supercell - Ginirohikousen

Kill la Kill

 

Nem volt semmilyen elvárásom, mint mindig, sőt még az első rész sem győzött meg arról, hogy ez jó lesz.

A második rész már sokkal jobb volt, érdekesen hangzott, hogy mindenkin át kell küzdenie magát ahhoz, hogy elérjen Satsukihoz. Aztán persze mindenkit nagyon könnyen levert és egy idő után kezdett lapossá válni az anime. A felénél járhattunk mikor nem kis fordulatok következtek be, Ryuuko már- már túl gyorsan fejlődött erőben és a karaktere pedig mélyrepülésbe kezdett. Teljesen elvesztette az egyéniségét és tucatfőhőssé vált, akit csak a bosszú hajt. Persze a barátság megmiegymás visszahozta őt többször is ebből az állapotból, de szerintem ezt meg sem kellet volna lépni. Aztán megint egy pár részes visszaesés volt részemről, de a 18. résztől kezdve konkrétan leesett az állam. Olyan fordulatok lettek benne, hogy azt kellet mondanom: ''Ez aztán igen!" Sosem gondoltam, hogy Ragyo lesz a főgonosz és a terve is egyedi lett a maga módján. Azt sem gondoltam, hogy Satsuki és Ryuuko testvérek, még mondtam is az elején mikor felvetették, hogy tuti nem. Örültem, hogy több minden kiderült a múltból is, szóval még ilyenekre is gondoltak. A lezárása jó lett, baromi látványos volt szerintem, csak nagyon szomorú. Egy kicsit olyan muszáj valami dráma még a végére befejezés lett.
A karakterek elég változatosra sikeredtek. Ryuuko először nagyon jó karakternek bizonyult viszont a vége felé inkább lejtmenetbe kezdett mintsem fejlődésbe. Nem lett több egy sima shounen fight főszereplőnél, akit csak egy cél vezérel és hihetetlen gyorsan fejlődik. Bár az való igaz, hogy az anime őrültsége ezt megkívánta tőle, de hát akkor is. Satsuki lett a második legjobb szereplő. Nagyon tetszett, ahogy kibontakozott és merte kérni a
barátai segítségét. A rövid hajat viszont nem tudom megbocsájtani neki. És akkor a tavalyi év legjobb mellékszereplője és egyben a legjobb karakter az egész animében: Mako. Egyszerűen imádtam azt az energiabomba csajt. Igaz barátja lett Ryuukonak, abszolút nem haszontalan, összetartotta a csapatot és nem mellesleg hatalmas arc volt. Bőven ő a legjobb karakter ott. Ragyo annak ellenére, hogy gonosz, szerintem jó szereplő volt, a seiyuu-ja, Paku Romi is nagyon jól hozta a karakterét. Perverz is volt, beképzelt, nagyszájú, de mégis kecses, már ha mondhatom ezt rá. Szerintem jó főgonosz lett. Mikisugi, noha nem volt egy nagy fontosságú szereplő, inkább csak az anime elején, de az a fanservice amit a nők pofájába tolt kegyetlen volt xD Senketsu annak ellenére, hogy "csak" egy ruha volt meglepően jó karakter volt, tetszett, hogy végig nyugodt fejjel gondolkozott és, hogy vigyázott Ryuukora. Az elit négy tagjai különösebb utálatot nem élveznek, de annyira nem is bírtam őket. Semmi egyéniséget nem láttam bennük, csak mentek Satsuki után. Talán csak Gamagoori, aki mindenkire vigyázott.
A grafika először nagyon szokatlan volt, de hamar meg lehetett szokni, és ha jól megfigyeltük a közeli képek igen is szépek voltak és az egész sorozatot feldobta ez a rajzstílus. A harcok nagyon látványosak voltak, a vért sem sajnálták, igaz nem mintha itt bárki kifeküdt volna egy kis vérveszteségtől. A ruhák úgyszint elég látványosra sikeredtek, ezek adták az anime ecchi részét, meg persze Ragyo fogdosása, de az már a gusztustalanabb kategóriában volt. Külön poén még, hogy senki sem szégyenlős, még egy kicsit sem. Az op-ed párosok közül az első ed fogott meg egy kicsit, de csak az utolsó részben betétdalként és a második op. Ami számomra is meglepetés volt, hogy hihetetlen jó OST-ket kapott nem is egyet hallgatok még most is, a legnagyobb kedvencem a Blumenkranz.
Noha voltak mélypontjai és olyan dolgai amit én nem tettem volna bele, mégis azt kell mondanom, hogy roppant szórakoztató egy sorozat volt, nagyon fordulatos történettel, látványos harcokkal, egész jó szereplőkkel. Hétről- hétre lekötött, érdekelt, hogy mi lesz itten és korrektül lezárták. 8/10.

Szezonos animék első látásra -2014 tavasz-

 

Fairy tail 2014

Hát nem kertelek ezt vártam a legjobban. Történet ott folytatódik ahol abbamaradt. Nekem a grafika kicsit még szokatlan, különösen Erza szemébe logó haja, de szerintem jó lett, hogy kicsit csinosabb lett. Az openingjét most imádom és nem csak zeneileg. Az új op-ed páros tiszta NaLu shippelés, ami a kicsi szívemnek hatalmas öröm :) Poénok még mindig ütnek, történet meg majd kiderül, de hát akkor is imádni fogom ha szar lesz ><

 

Kamigami no Asobi

Ez nem más, mint az istenek megszégyenítése. Alapjáraton érdekesnek tűnik a cucc, jelenleg még a csaj sem agyhalott, de a második részben úgy is megdől mind a kettő és én megint csak szitkozódok, hogy miért nézem mikor úgy is tudtam, hogy szar lesz xD

 

Mangaka-san to Assistant-san to

Egy könnyed slice of life, bárminemű történet nélkül. Teljesen jó volt az első rész, nem sajnálják a perverz dolgokat belőle és még vicces is.

 

Soredemo Sekai wa Utsukushii

Nagyon tetszett az első rész, nem gondoltam, hogy fantasy elemeket is tartalmaz majd(utánaolvasás lvl: én ><), de ettől úgy érzem még jobb lesz. Nike szinkronja először zavart, de nagyon csípem így első látásra, a kis királyunk meg előre látom, hogy ilyen kis szadi lesz xD Biztos "jól" ellesznek majd egymással :D

Hitsugi no Chaika

Az első részben többnyire csak a szereplőket ismerhettük meg, valamint egy két visszatekintés a múltba és a történetelindító sorsdöntő találkozás. Röviden ennyi, de a mágiás mivolta tetszik, a kiscsaj beszéde sem idegőrlő, pedig azért nem tagadom, hogy idegesítő is lehetne, de nem az. Nem tűnik olyan rossznak. De, hogy a kiscsajt Trabant-nak hívják azon besírtam. Tudom ezen megint csak max mi röhögünk, de akkor is xD

 

Soul Eater Not!

Kétszer futottam neki a mangájának, egyszer se olvastam el végig az első fejezetet, szóval ezek után nem vártam tőle semmit. Ehhez képest be kell vallanom, hogy nem volt rossz, nem voltam úgy, hogy ki kellene kapcsolnám, de egyszerűen zsigerből nem tudom elfogadni, hogy nem Maka és Soul a főszereplő. Azt sem tartom jó ötletnek, hogy egy nagy sikerű (legalább is az én szememben) shounen anime után egy ilyen cukormázas cuccot vágnak elénk, mert nem nézem ki, hogy ez olyan hű de nagyon komoly akármi lenne. De inkább ne legyen igazam. Meglássuk mi lesz.

Mahouka Koukou no Rettousei

Nem volt rossz, de a szereplőkön kívül még nem sok mindent mutatott meg magából, mindenesetre jónak tűnik és a főszereplő is ígéretesnek tűnik, remélem látványos harcokban lesz részünk.

 

Date A Live II

Eléggé megkedveltem ezt az animét szóval örültem, hogy lesz folytatása. A történet ott folytatódott ahol abbamaradt, én spec örültem volna egy kis visszaemlékezésnek, mert azért nem tegnap volt. Nagyjából azt hozta amit vártam, bár Tohka hisztije most egy kicsit idegesítő volt.

 

Black Bullet

Azt kell mondanom eddig ez tetszett a legjobban. Nagyon tetszik a világképe, érdekes ez a járvány, kicsit emlékeztet a Guilty Crownra az openinget meg kicsit AoT koppintásnak érzem a kórusbetéttel, de ez szerintem csak az én paranoiám, de ettől még tetszett. A főszereplők is nagyon tetszenek, Enju-t kifejezettem megkedveltem, tetszik, hogy ő az erősebb, de gondolom nem ő váltja majd meg a világot. Rentarou-nak kifejezetten jól áll Kaji Yuki és aranyos párost alkotnak Enju-val. Tuti nézős.

 

Break Blade

Hát nem mondanám rossznak, de azért olyan húú de jónak sem. Lehet, hogy most nincs hangulatom hozzá, de valahogy nem jön át az, hogy ilyen a világ, ilyen mecha szerűségeket alkalmaznak és, hogy megint csak a főszereplő tudja megcsinálni. A főszereplő srác maga bejön, tetszik, hogy ilyen szabad szellemű, de ennyi. Mindenesetre szeretném megnézni, az elődjeit is meg akartam már, de gondoltam, ha ez újra feldolgozza, akkor minek.

Witch Craft Works

 

Semmilyen elvárásom nem volt, mint mindig, de elöljáróban csak annyit J.C Staff, SHAFT módra.

Még az első rész közepén rávágtam, hogy  mennyire cuki és ezt az utolsó pillanatig is így gondoltam. Az egész olyan volt, mintha egy hamisítatlan Shaft cuccot néznék, egyrészt a kaotikus világ miatt másrészt a történet bemutatása miatt, mert bizony ha az ember nem figyel mindig, nagyon könnyen elveszti a fonalat, sokszor nekem még így is sikerült. Alapjáraton inkább egy baromkodós sorozat volt, mindig meg tudtak törni egy- egy komolyabb pillanatot egy egyszerű poénnal, ami többnyire a karakterek jelleméből fakadt. Ennek ellenére mindig fordulatos anime volt, baromi látványos harcokkal, igaz tétjük jóformán nem volt nekik. Sajnos a történetet nem éreztem túl előrehaladónak, nagyon titkolózósra sikerült. Mindösszesen azt mutatták be, hogy Honokának van ez a fehér izéje ( nem véletlenül írom így xD ) és hogy ezt mindenki meg akarja szerezni, de hogy miért is az nekem nem derült ki. Ha valaki tudja szóljon. Mindenesetre legjobb tudomásom szerint a manga is ilyen, és azt teljesen korrektül adaptálta. A lezárása olyan semmilyen lett, simán el tudok képzelni egy folytatást majd.

Kismilliárd karaktert vonultatott fel az anime, akik egytől- egyik hatalmas arcok voltak. Írtam is, hogy a szereplők jelleméből csináltak poénokat, mint Takamiya szemérmességéből vagy Kagari bujaságából, nem is tudom mi lenne a jó szó rá. Mindenesetre Honoka nem volt rossz főszereplő, csak kicsit töketlen volt. Látszott rajta az akarás, csak amikor meg kellet volna tenni, nem mindig jött össze neki.A seiyuu-ját pedig külön kiemelném, mert annak ellenére, hogy kezdő szerintem egész szépen teljesített és nagyon tetszett a hangszíne is. Kagarit az elején nagyon kedveltem, tetszett, hogy most ő az erősebbik viszont a részek előrehaladtával is ugyanolyan begyöpösödött volt, mint az elején. Nem mondom, hogy ez baj volt, de szerintem ha bármiféle asszociációt mutatott volna, úgy konkrétan bármi iránt jobb lett volna. A többi szereplő közül Kazane-t, Chronoire-t, és Kasumit lehetne még úgy ahogy kiemelni, de annyira senkiről nem tudok véleményt mondani, annyira rájuk sem tértek ki, ahogy a többi torony boszorkányra sem. Akiken amúgy besírtam minden részen :D

A grafika nagyon pazar volt, mutatós volt az elejétől a végéig és nagyon részletes. Azt meg külön imádtam, hogy az egész egy színbombával ért fel. A túl sok CGI használatra viszont kicsit haragudtam. Az opening aranyos volt, de különösebben nem volt jó, az endingen pedig újfent csak be lehetett sírni, de azért az sem az a hallgatós fajta volt. Összességében jól elvoltam a sorozattal, szívesen néztem, aránylag rendes lezárást is kapott, a harcok is látványosak voltak. A történettel már nem voltam 100%-ig kibékülve, de ennek ellenére úgy érzem megérdemli a 8/10-et. És remélem kap majd folytatást miután elég fejezet összegyűl újra.

Mondo magazin 2014 április

Tartalom:

• Yu-Gi-Oh! GX
• Kaguyahime no monogatari
  
• A kis ház
  
• Kamisama no Inai Nichyoubi
  
• Halhatatlanok az animékben
  
• Saigami és Lost Gods képregények
• Kill la Kill
• Samurai Flamenco
  
• Uchouten Kazoku
• Space Dandy
  
• Watamote
• Sidonia no Kishi 
• Tavaszi szezonajánló 
• Pale Cocoon
• Japán békepolitikája
• Nó színház
  
• Japán testbeszéd
  
• Japán kabalák 
• A brony szubkultúra
• Könyvajánlók
• Padthai Wok Bar étterem
• Pho recpet
• Cosplay: Circle lenses
  
• Cosplay: Cosplayes klubok
  
• Studio Mondo: Rajzolj fegyvereket! 1.
• Lightning Returns: Final Fantasy XIII
  
• Darks Souls 2
• Thief
  
• Castlevania: Lords of Shadow 2
  
• South Park: The Stick of Truth
  
• LEGO The Movie Game
  
• Dragon Ball Z: Battle of Z
  
• E-sport alapozó
• Miyavi koncertbeszámoló
• An Cafe koncertbeszámoló
  
• Teen Top
  
• Church of Misery koncertbeszámoló 

Az óriásposzteren: Teen Pop/Final Fantasy XIII Lighning Returns 

Nekem már a Kamisama no Inai Nichyoubi-ért megérte megvenni, kár, hogy nem az van a poszteren :( Van pár cikk, ami érdekel, de mikor nem, mégis úgy összegezve valahogy ezt most gyenge számnak érzem, így elsőre. Még át kell lapoznom.

Noragami

 

Semmilyen elváráson nem volt a sorozat felé, konkrétan azt se tudtam mit várjak tőle csak tetszett a borítója.

És milyen jó, hogy belekezdtem. Az első pillanattól kezdve imádtam, tetszett az alapszituja. Szóval abszolút jól kezdődött. Ezután pár részben megismerhettük kicsit jobban Yato-t és a munkáját, de mindig volt egy kis titkolózás felé, amik szerintem a vége felé egyre jobban kiderültek.  Viszont egy kicsit hülyén lett összerakva a történet. Nem tudom, hogy a mangában is így van-e, de elkezdték a Bishamonos szálat, akinek amúgy imádom a nevét, mert milyen jól hangzik már, hogy Bishamon, de nem fejezték be. Sőt, ahogy én észre vettem a harag csak így elszállt az ellenség részéről. így ez teljesen lezáratlan maradt számomra. A háttérben, ami nem is
 volt igazán háttérsztori, végigment Yukine kálváriája. Az a legviccesebb, hogy ha meglátnék egy ilyen gyereket az utcán ott rúgnám fel, mert utálom a gyereket, de rá mégsem haragudtam haragudni. Teljesen érthető volt, hogy még élni szeretett volna, barátokat és hasonlókat és attól, hogy őt ölésre használták kicsit összekuszálódott neki minden. A végére is haragszom kicsit, mert nem értem, hogy egy ilyen viszonylag komoly szálat miért kellet mindössze három részben lezavarni. Én jobban kitértem volna Yato múltjára, mert az okozta az egész sorozat történéseit. Természetesen, ha lesz egy második évad akkor megbocsájtok neki :D
Yato-t nagyon csíptem. Már megint az a tipikus karakter akit kedvelek. Kedves, erős, vicces, de ha kell nagyon komolyan is tudja venni a dolgokat. Hiyori nálam abszolút esélyes az év legjobb női főszerelője címre. Nem az a nyomi női karakter aki nem tud semmit, hanem igen is tesz valamit a másikért, mégha csak apróságot is, és nem sír folyton, hogy jajj így meg úgy. Szóval szerintem ő nagyon jól lett összerakva. Yukine a kezdeti nyafogóssága után egy teljesen jó karakter lett, nagyon sokat fejlődött, de mégsem vesztette el gyermeki mivoltát. Ugye ők így hárman a legfontosabbak, de ott van még Kofoku és Daikoku akiknek a párosát nagyon bírtam. Segítőkészek és viccesek voltak, de több nem derült ki róluk. Bishamon tetteit teljesen meg tudtam érteni, de rá is kíváncsi lettem volna egy kicsit jobban. Aztán még lehetne regélni Yato régi szent kincséről is és az ő új mesteréről, de felesleges, mert csak magamat ismételném még jobban. Mindenkit csíptem ><
A grafika először nagyon tetszett, de mintha a vége felé már egyre rondább lett volna. Olyan teljesen középszerű lett  vagy még rosszabb, de ettől függetlenül nem volt rossz. Imádtam mikor a szemek világítottak. Azok nagyon menők voltak. Az opening egyértelműen a szezon legjobbja volt, nem kicsit rá voltam kattanva, sőt még most is. Az ending pedig hamisítatlan supercell, amit most Tia adott elő. Gyönyörű volt. És engem az ending képi világban és zeneileg is nagyon emlékeztetett a Guilty Crown-ra, főleg a futós jelenet miatt.
Leírva nagyon úgy hangozhat a dolog, hogy nem tetszett annyira, pedig de. Az elejétől a végéig imádtam, külön örültem a Yato&Hiyori shippelésnek az animében és bár a történet hülyén lett megcsinálva én ettől teljesen el tudtam tekinteni. Nálam a szezon legjobbja, ha meg több részes lett volna még jobban szeretném, de így is megadtam neki a 10/10-et és a vele járó kedvencnek jelölést.

Magi: The Kingdom of Magic

A fantasztikus első évad után hihetetlenül vártam a második évadot és szerencsémre nem kellet csalódnom benne.
A történet ugyanott folytatódott ahol abbamaradt, és már az első részen sikerült könnyesre nevetnem magam. A továbbiakban Aladdin fejlődésére fektették a hangsúlyt, ami egyet jelentett azzal, hogy a kis csapatunk feloszlik és mindenki ment a saját útjára. Ezen nagyon meglepődtem, reméltem, hogy azért mindenkiből látunk többet. Sajnos nem. Egy- egy rész elejére láthattuk csak Alibaba-t és Morgiana-t. Én speciel kíváncsi lettem volna rájuk. Nagyon. De azért lenyeltem mert a végére mindketten nagyon menők lettek. Mindenesetre Aladdin fejlődése tetszett, örültem, hogy kicsit jobban megismerhettük a mágiát. A vidám részek után, ami körülbelül az évad felét tehette ki jöttek a háborús, cselszövős részek. Nem is értem azokat akiknek ez nem tetszett és áttekerték. Szerintem baromi érdekes volt megismerni Magnostadt és az egész hóbelevanc történetét. Szépen adagoltak mindent részről- részre és a poénokról sem feledkeztek meg, amiben még mindig nagyon erős a sorozat. A harcok továbbra is nagyon látványosak és izgalmasak, nem tagadom én mindig szurkoltam, hogy az nyerjen aki :D
Elég sok új karakter jött be a képbe, akik közül Mogamett-tet mindenképp megemlíteném. Nem tagadom, én szimpatizáltam a nézeteivel, a cselekedeteivel már nem annyira, de természetesen klisésen megtérítették őt a többiek. Titus-t először rühelltem. Nagyon kis fogyi volt, szerencsére összeszedte magát két értelemben is :) Seherezádét annyira nem tudtam megkedvelni a végére sem, de ő is feljebb lépett a "nem utálom már annyira listán". Hakuryuu-t eddig is utáltam, de most még jobban, mint a szart... Pusztuljon. Morgiana, Alibaba és Aladdin pedig még mindig fav :) Még lehetne pár emberkéről írni, de őket érzem csak fontosabbnak.
Grafika még mindig kifogástalan, szerintem baromi látványos az egész, nekem tetszik. Még mindig rengeteg SD formát használnak, ami mindig rátett egy lapáttal a poén faktoron. Érdekes, hogy az előző évadban csak a második ending tudott inkább megfogni, és ez nem változott. Valahogy nem tetszik annak az énekesnek a hangja akit már másodszor választottak az op eléneklésére.
Tavaly az első évadra 8 pontot adtam, de jó pár hónap emésztés után beraktam a kedvencekbe és ezzel együtt megkapta a 10 pontot, így természetesen nagyon voltak az elvárásaim. Szerencsére a szememben semmit sem csökkent az imádatom, nagyon megszerettem ezt az animét és nem sajnálom tőle sem a 10 pontot. Elfogultság vagy sem, ez van.

Nobunagun

 

Személy szerint ezt vártam a legjobban a téli szezonból és úgy érzem nem lett felesleges a várakozásom.

Úgy isten igazából csak a hangulata fogott meg, az "idegenek jönnek a földre és csak mi vagyunk képesek harcolni" téma nem annyira újdonság, de a karakterek jellemének változtatásával és a színvilággal számomra tudták fokozni

 a hangulatot. Sajnos a történetvezetés már nem volt ennyire jó. Az első két izgalmas rész után elkezdődött Shio kiképzése vagy 4 részen keresztül az ment, de semmi eredménye nem lett neki, ami azért fájó pont volt. Közben még fanservice-re is lett idő. Aztán bele tudtak rakni még egy pár olyan részt is ami másokat mutatott be, amit én speciel el tudtam volna hagyni, de azért le tudtam nyelni. Még örömöm volt a katonai és taktikai részekben, mivel én nem vagyok jártas ezekben és valahogy jó ilyeneket nézni. A harcok sem voltak annyira látványosak, de mikor az E-génjük felpezsdült akkor imádtam az egész sorozatot igazán. Szerintem ettől marha ütős lett. Lezárva pedig nem lett teljesen, viszont az utolsó pillanatban is tudott újdonságot adni számomra... :)
Noha különösebb gondom nem volt a szereplőkkel, mégis úgy érzem kiaknázatlanul maradtak. Shio-t csíptem, főleg azért mert nem akart több lenni, mint ami, de haragudtam rá, hogy különösebb fejlődést nem igazán
 mutatott, amit meg igen azt többnyire az E-génjének köszönheti. Jack-ot is kedveltem, külön öröm volt a szinkronja. De őt sem azért kedveltem mert olyan hű, de különleges volt, mindössze abba a karaktertípusba tartozott akikért oda vagyok. Ezt mostanság minden anime elsüti. Úgy látszik tudják mi kell a népnek. Mindenesetre örültem, hogy róla, vagyis az E-génjéről még mutattak egy kis pluszt,még ha kamu is volt. Még volt jó pár szereplő, de annyira nem tértek ki rájuk. Ott volt Gandhi, aki talán az egyik legértelmesebb volt a sorozatban, de semmi. Newtonról őszintén 2 dolgot jegyeztem meg, 5G és, hogy csókolgat mindenkit. A másik csapat már nem volt ennyire szimpatikus, Himét szinte rühelltem, de ő is nagyon menő volt mikor belelendült a harcba. Cyx vagy ki egy motor. Ennyi :D Aztán volt még több mittomén ki, szal ja. Azért annak még örültem, hogy a Dogoo parancsnokának múltjáról is megtudtunk egy kicsit többet, csak hát mint mondtam, elhanyagolható lett volna.
Az op-ed páros számomra erősen felejtős volt, nem szeretem az ilyen zenéket... A grafika elég költségkímélő volt, látszott is az egészen, de amondó vagyok, hogy a csili- vili rajzolás meg CGI cucc tönkre vágta volna az egészet, jó volt ez így.
Szóval én bevallom, hogy igencsak élveztem ezt a sorozatot minden hibája, hülyesége és kliséje ellenére is az első perctől az utolsóig. Meglepetés is tudott okozni, nem hittem, hogy meglépik a Jack- Shio shippelést. Folytatást max az én lelkem fogadna szívesen, de nem látok rá túlságosan nagy esélyt, általánosságban annyira mégsem volt jó. Mindenesetre tőlem 8/10.

Zene füleimnek! március