Előadó: Aimer
Megjelenés: 2011/07/11
Anime: NO.6 (ED)
Fordította/időzítette/formázta/égette: Misa
„Akaratán kívül bár, de herceg lett belőle. Mivel legalább annyit tudott, hogy míg herceg nem lesz valakiből, a várva várt holnap sohasem jön el. Ezért próbált, ha vonakodva is, herceg maradni, ebben a királyok nélküli világban. Mégis, hogyan lett belőle herceg? Ezt a titkot még fel kell fednem.”
A bevezető után kezdődik történetünk. Morimi Saki éppen egy kiránduláson vesz részt és elszökik a Fehér Házhoz, mondván az a világ közepe. Egy érmét akar bedobni a ház előtt szökő kútba, de a rendőrök rajtakapják és mikor épp kérdőre akarják vonni, felbukkan egy anyaszült meztelen férfi, polgári nevén Takizawa Akira(?), már ha az a neve. Saki hálája jeléül odaadja neki a kabátját, majd elválnak útjaik. Akkor mégis hogyan szól róluk a történet? Saki az iratait a kabátzsebében hagyja, így vissza kell szereznie és a fiú keresésére indul. Miután megtalálta együtt térnek vissza Japánba és veszi kezdetét nem mindennapi történetük...
Nos már rég kiderült rólam, hogy oda meg vissza vagyok a josei animékért/mangákért legyenek azok bármilyenek. Itt sem volt másképp. Jó, nyilván nem csak azért tetszett, de ha már ebbe a kategóriában van nem lehet rossz. A története kellően lebilincselő és elgondolkoztató, de egyben vicces és aranyos is. A történet mondhatni aktuális, hiszen a munkanélküliséget és a rossz politikai helyzetet mutatja be, nem éppen átlagos módon. Ha ezt előbb látom, mint a Mirai Nikki-t azt mondom, hogy az lekoppintotta ezt mivel nagyon hasonlók. Ez a telefonos dolog mostanság egyre menőbb csak nem tudom mire fel.
Érdekes mód a karakterek túlnyomó részét megkedveltem. Talán Ogsugi volt az egyetlen akivel nem szimpatizáltam annyira, de még a tűrhető kategóriában van. Saki egyszerű és aranyos karakter, ugyanakkor valahogy nem érzem azt, hogy ő olyan fontos lenne a sorozatban. Oké, hogy megkeresi Takizawa anyját meg hasonló, de semmi különlegeset nem tesz... Takizawa meg egy ARC :D Határozott és ugyanakkor döntésképtelen, főleg az amnéziája miatt. A többiek is cukkerek voltak, de Onee-ről nem tudom megállapítani, hogy most lány-e vagy fiú
Yoshino épp a legjobb barátja húgának sírját látogatja meg a temetőben, amikor egy nő először csak kérdéseket, majd pedig fegyvert szegez neki. Szorult helyzetéből barátja, Mahiro menti ki, aki varázserővel bánik el a nővel. Bár Mahiro csak kölcsönbe kapta az erejét egy lakatlan szigeten ragadt varázslónőtől, Kusaribe Hakazétől, akivel egy furcsa bábun keresztül kommunikál. A képlet nagyon egyszerű, a fiú segít Hakazének hazajutni a lakatlan szigetről, az pedig cserébe segédkezik kézre keríteni Mahiro húgának gyilkosát...
Idáig még egyszerűnek tűnik, de folyamatosan csavarnak egyet a történeten. Lesz itt még időutazás, világmegmentés és minden egyéb nyalánkság is. A történet maga a nehezen értelmezhető kategóriába esik. Mint mondtam sokszor csavarnak a történeten, így amikor valamit majdnem megértesz újra elveszted a fonalat.
A harmadik rész környékén még dobni akartam, de szerencsére nem tettem meg. Mostanság egyre jobban rá vagyok cuppanva az ilyen rejtélyes,nyomozós, mélyebb tartalmú animékre és mangákra is, szóval nekem kifejezetten tetszett. Az, hogy az anime felénél megváltozik a szitu kifejezetten jó. Itt nem ment a rovására mint a SAO-nál...
A karakterek közül csak Hanemurát és Yamamoto-t nem tudtam megkedvelni. Yamamoto tipikusan hülye liba, Hanemura meg a hirtelen felkarolt szuperhős aki összeszedi magát és megmenti a világot. Jó ő nyilván kellet ide és hát másmilyen nem is lehetett volna, de akkor is. Abban viszont teljesen egyetértek, hogy ő volt a nézőközönség szócsöve. Mahiro forrófejú, Yoshino meg már annyira nyugodt, hogy őrületbe tudott volna kerdetni. Hakaze simán cuki, Aika...Aika meg az új trollkirálynő lett :D Mellékszereplők rendben voltak, elvoltak és voltak jó pillanataik is.