkal, ugyan meg nem vettek kilóra, de nagy pluszt kaptak. Jó volt nézni, hogy ennyire ismerik egymást meg minden. Szeretem az ilyet, mert én is kb mindent tudok a barátnőmről :D Iot azért szerettem mert mindenben a pénz látta. Mint én :'D De igazából ő sem volt az a nagy karakter. Ezek ellenére is tartom az állításomat, hogy újszerű karakterek voltak, nem a megszokott tsundere, a kis nyugodt, szóval remélem értitek. Az ellenségekkel az volt a bajom, hogy nem igazán ismertük meg őket. Konkrét infókat csak az egyikükről tudtunk meg, szerintem lehetett volna velük egy kicsit többet is foglalkozni, ha már a végén ilyen nagy banzáj lett közöttük.
A grafikát én közepesnek mondanám, a színek elég harsányak
voltak, az átváltozás buziságában nem tudták leverni a Kamigami no Asobit, de a
szövegekkel amiket közben kiabáltak egy kisebb röhögőgörcsöt okoztak. Az
opening egészen tetszett, de az endinget szerintem egyszer sem hallgattam
végig.Összességében nem volt olyan rossz, de nekem a vége hozta fel igazán. Maga a történet nem volt rossz, de nagyon hullámzó volt szerintem és ha nem erőltettem volna meg egy kicsit magam lehet végig sem néztem volna. Igazából 5 és 6 pont között vacilláltam, de végül is egy nagyon nagyon gyenge hetest érdemelt ki.
