2015. augusztus 13., csütörtök

Yahari Ore no Seishun Lovecome wa Machigatte Iru. Zoku

Fúúú, hogy mennyire örültem mikor megtudtam, hogy második évadot kap a YahariOre. Emlékszem anno nagy nyomokat hagyott bennem, mert valahogy tényleg olyan életszagú volt, és nagyon magamra ismertem benne.
Miután lement az első rész, még mindig boldogan könyveltem el magamban, hogy igen, ez az, még mindig ugyanolyan jó, mint volt, és még mindig nagyon vicces tud lenni. Viszont akarva, akaratlanul is összehasonlítja az ember az első évaddal, amiről bevallom, már kicsit ködösek az emlékeim, mert mégiscsak két éve volt már. Mindenesetre az egyik legszembetűnőbb dolog az az, hogy itt már összetettebb sztoriról beszélhetünk. Voltak persze rövidebb esetek, amikor a "baráti kör" tagjainak segítettek, és itt Hikki még önmaga volt. Megmondta a tutit, nem szarakodott, vicces is volt, és ezek összességében hatékonyak is voltak a jó történethez. Aztán egy nagyobb terjedelmű eset következett, amit egyszerűen nem tudtam hova rakni. Maga a probléma és az egész szituáció jó volt, de úgy éreztem, hogy az egész anime elvesztette egy picit magát. Hikki, akitől azt vártam volna, hogy majd megmondja mindenkinek a magáét sokszor inkább csak lenyelte a dolgokat, úgy csinált, mintha nem érdekelné, otthon meg elpanaszolta a húgának, hogy nem jönnek össze a dolgok, mert közben meg annyira összeveszett Yukinoshitával, hogy már a klubba sem járt be, ergo a többieket nem is láttuk. AHA... Aztán mikor már végképp kilátástanok lettek a dolgok ment vissza a klubba rinyálni... Naneeee, nem ezt vártam az egésztől. De persze megoldódott minden, ment mindenki segíteni, de ugyanolyan szerencsétlenség kupac maradt az egész bagázs. Aztán valahogy megoldódtak a dolgok, kircsiszupcsi lett minden és jött az utolsó szakasz, ahol megint mindenki jóban volt a másikkal, mindenki magára talált. Ott már úgy éreztem, ismét visszatértünk az igazi történethez. Megint mély dolgokról lett szó, de közben meg még mindig nagyon kellemes humorral. Igazából a vége mentette meg a kevesebb ponttól. Lezárva megint nem lett, ha lenne harmadik évad én nézném, de már nem akkora lelkesedéssel. Bár valószínűleg a LN-ből már csak egy filmre futja.
Egy szó, mint száz, Hikkit még mindig jó főhősnek tartom, bár idén biztosan nem nyerte el az év férfi főszereplője címet. Nem azzal volt a baj, hogy segítséget kért, vagy ahogyan tette, meg hasonlók, de egyszerűen úgy érzem, hogy a közepén igenis elvesztette saját magát. Yukinoshita párti vagyok, ha shippelni kell akkor csak vele, de ez az évad most az övé sem volt. Ahogy szerintem senkié sem... Keveset szerepelt, amikor szerepelt, akkor sem volt túl szimpatikus... Yuigahama meg nem rossz szereplő csak én nem bírom annyira. Különösebb gondom nincs vele, csak ő sem érzi azt, hogy mikor kell hagyni egy kicsit a dolgokat, had csillapodjanak le, egyszerre nyomulni meg kínlódni kell. Ezt nem szeretem. Irohával különösebb gondjaim nem voltak, szerintem én ugyanilyen tutyimutyi lettem volna, bár a tsundereséget néha már kicsit túlzásba vitte. Azért nem kellett volna így mindig a pofájába tolni Hikkinek, hogy nem akar tőle semmit, mikor egyértelműen hazugság volt. Komachi még mindig a legjobb kishúg, ahogy Hiratsuka-sensei pedig a legjobb tanár. Hát akkorát néztem, mikor Hikki elmondta neki, ha 10 évvel idősebb lenne biztos bepróbálkozna nála :3 Tutsuka meg no comment. Annyira cukii az a gyerek, hogy szerintem bárki elpirulna tőle.
A grafika nagyon szépre sikeredett szerintem, ami egyértelműen az új stúdiónak köszönhető. Bár Hikkin egy kicsit több gyűlölet elfért volna. Az első évad openingjét imádtam, ezt itt most sajnos nem tudom elmondani. Ettől függetlenül nem tudom tagadni, hogy yanaginagi ismét jó munkát végzett, mert maga a szám nem rossz, nagyon hangulatos lett, többször is meghallgattam, de azért annyira mégsem. Btw csak úgy magában sokkal jobb, ha csak hallgatja az ember. Az ending pedig szintúgy hangulatos lett, de azért jóval elmaradt az opening mögött.
Ha őszinte akarok lenni, akkor picit csalódtam az évadban, mivel nagyon nagyon vártam és a közepe sokat levett, de ezektől függetlenül is nagyon tudtam sokszor élvezni, és néhány igencsak megcsavart és értelmetlen párbeszédtől eltekintve még mindig nagyon tetszett. Sokat gondolkoztam, hogy hány pontot is érdemeljen, de a gyenguska 8/10nél nincs szívem kevesebbet adni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése