Ballroom e Youkoso

Emlékszem, ezt anno nagyon vártam, egészen egyszerűen azért, mert én még sosem láttam tánccal foglalkozó animét. Nyilván nincs is túl sok belőle, az meg külön érdekesség volt számomra, hogy versenytánccal foglalkozik mivel régebben én is tanultam ilyen táncokat, mondjuk mára már semmi nem maradt meg belőlük.

Úgyhogy nekem már eleve sok jóval kecsegtetett, vagy legalábbis nagyon jól hangzott. Az első rész után pedig olyan elégedetten álltam fel, hogy el nem lehet mondani. Minden tetszett benne. De tényleg. A szereplők nagyon szimpatikusak voltak, s bár a történet maga elég klisésen indult, a hangulata teljesen magával tudta ragadni az embert, plusz szerintem a humora is a toppon volt. És én töretlen izgalommal vártam minden egyes héten, hogy kijöjjön az új epizód, abba a pillanatba töltöttem le és abba a pillanatba néztem is. Ajánlgattam mindenkinek, egyszerűen ilyen pozitívat nem érzek túl gyakran valami iránt. És ez ment körülbelül 8-9 részen keresztül, mikor is alábbhagyott jócskán a lelkesedésem. Egyszerűen kezdtek feltűnni a hibái, hogy ez egyszerűen lehetne több is, és mégsem lett az. Teszem fel rohadtul zavaró volt, hogy tánc közbe mindent csináltak, csak nem táncoltak. Általában marha hosszú monológokat kezdtek el mondani, de közbe se a táncot nem láttad, sem pedig a zenét nem hallottad. Néha animálgattak

meg természetesen dolgokat, főleg a vége felé tűnt fel, hogy mintha egyre több lenne, de őszintén ha belegondolok mik maradtak meg a táncokból akkor általában egy- egy kitartás ugrik be, amik még annyira szépek sem voltak, mert csak a testük nyúlt meg, és valami borzasztó creepy fejet vágtak hozzá többnyire. Valamint elgondolkoztam azon is, hogy mennyire kár, hogy nem beszélnek többet a táncokról. Gondolok itt az eredetükre, hogy vagy milyen eseményeken táncolják, a technikájukról vagy valami ilyesmi. Hisz Tatara sem tudott róluk sokkal többet, meg gyanítom a háromnegyede a nézőknek sem. Aztán lement ez a pár rész, amiket azért nem mondom, hogy untam, de nem néztem akkora lelkesedéssel. Aztán szépen továbbment a sztori, és komolyabban ráfeküdtek Tatara karrierjére vagy hogy is mondjam. Komolyan elkezdtek neki partnert keresni, és hát nem kellett sokat várni arra, hogy ő maga találjon egy jelöltet Chinatsu személyében. Kicsit ugyan fűzni kellett, de aztán csak sikerült, majd azon volt a hangsúly,
hogy sikerüljön egy hullámhosszra kerülniük. Ez egyszerre volt izgalmas, érdekes, de ugyanakkor néha nagyon unalmas és idegesítő is. Tudom ez fura, de tudjátok hogy van az mikor egy idő után ráunsz valamire és azt várod, hogy történjen már valami, mert meguntad a szereplők kínlódását. Na velem pontosan ez volt itt is. Nem vészesen untam meg, csak szerettem volna, ha már tényleg minden jól menne nekik, és nem elhúzni X részre és túldramatizálni pár dolgot. Merthogy közben meg elég nagy célokat tűztek ki maguknak és az oktatójuk is elég nagy falat elé állította őket, így jó lett volna, ha történt volna valami, mert a hónapok amúgy csak repkedtek, de eredményt nem sokat mutattak fel. Így a vége felé kicsit kapkodós lett, de csak mert annyira nagyokat ugrottak legalábbis a korábbiakhoz képest, hogy ez engem picit zavart. A lezárása kifejezetten jó lett, egyrészt pozitívan végződött mindenki számára, másrészt pedig nagyon jó helyen vágták is el. Nem azt mondom, hogy ne folytassák, mert de, nagyon örülnék neki, de ha mégsem kapna második évadot, akkor is egészen jól megállná a helyét ebben a formában is.
A szereplők egytől egyik zseniálisak voltak szerintem. Én nem tudok egy olyan karaktert sem mondani, akit ha más nem a végére ne kedveltem volna meg. Bár nyilván elég sokan voltak, így azért nem lehetett mindenkit 100%-osan bemutatni, és néhányuknál még szerintem van egy kis lemaradás ilyen téren, de talán a legfontosabbakat így is sikerült, én úgy gondolom. Kezdjük Tatarával a sort. Nyilván egy nagyon rendes gyereknek gondolom, de mérhetetlenül nyápicnak is tartom, és bár rengeteget fejlődött egy csomó féle téren, amit szerencsére ki is emeltek sokszor az animében, például mikor megjegyezte valaki, hogy mennyivel jobb, hogy kihúzva jár és nem olyan meggörnyedten, mint azelőtt, de én úgy gondolom még mindig rengeteg munka van előtte. Itt például azt értem, hogy az apjának még mindig nem merte elmondani, hogy talált magának egy új célt, a tánc világát, hanem inkább titkolózott előtte. Chi-chan őszintén megszólva kicsit ellenszenves volt a végéig, de egyrészről nagyon sokat változott a végére, így ez a tulajdonsága egyre csak gyengült, valamint pont hogy ez miatt a viselkedése miatt voltam úgy oda érte, mert emiatt volt ilyen badass karakter. Pont egy ilyen karakter kellett Tatara mellé, aki kicsit helyrerázza meg ilyenek. Úgyhogy a végére igazából már meg is kedveltem, arról nem is beszélve, hogy szerintem marhára hasonlított Koizumi Risára, legalábbis külsőre mindenképp, ami nekem tök jól esett vagy hát nem is tudom😅 Hanaoka az ékes mintaképe annak, hogy ne ítélj meg senkit és semmit a borítója alapján. Emlékszem, az első rész alapján egy nagyon kis köcsög picsának
tűnt, de amúgy egy tünemény volt szerintem az a lány. Annyira kedves meg aranyos volt szerintem, de közben pedig neki is megvolt a maga büszkesége, amitől szerintem gyönyörű volt. Azt hittem amúgy, hogy Tatara nagyon fog ragaszkodni hozzá, hogy majd vele akar táncolni meg ilyenek, de nagy meglepetésemre inkább csak felnézett rá. Aztán az all time favoritom Hyoudou. Én konkrétan szerelmes voltam a karakterébe. Már a gondolkodás módja is levett a lábamról, annyira szimpatikus volt. Mit ne mondjak lennék Hanaoka helyébe és szívesen táncolnék vele én is😍 Amúgy vele is úgy voltam, hogy tök nagy ellenségeskedés lesz közte és Tatara között, de meglepődtem, hogy ők is milyen jó barátok lettek. Sengoku-san szerintem az egyik legjobb karakter volt, a személyisége tette őt is igazán különlegessé számomra, kár volt, hogy egy idő után szinte teljesen kiírták a történetből, mondván, hogy elutazott versenyezni meg gyakorolni. Bár nyilván megértem, csak kár volt érte, mert utána alig szerepelt. Mako és Gaju párosa is aranyos volt, a kezdeti negatív benyomást a végére elég jól tudták abszolválni, az pedig külön öröm, hogy Mako mennyivel összeszedettebb lett a végére, ahhoz képest, hogy csak egy mellékszereplő volt és nem is igazán kellett volna akkora "gondot" fordítani rá. Annak is örültem, hogy nem tűntek el miután megoldódtak a dolgaik, és továbbra is szerves részét képezték a történéseknek Személy szerint én Makot nagyon megkedveltem.
A tavalyi évben a Best of Animés elmélkedésemen ennek az animének adtam a legrosszabb grafikat címet, amit nem teljesen érdemelt meg, mert volt ennél rosszabb is, de nagyon zavart, hogy néha mit csináltak, vagy éppen nem csináltak, mikor kellett volna. A legnagyobb gond, hogy ez egy táncos anime, szóval jó lett volna látni a konkrét táncot és nem csak pár egyszerű lépést belőle, vagy éppen egy- egy néha azért szép, de teljesen logikátlan kitartást, amit utána egy csomó ideig kellett nézni, mert ugye közbe is ment a monológ. De ezt igazából már egyszer elmondtam. A másik
dolog, amit nem teljesen értettem, hogy amúgy mindenki teljesen normálisan nézett ki, teljesen arányosak voltak, egyszerűen szépek, akkor táncolás közben mért kellett megnyújtani őket és teljesen félelmetessé tenni őket a hosszú nyakaikkal. Persze értem én ez mögött a lényeget, mert így a szép a valóságban is, ha minél jobban megfeszülnek és kinyújtják magukat meg ilyesmi, de annyira fura volt. A creepy fejekről meg nem is beszélve. Nem értem mért kellett olyan félelmetesre megcsinálni őket mintha épp gyilkolnának. Ezt az utóbbi kettőt még amúgy meg lehetett szokni, nekem legalábbis sikerült, mert annyira tetszett az elején, hogy teljesen elterelődött róla a figyelmem, de olvastam olyat is akinek ez nagyon nem jött be. Zenék tekintetében én sajnos elég csalódott vagyok, főleg azért mert semmilyen jó muzsikát nem mutattak táncolás közben, amire azt mondanám, tényleg hogy "fú, de jó, mostantól ezt hallgatom", pedig relatíve fontos lett volna itt is a zene, de hát, mint már mondtam ezerszer, nem azon volt a hangsúly, hanem a monológokon... Az op-ed párosokról meg nem is szeretnék beszélni, egyedül a második ending tudott  egy kicsit megmozgatni.
Ez most megint egy elég hosszú elmélkedés lett a részemről, de azt kell mondanom, hogy összességében megérte megnézni, örülök hogy megnéztem, még ha egy nagyon kicsit csalódott is vagyok. Elég hullámzó tudott lenni, voltak szerintem nagyon mély pontjai, de mindig feltámadt, és marha szórakoztató volt. Elég sokat gondolkoztam mennyi legyen az annyi, de végül is egy szolid 8/10-et simán megérdemel a részemről.