2018. április 30., hétfő

Ballroom e Youkoso

Emlékszem, ezt anno nagyon vártam, egészen egyszerűen azért, mert én még sosem láttam tánccal foglalkozó animét. Nyilván nincs is túl sok belőle, az meg külön érdekesség volt számomra, hogy versenytánccal foglalkozik mivel régebben én is tanultam ilyen táncokat, mondjuk mára már semmi nem maradt meg belőlük.
Úgyhogy nekem már eleve sok jóval kecsegtetett, vagy legalábbis nagyon jól hangzott. Az első rész után pedig olyan elégedetten álltam fel, hogy el nem lehet mondani. Minden tetszett benne. De tényleg. A szereplők nagyon szimpatikusak voltak, s bár a történet maga elég klisésen indult, a hangulata teljesen magával tudta ragadni az embert, plusz szerintem a humora is a toppon volt. És én töretlen izgalommal vártam minden egyes héten, hogy kijöjjön az új epizód, abba a pillanatba töltöttem le és abba a pillanatba néztem is. Ajánlgattam mindenkinek, egyszerűen ilyen pozitívat nem érzek túl gyakran valami iránt. És ez ment körülbelül 8-9 részen keresztül, mikor is alábbhagyott jócskán a lelkesedésem. Egyszerűen kezdtek feltűnni a hibái, hogy ez egyszerűen lehetne több is, és mégsem lett az. Teszem fel rohadtul zavaró volt, hogy tánc közbe mindent csináltak, csak nem táncoltak. Általában marha hosszú monológokat kezdtek el mondani, de közbe se a táncot nem láttad, sem pedig a zenét nem hallottad. Néha animálgattak
meg természetesen dolgokat, főleg a vége felé tűnt fel, hogy mintha egyre több lenne, de őszintén ha belegondolok mik maradtak meg a táncokból akkor általában egy- egy kitartás ugrik be, amik még annyira szépek sem voltak, mert csak a testük nyúlt meg, és valami borzasztó creepy fejet vágtak hozzá többnyire. Valamint elgondolkoztam azon is, hogy mennyire kár, hogy nem beszélnek többet a táncokról. Gondolok itt az eredetükre, hogy vagy milyen eseményeken táncolják, a technikájukról vagy valami ilyesmi. Hisz Tatara sem tudott róluk sokkal többet, meg gyanítom a háromnegyede a nézőknek sem. Aztán lement ez a pár rész, amiket azért nem mondom, hogy untam, de nem néztem akkora lelkesedéssel. Aztán szépen továbbment a sztori, és komolyabban ráfeküdtek Tatara karrierjére vagy hogy is mondjam. Komolyan elkezdtek neki partnert keresni, és hát nem kellett sokat várni arra, hogy ő maga találjon egy jelöltet Chinatsu személyében. Kicsit ugyan fűzni kellett, de aztán csak sikerült, majd azon volt a hangsúly,
hogy sikerüljön egy hullámhosszra kerülniük. Ez egyszerre volt izgalmas, érdekes, de ugyanakkor néha nagyon unalmas és idegesítő is. Tudom ez fura, de tudjátok hogy van az mikor egy idő után ráunsz valamire és azt várod, hogy történjen már valami, mert meguntad a szereplők kínlódását. Na velem pontosan ez volt itt is. Nem vészesen untam meg, csak szerettem volna, ha már tényleg minden jól menne nekik, és nem elhúzni X részre és túldramatizálni pár dolgot. Merthogy közben meg elég nagy célokat tűztek ki maguknak és az oktatójuk is elég nagy falat elé állította őket, így jó lett volna, ha történt volna valami, mert a hónapok amúgy csak repkedtek, de eredményt nem sokat mutattak fel. Így a vége felé kicsit kapkodós lett, de csak mert annyira nagyokat ugrottak legalábbis a korábbiakhoz képest, hogy ez engem picit zavart. A lezárása kifejezetten jó lett, egyrészt pozitívan végződött mindenki számára, másrészt pedig nagyon jó helyen vágták is el. Nem azt mondom, hogy ne folytassák, mert de, nagyon örülnék neki, de ha mégsem kapna második évadot, akkor is egészen jól megállná a helyét ebben a formában is.
A szereplők egytől egyik zseniálisak voltak szerintem. Én nem tudok egy olyan karaktert sem mondani, akit ha más nem a végére ne kedveltem volna meg. Bár nyilván elég sokan voltak, így azért nem lehetett mindenkit 100%-osan bemutatni, és néhányuknál még szerintem van egy kis lemaradás ilyen téren, de talán a legfontosabbakat így is sikerült, én úgy gondolom. Kezdjük Tatarával a sort. Nyilván egy nagyon rendes gyereknek gondolom, de mérhetetlenül nyápicnak is tartom, és bár rengeteget fejlődött egy csomó féle téren, amit szerencsére ki is emeltek sokszor az animében, például mikor megjegyezte valaki, hogy mennyivel jobb, hogy kihúzva jár és nem olyan meggörnyedten, mint azelőtt, de én úgy gondolom még mindig rengeteg munka van előtte. Itt például azt értem, hogy az apjának még mindig nem merte elmondani, hogy talált magának egy új célt, a tánc világát, hanem inkább titkolózott előtte. Chi-chan őszintén megszólva kicsit ellenszenves volt a végéig, de egyrészről nagyon sokat változott a végére, így ez a tulajdonsága egyre csak gyengült, valamint pont hogy ez miatt a viselkedése miatt voltam úgy oda érte, mert emiatt volt ilyen badass karakter. Pont egy ilyen karakter kellett Tatara mellé, aki kicsit helyrerázza meg ilyenek. Úgyhogy a végére igazából már meg is kedveltem, arról nem is beszélve, hogy szerintem marhára hasonlított Koizumi Risára, legalábbis külsőre mindenképp, ami nekem tök jól esett vagy hát nem is tudom😅 Hanaoka az ékes mintaképe annak, hogy ne ítélj meg senkit és semmit a borítója alapján. Emlékszem, az első rész alapján egy nagyon kis köcsög picsának
tűnt, de amúgy egy tünemény volt szerintem az a lány. Annyira kedves meg aranyos volt szerintem, de közben pedig neki is megvolt a maga büszkesége, amitől szerintem gyönyörű volt. Azt hittem amúgy, hogy Tatara nagyon fog ragaszkodni hozzá, hogy majd vele akar táncolni meg ilyenek, de nagy meglepetésemre inkább csak felnézett rá. Aztán az all time favoritom Hyoudou. Én konkrétan szerelmes voltam a karakterébe. Már a gondolkodás módja is levett a lábamról, annyira szimpatikus volt. Mit ne mondjak lennék Hanaoka helyébe és szívesen táncolnék vele én is😍 Amúgy vele is úgy voltam, hogy tök nagy ellenségeskedés lesz közte és Tatara között, de meglepődtem, hogy ők is milyen jó barátok lettek. Sengoku-san szerintem az egyik legjobb karakter volt, a személyisége tette őt is igazán különlegessé számomra, kár volt, hogy egy idő után szinte teljesen kiírták a történetből, mondván, hogy elutazott versenyezni meg gyakorolni. Bár nyilván megértem, csak kár volt érte, mert utána alig szerepelt. Mako és Gaju párosa is aranyos volt, a kezdeti negatív benyomást a végére elég jól tudták abszolválni, az pedig külön öröm, hogy Mako mennyivel összeszedettebb lett a végére, ahhoz képest, hogy csak egy mellékszereplő volt és nem is igazán kellett volna akkora "gondot" fordítani rá. Annak is örültem, hogy nem tűntek el miután megoldódtak a dolgaik, és továbbra is szerves részét képezték a történéseknek Személy szerint én Makot nagyon megkedveltem.
A tavalyi évben a Best of Animés elmélkedésemen ennek az animének adtam a legrosszabb grafikat címet, amit nem teljesen érdemelt meg, mert volt ennél rosszabb is, de nagyon zavart, hogy néha mit csináltak, vagy éppen nem csináltak, mikor kellett volna. A legnagyobb gond, hogy ez egy táncos anime, szóval jó lett volna látni a konkrét táncot és nem csak pár egyszerű lépést belőle, vagy éppen egy- egy néha azért szép, de teljesen logikátlan kitartást, amit utána egy csomó ideig kellett nézni, mert ugye közbe is ment a monológ. De ezt igazából már egyszer elmondtam. A másik
dolog, amit nem teljesen értettem, hogy amúgy mindenki teljesen normálisan nézett ki, teljesen arányosak voltak, egyszerűen szépek, akkor táncolás közben mért kellett megnyújtani őket és teljesen félelmetessé tenni őket a hosszú nyakaikkal. Persze értem én ez mögött a lényeget, mert így a szép a valóságban is, ha minél jobban megfeszülnek és kinyújtják magukat meg ilyesmi, de annyira fura volt. A creepy fejekről meg nem is beszélve. Nem értem mért kellett olyan félelmetesre megcsinálni őket mintha épp gyilkolnának. Ezt az utóbbi kettőt még amúgy meg lehetett szokni, nekem legalábbis sikerült, mert annyira tetszett az elején, hogy teljesen elterelődött róla a figyelmem, de olvastam olyat is akinek ez nagyon nem jött be. Zenék tekintetében én sajnos elég csalódott vagyok, főleg azért mert semmilyen jó muzsikát nem mutattak táncolás közben, amire azt mondanám, tényleg hogy "fú, de jó, mostantól ezt hallgatom", pedig relatíve fontos lett volna itt is a zene, de hát, mint már mondtam ezerszer, nem azon volt a hangsúly, hanem a monológokon... Az op-ed párosokról meg nem is szeretnék beszélni, egyedül a második ending tudott  egy kicsit megmozgatni.
Ez most megint egy elég hosszú elmélkedés lett a részemről, de azt kell mondanom, hogy összességében megérte megnézni, örülök hogy megnéztem, még ha egy nagyon kicsit csalódott is vagyok. Elég hullámzó tudott lenni, voltak szerintem nagyon mély pontjai, de mindig feltámadt, és marha szórakoztató volt. Elég sokat gondolkoztam mennyi legyen az annyi, de végül is egy szolid 8/10-et simán megérdemel a részemről.

2018. április 14., szombat

Koi wa Ameagari no You ni

Több okból is nagyon vártam ezt az animét, hiszen egy elég komoly témát boncolgat, legalábbis szerintem, és nagyon vágytam valami ilyenre, továbbá örömömben szinte ugráltam, hisz az openinget az egyik kedvec előadóm CHiCO with HoneyWorks adja elő. Még emlékszem barátnőmnek is megírtam, aki abszolút nincs otthon ebben a témában.
De kár kertelnem, ugyanis nagyon nem tetszett ez az anime, sőt pontosabb lenne, hogy óriásit csalódtam benne. Félreértés ne essék, nem gondoltam, hogy bármifélet "happy end" lesz, én sem gondoltam soha egy pillanatig sem, hogy egy 45 éves férfit és egy 17 éves lányt összehoznak a végére, de ennél jóval többet vártam. Én úgy gondoltam, és szerintem sokan mások is, hogy ha lesz is köztük valami, a végére elmúlik, vagy rájönnek, hogy ez így nem jó és inkább lesz ez a kapcsolat mindkettejük számára valamiféle ugródeszka inkább az élethez. És valójában ez is lett a vége, de engem az odavezető út az, ami nem győzött meg. Egyszerűen nekem semmi romantikus nem volt ebben a történetben. Tenchou sosem tekintett Akirára úgy, nyilván a morális dolgai miatt. Akira szerelmét meg egyszerűen nem tudtam komolyan venni. És nem csak azért mert a történetben így alakultak a dolgok, hanem saját tapasztalatból
is. Velem is volt már nem is egyszer, hogy egy 10, 20 évvel idősebb férfiba "beleestem", de ez pont addig tartott, amilyen gyorsan jött. Ez inkább volt egy csodálat. Persze voltak olyan dolgai, próbálkozásai is a történetnek, amikor elhitted, hogy végre fog valami történni. Ilyen volt például, amikor Akira szerelmet vallott, mikor elmentek randizni, hogy bebizonyítsák nem működne ez kettejük között, amikor Akira átment a főnök lakására. Ezek mind olyan pillanatok voltak, amikor reméltem, hogy valami végre történni fog, és beindul valami. De sosem történt semmi. Meg amúgy voltak jó dolgai is, mert hiába volt mindenféle bajom vele, mégis megnéztem, mert különösebben nem idegesített, unalmas sem volt, sőt kifejezettem cukorbomba volt az egész, nagyon aranyos dolgai voltak, ami talán a legnagyobb pozitívuma, hogy egy olyan klasszikushoz nyúlt, mint az önmegvalósítás, az álmok megvalósítása. Mert ez egy olyan téma, ami akármikor aktuális, mindig van olyan, akin talán tudnak segíteni ezzel. És ezt amúgy nagyon szépen tálalta, gyönyörű párbeszédeket csináltak ezzel kapcsolatban. Maga a lezárás is elég langyi lett, elég szedett-
vedett módon csinálták meg. Semmi konkrétumot nem mutattak, ilyen tekintetben eléggé az emberre fantáziájára hagyták a dolgot, de ugyanakkor meg annyira egyértelmű, hogy mi lett a vége, hogy nem is értem mért nem mutatták meg kicsit jobban. Például nagyon érdekelne hogy mi lett Haruka és Akira barátságával vagy úgy egyátalán. Azt se értettem hogy mi volt az a nagy harag a futocsapat és Akira között. Azt se értettem hogy az orvos is mondta neki hogy ha részt vesz a rehabilitáción újra tudni fog futni, mért kellett ezen durcizni és mért kellett ezt másnak is mondania neki. Ezeket egyszerűen nem értettem. Amúgy én sokszor elgondolkodtam azon, hogy mi lett volna, ha például nem csinálnak ekkora korkülönbséget kettejük közé. Mert hát akárhogy is nézzük 28 év az rengeteg, de ha mondjuk csak egy 15évet lépnek meg már sokkal normálisabb is lehetett volna. Bár teljesen mindegy, ha akkor is így mutatták volna be a "kapcsolatukat" ugyanilyen semmilyen lett volna. 
Nem volt túl sok szereplő, és még velük sem volt túl sok foglalkozva. Akira egy nagyon érdekes lány volt szerintem. Nem mondhatnám azt hogy például ki tudtam ismerni. Az mondjuk egészen biztos, hogy nagyon akaratos volt, épp ezért nem értettem, hogy mért akarta feladni a futást mikor konkrétan az élete volt. Alapjáraton egy hűvös karakter
volt, sokszor szerintem elég köcsög is, főleg a barátnőjével. Tenchou, ahogy olvastam róla valaki azt írta olyan, mint egy fahéjas tekercs. És ez marhára igaz. Régen láttam kedvesebb és aranyosabb karaktert, mint őt, de reméltem azért, hogy a végére szorul belé valami kis önállóság, összeszedettség vagy valami. Mert ahogy élt és viselkedett azt néha nagyon gáznak éreztem. Mellékszereplő nem volt túl sok, fontos meg csak egyetlen egy. Mégpedig Haruka, akit én amúgy nagyon tudok sajnálni, mert egyértelmű, hogy szerintem nagyon jó barátnő volt, csak nem sikerült sokszor jól kifejeznie magát, de mindig próbálkozott kibékülni/újra összebarátkozni Akirával. Kár, hogy nem mutatták meg a végén vajon rendesen is kibékültek e, mert azért egy sms nem oldja meg azt az elhidegülést kettejük között szerintem. Vagy is én nem tudom, azért ha valakivel így eltávolodnék, lehet utána nem lenne minden ugyanolyan jó. Nishida nagyon aranyos lány volt, nagyon bejött ahogy beszélt, ne kérdezzétek mért és nagyon remélem, hogy ha más nem a mangában jól alakultak közte és Yoshizawa között a dolgok. Mert, hogy az a srác nem érdemelte meg azt a bunkóságot, amit néha Akirától kapott az is biztos, még ha néha marha túlbuzgó is volt.
A grafika egészen különlegesre sikeredett, nyilván a manga miatt, de meg kell jegyezni, hogy tényleg nagyon más. Engem inkább a 2000-res évekre emlékeztetett a hosszú lábak miatt, de mivel ez nem volt tök aránytalan a többi testrészükkel, én elhiszem másnak, hogy ez inkább a '90-es években volt megszokott, onnan sem néztem még túl sok mindent. Amúgy gyönyörű volt szerintem az egész, de ha ki kéne emelni valamit azok a szemek lennének. Te úr istem miket össze nem tudtak hozni. Valamint voltak ilyen kiragadott pillanatai, amik gyönyörű rajzokra emlékeztettek. És most a legnagyobb fájdalmam az egészben, az opening. Gyerekek, nem tudjátok elképzelni, hogy én ezt tényleg mennyire vártam, és amikor meghallottam, egy részem meghalt. Lehet túlzás, de annyira jó zenéket szokott összehozni a Chico with HoneyWorks. Ez meg konkrétan bántotta a fülem. Hát mi volt az a vonyítás... De aztán meghallottam az endinget, ami váó... Ezt tudom rá mondani, annyira gyönyörű.
Összességében nem gondolom, hogy egy rossz anime lenne, csak hát egy nagy semmi nem lett ahhoz képest, amit én vártam tőle. Nem tudom hol volt ez egy szerelmes történet, mikor barátoknak sem igazán mondanám őket, még a végére sem. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok, akik egy kicsit többet tudtak bele látni, és élvezték, mert amúgy heti egyszer engem is le tudott kötni arra a 20 percre és nem volt szenvedés nézni, de hát még mindig nem tudok mást mondani, mint hogy én sajnos csalódtam. 4/10.

2018. április 6., péntek

Boku no Hero Academia openingek


A harmadik évad előtt mindenképpen szerettem volna elkészíteni mind a három opening fordítását, ugyanis mindegyiket nagyon szeretem, és hát éppen sikerült becsúsznom még az időbe😊

2018. március 3., szombat

Hajimete no Gal

Mikor megláttam a hírt róla, és elolvastam, nagyon megörültem, mert kifejezetten jól hangzott az egész. Adott egy sima nyomi srác, aki összejön egy abszolút nem az ő szintjén lévő lánnyal és akkor bemutatják, hogy ez milyen.
Nos végső soron valóban ez történt, de ehhez képest elég vegyes érzéseim maradtak. Junichi mégsem volt annyira egyszerű srác, mint gondoltam, konkrétan elég meredek elképzelései voltak így az egész barátnős dologról, a többi barátjával együtt. Yukana sem feltétlenül olyan lett mint amilyennek elképzel az ember egy Gyaru-t. És már itt összedőlt számomra a történet. Kettejük közül pont, hogy Junichi volt az "erőszakosabb" a balfasz elképzeléseivel, amik néhanapján borzasztó nagy hülyeségek voltak, volt hogy át is tekertem, mert mondom én ezt nem viselem el. Aztán ugye voltak a perverz elképzelései is, amik még véletlenül sem történtek meg, de olyan szintem cenzúrázva volt, hogy az már röhejes, így ha volt egy kis esze az embernek, akkor a cenzúra mentes változatot nézte. Visszatérve pedig Yukana személyiségére az ember tőle várta volna a kezdeményezést, az akaratosságot meg minden ilyesmit, ha már egyszer egy "bevállalós gyaru" csajról van szó, ennek ellenére szerintem ő maga volt az ártatlanság megtestesítője
ebben az animében. Az hogy a két főszereplő pont az ellentéte annak, amit elvártam volna igencsak furcsa érzéseket váltott ki. A másik dolog, amit tényleg igazán vártam ettől, hogy ez majd mennyire vicces lesz, de nem igazán lett az. Voltak jó próbálkozásai, amik tényleg nagyon jók voltak, de többségében mindenféle agyon erőltetett poént toltak az arcodba és ezeket is folyamatosan újra és újra elsütötték. Példának okának ott van a loli rajongó barátja Junichinak. Először nagyon vicces volt. Sőt másodjára is. Viszont egy idő után kezdett nagyon beteg lenni ez az egész, na meg baromi unalmas és irritáló, hogy tőle semmi mást nem lehet elvárni, csak egy ilyen poént. Ugyanakkor voltak kifejezetten jó pillanatai is. Például hiába épült az egész kliséhalmazokra, egészen jól tudta őket szerintem kezelni. Hiszen kihagyhatatlan lett volna Ranko felbukkanása, aki gyerekkori jóbarátja Yukanának és védi, mint a fene, na meg valami love interest is volt részéről. Aztán meg Nene, aki Junichi nagymellű loli barátja és egy régi ígéret miatt csüng főhősünk nyakán, valamint Kashii-san, aki irányításmániás dominából lesz egyszerű kis hárem tag. De ami igazán jó
volt ebben a hárem cuccban, hogy hiába volt, mégsem volt az, hogy mindegyiknek ugyanannyira teszi a szépet, hanem kiválasztott egyet, jelen esetben nyilván Yukanát és nem tágított mellőle. Szerintem ez marha ritka, hogy valakit így kiválasztanak és ki is tartanak mellette, ergo egy teljesen normális szerelmi szálat próbálnak meg létrehozni. Ez szerintem a legnagyobb pozitívuma az egész animének. Nyilván ebbe már nem tartozik bele az, hogy maga a történet és a karakterek fejlődése a béka segge alatt volt. Az első fele arról szólt, hogy összeszedték az összes szereplőt, meggyőzték egymást, hogy ők jó emberek, nem akarnak rosszat a másiknak, valóban szeretik egymást, aztán volt itt egy kis féltékenykedős cicaharc is, az elmaradatlan strandolós rész, előtte meg, hogy összeszedjék rá a pénzt és csak az utolsó pár részben fektettek egy kis energiát ténylegesen a pár szerelmi fejlődésébe. Emiatt a lezárása olyan, amilyen, semmi extra, de igazából elég aranyos lett, és azt kell mondanom bőven elég volt neki ez a 10 rész.
Karakterek tekintetében senki sem volt különösebben kiemelkedő vagy bármi ilyesmi. Ahogy mondtam Junichi néha sokkal nagyobbra tartotta magát, mint amekkora volt valójában, de ettől még egy korrekt karakternek mondanám. Teljesen megbízható volt, és becsülöm, hogy nem próbált meg kertelni a többi lánnyal, hanem megmondta, hogy neki Yukana kell és ki is állt érte amikor kellett. Yukana pedig fele akkora kemény csaj sem lett, mint ahogy azt eleve vártam volna, vagy éppen az alapján, amit az első részben művelt. Ott kifejezetten belevalónak, szabad szájúnak láthattuk, amúgy meg nagyjából ő is egy szende szűz szintjén mozgott. Nincs ezzel semmi baj, csak nem ezt vártam, amúgy aranyos lány. Ranko viszont pont olyan lett, mint amilyennek elvártam, én egészen megkedveltem őt. A kis loli Nene, a hatalmas csöcseivel, máshogy nem lehet azokat hívni, kiakasztottak. Nem volt több egy sima gyerekkori barátnál, aki folyamatosan csüngött Junichin egy rég elfeledett ígéret miatt. Azt meg már nem is mondom, hogy szerintem mekkora gáz volt, hogy saját magából is egy gyarut-t próbált csinálni, még az animében is kinevették érte. Kashii-sant teljesen jól jellemezte a hajába a kis kígyós csatja. Undorítóan kétszínű volt, bár miután helyretették egészen normális karakter lett belőle és a továbbiakban tsundereként tevékenykedett.
A grafikát eléggé közepesnek mondanám, és ott is inkább az alján volt. De a színei legalább szépek voltak, sok élénk színnel dolgozott. Viszont néha nem igazán sikerült mindent olyanra csinálni, amilyenre kellett volna, de az sem elhanyagolható, hogy néha azért oda is tudták tenni magukat. Az op-ed páros pedig nem volt rossz, a sorozathoz szerintem illett, de az én tetszésemet nem igazán nyerték el.
Összességében azt kell mondanom, hogy nem volt olyan rossz, de hát jó sem volt. Voltak jó pillanatai, dolgai, de ugyanakkor sok irritáló és unalmas pillanata is volt. Meg hát nem egészen azt kaptam, amit vártam. A manga körülbelül mindenki szerint jobb, én ugyan csak pár fejezetet olvastam el, de szerintem igazak ezek a "pletykák". Végül egy szolid 6/10-el nyugtáztam, mert jófej voltam.

2018. január 20., szombat

UQ Holder!: Mahou Sensei Negima! 2

Ebbe az animébe is csak úgy random kezdtem bele, fogalmam sincs miért. Bár hozzá kell tennem, hogy kicsit félve vágtam bele, hiszen nem konkrét folytatás, mégis féltem, hogy nem fogom érteni, hogy miről van szó, de többen is írták, hogy el lehet kezdeni a Mahou Sensei Negima ismerete nélkül is.
Ezen felbuzdulva elolvastam a manga első fejezetét, hogy teljesen biztos legyen a dolgomban, és mivel azzal több, mint elégedett voltam, így belevágtam az első részbe is. Egészen pozitív csalódás ért elsőre, mivel nagyon mangahűen dolgozták fel szerintem az első fejezetet, ami egyedül zavart, az a harmatgyenge animáció, és legfőképpen a két főszereplő szinkronja. Valahogy sokkal markánsabb hangokat képzeltem el nekik, de ezzel úgy voltam, hogy majd túlteszem magam rajta. Az igazi gondot a második résztől lévő katyvasz okozta. Mivel érdekelt mik lesznek ebben a történetben, így itt-ott belelapoztam még a mangába és sajnálattal kellett nyugtáznom, hogy össze vissza ollózták az egészet. Így semmi értelme nem volt az egésznek, mindenből mutattak egy kicsit, kigagytak dolgokat, megváltoztatták a őket, a sorrendet, és  még magát a történetet is kicsit… Ha megkérdeznék valakit, ő sem tudna rá válaszolni, hogy ennek mi az isten értelme volt. Ugyan úgy tönkre vágta ez az egész, mint anno a Tokyo Ghoult.  Pont olyan élvezeteket vett el egy- egy jelenettől, amik igazán jókká tette volna azt. Például a kilencedik részt konkrétan a 90. fejezet
környékéről vették, és annak pont az lett volna a bája, hogy Touta bevallja Yukihimének, hogy szerelmes belé, erre fel így már semmi értelme nem volt, mert ugye azt nem tették bele. Ez még reklámnak is rossz ilyen tálalásban szerintem. Ha ettől függene, hogy megveszem-e a mangát, hát lehet, hogy nem venném meg. Pedig a történet és maga az ötlet szerintem nagyon ott van, engem teljesen levett a lábamról ez a halhatatlan téma, hogy mennyi féleképpen lehet valaki az, és hogy ez milyen erővel jár, tehát én tök sok potenciált láttam benne, és úgy voltam vele, hogy egészen újszerű a maga módján. Pont emiatt elgondolkoztam az előzmény pótlásáról is, mivel úgy gondoltam, lehet megérné. A harcok is egész jók voltak, látványosak és a vért sem igazán sajnálták, ami jó, mert nem is kellett. A történet mindezek ellenére amúgy haladgatott, talán túl gyorsan is. Megint csak azt tudom mondani, hogy pont emiatt a hülyeség miatt nem látszott az, hogy Touta hogyan fejlődik, csak arra tudtak koncentrálni, hogy a háreme minél nagyobb legyen, ami visszarepítette a tucathárem shounen animék közé... Emiatt nagyon kár volt érte. Mindezek ellenére is egészen normálisan sikerült hirtelenjében lezárniuk, még magam is meglepődtem, hogy ennyire sikerült jó ponton elvágniuk.
Toutát azért kedveltem igazán, mert nem hagyta, hogy bármi is letörje a lelkesedését, elvegye az életkedvét, hogy nem fordult azután sem magába, hogy kiderült, ki is ő valójában, hanem továbbra is megpróbált pozitív maradni és nem adta fel magát. Na meg nem utolsó sorban azt is nagyon szimpatikusnak találtam, hogy képes volt uralkodni az érzésein, és nem feltétlen rohant fejjel a falnak. Csak néha 😀 Yukihime minden, amit szeretnék ha meg lenne testesítve, bár azt meg kell jegyeznem, hogy sokszor nagyon felelőtlen volt, és azalatt a jópárhány évszázad alatt, ami alatt élt, kicsit megtanulhatott volna magán uralkodni és nem elveszíteni minden koncentrációját, csak mert meglátta az első szerelmét. Értem én persze, de mégsem. Kuroumaruban csak azt sajnáltam, hogy feladatta vele a szerző minden egyediségét, hiszen annak ellenére, hogy jelenleg még nemtelen, igen erősen hajlik afelé, hogy a kis hárem tagja legyen. Ez szerintem hülyeség, sokkal jobb lett volna, ha csak a legjobb barátja lesz én nem táplál felé semmilyen
érzelmeket. Kirie-chanról mindig a vonyítás jut eszembe, annyira idegesítő hangszínt találtak neki, ehhez még az is társul, hogy tsundere, így alkotják meg a legtökéletesebb legidegesítőbb karaktereket. Mondjuk szerencsére nem volt nagyon idegesítő, csak tényleg ne lett volna ez a nyávogás. Neki volt amúgy az egyik legérdekesebb képessége szerintem. Karin is szintúgy egy tsundere volt, de legalább nem a vonyítós fajta, őt azért kedveltem, mert mindig "rendet tett" ha valami nem tetszett neki. A konklúzió az, hogy nem igazán tudok senkiről semmi érdekeset mondani, senki nem volt semmi extra, de szerencsére senkit nem utáltam, és együtt egy jó kis csapatott tettek ki.
A grafikával voltak elég nagy gondok, ha engem kérdeztek. Igazából, ha ránézek, mindig valami nagyon régi cucc jut róla az eszembe, ahol ráadásul basztak bele az egészbe. Kezdjük ott, hogy már a vágásoknál is voltak problémák. A
harmadik részben, mutatják, ahogy Touta megvágja Karint, aki ettől elesik, majd jön egy vágás, ahogy azt mutatják, hogy bokán rúgja, majd újra bevágják ugyan azt az elesést. Értem én, hogy mit akartak, de bakker ennyire igénytelenül megcsinálni valamit. Ééés még ugyan ebben a részben volt egy olyan szörny, amilyet én még sosem láttam. Kb 2000-ben lehettek ilyen gyatra akármik, hát el se akartam hinni. El is küldtem pár embernek, hogy miezmár. Az opening és az ending is pontosan ugyanolyan középszerű volt, mint maga az anime, ilyen látványtalan dolgokat nem mostanában láttam. A zene meg körülbelül bántotta a fülemet, pedig én ilyet ritkán mondok.
Lényeg, ami lényeg, csupa rossz dolgot írtam, sajnos mind igaz, mégis azt kell mondanom, hogy a szívem mélyén azért élveztem ezt az animét, szívesen néztem, és valahogy a sorok mögé láttam, ha mondhatom ezt, és jóval többet láttam benne, mint amit valójában nyújtott. De ettől még gyenge volt 4/10