2013. április 18., csütörtök

Higashi no Eden


Már baromi régóta szerettem volna megnézni, de eddig valahogy nem tévedtem a fordító csapat oldalára, valamint eddig torrenten sem szedtem le, de most megtört a jég és nagyon boldog vagyok. ^^

Mielőtt írni akartam róla mindenképp szerettem volna elolvasni az áprilisi Mondo-s cikket róla. Szerencsére tudtam meg róla plusz dolgokat is így nem volt hiábavaló.

„Akaratán kívül bár, de herceg lett belőle. Mivel legalább annyit tudott, hogy míg herceg nem lesz valakiből, a várva várt holnap sohasem jön el. Ezért próbált, ha vonakodva is, herceg maradni, ebben a királyok nélküli világban. Mégis, hogyan lett belőle herceg? Ezt a titkot még fel kell fednem.”
A bevezető után kezdődik történetünk. Morimi Saki éppen egy kiránduláson vesz részt és elszökik a Fehér Házhoz, mondván az a világ közepe. Egy érmét akar bedobni a ház előtt szökő kútba, de a rendőrök rajtakapják és mikor épp kérdőre akarják vonni, felbukkan egy anyaszült meztelen férfi, polgári nevén Takizawa Akira(?), már ha az a neve. Saki hálája jeléül odaadja neki a kabátját, majd elválnak útjaik. Akkor mégis hogyan szól róluk a történet?  Saki az iratait a kabátzsebében hagyja, így vissza kell szereznie és a fiú keresésére indul. Miután megtalálta együtt térnek vissza Japánba és veszi kezdetét nem mindennapi történetük...
Nos már rég kiderült rólam, hogy oda meg vissza vagyok a josei animékért/mangákért legyenek azok bármilyenek. Itt sem volt másképp. Jó, nyilván nem csak azért tetszett, de ha már ebbe a kategóriában van nem lehet rossz. A története kellően lebilincselő és elgondolkoztató, de egyben vicces és aranyos is. A történet mondhatni aktuális, hiszen a munkanélküliséget és a rossz politikai helyzetet mutatja be, nem éppen átlagos módon. Ha ezt előbb látom, mint a Mirai Nikki-t azt mondom, hogy az lekoppintotta ezt mivel nagyon hasonlók. Ez a telefonos dolog mostanság egyre menőbb csak nem tudom mire fel. 
Hiába a jó történet, ha kissé kidolgozatlan. Úgy értem 11 részbe és két filmbe nem lehet belesűríteni mindezt. Rengeteg dolgot nem tudunk meg, a legtöbb selecao-t meg sem ismerjük és az ő céljukat sem. A verseny vége meg kész röhej lett a számomra. Olyan nincs, hogy mindenki győz! És akik meghaltak? De ez legyen a legnagyobb problémám. A két filmmel akarták lezárni, de nem igazán sikerült nekik, mert a vége még mindig valahogy olyan nyitott. Simán lehetne egy folytatás, de tuti nem lesz.
A Production I.G. mostanság igen előrelépett nálam a stúdiók listáján. Talán egy gyenge animét láttam tőlük a Kimi ni Todokét, de a többi legtöbbször az általam nagyon szeretett kategóriába esnek. A grafika nagyon szép és főleg aranyos -ha már női közönséget célozzák meg :P-, a seiyuuk jók. Az OP-ED páros hihetetlen jó. Vicc, hogy mekkora komolyságot áraszt magából az OP az anime meg mégsem veszi magát komolyan :D
Érdekes mód a karakterek túlnyomó részét megkedveltem. Talán Ogsugi volt az egyetlen akivel nem szimpatizáltam annyira, de még a tűrhető kategóriában van. Saki egyszerű és aranyos karakter, ugyanakkor valahogy nem érzem azt, hogy ő olyan fontos lenne a sorozatban. Oké, hogy megkeresi Takizawa anyját meg hasonló, de semmi különlegeset nem tesz... Takizawa meg egy ARC :D Határozott és ugyanakkor döntésképtelen, főleg az amnéziája miatt. A többiek is cukkerek voltak, de Onee-ről nem tudom megállapítani, hogy most lány-e vagy fiú Töpreng

Összességében egy nagyon jó animét láttam, ami nézette magát -ilyen mostanság sokkal ritkábban van- és pontosan emiatt nálam mindenképp egy felső kategóriás cucc. Hibáin és kisebb buktatóin át lehet siklani, de ugyanakkor ront egy kicsit az összképen. A filmekkel mint mondtam nem igen zárták le és egy-két dolog megmagyarázatlan lett. 
9/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése