Boku no Hero Academia S1 & S2

Nos, sokaknak nem túl újdonság a Boku no Hero Academia, de én tavaly teljesen kimaradtam belőle, aztán hallottam, hogy elég jó, ezért letöltöttem. Viszont egészen az idei nyár elejéig rá se néztem, mondván azért is, mert megvárom a második évad végét. Csak azt hittem az is 12 részes lesz, így ennél is rátértem a heti nézésre.

De egy picit kanyarodjunk vissza. Életem legjobb döntése volt anno belekezdeni ebbe az animébe. Már viszonylag egy jó ideje benne vagyok így az animézésbe, néha már azt is érzem, hogy kicsit meguntam ezt az egészet és akkor jön egy ilyen. Az első évadát konkrétan egy este alatt végignéztem. És ez nagyon ritka nálam. Tényleg. Gondoltam megnézek belőle egy részt és abból az lett, hogy nem bírtam letenni. Az a tipikus csak még egy rész. Én már olyan régen éreztem ilyet és annyira jó volt. Aztán izibe el is kezdtem a második évadot, és látom, hogy ez amúgy 25 részes lesz. Na mondom szuper, most mi lesz velem. Amúgy szerintem ez a röpke pár sor el is mondta mit érzek. Alapjáraton szerintem tök általános dolgokkal dolgozott, de annál jobb köntösben. Szerintem valami brutál jó az a világ, amit a szerző kreált. Ahogy az animében is mondják, ez az, amire minden ember vágyott, hisz ki ne akarna szuperhős lenni, és most valósággá vált. És itt jön a tök klisés főszereplő, akinek of korsz, hogy nincs semmilyen ereje. Hirtelen találkozik a legnagyobb hőssel, a legnagyobb példaképével és elindul a története. Ja és azt majdnem elfelejtettem, hogy az egész történet "csak" el van mesélve a jövőbeli főhősünk által, mikor már ő a legnagyobb hős. Ez az ötlet is annyira
tetszett. Az első évad elsősorban arról szól, hogy Izuki hogyan is kerül be az U.A-be, hogyan edzett, miken ment keresztül. Egy nagyon általános bemutatást is nyújtott ez az évad. Nagyjából megismertünk mindenkit, az igazán fontosabb szereplőket már itt bemutatta, valamint az utolsó részekben már az elkövezendő történetet is nagyjából felvázolta. Én amondó vagyok, hogy hangulatát tekintve itt még sokkal vidámabb, kevésbé nyomasztó. Azt meg még nem is említettem, hogy a humora valami egészen kivételes, én annyit bírok nevetni ezen, hogy hihetetlen. És ezt most általánosságban mondom, mert a második évadban is rengeteg humoros szituáció van. A folytatásban már jobban beindulnak a dolgok. Szinte az elején elkezdődik már a sportfesztivál, ami egy elég jelentős részét tette most ki ennek az évadnak. Nem elég, hogy amúgy brutál jó harcokat láttunk, amik eszméletlen látványosak is tudtak lenni, de egy kicsit mindenkiből sikerült adnia a mangakának, így igazából szinte a legutolsó mellékszereplőt is egészen megismerhettük,
ha már csak annyiban is, hogy őt mi motiválja és hogy milyen képessége van. Aztán ahogy vége lett a sportfesztiválnak folytatódtak a kiképzések ilyen-olyan módon, közben pedig az ellenség is többször mozgásba lendült. Szeretném megjegyezni, hogy ezek a kiképzések is tök látványosak, mármint olyan szempontból, hogy volt néhány karakter, aki tényleg igazán sokat fejlődött, akár fizikális, akár mentális téren is. Tényleg jó volt látni, hogy hiába tehetséges valaki, sőt itt többnyire mindenki az, meg erős meg minden, mégis volt és még van hova fejlődniük és ezt ők is látják. Mert szerintem sok animébe az van, hogy van egy csoport, vagy akár csak egyetlen személy is, aki overpowered, mint az állat, és igazából csak arról szól az egész, hogy a főhős próbálja őket/őt utolérni, legyőzni. Itt meg mindenki mindenkinek a riválisa, próbálnak mindig a másik fölé kerekedni. A vége felé pedig még komolyabb lett az egész, azáltal, hogy már igazán komolyan vették az ellenséget, kifejezetten ellenük kezdtek felkészülni a vizsgákon keresztül. A évadzáró rész pedig nagyon jól lett megcsinálva, remekül levezette az utolsó arc-ot és felvezette a következő évadot.
A remek történet mellé, ahogy már fentebb is mondtam sikerült egy nagyon jó szereplőgárdát összerakni, ahol mindenkiről tudsz egy kicsit, mindenit megismertettek veled. Kezdjük mindjárt Midoryával. Szerintem nem mondok hülyeséget, ha azt mondom, hogy az utóbbi évek egyik legjobb főszereplője. Még mindig gyenge, de ezalatt a két évad alatt is szemmel láthatóan sokat magára szedett. Elsősorban lett önbizalma, legalábbis jóval több, mint ami volt neki, igazán okos, mer gondolkodni, jó megfigyelő és ezáltal pedig nagyon ügyesen tud taktikázni. Én ezt imádom benne, hogy nem csak egy izomfejű, aki állandóan nekimegy a másiknak hanem tényleg gondolkozik, taktikázik és tesz azért, hogy jobb legyen. Nyilván még hosszú út áll előtte, de nagyon jó látni a fejlődését, mind fizikailag, mind szellemileg. A következő pedig legyen a zsák foltja Bakugo. Én nem tudom, hogyan állnak az emberek őhozzá, de én nagyon utálom őt. Sőt nem is utálom hanem rohadt idegesítő karakternek tartom. Ha valaki szereti mondja már el mi jó van benne, mert nekem csak az jut róla eszembe, hogy nem képes beszélni, csak üvöltözni
meg vagdalózni. Mint a főszereplő relatíve legnagyobb riválisa én olyat várnék tőle, hogy hozzátesz valamit a karakteréhez, vagy a történethez. Ehhez képest csak az van, hogy tényleg csak mérgelődik, kiabál, mindenkit a halálba kíván, senkivel nem képes két normális szót beszélni vagy együtt dolgozni. És ő akar hős lenni? Valaki igazán megverhetné, de most őszintén. Bár a második évad végén azért volt egy kis halvány fénysugár, mikor próbált együtt dolgozni Dekuval, de azért ez még nagyon kevés. All Might szerintem nagyon szuper karakter, apja helyett szintem apja volt Dekunak. Azt vettem észre, hogy minél előrébb vagyunk a történetbe ő annál kevesebbet szerepelt, aminek persze van értelme, hiszen minél jobban elengedi Deku kezét, csak úgy tényleg feltűnt, hogy akár részekre is nyoma veszett. A legkiábrándítóbb és legfurább viszont az volt, mikor megláttam a valós formáját. Ennek is ugyanúgy megvolt a maga értelme, és nagyon vicces is volt, de annyira csúnyára csinálták meg csórit, hogy hirtelen nem tudtam
mit kezdjek magammal. Amit pedig nem értettem az ez a felfújódik és izmost lesz, leenged és satnya lesz dolog. Ez most azért volt, mert anno úgy megsérült? Mert a többi One For All használó a tudomásom szerint nem produkált ilyeneket. Vagy ez most csak szimbolikus volt úgymond? Ezen néha úgy elkattogott az agyam, bár annyira azért nem zavart. És most az egészbe az egyik legnagyobb kedvencem Shouto. Nem tagadom előjött a fangirl énem, de hát elég csak ránézni basszus😂 De amúgy tetszett az elhatározása miszerint hiába utálja az apját és a tőle kapott erejét mégis a saját javára fogja fordítani, mégha ehhez Deku segítsége is kellett. Ochakot kedveltem, bár nem volt sokkal több egy átlagos "shounen anime csajnál". Itt azt akarom érteni, hogy ugyanúgy csak háttérszereplő, aki mindig a főhős mellett van valahogy, akivel lehet shippelni, ha nem a te világod a fiúk összeboronálása, de azért ő is megmutatja, hogy igenis tud és nem kell lesajnálni. Végül a fontosabb karakterek közül Iida. Talán ő volt Bakugo mellett, akit nem igazán kedveltem. Túlzottan is egyenes volt, szűklátókörű, ami miatt egy idő után már kicsit bosszantó karakter volt, bááár a második évad végén megfogadta, hogy változik, hát majd meglátjuk mi lesz belőle. Btw a kedvenc mellékszereplőm, mint sokan másoknak is Froppy volt. Tiszta jó karakter.🐸
A grafika szerintem teljesek okés volt, a harcok baromi látványosak tudtak lenni, bár a karakterdizájnok nem voltak mindig a legszebbek, de teljesen illett ehhez a szuperhősös, kicsit amerikaias feelinghez. És most pedig az openingjei... Hát hazudnék ha azt mondanám, hogy nem voltak valami jók 😃Mikor meghallottam az első évadban a That day-t azt gondoltam, hogy én még sose hallottam ennél jobbat, aztán a második évadban megkaptam a Peace Sign-t, ami nem egyszerre, de nagyon hamar instant szerelem lett. Nekem ez a legnagyobb kedvencem az eddigiek közül. A Sora ni Utaeba pedig először nem volt a kedvencem, általában ezért el is tekertem, de a csapból is ez folyt, így minél többet hallottam, annál jobban megtetszett. Mondjuk az endingjei ennyire már nem hatottak meg 😅 Egyet sem hallgattam végig.
Én összességében azt gondolom, hogy ez egy nagyon nagyon jó anime, régen láttam olyat, hogy minden ennyire klappolt volna egy történetben. Nekem személy szerint nagy kedvencem lett és nagyon örülök a harmadik évadnak is. Azt se bánom, hogy ennyire szétszedik, legalább nem jut a futószalagos animék sorsára. Nálam egyértelműen 10/10-es ez a széria.