Több okból is nagyon vártam ezt az animét, hiszen egy elég komoly témát boncolgat, legalábbis szerintem, és nagyon vágytam valami ilyenre, továbbá örömömben szinte ugráltam, hisz az openinget az egyik kedvec előadóm CHiCO with HoneyWorks adja elő. Még emlékszem barátnőmnek is megírtam, aki abszolút nincs otthon ebben a témában.
De kár kertelnem, ugyanis nagyon nem tetszett ez az anime, sőt pontosabb lenne, hogy óriásit csalódtam benne. Félreértés ne essék, nem gondoltam, hogy bármifélet "happy end" lesz, én sem gondoltam soha egy pillanatig sem, hogy egy 45 éves férfit és egy 17 éves lányt összehoznak a végére, de ennél jóval többet vártam. Én úgy gondoltam, és szerintem sokan mások is, hogy ha lesz is köztük valami, a végére elmúlik, vagy rájönnek, hogy ez így nem jó és inkább lesz ez a kapcsolat mindkettejük számára valamiféle ugródeszka inkább az élethez. És valójában ez is lett a vége, de engem az odavezető út az, ami nem győzött meg. Egyszerűen nekem semmi romantikus nem volt ebben a történetben. Tenchou sosem tekintett Akirára úgy, nyilván a morális dolgai miatt. Akira szerelmét meg egyszerűen nem tudtam komolyan venni. És nem csak azért mert a történetben így alakultak a dolgok, hanem saját tapasztalatból
is. Velem is volt már nem is egyszer, hogy egy 10, 20 évvel idősebb férfiba "beleestem", de ez pont addig tartott, amilyen gyorsan jött. Ez inkább volt egy csodálat. Persze voltak olyan dolgai, próbálkozásai is a történetnek, amikor elhitted, hogy végre fog valami történni. Ilyen volt például, amikor Akira szerelmet vallott, mikor elmentek randizni, hogy bebizonyítsák nem működne ez kettejük között, amikor Akira átment a főnök lakására. Ezek mind olyan pillanatok voltak, amikor reméltem, hogy valami végre történni fog, és beindul valami. De sosem történt semmi. Meg amúgy voltak jó dolgai is, mert hiába volt mindenféle bajom vele, mégis megnéztem, mert különösebben nem idegesített, unalmas sem volt, sőt kifejezettem cukorbomba volt az egész, nagyon aranyos dolgai voltak, ami talán a legnagyobb pozitívuma, hogy egy olyan klasszikushoz nyúlt, mint az önmegvalósítás, az álmok megvalósítása. Mert ez egy olyan téma, ami akármikor aktuális, mindig van olyan, akin talán tudnak segíteni ezzel. És ezt amúgy nagyon szépen tálalta, gyönyörű párbeszédeket csináltak ezzel kapcsolatban. Maga a lezárás is elég langyi lett, elég szedett-
vedett módon csinálták meg. Semmi konkrétumot nem mutattak, ilyen tekintetben eléggé az emberre fantáziájára hagyták a dolgot, de ugyanakkor meg annyira egyértelmű, hogy mi lett a vége, hogy nem is értem mért nem mutatták meg kicsit jobban. Például nagyon érdekelne hogy mi lett Haruka és Akira barátságával vagy úgy egyátalán. Azt se értettem hogy mi volt az a nagy harag a futocsapat és Akira között. Azt se értettem hogy az orvos is mondta neki hogy ha részt vesz a rehabilitáción újra tudni fog futni, mért kellett ezen durcizni és mért kellett ezt másnak is mondania neki. Ezeket egyszerűen nem értettem. Amúgy én sokszor elgondolkodtam azon, hogy mi lett volna, ha például nem csinálnak ekkora korkülönbséget kettejük közé. Mert hát akárhogy is nézzük 28 év az rengeteg, de ha mondjuk csak egy 15évet lépnek meg már sokkal normálisabb is lehetett volna. Bár teljesen mindegy, ha akkor is így mutatták volna be a "kapcsolatukat" ugyanilyen semmilyen lett volna.
Nem volt túl sok szereplő, és még velük sem volt túl sok foglalkozva. Akira egy nagyon érdekes lány volt szerintem. Nem mondhatnám azt hogy például ki tudtam ismerni. Az mondjuk egészen biztos, hogy nagyon akaratos volt, épp ezért nem értettem, hogy mért akarta feladni a futást mikor konkrétan az élete volt. Alapjáraton egy hűvös karakter
volt, sokszor szerintem elég köcsög is, főleg a barátnőjével. Tenchou, ahogy olvastam róla valaki azt írta olyan, mint egy fahéjas tekercs. És ez marhára igaz. Régen láttam kedvesebb és aranyosabb karaktert, mint őt, de reméltem azért, hogy a végére szorul belé valami kis önállóság, összeszedettség vagy valami. Mert ahogy élt és viselkedett azt néha nagyon gáznak éreztem. Mellékszereplő nem volt túl sok, fontos meg csak egyetlen egy. Mégpedig Haruka, akit én amúgy nagyon tudok sajnálni, mert egyértelmű, hogy szerintem nagyon jó barátnő volt, csak nem sikerült sokszor jól kifejeznie magát, de mindig próbálkozott kibékülni/újra összebarátkozni Akirával. Kár, hogy nem mutatták meg a végén vajon rendesen is kibékültek e, mert azért egy sms nem oldja meg azt az elhidegülést kettejük között szerintem. Vagy is én nem tudom, azért ha valakivel így eltávolodnék, lehet utána nem lenne minden ugyanolyan jó. Nishida nagyon aranyos lány volt, nagyon bejött ahogy beszélt, ne kérdezzétek mért és nagyon remélem, hogy ha más nem a mangában jól alakultak közte és Yoshizawa között a dolgok. Mert, hogy az a srác nem érdemelte meg azt a bunkóságot, amit néha Akirától kapott az is biztos, még ha néha marha túlbuzgó is volt.
A grafika egészen különlegesre sikeredett, nyilván a manga miatt, de meg kell jegyezni, hogy tényleg nagyon más. Engem inkább a 2000-res évekre emlékeztetett a hosszú lábak miatt, de mivel ez nem volt tök aránytalan a többi testrészükkel, én elhiszem másnak, hogy ez inkább a '90-es években volt megszokott, onnan sem néztem még túl sok mindent. Amúgy gyönyörű volt szerintem az egész, de ha ki kéne emelni valamit azok a szemek lennének. Te úr istem miket össze nem tudtak hozni. Valamint voltak ilyen kiragadott pillanatai, amik gyönyörű rajzokra emlékeztettek. És most a legnagyobb fájdalmam az egészben, az opening. Gyerekek, nem tudjátok elképzelni, hogy én ezt tényleg mennyire vártam, és amikor meghallottam, egy részem meghalt. Lehet túlzás, de annyira jó zenéket szokott összehozni a Chico with HoneyWorks. Ez meg konkrétan bántotta a fülem. Hát mi volt az a vonyítás... De aztán meghallottam az endinget, ami váó... Ezt tudom rá mondani, annyira gyönyörű.
Összességében nem gondolom, hogy egy rossz anime lenne, csak hát egy nagy semmi nem lett ahhoz képest, amit én vártam tőle. Nem tudom hol volt ez egy szerelmes történet, mikor barátoknak sem igazán mondanám őket, még a végére sem. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok, akik egy kicsit többet tudtak bele látni, és élvezték, mert amúgy heti egyszer engem is le tudott kötni arra a 20 percre és nem volt szenvedés nézni, de hát még mindig nem tudok mást mondani, mint hogy én sajnos csalódtam. 4/10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése