Pinocchio

 

Sosem voltam az a sorozat fan, egyszer volt életemben, hogy a Barátok köztre rákaptam, de igazából ennyi. Néha napján viszont megejtek pár live actiont vagy doramát, de nagyon nagyon ritka. Viszont ez szinte kiáltott értem. 

És amúgy milyen jól tette. Azért nem igazán szeretek ázsiai filmeket nézni, mert nekem mindig sok a színészkedésük. Annyira erőltetik, hogy már fájóan szembetűnő. Viszont azzal a kevés tapasztalatommal elmondhatom, hogy a koreaiak mások. Legalábbis az én szememben. Akár ezt nézzük, akár a régebbi Pasta című sorozatot. Itt is 20, részenként egy órával áldottak meg minket. Az első rész amolyan felvázoló epizód volt, bevallom nem is értettem, hogy most mi van, mert mondom ez nem az amit én vártam. Aztán a második résztől már pontosan az volt, amire én vágytam. A két főszereplőt egészen gyerekkoruktól kísérhettük végig, ebben a szerintem nem mindennapi történetben. Lehet, hogy csak nekem újdonság ez, de szerintem baromi érdekes története volt és tele volt fordulatokkal is.

A történet röviden valahogy úgy lehetne összefoglalni, hogy Choe Dal Po életét teljesen tönkretették a riporterek és valamilyen úton módon (most azt nem akarom lespoilerezni hogyan) egy idős emberhez került, aki örökbe fogadta őt. Ennek a bácsinak van egy unokája, Choe In Ha, aki pinokkió szindrómában szenved, tehát ha hazudik akkor egészen addig csuklik, amíg be nem vallja, hogy hazudott. De nem lenne igazi dráma ez a sorozat, ha ez a lány nem annak a riporternek a lánya lenne, aki annak idején tönkretette Dal Po életét. Később mindketten riporterek lesznek, és megpróbálják Song Cha Ok riporternőt csődbe juttatni, de nyilván semmi sem az aminek látszik...

Naszóval, akkor mégegyszer szerintem marha izgalmas és érdekes története van. Nem sietik el a dolgokat, nagyon- nagyon sok vicces, mosolyogatós rész van benne, de végig kíséri egy drámai rész is. A tizenkettedik rész körül azt hittem, hogy vége van a történetnek, valahogy annyira befejezős "szaga" volt neki, meg is lepődtem, mert el nem tudtam képzelni, hogy mi az istent akarnak még csinálni. És mondhatnám, hogy igazán csak itt kezdődött el a sorozat. Az eddig jónak hitt karakterekről kiderült, hogy nem is olyan jó és ez fordítva is. Újra megtörtént egy hasonló eset, mint régen és mivel ez érzékenyen érintette mind a két szereplőnket összedolgozva megpróbálták felfedni az igazságot. Hihetetlenül izgalmas volt, jó persze nem volt ez egy krimi, szóval csak annyira volt áskálódós meg hasonló, ami egy romantikusabb sorozatból kitelik, mivel a szerelem is fontos szerepet játszott benne, bár számomra túúl kevés volt, nekem sokkal több kellett volna, de nagyon imádtam így is. A vége természetesen happy end, az utolsó képkockáknak pedig kifejezetten örültem, bár amilyen szerencsétlen vagyok már előre lespoilereztem magamnak :'D

A színészekkel nagyon meg voltam elégedve. Nem éreztem, hogy túljátszották volna a szerepüket, aranyos kis párt alkottak és úgy érzem működött köztük a kémijjaa is. Az In Ha-t játszó Park Shin Hye szerintem jó munkát végzett karaktere megformálása közben. A csuklásai viszonylag élethűek voltak, és sikerült hihetetlenül szerethetővé tennie a karakterét, akire egy percet nem lehetett amúgy haragudni, legalábbis az én szemszögem szerint. A Dal Po-t játszó Lee Jong Seok pedig egy igazi jóképű gyerek volt, hát szerelem volt első látásra :3 Ő is nagyon jól megformálta a karakterét, nagyon tetszettek a mimikái. A karakterről annyit, hogy nem lehetett utálni őt sem, viszont néha nagyon lehet haragudni rá, amiért sokszor akkora hülyeségeket csinál. Főszereplőnek tekinthető még Seo Beom Jo is, akit kedveltem, de messze nem annyira, mint a gerlicéinket. Nagyon tudtam viszont sajnálni, neki semmi jó nem jutott, pedig nem ezt érdemelte. Utolsó főszereplőnk pedig Yun Yu Rae, aki az a tipikus áskálódós kis genya, de igazából mindig megszívta, szóval ő amolyan humorforrás volt nekem. Amúgy baszottul cuki volt. Még nekem is o_o És szeretném megemlíteni még Song Cha Ok riporternőt is. Hihetetlen karakterfejlődésen ment végig és szerintem a végére nem lehet nem szeretni. Talán, ha nem az egyik legjobb karakter volt. És külön poén, hogy a most futó Blood-ban is szerepel és nem bírom megállni a mosolygást, mikor meglátom :D

Összességében? Megint sikerült egy hihetetlenül jó doramát kifognom, amit kb nem bírtam letenni. Nagyon izgalmas, érdekes története volt, szerintem egy cseppet sem volt kiszámítható. A karakterek és az azokat játszó színészek is nagyon jók voltak, nem volt olyan, hogy most azt éreztem, hogy hullámozna a történet vagy valami. Egyedül a romantikus szálra feküdhettek volna rá egy kicsit jobban. 5/5 a részemről.

Hitsugi no Chaika I - II

 

Szegény Chaika, teljesen elhanyagoltam szegénykét, így nem is készült belőlük külön poszt.

Pedig alapjáraton nem volt egy rossz anime. Gyengém a fantasy viszont nem egy olyan világot láthattunk már ahol létezik a mágia. Ezt mégis másnak mondanám egy kicsit. Nem volt sok válfaja a mágiának, léteztek és félték a mágikus teremtményeket. Szóval a világ nálam már pipa volt. És akkor a történet. Először nagyon nem értettem, és igazából az első évadban konkréten semmi olyat nem árultak el, ami segített volna bármit is megérteni, inkább mindenféle rejtélyt és titkot vetettek fel. Teljesen jól csinálták, mert engem nagyon érdekelt rájuk a válasz. Ezért is folytattam. Közben megismertük a karaktereket, végigkísérhettük őket küldetésükön, egy kis gyengécske szerelmi szálat is kaptunk és néha egy- egy poén is belefért, de úgy az egész történet hangulata mindig egy kicsit komor maradt,

 ami megint csak jó volt. Aztán a második évadnál már a 10 résszel megleptek. A hangulat meg úgy minden maradt a régi, azt hiszem körülbelül ugyanonnan is folytatták. Viszont volt egy óriási hibája a második évadnak: mindent egybe. Tehát amíg az első évadban semmit nem árultak el, addig itt az egy részre jutó maximális információ meghaladta a 120%-t. Fú, ez de jó mondat lett :'D. De viccet félretéve már sok volt. Darálták a részeket is, azt se tudtam már ki, hogy, mi és ráadásul még bejött  pár felesleges szereplő is. És a vége... konkrétan #aztakurva. A jelenet, ahogy Gaz császár újjá született még nekem is sok volt egy kicsit :D Azért az valljuk be elég érdekes volt. Aztán végül a végső harc... Hát ne haragudjon már meg a világ, de egy viszonylag jó animének ilyen gyatra végső harcot adni. Hát röhögnöm kellett. Aztán jött egy gyors drámai váltás, ahol én is megijedtem, de gyorsan biztosítottak és az utolsó képsorai tetszettek, remélem egy ova formájában még egy kicsit tovább foglalkoznak majd vele.

A szereplőkben abszolút kellemesen csalódtam. Chaikától nagyon féltem, hogy a beszéde nagyon fog idegesíteni, de szerencsére nem volt zavaró. Amúgy kedves kislány, nem éreztem hasznavehetetlennek és tehetetlennek, ragaszkodott az elképzeléséhet is szóval szerintem jó karakter volt. Tooru egy nagyon kellemes személyiség, rendes, mindig segít és hasonlók meg persze nagyon türelmes szerintem :'D De amúgy semmi extra nem volt szegény, de mindenképp szerethető. Akarit nagyon csíptem a folytonos heccelődései miatt, de ő is csak kb ennyi, de ugyanúgy nagyon kedvelhető. Fredrica olyan volt is nem is karakter, miután becsatlakozott hőseinkhez inkább csak egy kis humor forrást láttam benne, de mint mindenki, ő is nagyon kedvelhető volt. Szóval elmondhatom, hogy a main karakterek jók voltak viszont a mellékszereplők néhanapján idegesítettek.

A grafika érdekes volt, nem a legszebb, de semmi képen sem ronda. A két évad között pedig semmilyen minőségbeli romlás nem volt. Az opening és ending párosai viszont szerintem botrányosak voltak. És ezt én mondom, aki minden szart meghallgat... Tényleg nagyon nem tetszettek.
Összességében nem volt rossz, sőt, viszont kicsit hülyén volt megoldva a történetvezetése és a vége valami botrányos volt. Az első évadra 6/10-et a másodikra 7/10-et adtam.

Mondo magazin 2015 február

 

• Parasyte 
• Jigen Daisuke no Bohyō mozi
•  PSYCHO-PASS 2 
• Shigatsu wa Kimi no Uso
• Shingeki no Bahamut: Genesis
• Amagi Brilliant Park
• Honto Yajū
• Cesare
• Seiyū kisokos 2.
• Japán Nobel-díjasok 2.
• Keleti hitvilág 1.
• Parókafestés trükkök
• Lara Croft and the Temple of Osiris
• Theathryhtmn Final Fantasy: Curtain Call
• Heroes of the Storm
• KAT-TUN

A poszteren: Psycho-Pass 2 

OMG nagyon bejövős ez a szám, tele van kedvencanimékkel *-*

Momoiro Clover Z - Moon Pride

 

Szám: Moon Pride 
Előadó: Momoiro Clover Z
Zeneszerző: Revo, Kosaka Akiko
Anime: Bishoujo Senshi Sailor Moon Crystal
Megjelenés: 2014/07/30

Ookami Shoujo to Kuro Ouji

 

A mangával már volt egy kis ismertségem, igaz, mindösszesen két fejezet, de mégis tudtam, hogy mire is számíthatok.

Ehhez képest viszonylag nagy pofára esés ért. Az első két fejezetet korrektül adaptálta, mégis az összhatás nagyon más lett. Ott valahogy viccesnek és érdekesnek hatott az egész és valahogy nem tűnt annyira kellemetlennek a megaláztatás Kyouya részéről még itt már az elejétől kezdve én éreztem magam kellemetlenül tőle. Mondjuk Erika elcsökevényesedett szintjén még meg is tudom érteni, hogy sokáig tűrte. Néha voltak kirohanásai, amikor azt hittem, hogy egy kicsit megleckézteti a barátját, de nem, valami ékszerrel vagy hasonlóval simán kiengesztelhető kis liba szintjén maradt meg. Igazából talán ez volt a legnagyobb probléma vele, mert viszonylag volt egy története is, ahogy Erika a megaláztatások közepette mindenképp be akarta törni Kyouyat, hogy ne legyen már akkora geci. Viszonylag hamar össze is jöttek és ugye ez után volt ez, a be akarom törni/meg akarom szelídíteni ügy. Közben Kyouya múltjában áskálódtunk, az ő traumájával foglalkoztunk és a történet végére ki is derült, hogy mi is áll a háttérben. Az utolsó részekben ellátogatunk egy elmaradhatatlan fesztiválra is, Kyouya édesanyjának városában, akivel természetesen rosszban van és természetesen Erika gyökérsége oldja meg a kettejük kapcsolatát. Szerencsére viszonylag sok vicces momentum volt, ami azért felhúzta az egészet és egy viszonylag normális lezárása is lett, de remélem nem lesz második évad. Már azon is meglepődtem, hogy ez még egy recap részt is megérdemelt.

Nem volt sok szereplő, de nálam inkább a mellékszereplők vitték el az egészet. Erikát igazából egy idegesítő karakternek gondolom. Egy átlagos, szó szerint tinipicsa akit csak az érdekel, hogy legyen valakije, más nem is fontos, hazudozik mint a vízfolyás és nem érzi a hazugságainak a súlyát sem. Voltak pillanatai, amikor azt hittem megembereli magát, de a kicsinyes természete hamar vissza is rántotta. A hangja is túl nyávogó volt szerintem, ez is rátett arra, hogy ne nagyon kedveljem. Kyouya alap esetben pont, hogy az esetem lenne, de már túlzottan szadista volt. És hozzáteszem, szerintem, tök hülye indoka volt rá. Ennyire megalázni akárkit is és túl negatív is volt. Ez nem is lett volna gond, de nem a jó oldaláról lett megközelítve a dolog. Takeru, Kyouya egyik ismerőse, volt a beszt. Nálam ő vitte a pálmát. A kezdeti mély zuhanás után ő húzta fel a sorozatot. San-chan tagadhatatlanul jó barátnő, de a helyében már ötezerszer lekevertem volna Erikának, nem még falazok is neki. Amúgy elég jellegtelen karakter. Kamiya a rosszfiú, akiből jógyerek lesz és becsatlakozik a baráti körbe. Egész kedvelhető lett szerintem.

A grafika shoujo-san szép, semmi extra, de cuki és szép. Ennyi ide bővel elég. Elsőre kicsit gagyinak gondoltam az openinget, de, ahogy egyre jobban a vége felé jártunk azt vettem észre, hogy tetszik, szóval az jó volt. Az ending viszont felejtős.
Összességében? Középszerű. Sokszor átesett a ló túloldalára és már már idegesítő volt a buta karakterei miatt, viszont még így is voltak jó pillanatai. Engem igazából maga az alapszituáció nem zavart, tudtam élvezni az ostoba kényszerhelyzet ellenére is, de 5/10-nél jobbat nem érdemel.

Szezonos animék első látásra -2015 tél-

 

Kamisama Hajimemashita S2

Ahhhhhhhhhhwwww *-* Ezzel szerintem mindent elmondtam :D

 Nem lacafacáztak, folytattak mindent, egyedüli szomorúságom, hogy Onigirinek és Kotetsunak mások adják a hangjukat és mintha a többi seiyuu is kevésbé élné bele magát...

 

Shinmai Moau no Testament 

Őőőőőő... hát elsőre vmi szar pofábatólós ecchi, másodszorra Highschool DxD koppintás, harmadikra is DxD koppintás és a vége meg uff. Még nem tudom mi lesz a vége, végülis a főszereplő a maga módján egész szimpi, szóval még van esélye, de az az érzésem nem viszi sokra...

 

Binan Koukou Chikyuu Bouei-bu Love!

Már a trailerből láttam, hogy ez nagyon fog fájni nekem, már csak az volt a kérdés, hogy pozitív lesz-e vagy sem. Én még egyenlőre a semlegesnél maradok, bár meg kellett mosolyognom az egészet, mert ez annyira gyerekeknek készült, és annyira látszik, hogy mahou shoujo paródia szeretne lenni, legalábbis szerintem. Eleve, hogy valami kaján filóztak, amit később meg levetítettek az emberekre, és az ellenséges "szörny"-re, az átváltozások, amit mellesleg nem olyan frappánsak mint a Kamigamiba és a nevük. Szóval a fájdalmas rész megvan :D

 

Tokyo Ghoul 2

Igazából az első évad semleges volt, mégis vártam ezt, mert elég kecsegtető lett a vége és kíváncsi voltam mi lesz. Aztán elsőre már azt se tudtam ki-kivel van, egy kis összefoglaló nekem nem ártott volna és nem is igazán hozta azt amit vártam. Azt hittem, most Kaneki ott mindenkit jól helyben hagy, ennek ellenére nem sokmindent csinált. A rész vége viszont megint meglepett, nem tudom mi lesz ebből szóval nézős maradt.

 

Junketsu no Maria 

A leírása nagyon érdekes volt, ezért is kezdtem bele. Az első rész viszonylag érdekes volt, a maga nemében aranyos és vicces is és a felvázolt világ is tetszik szóval ő marad.

 

Koufuku Graffiti

Shaft. Nekem ennyi elég volt, hogy elkezdjem az első részben viszont hatalmasat csalódtam. A szereplők is unalmasak, a történet sem tűnik érdekesnek és fapofával néztem végig az egészet. Erősen gondolkodom, hogy a második résztől megkímélem magam, de majd kiderül...

 

Saenai Heroine no Sodatekata

Egy prológussal kezdett, ami elsőre nagyon unalmas volt és valamiért a Photo Kano jutott az eszembe róla, amit a mai napig nem bírtam megnézni. A tényleges sztori csak ezután kezdődik, azt még megadom neki, mert egész érdekesen hangzik, mégha előreláthatóan is csak egy tucat ecchi lesz.

 

Death Parade

Már egyszer leszedtem az ováját is, de sajnos nem sikerült még megnéznem, sőt alig egy órával ezelőtt még azon gondolkoztam, hogy kicsit halasztom még ezt is. Milyen kár lett volna! Nagyon érdekes a témája, a hangulata is nagyon jó neki és tényleg wáááh. Tuti nézős.

---------------------------------------------------------------------

Na, azt hiszem, hogy most így ennyi lenne. Sajnos nem mondhatom, hogy túlzottam meg vagyok elégedve, van egy két cím amitől az az érzésem előbb utóbb meg fogok válni, de amik tetszettek azok legalább nagyon. De végül is az én hibám, hogy mindig a ratyi animéket akarom megnézni :D

Amagi Brilliant Park

 

Akár ez is lehetett volna az év meglepetése, de már a leírásából sejtettem, hogy akkora ökörség lesz, hogy én ezt fogom szeretni. Nagy meglepetésre így is lett.

Valahogy nem volt sok ez az anime, ha azt vesszük a története is elég egyszerű, be kell indítani a park életét újra, viszont azzal, hogy ezt egy iskolásra bízzák és, hogy a park nem is olyan átlagos és igenis van tétje annak, hogy muszáj beindulnia, adtak neki egy pluszt, ami miatt érdekelt, hogy mi lesz. Noha nem voltak szívbajosak, fontos volt a történet mégis a szereplők mindennapi élete töltötte ki a műsöridőt, ami meg kell hagyni roppant mód szórakoztató volt számomra. Tényleg nagyon vicces volt az egész, néha már nagyon beteg poénok is belefértek. Nem próbáltak minket leterhelni mindenféle gazdaságos meg marketinges meg hasonló dolgokkal, nem is lett volna értelme. Ugye a háttérben meghúzódott Latifa története, hogy neki kell a mittodoménmi (bocs ezt nem jegyeztem meg xD), hogy életben maradjon és ugye ezért fontos a park felfuttatása. Örültem, hogy ezt nem tolták az arcunkba minden részben. A végén természetesen újra előkerült ez a szál, el is mesélték még részletesebben és mivel már a 11. rész végén körülbelül megoldódni látszott a történet, féltem, hogy még ezt is beleveszik, aminek nagyon nem örültem volna. Akármilyen érdekesen is hangzott engem nem érdekelt egy kicsit sem, Latifával meg felőlem bármi lehetett volna. Nagy meglepetésre vagy sem a végén még betettek egy kis csavart, csak hogy fokozzák a hangulatot, de szerintem várható is volt, meg teljesen rendben is volt és végül is happy end lett, de hát ez így volt rendjén. De még mindig volt egy rész. Nem értettem, hogy minek még egy, és annak a megnézése után sem értettem, hogy ez most mért kellett. A sorozat közben valamikor teljesen elment volna, de úgy éreztem itt már nem volt semmi értelme.

Nos a szereplők. Igazából az a legjobb, hogy mindenkit kedveltem benne. Latifánál kicsit mondjuk egy kicsit necces, mivel szerintem baromi keveset szerepelt ahhoz, hogy úgy tényleg meg is lehessen kedvelni, holott ő eredetileg egy fontos szereplő. Ezért nem is lettem volna arra kíváncsi, hogyan törik meg az átkát, elég volt, hogy sütött egy kis krokettet. Kanie nálam az év férfi karaktere lett, igazából őt egy elég ószom karakternek tartom. Meg úgy amúgyis kedvelem az ilyesféle karakerű emberkéket. Szóval igazából semmi extra, de mégis minden jó együtt. Kicsit talán sajnáltam, hogy a múltjára nem tértek ki egy kicsit jobban, de végülis minek. Isuzut is nagyon kedveltem, nem is gondoltam, hogy tsundere, de kiderült, hogy nem is kicsit. Sajnáltam, hogy képtelen volt Kanie-nak vallani, de hát ez nem is arról szólt. Moffle, Tiramie és Macaron hármasa volt az egyik legjobb, a beteg poénjaikon nem egyszer könnyesre röhögtem magam. Ők voltak az igazán lényeges karakterek szerintem, bár többször megfordultak a tündér lányok is, vagy Tricen, aki főleg a reklámokért és hasonlókért volt felelős, de akár még az új munkaerőket is meg lehetne említeni. Tény, hogy sok szereplő volt, nem is igazán tudtunk meg róluk semmit, de abszolút nem volt zavaró.

A grafika szép volt, jó volt, KyoAnis volt, szóval panasz szerintem nem lehet rá. Az openinget nem igazán szerettem, de nagyon vicces, hogy miután megnéztem, hogy Akino énekli a bless4-el rögtön megszerettem. Nagyon fura :D Az endinget viszont talán egyszer sem néztem végig.
Összességében nekem nagyon tetszett, viszonylag érdekes és vicces is volt, a karaktereket is szerettem és nem untatott. Bár volt egy két hiányzó és felesleges pont mégis megérdemel szerintem egy 8/10-et.