2020. december 31., csütörtök
2020. november 8., vasárnap
2020. szeptember 26., szombat
Összefoglaló -2020 tavasz-
Veszettül ráfüggtem az első pár rész után, ami egyrészről köszönhető az előző szezonban futott Beastarsnak, valamint úgy összességében ennek az állatemberes cuccnak is, amit már a Zootropolis óta imádok. Lehet, hogy furry is lettem időközben?😌 Na, de a lényeg, hogy nagyon ráfüggtem, nagyon tetszett már csak az alapkoncepciója is, na meg hát szerintem ez egy tagadhatatlan Trigger anime, ha a stúdióra gondolok, akkor pont valami ilyesmi jutna az eszembe. Gondolok itt a grafikára, az animációra, valahogy sosem áll meg az egész, egy kaotikus katyvasz, folyamatosan mozog az egész és én ezt imádtam benne. A történetről az elején még nem tudtam megállapítani, hogy milyen lesz, de végül is a jól megszokott történethez nyúltak és gyakorlatilag a kezdeti epizódikusság szépen lassan egy történetszállá fonódott össze. Amivel amúgy nincs semmi baj, bár megmondom őszintén én elég erősen éreztem a történetén a Zootropolist, legalábbis az ellenség célja szerintem nagyon hasonlított a mesében lévő ellenség céljához. Úgy összességében a történet nem volt rossz, nem volt teljesen kiszámítható, arra szerintem nem feltétlen jött rá egyszerre az ember, hogy mi is az ellenség célja, de például próbálták összezavarni az embert, hogy ki is lehet valójában az ellenség, ami valahol sikerült egy kicsit, de azért elég egyértelmű volt, miután részenként 20x elhangzott a neve. Voltak benne amúgy furcsaságok is, engem főleg a szekta lepett meg, amit behoztak, először nem értettem, hogy mi a fenének kell, reméltem hamar eltűnik, de aztán csak kellettek a végkifejlethez. Szereplők terén amúgy azt mondanám kifejezetten jó volt az anime, nagyon sokféle karaktert sikerült összehozniuk, tök jó volt egy ilyen színes bagázst látni, ugyanakkor a főszereplő, Michiru egy kicsit sok volt nekem. Annyi tudott nyávogni, meg variálni, hogy sokszor már inkább lelőttem volna, főleg mikor a kis barátnőjével, Nazunával volt. Ezek ketten baromi sokszor kikészítettek.
Összességében ennek ellenére azt mondanám, hogy jó volt, mind a humora, mind a megvalósítása, a történet sem volt rossz, azonban a vége egy kicsit egyszerű lett és nekem egy pár kérdés megválaszolatlan maradt.
7/10
Régen a körömlakkokat gyűjtöttem meg a szalvétákat, most meg a mekis poharakat és ezeket a semmire való short borderline hentai-okat. Változnak az idők, na. Rém egyszerű története volt ennek is, amit a nézők a második percben teljesen össze tudtak rakni, utána meg ez a szokásos sekuhara, aztán a csaj teljesen belezúgott a pasiba, bár legalább volt annyi kis csavar a végén, hogy akkor jöjjenek össze, ha jó fodri lesz a csajból is. Hát figyeljetek, nem tudom, hogy ez így hogy tud megvalósulni, de jól van :D
4/10
Úgy gondolom, ez az anime a szezon egyik gyöngyszeme volt. Tudjátok az a feel good anime, amitől egyszerűen jól érzed magad mert annyira pozitív. Na, ez pont ilyen volt. Arte, a főszereplő nekem egy energiabomba volt, imádtam azt amit és ahogyan csinálta. Volt, aki szerint ez sok volt és kb. olyan volt ő, mint Naruto, aki csak azt tudta folyamatosan szajkózni, hogy ő festő lesz és hogy ez az ő "ninja" útja. A legrosszabb pedig az volt, hogy még egyet is értettem egy kicsit ezzel a kifejezéssel is, de ennek ellenére is úgy gondolom, hogy Arte egy nagyon jó főszereplő volt. A történet maga az, hogy lesz belőle festő, így az anime kvázi az odafelé vezető utat mutatja be, és hogy eközben milyen apró cseprő helyzetekkel kell főszereplőnknek megküzdenie. Ez nem feltétlen volt látványos mindig, de úgy gondolom, hogy tanulságos és érdekes mindenképp. Sajnos vagy sem, tény, hogy nem igazán egy valós, korhű Olaszországot kaptunk, szerintem sem így viselkedtek volna minden esetben a szereplők, ha valóban ízig vérig olaszosan lettek volna ábrázolva, érződött rajtuk a japán kultúra. Mondjuk engem ez baromira nem zavart, de biztos, hogy van, akit igen.
A lényeg, hogy én nagyon megkedveltem mind a szereplőket, mind az egész animének az atmoszféráját, a vége elég szépre sikeredett, de úgy érzem eléggé mondvacsinált lett, az volt a lényeg, hogy legyen viszonylag korrekt és akkor nem kell vele többet foglalkozni, így folytatásra nem számítok, sajnos.
8/10
Vártam ezt az animét, nagyon reméltem, hogy jó lesz, igazából sok minden adott volt hozzá, de úgy érzem nem tévedek, ha azt mondom, hogy régen nem csalódtam ekkorát valamiben. Akkora egy semmilyen nulla volt ez az anime, hogy hihetetlen. Nem is tudom hol kezdjem el szidni gyakorlatilag. 113 fejezetet sűrítettek bele 12 részbe. Nem 18 részbe, ahogy először mindenki hitte, hanem 12 részbe. Ez már itt lehetetlen küldetés volt. Pedig az ember azt hinné, hogy egy befejezett mangának az adaptációját nem lehet elrontani, de ennek valahogy sikerült. Természetesen az is sokszor megfordult a fejemben, hogy vajon a manga is ilyen szar lehet? Mert gyakorlatilag, ha ezek voltak a legfontosabb történések benne, akkor az is gyalázat lehet. Az animében semmire nem volt idő, emlékszem, a 8. résznél már úgy kezdtem aggódni, hogy mi az isten lesz, merthogy addig a pontig még semmi érdemleges nem történt. Valószínűleg amúgy a mangát sem kedvelném túlságosan, mert gyakorlatilag egyik szereplő sem tudott megérinteni egy kicsit sem. Rikuo egy csődtömeg volt, egy full naplopó, nagyon idegesített, hogy még azt sem tudta eldönteni, hogy dolgozzon-e körülbelül. Haru legalább vitt egy kis színt a történetbe, de gyakorlatilag egy gyerekszerelem tartotta benne a lelket, azt hiszem segített neki valamit Rikuo és ezért lett ő a szíve választottja. Ez annyira japán, hogy már fájt. Shinako attól a perctől kezdve irritált, hogy megszólalt. Csóri HanaKana állandóan olyanokat szinkronizál akiket nem tudok egyszerűen kedvelni. De amúgy nem emiatt utáltam, hanem az egész hozzáállását az élethez. Ugyan kapott egy szomorú háttértörténetet, de gyakorlatilag egy olyan dologhoz ragaszkodott, ami meg sem történt. Mikor tököm tudja hány éves volt, meghalt az első szerelme, akivel sosem járt, de még talán be sem vallotta, hogy szereti. És ehhez ragaszkodott annyira betegesen, hogy minden pasi jelöltet zsigerből dobott, és gyakorlatilag örök magányra kárhoztatta magát. Ember, get some help. Ezt így senki nem gondolta a családjából vagy a baráti köréből, hogy kellene neki valami segítség, mert valami nagyon nincs rendben... Aztán itt a negyedik jómadár, Shinako első szerelmének kisöccse, Rou. Ő még amúgy lehetett volna valami fasza gyerek is, de annak ellenére, hogy valami 17-18 éves volt állandóan hisztizett, ha Shinako nem volt vele, meg mittudomén, és gyakorlatilag elvárta, hogy kiszolgálja őt, főzzön rá meg ilyenek... mivan? Mintha tartozna neki tényleg vagy nem tudom... Történet egy nagy nulla, semmi különleges nem történt benne, soha senki nem tudta mit akar, abszolút nem működött semmilyen szikra a szereplők között, de még egy kicsi sem. Rikuo talán tényleg szerette Shinakot, ezt el tudtam fogadni, biztos sokat hülyültek az egyetemen, de magából az animéből nem derül ki, hogy a faszba jött össze Haru és Rikuo, tekintve, hogy 12 és fél részen keresztül abszolút nem akart összejönni vele a daliás hercegünk, vagy hogy Shinako és Rou miért kezdtek bele a toxikus kapcsolatukba. Oké, hogy a srác nagyon meg szerette volna dugni, de nagyon nem érzem egészségesnek, hogy Shinako ennyire nem tudott továbblépni és emiatt inkább összejött vele. Sajnálom egyébként, hogy ennyire felszínes lett ez az adaptáció, mert azért tudom, hogy hagytak ki dolgokat, mert bele-bele olvastam a mangába, tuti, hogy el lehetett volna ezt jobban mélyíteni és egy kis jellemet adni a szereplőknek, mert mindenki megmaradt egy 12 éves szintjén kb., de ez most így nagyon nem sikerült. Annyi pozitívumot talán el tudok mondani, hogy tetszett azért ez a retro hangulat, ami uralkodott benne, de ennyi.
3/10
Megmondom őszintén végig valami furcsán jó érzés töltött el, miközben ezt az animét néztem. Az elején sem tudtam és a végén sem, hogy mi ez az érzés, de valahogy jó volt. A történet nekem tetszett, kicsit furcsán volt mondjuk felállítva a sztori, állítom még a nyolcadik résznél sem tudtam, hogy mit akarnak kihozni az egészből, de a végére gyakorlatilag kaptunk egy tisztább képet a korábbi eseményekről és így hál istennek ténylegesen értelmet nyert pár dolog. Ugyanakkor ez így egy kicsit olyan semmilyen volt, hisz gyakorlatilag kaptuk is valamit meg nem is. Ebben a formátumban, folytatás nélkül tényleg csak reklám a mangához, annak viszont szerintem teljesen jó. A karaktereket végig kedveltem, még Shuichit is, pedig csórikám nem nagyon lett sokkal tökösebb a végére sem. Csak egy kicsit, de végül is lassan járj tovább érsz. Remélem egyszer kap folytatást, mert ténylegesen még be sem indult a sztori.
7/10
Az első pillanattól kezdve imádtam ezt az animét, egy üde színfolt volt minden héten, amikor néztem. Nagyon szerettem a humorát, baromi jól szórakoztam rajta, imádtam Gotou-sensei és Hime apa-lánya kapcsolatát, mindig elolvadt a szívem, ahogy őket néztem. Annyi, de annyi ilyen jó pillanatuk volt. Viszont érzelmekben is annyira dús volt, elég sokszor kerülgetett a sírás, sokszor elérzékenyültem, például mikor Hime nem akart születésnapi partit tartani, mert az anyukája nem tudott volna rántott csibehusit csinálni nekik és az apukája meggyőzte, hogy de tartson, mert ő addigra megtanulja hogyan kell... ahh💕💕💕 Imádtam, ahogy ez az őrült mangaka tengette a napjait a csapatával. Ugyanakkor minden rész végén ott voltak azok a mini bevágások a jelenből, merthogy a múltban játszódtak a részek, amivel az ember sosem tudott mit kezdeni, de rettegett tőle, hogy valami nagyon rossz lesz és csak remélni tudta, hogy valami jó fog kisülni belőle. Annyira jól meg lett csinálva ez az anime, annyira hangulatos volt, hogy csak csuda. Az op-ed páros is nagyon passzolt hozzá. Imádtam.
8/10
Borzasztó kellemes csalódás lett a számomra, már az első részében is, és úgy gondolom végig tudta is hozni azt a szintet. Ez volt az az anime, amit hétről hétre tényleg vártam és szinte azonnal néztem is ahogy kijött. Az egész alapkoncepció nagyon tetszett, nem gondoltam, hogy egy ilyen isekai is működhet, de igazából ez a része is egész izgalmas lett, még ha nem is volt feltétlen annyira játék-szerű, illetve a fordított hárem is sokszor tud nagyon szar lenni, de úgy gondolom, hogy pont a főszereplő Bakarina miatt tudott igazán jó lenni ez is, mivel mindegy, hogy fiú, lány, fiatal, idős szinte bárkit el tudott csavarni az együgyűségével és a végtelen jóakaratával. Imádtam, hogy a baráti társaság minden tagja tudta, hogy mindenki szerelmes belé, vagy valami olyasmi, épp csak össze nem vesztek egymás között rajta, miközben Bakarina kiment kapálni. Imádtam ezt benne, nekem ő egy nagyon üde színfolt lett így a fordított hárem főszereplőnők között. Mármint ugyanolyan szerencsétlen, de valahogy a jó értelemben. Nekem a humora is 10/10-es, állítom minden részben volt valami, amin könnyesre nevettem magam, bár azt aláírom, hogy volt jópár ismétlődő poén, de én nem untam meg őket. Kifejezetten imádtam mikor Bakarina gyűlést tartott a fejében például. A történet ilyen volt is meg nem is, gyakorlatilag összegyűjtötte a "megszerezhető karaktereket" mindenféle ügyes bajos módon, megvolt a kellő dráma is a végére és legnagyobb meglepetésemre bejelentették a második évadot. Nem hittem, de megtörtént. Várom nagyon.
9/10
Lelövöm a poént, nem tetszett. Rettentő gyenge adaptációnak érzem, holott a történet és a világ abszolút érdekes, de semennyire nem sikerült nekik ezt átadni. Tizenhárom résznyi semmi, majdhogynem kár volt ezt így megcsinálni. Sőt az is volt. Néztem, ok elvoltam vele, de érezni lehetett, hogy kihagytak egy csomó mindent, amitől egy kicsit is jobban érthető lenne az egész. Tehát itt valaki értette, hogy mi történik? Vagy csak én voltam ennyire szerencsétlen, hogy szinte semmi értelmet nem találtam benne és amikor végre azt éreztem, hogy akkor most végre történik valami, értelmet nyerhetnek a dolgok akkor véget ért az anime? Tudom, hogy mik történtek, ugyanakkor az agyam nem igazán tudta felfogni. Az utolsó rész amúgy jó volt, arra azt mondanám, hogy tetszett pont azért, mert egy kicsit legalább összeértek a szálak, de nem hiszem, hogy ezt így fogják folytatni. Egyébként a webtoon amiből adaptálják biztos kurva jó, ezt nem is akarom megkérdőjelezni, egyszerűen nem fért bele semmi abból ebbe a pár részbe, amit rászántak. De amúgy mégha a történet nem is, a szereplők kárpótolhattak volna, de nekik is csak félig-meddig sikerült. A főszereplő ugyanolyan nyápic maradt, egy nagyon picit fejlődött a történet során, de az a nyálcsorgatás, amit a RÁHELLEL leművel az annyira irritált, hogy kész. És mikor tudta, hogy elárulta még akkora is csorgatta a nyálát rá. Pfu. Viszont a mellékszereplők egész tűrhetőek voltak, volt pár jópofa karakter, ők legalább elvitték egy kicsit a sztorit a hátukon. Az első rész után is azt mondtam, hogy semmi extra és most is azt mondom, hogy semmi extra, sőt.
4/10
2020. július 30., csütörtök
2020. július 12., vasárnap
A nyolcadik év
Hát eltelt egy újabb év. Fogalmam sincs, hogy a fenébe tud ilyen gyorsan telni az idő, de valaki állítsa meg, borzasztó, hogy amióta anno elkezdtem a középsulit fel sem fogom úgy eltelik egy év.
Sajnos ez a születésnapom nem a legboldogabb, mindkettő apai nagyszülőmet elvesztettem, a nagymamámat májusban, nagypapámat pedig most júliusban. Egyedül az vigasztal, hogy már nem szenvednek, abszolút nem érdemelték meg azt amit kaptak a sorstól... De már újra együtt vannak, nyugalomban, szenvedés nélkül. Próbálom a lehető legpozitívabban felfogni az egészet és ez nagyon sokat segít.
Én még mindig baromi sokat dolgozom, kicsit nehéz összeegyeztetnem a dolgaimat, nem tudom, hogy ez meddig fog így működni, de egyelőre még bírom, bár gyalázatosan le szoktam maradni szinte minden animével.
Az oldal mottója pedig hivatalosan is a "megfogyva bár, de törve nem" lett, gyalázat amit művelek, vagyis amit nem művelek. Soha nem gondoltam magamra úgy, mintha valami nagy szám lennék, de azt érzem kezdek beleunni, még ebbe a semmibe is. Az animéket továbbra is imádom, de úgy érzem még ez a kevés munka is kár, nem érzem magam motiváltnak. Pedig amúgy van pár ötletem, hogy mikről írnék, mindig gyűjtök innen-onnan pár inspirációt, de most, hogy lassan szabin leszek meg is próbálom őket megvalósítani, amellett, hogy a kis "kihívásommal" is megpróbálok haladni.
Egyébként kaptam egy kis trollt is, hatalmas kreativitással minden posztom alá beírja, hogy "jo szar let". Innen is szeretnék neked gratulálni, a szüleid biztosan nagyon büszkék rád, az intellektualistásodra és a kiváló helyesírásodra.
Legyen szép nyaratok és köszönöm azoknak, akik időről- időre benéznek!😊
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)