Shingeki no Bahamut: Virgin Soul

Talán az a legviccesebb, hogy én anno a Genesist se akartam nézni, aztán azt nagyon megszerettem, de hát mind tudjuk milyen vége lett… Ezért örültem meg annyira, mikor bejelentették, hogy lesz második évad. Bár akkor még semmit se lehetett tudni róla, csak hogy lesz, én nagyon reméltem, hogy valahogy visszakapjuk Amirát, még ha ennek nagyon kicsi is volt az esélye. Aztán ki is derült, hogy sajna így lesz. Hát nem mondhatom, hogy nem voltam szomorú.

De nyilván próbáltam a lehető legpozitívabban hozzáállni ehhez az évadhoz is, még ha az első rész nem is igazán győzött meg. Mondom van bőven ideje, majd a sztori is beindul meg majd csak megszeretem úgy istenigazából. Az előbbi beteljesült, az utóbbi nem igazán. A történet szerintem itt is nagyon jó volt, de annyira titkolóztak, még előttünk is, hogy egy csomó ideig igazából semminek nem volt értelme, csak úgy volt valami, aztán ha tetszett meg elvoltál vele akkor jó volt neked. Nos én többnyire elvoltam vele, és ezek a "melléktörténetek" a mellékszereplőkkel amúgy is sokkal érdekesebbek voltak, mint a főszereplők valaha. Amíg ténylegesen be nem indult a főszál két kisebb történettel is gazdagabbak lettünk. Az egyik Azazel szála, hogy fel akarja szabadítani a démonokat a rabszolgaság alól. Ugyan ez a célja megmaradt a légvégéig és folyamatosan tett is érte, mégis ott tetőzött ez még az elején, ahol amúgy tökre megkedveltették velem a karakterét és szerintem sokan másokkal  is. A másik nagyobb részt Jeanne d'Arc kapta.
Nekem az előző évadból istenigazából nem sok emlékem van róla, csak annyi hogy így tudtam mi van vele és kész, de most róla is egy nagyon korrekt felkonfot kaptunk és mily meglepő én őt is nagyon megszerettem most, és itt kapcsolódott be ő is szervesen a történetbe. A fiát akarta megkeresni, utána pedig ahogy Azazelnek, úgy neki is az lett a célja, hogy a királynak vesznie kell. És igazából nekem itt ki is fulladt az egész, körülbelül ennyi tetszett az egész történetben. Na, de hogy eközben mi lett a mi "nagyszerű" főhősnőnkkel, a drága kis Ninácskával? Úgy tudnám összefoglalni, hogy sikerült magát többszörösen is alulmúlnia. Egyszerűen összeegyeztethetetlen a történet és az ő habitusa. Szerelmes lesz, amivel nincs semmi gond, de egy olyan rózsaszín köd lett a szemei előtt, ami miatt egyszerűen nem látta, hogy a világ, amiben él, és amit az összes körülötte lévő ember akár az élete árán is megmentene, összeomlik. Csak hisztizni tudott, zabálni, nyávogni, közben meg egy tök hasznavehetetlen akárki volt, mert bármikor mikor cselekedni kellett egyszerűen képtelen volt megtenni azt, amit meg kellett volna. Az a nyomorék király hatszázszor meg akarta ölni, mert hogy útban van meg hogy akadályozza a nagy tervét és ez a csaj mindig visszakuncsorgott, és csak arról volt képes hadoválni, hogy táncolni akar. Waaaaat? És akkor itt a király, akiről amúgy semmit sem tudunk elég sokáig, csak azt látjuk, hogy
valaki, aki az emberiségnek látszólag jót akar. Most, ha az alattvalója lettem volna én amúgy nem tudom, hogy gondoltam volna rá, hiszen látszólag tényleg mindent az embereknek akart,  és nem akart sem az isteneknek sem pedig a démonoknak alárendelt lenni, ami ha azt vesszük tök jó. De mivel mi egy külső szemlélő szerepét töltöttük be, ezért pontosan láttuk, hogy ezek a dolgok teeeeljesen feleslegesek voltak és valószínűleg csak a kis beteg perverzióit élte ki velük vagy én nem tudom. Azt meg már részletezni sem szeretném, hogy amúgy megkapta a világ legsablonosabb háttértörténetét ever. Az anyja cseléd volt és összefeküdt a királlyal, őt sosem fogadták el jogos örökösként és az anyja Bahamut korábbi támadásában meghalt és azt akarja most megbosszulni. So much kreativitás. Visszatérve pedig arról ne is beszéljünk, hogy mennyire logikátlan volt az egész, amit művelt emiatt. Egyszerűen mi értelme volt annak, hogy maga ellen fordított mindenkit és eljátszotta a rosszfiút, hogy hagyott olyan kulcsfontosságú szereplőket meghalni, akikkel sokkal egyszerűbben is legyőzhető lett volna Bahamut, hogy kirobbantott egy olyan háborút, amibe az emberek, a démonok és az istenek is hatalmas veszteségeket szenvednek és amikor már mindenki

fullra le van gyengülve megjelenik Bahamut, aki teljesen jól érzi magát és küszködni kell, hogy egyáltalán le lehessen győzni. És akkor jön Ninácska, aki mindenképp a szerelmét választja, aki épp próbálja menteni a menthetőt, és miatta majdnem teljes kudarc lesz az egész. Grat-grat. A vége mondhatni happy end lett, ennek biztos nagyon sokan örültek azok közül, akik megkedvelték az új szereplőket is, de én igazából ebben is csalódtam. Legalábbis az egyik részében. Valószínűleg sokkal nyugodtabban álltam volna fel a végén, ha Ninának ugyanúgy el kellett volna engednie Chirst, mint ahogy anno Favaro is tette Amiraval, ehelyett mind a ketten életben maradtak... Nyilván nekem ez egy "kárpótlás" lett volna, ha már ennyire nem élveztem igazából az egészet, de nemhogy nem halt meg, de még a pozíciójából sem távolították el. Komolyan ez nem zavart senkit ott? Tényleg úgy volt vele mindenki, hogy jól van úgy is megérdemli? Viszont a legeslegvége egy kicsit megmentette az egészet. Hiába nem kedveltem meg a főszereplőket, a közös táncuk a végén mégis meg tudott érinteni, azt nagyon eltalálták, be kell vallanom. És azt is, hogy még sírnom is sikerült, mikor Azazel és Jeanne ott álltak El sírjánál, de akkor tört el igazán a mécses, mikor Nina mesélt Favarónak arról, hogy találkozott Amirával. Én igazából a végéig reménykedtem abban, hogy valahogy visszajön...

Nos a grafikára még mindig nem lehet panasz, azért a MAPPA még mindig nagyon érti a dörgést, például a táncjeleneteket olyan élettel telire tudták megcsinálni, hogy az ember csak ámul és bámul. Az openingek még mindig túl harsányak nekem, már ha mondhatom ezt rájuk, még mindig nem szeretem ezt a műfajú zenét, de az endingeknek hála lett egy új kedvenc előadóm, Daoko. Ugye az első endinget már az előzetesben is hallhattuk, na én már ott megimádtam és alig bírtam kivárni, hogy legyen belőle teljes verzió. A második is tetszett, bár az már nem annyira, mint az első. Kajak simán el tudnám tolni azt a gyors szöveget, ha nem félnék attól, hogy mennyire szarul ejtem ki a dolgokat.
Egy szó, mint száz én inkább csalódtam ebben az animében, szerintem túl sok akart lenni, tök sok logikátlanság és idegesítő dolog volt benne, valamint az sem valami jó dolog, hogy az új szereplőket konkrétan nem tudtam megszeretni és körülbelül csak a régi arcok miatt néztem. Először négy pontot akartam adni rá, de a legeslegvégét meg tudták csinálni úgy, hogy mégis csak egy ponttal jobbat adjak rá. 5/10.