Koutetsujou no Kabaneri

 

Még egy Attack on Titan utánzat? Igen, de kit érdekel?

Mert engem ugyan nem. Előre leszögezem, hogy nekem ez a sorozat nagyon tetszett minden orbitális hibája ellenére. De kanyarodjunk vissza erre a copy-zós témára egy kicsit. Nem tudom és szerintem sosem fogom megérteni, hogy mért kell már csak az alapján elítélni egy sorozatot, hogy milyen alapokra is épül. Mert igen, szerintem is 70%-ban, ha nem többen ugyan az volt, mint az AoT. De én ilyenkor mindig megkérdezem magamban, hogyha valamilyen járvány, veszély, katasztrófa fenyegeti a világot akkor tök egyértelmű, hogy falak mögé menekülnek nem? És ezt a másoló státuszt megkapta a God Eater és a Black Bullet is, de tudjátok mit? Nekem mindhárom jobban tetszett valamiért, mint az AoT, ha másolta, ha nem. Ezt csak így szerettem volna megemlíteni. Most pedig vissza a sorozathoz. Mikor meghallottam, hogy ebbe zombik lesznek egy pillanat sem kellett, hogy tudjam, hogy néznem kell. Itt megvett már a sorozat. Az első rész után leesett az állam is konkrétan, úgyhogy minden megvolt egy jó sorozathoz. Innen viszont 

sajnos kezdett leülni a sorozat, hiszen körülbelül öt részen át a menekülés ment, egy vonaton. Ami azért annyira nem volt izgalmas. De maga a tematikája, meg közben az esetleges harcok miatt nagyon emlékeztetett a The Walking Deadre, amit meg nagyon szeretek, úgyhogy én így is minden részt hatalmas lelkesedéssel és izgalommal néztem. Mert engem egyszerűen nagyon jól el tudott szórakoztatni. Nem gondolkoztam olyanokon, hogy például mért nem alvad meg a vér a kis tartókba, mert nem akartam benne keresni a hibát. Mondhatni innen indult be az igazi történet, behozták Bibát. Két hiba is volt szerintem az ő történetével. Egyrészről kevés idő jutott rá, másrészről pedig, hogy keveset tudtunk meg róla, hogy miért is pontosan. Mert én úgy éreztem, hogy pont annyit adtak belőle, amennyit muszáj volt, hogy azért értsd nagyjából. Például a mai napig nem jöttem rá, hogy mért volt értelme egész állomásokat elpusztítani azért, hogy az apját meg tudja ölni. Erre jó lett volna valami normális magyarázat. De ez a keveset tudunk dolog a világra is igaz volt, egy picit bővebben is adhattak volna infókat róla. Amúgy idáig szerintem tök korrekt volt a történet, a maga módján. Aztán átment egy jó adag hülyeségbe. A mai napig nem értem mért volt jó, hogy egy nagy izévé álltak össze és akkor 

úgy pusztítottak. Annak sokkal több értelme lett volna, ha egymásra másznak, mint a Z világháborúba, vagy valami olyasmit csinálnak, nem ilyen csimbókká állnak össze. Why? A másik, ami nagyon bosszantott, hogy borzasztó klisésen kihasználták Mumei hiszékenységét, aminek következtében meg kellett menteni, aminek következtében Ikomából egy részre valami ultramegabaszó bosst csináltak. Az utolsó részre. Gyerekek ez nem a ChäoS; HEAd. Azt meg mondani se merem, hogy a végső csatában igazából hatalmasat csalódtam. Mert hiába lett Ikomából ultramegabaszó boss lófaszt nem ért el vele. Ja, megtudta menteni Mumei-t, akit szerintem így is- úgy is meg tudott volna, de a Bibával történő harca siralmas lett, azzal meg pláne, hogy végül is Biba mentette meg. Miiiiiafasz. És akkor a végén szépen elvonatoztak a naplementébe.

Karakterek tekintetében sem lett nagy eresztés igazából a sorozat. Ikomát már korábban hasonlítottam a ChäoS; HEAd főszereplőjéhez (talán Takumi, de lusta voltam megkeresni). Hiába kapott "szupererőt" nem igazán tudta kamatoztatni, emiatt érdemi fejlődésem nem is esett át. Nyilván fejlődött, de szerintem nem eleget,- csak az utolsó részre, de igazából azt is elbaszta. Ami azért zavar. Én nem mondanám ennek ellenére amúgy túlzottan idegesítőnek, elvoltam vele. Csak a szemüvegét nem értettem, hogy ott van lencse, ahol nem is lát a hajától xD. Mumei szerintem az egyik legbadassabb főhősnő is lehetett volna, ha nincs ez a túlzott hiszékenysége. Mert tetszett, hogy talpraesett, erős, és hogy ehhez megvan az egója is, valamint, hogy alkalmazkodó képes is, de volt egy pont, amikor már úgy voltam vele, hogy basszus nem igaz, hogy nem veszed észre, hogy átbasznak. Nekem amúgy Bibával sem volt különösebb gondom, csak az, hogy fingom sem volt, mit miért csinál. Mert amúgy kinda szimpatikus főgonosz volt, talán pont azért, mert ilyen fura volt. Vagy mert tetszett a haja :v Mondanám, hogy akkor már legalább a mellékszereplők elvitték valahogy az egészet, de azon kívül, hogy Ayame és Kurusu párosa náha- néha csempészett egy kis cukiságot és értelmet az egészbe senki nem igazán csinált semmit. Takumi még csak csak próbálkozott, de én nem tudok mást elmondani róla, mint hogy jó barát volt. A többiek meg max két percig voltak érdekesek.

A grafika szerintem pazar, nekem egy rossz szavam nincs rá. Nagyon részletgazdag, teljesen életszerűvé teszi az a rengeteg meleg tónus, amit használtak. Kifejtetten jól sikerült szerintem visszaadni azt a fülledt meleget a vonatokon is. Egyedül azt a CGI trutymót nem tudom értékelni benne, az csufira sikeredett. Az openingel kapcsolatban nagyon elfogult vagyok, mert EGOiST, amiért én oda meg vissza vagyok. És bár először nekem sem tetszett, ahogy nagyon sok embernek sem, de én egy idő után bármilyen számukat meg tudom kedvelni. Onnantól pedig mindig meghallgattam és úgy voltam vele, hogy szerintem meg igenis illet az animéhez. Az ending pedig fantasztikusabb nem is lehetett volna, hiszen két gyönyörű hangú énekesnő énekelte, Aimer és chelly és hát valami gyönyörűséges lett a szám is és a képi világa is.

Hogy jó volt e az anime? Hmm, nem igazán, a végét elrontották, sima túlélőcuccként jobb lett volna. Viszont én azt mondanám, hogy aki nem keresi feltétlenül a hibákat benne, annak nagyon is tetszhet, mint például nekem. Számomra izgalmas volt, vártam minden héten, hogy jöjjön már ki, és a 20 percek csak úgy repkedtek miközben néztem. Azt nyújtotta, amit elvártam tőle: szórakoztatást. Részemről 8/10 és nem tudok ellene mit tenni, meg nem is akarok.

Tia- The Glory Days [magyar]

 

Szezonos animék első látásra -2016 nyár-

 

D.Gray-man Hallow

Többnyire inkább visszarázó résznek mondanám, de már bőven haladtak itt is a dolgok. Én szerettem a régi sorozatot is, eddig ez is tetszik, szerintem jó lesz. Bár a grafika mellett én sem tudok elmenni szó nélkül, hol tök szép az egész, hol meg tök ronda és azok az orrok...

 

Hatsukoi Monster

Ritkán mondom egy animére, hogy szar, egy rész után meg pláne, de ez tényleg az. Eleve nem vártam tőle sokat, de még azt is alulmúlta. A történet is fura, de úgy voltam vele, hogy lehet tök vicces lesz, de inkább gáz lett. Ezek az ötödikes virslispoénok kikészítettek, a csaj meg csatlakozhat az otome hősnőkhöz, pedig ez nem is olyan anime. Ezt meg sem próbálom folytatni.

 

Fukigen na Mononokean

Szezonkedvenc? Eddig az! Az első rész hihetetlenül tetszett, nagyon édes és vicces volt, valamint Abeno-san már most a kedvencem. Sokat vártam ettől a sorozattól és ezután a rész után pedig még többet ☺

 

Fudanshi Koukou Seikatsu

Három perc tömény röhögés. Ennyi. Eddig nagyon bejön :D

 

Orange

Igazából vártam, azt nem mondom, hogy nagyon, de azért érdekelt, mert a mangáját is el akartam már kezdeni. Az első rész nem igazán győzött még meg, de ez még amúgy is csak egy kis bemelegítés volt, érződött is rajta. Mindenesetre kíváncsi vagyok mi lesz, mert amúgy nem tűnik rossznak. Ez az időutazásos-szerű cucc is érdekesebbé teszi, valamint tetszik a témája, hogy éljünk úgy, hogy ne bánjunk meg semmit. Remélem valami jó sírós animu lesz, mert már régen láttam jót.

 

Amaama to Inazuma

Megvan a '16-os Barakamon. Hihetetlenül édes, aranyos történet, amit egyszerűen jó nézni. Már most látom, hogy ezt nagyon fogom szeretni. Tsumugi pedig nem csak kinézetre hasonlít Narura, de hozzá hasonlóan egy tünemény is, először még azt is hittem a szinkronjuk is ugyan az, de nem. 

 

91 Days

Tőlem nagyon messze áll ez a maffiás téma, de úgy voltam vele egy próbát mindenképp megér. Az első rész mindenesetre felkeltette már az érdeklődésem, kíváncsi leszek rá. 

 

Handa-kun

Merőben mást vártam a sorozattól, azt hittem, hogy valami előzménytörténet szerűség lesz, de helyette csak random vicces történetek lesznek. Az első rész első fele nagyon fura volt, de miután rendesen elkezdődött teljesen jó és szórakoztató lett.

A negyedik év

 

Hihetetlen, legalábbis számomra egyértelműen, de eltelt újabb egy év, mind az én, mind a blog életében.

Féltem ettől az évtől, legfőképp az érettségi miatt, hisz tudtam, hogy még kevesebbet fogok foglalkoznia bloggal, pedig sajnos előtte sem vittem túlzásba, meg úgy amúgy is paráztam tőle :D De a lényeg, hogy még mindig itt vagyok, hogy még mindig szeretem csinálni, csak kicsit jobban rá kell vennem magam :D A következő nagy félelmeim pedig a továbbtanulás miatt vannak, de az még a jövő története, még úgy két hónapig :D

Mahou Shoujo Madoka★Magica filmek

 

Nem tervezem ezt egy hosszú posztnak, mivel 2/3-ad részben már leírtam a véleményem a sorozatnál írt bejegyzésemnél.

De úgy voltam vele, hogy nem mehetek el egyszerűen szó nélkül azok mellett, amiket itt láttam. Azért azt szeretném leszögezni, hogy még mindig nagyon jó sztorinak találom az egészet egyszerűen csak a megvalósítás, vagy inkább a szereplők veszik el az egésztől a kedvemet. Ugyanis nem akartam ezt mondani, de valamilyen úton módon mindegyik filmben sikerült csalódnom.

Kezdjük az első filmmel a Hajimari no Monogatarival. Ez konkrétan a sorozat első felét foglalja össze. Elméletileg. Nekem ez a film azért nem tetszett, mert ugye csak az első fele volt benne a sorozatnak, amit én nem kifejezetten szerettem. Itt van az, hogy szerencsétlenkedik mindenki, bénáznak össze vissza, ami azt kell mondjam idegesített.  Az meg még jobban idegesített, hogy nem összefoglalja a történéseket, hanem konkrétan újranézette velem a sorozatot, amihez nem volt kedvem. Mert számomra nem volt annyira jó, hogy kétszer is megnézzem. Én tényleg azt hittem, hogy csak a legfontosabb momentumokat veszi elő újra, de nem. Minden maradt a régi. Jó, persze, van amin változtattak, de olyan kifejezetten nagyon nem. Áldom az eget, hogy nem egyszerre a sorozat után kezdtem nézni őket, mert szerintem agyérgörcsöt is kaptam volna...  A második film az Eien no Monogatari volt, amire ezerszer jobb pontot adtam, mert ez már csak a sorozat második felét dolgozta fel, amit meg már szerettem. Így ezzel nem volt bajom már annyira, hogy újra kellett néznem, de azért itt is zavart. Bőven elég lett volna mindkét filmnél, ha csak a legfontosabbakat veszik újra. Végül, de nem utolsó sorban a harmadik film, a Hangyaku no Monogatari. Ettől a filmtől vártam a legtöbbet, konkrétan a megváltást. Hiszen új történet, folytatás meg miegymás. S talán ebben 

csalódtam a legnagyobbat. Először azt hittem megint valami rossz dolgot nézek, mivel a film történései még csak köszönő viszonyban sem volt a korábbi történettel. Mondjuk pislogtam rajt kettőt, mondván jóvan' és néztem tovább. Ennek a miértjére később megkaptam a választ, amiről megint csak azt tudom mondani, hogy tök ötletes meg tök jó. Itt még elhittem, hogy jó lesz és esetlegesen felemeli az egész történetet a porból. Vagy valami hasonló. Aztán az utolsó 20 perc nem csak megtaposta számomra ezt a filmet, hanem kétszer meg is rágta és kiköpte. Te úr isten mit le nem műveltek benne. Egyrészről nem tetszett, hogy Homura személyiségét így eltorzították a végére, tekintve, hogy ő volt szerintem az egyetlen normális és épelméjű karakter. Valamint, hogy ez miatt olyan lett a vége, amilyen. Úgy éreztem az egész történetet felrúgták és ha már ennyire jó barátnő benne mindenki, akkor Madoka feláldozását is semmibe vették. Nem tetszett és fel is idegesített.

Amire viszont még mindig nem lehet rossz szavam az a grafika és a hihetetlenül jól megválasztott zenék. Külön dicséret, hogy borzasztó látványos harcokat láthattunk. Bár az utolsó filmnél elszaladt velük a ló és kicsit szétSHATFTolták az egészet, de amúgy tényleg egy szavam nem lehet rá.
Valószínűleg többet és merőben mást vártam ezektől a filmektől, ezért is csalódtam bennük ekkorát. Ettől függetlenül még mindig jó ötlet az egész és az utolsó film háromnegyede is jóra sikeredett. Akinek tetszett a sorozat annak valószínűleg ezek is tetszeni fognak, de aki úgy volt vele, mint én, hogy kicsit meh az egész, az csak az utolsó filmet nézze meg a sorozat után. Az elsőre 4/10-et, a másodikra 7/10-et az utolsóra pedig szintén 4/10-et adtam.

Amiket meg szeretnék nézni -2016 nyár-

 

Elsőre nagyon úgy voltam ezzel a szezonnal, hogy nem sok jóval kecsegtet, de végül is egészen sok olyan címet találtam, amik ígéretesnek látszanak.

Nichijou

 

Egy hirtelen felindulásból adódóan fogtam és letöltöttem a sorozatot, mondván, hogy én ezt most megnézem, mert mostanában mindenhol ez jön velem szembe.

Ami azért kicsit furcsa, hiszen nem mai darab, de most, hogy befejeztem, elmondhatom, hogy értem mért ilyen felkapott még most is és hálát adok, hogy megnéztem! Tudtam, és éreztem is, hogy ez az az anime, aminek szokni kell a humorát, mert furcsa. Na, hát nekem az nagyon nyögdelve ment. Nem is feltétlenül csak a humorát, mert az első részbe is volt már bőven olyan, amin nagyon jókat nevettem, hanem az egész felállást szoknom kellett. Ugyanis a címe jobban le sem írhatta volna a sorozatot. A magyarul Mindennapok című cucc ugyanis ezer meg egy karakter életéből kiragadott röpke kis pillanatok voltak, amik hol hosszabbak, hol rövidebbek voltak, bár inkább rövidebbek. Ez nekem rém fura volt, először nem is nagyon tetszett, mert hagyján, hogy nincs történet, hiszen egy ilyenbe műfajú animébe nem is kell, de nagyon zavart, hogy az úgymond főszereplőknek, akik folyamatosan visszatértek és a hosszabb részeket birtokolták, sem igazán volt közük egymáshoz.  Aztán ez körülbelül 2-3 részig volt nagyon zavaró, aztán beletörődtem és kezdtem élvezni a cuccot, nagyon. Hihetetlen jó humora volt, pont azért, mert tök egyszerű dolgokat csavartak ki eszméletlenül jól. Talán valahogy úgy mondanám el azt, amit csináltak, hogy 

amikor történik veled valami rossz, és azt fapofával tűröd, de magadban brutálisan lejátszod a reakciódat, na azt ők nem magukban csinálták. És ez egyszerre nagyon vicces és szimpatikus is, hiszen te is így éreznél és érzel is a történetek folyamán. Voltak visszatérő poénok is, talán az egyik legemlékezetesebb a számomra, a robotlány, Nano és a csavarja a hátán. Ezzel többnyire jó poénok voltak, de például egy idő után már kezdtem sajnálni, hogy mindig elhiteti vele a Professzor, hogy leveszi, de aztán mégsem. Aztán tengettem a sorozatot, nézegettem és elértem a feléhez, ahol igazán megleptek, ugyanis a két főszereplőgárdát összehozták, aminek itt már nem volt jelentősége, mert már rég megszerettem így is a sorozatot, de így több értelmet nyert számomra. Már amennyi értelem volt benne :'D Innentől pedig már a közös hülyéskedéseiket is nézhettük. És lehet, hogy csak én voltam addig béna, de felfedeztem, hogy a hosszabb részek között már volt néha összefüggés is, ami nem nagy szám, de valahogy örültem a fejemnek :D Végül nem tudtam elképzelni, hogy vajon milyen lezárást adhatnának ennek az animének a randomsága miatt, gondoltam csak vége és kész. De nem! Egy nagyon aranyos és kedves lezárással zárult a cucc, amitől én teljesen odavoltam. 

Igaz, azt írtam ezer meg egy, de ez így erős túlzás, egy idő után beállt egy mérce és aszerint tértek vissza a szereplők és a furcsábbnál furcsább történeteik. Mégis volt két főszereplőgárda, akikről igazából szólt ez az anime. Az első "csoport" Mai, Yukko és Mio. Én személy szerint Mai-t nem igazán kedveltem, csöndes volt, nem is igazán csinált semmit, a suttogó szerű szinkronja is rontott csak a képen.. Persze nem utáltam vagy ilyesmi, meg neki is volt pár jó jelenete, de többségében meh. Lehet ő már túl elvont volt nekem is? Yukko nagyon üresfejű és szerencsétlen volt, így többségében ő generálta a legtöbb poénos jelenetet. Nekem ő volt a kedvencem, talán azért mert nagyon hasonlítunk :D Érdekes mód Mióra is nagyon hasonlítok, főleg mikor átmegyek seriouslyba és kioktatom az üresfejű nyomikat :D Emiatt őt is borzasztóan megkedveltem. Mondanám, hogy az is segített a megkedvelésében, hogy yaoi fan, de nem :D Amúgy abből is marha jó poénok születtek :D A következő brigád Nano, Hakase és Sakamoto. Valószínűleg ők voltak a gyagyásabb és a különcebb bagázs, hiszen a Hakase egy 8 éves feltaláló volt, Nano egy robot, Sakamoto pedig egy beszélő macska. Nagyon szerettem őket is, főleg Sakamotot, ahogy próbálta adni a keményet, de sokszor a macskaösztönei győztek. Nano is cuki meg aranyos volt, de nekem hiányzott belőle egy kis erő, hogy így mondjam, nekem kicsit túl teszetosza volt. Hakase pedig mondhatni két végén égette a gyertyát nálam, ugyanis egyszerre szerettem és utáltam is sokszor. Nem az ő hibája volt, csak nem szeretem, ha a gyerekek sokat hisztiznek és ez a ellenszenv ráült az ő karakterére. De egy szó, mint száz mindegy egyes karakter tud szimpatikus lenni.

A grafika nagyon érdekes, letisztult, egyszerű, az egész olyan mintha ceruzával rajzolták volna. Mikor "megőrültek" a szereplők kifejezetten tetszett az elnagyolt rajzolás, nagyon illett a sorozathoz.  A színek se túl harsányak, hanem kellemesen élénkek, szemet pihentetőek valamint az akciószerűre vett jelenetek és a kameramozgások is nagyon találóak voltak. Nekem személy szerint az openingek nem tetszettek és csak az első ending tudott megfogni annyira, hogy mindig végighallgassam. Viszont illettek a sorozathoz, jól mutatták mennyire változatos is tud lenni, hol a pörgős hangultálával hol pedig a nyugodttal.

Mindenesetre én nagyon tudom ajánlani mindenkinek, egyszerűen meg kell szokni a humorát, hangulatát és akkor nagyon élvezetes lesz. Esténként egy két rész pedig nagyon kellemes tud lenni! Részemről 8/10.