Little Witch Academia (TV)

Még anno, mikor még csak feltörekvő kis filmnek volt titulálva is nagyon szerettem. Aztán a sikerre halmozva kapott még egy filmes folytatást, amit azóta sem néztem meg... Shame on me. Viszont mikor megláttam, hogy tv-s adaptációt kap nagyon megörültem és azonnal tudtam, hogy ezt néznem kell.

Emlékszem az első rész után nagyon elégedetten álltam fel, pont olyan egyszerű, de nagyszerű volt, mint amire emlékeztem. Tudjátok az a tipikus sorozat, amit szívesen néz az ember, mert aranyos, vicces, érdekes és tök jól kikapcsol. Az első részben már elég jól felvázolták a sztorit, ugyanakkor mégis kicsit nyögve nyelődős volt az egész. Ezekre a részekre azt mondanám, hogy szinte epizódcentrikusak voltak, mert mindig történt valami, amit a részek végére általában sikerült is megoldani. Majd ahogy haladtunk előre, kezdtek az események több részen keresztül is áthúzódni, egyre komolyabbak lettek és egyre több kérdés, bonyodalom merült fel, ahogy megjelent a "főgonosz". Azonban egy idő után már ezek ellenére is kezdtem aggódni, hogy már a felét is elhagytuk az epizódoknak, de a sztori ténylegesen még mindig nem indult be. Attól féltem, hogy nem lesz elég idő, el fogják kapkodni és el fogják rontani a végét ezzel.

Szerencsére nem így lett, de ne siessünk ennyire. Ahogy körülnéztem az emberek többségének jobban tetszett az első fele a történetnek. Amit amúgy tökre meg tudok érteni, ha választanom kéne én is azt mondanám jobbnak. Egész egyszerűen azért, mert annyira klasszikus volt a boszis témában is és így animés témákban is, valamint itt volt könnyű és felszabadult az egész. Sokkal jobban visszahozta az ember gyermeki mivoltát, hogy csak a pure magic volt benne. A második fele ennek pedig kontrasztos ellentéte volt, az egész valahogy sokkal szomorúbb volt, na meg behozták azt a fránya technikát. Azért, hogy a mágia wifi routereken keresztül menjek kicsit olyan hmmmmm. Ugyanakkor ez adta az egyik nagy kérdést, miszerint haladjunk a korral avagy sem. Hisz a Luna Nova híres volt arról, hogy borzasztóan régóta áll fenn, nagy hagyománytisztelő meg minden ilyesmi. Alapjáraton viszont jó ötletnek
gondolom, egy másik animében szerintem nagyon ötletesnek is gondoltam volna, de ide valahogy jobban illett volna, ha máshogy oldja meg Croix. Viszont azért a második felét sem kell elásni. Rengeteg és még több érzelem került a felszínre itt. Bemutatták Croix és Ursula-sensei múltját, hogy ki mért lett olyan amilyen. Ugyanígy fel tudták oldani a Diana és Akko közötti feszültséget. Szerintem mind a kettő nagyon jól sikerült, sokat dobott a karaktereken. Mindezek mellett a legjobb vagy inkább a legérdekesebb Akko és Ursula-sensei közötti kapocs. Hiszen mi hiába tudtuk/jöttünk már korán rá hogy Ursula valójában az akire Akko annyira felnéz, sokáig csak egy nagyon jól megcsinált tanár-diák kapcsolatot láttunk. Ursula a régi önmagát látta Akkoban ezért is segített neki annyira, Akko pedig kapott egy olyan tanárt, akiben tökre megbízhat és számíthat rá. Bár a tiszteletet nem mutatta meg annyiszor az
irányába. Miután pedig kiderült mit is tett a Sensei a múltban,  Akko csak kis ideig depizett, összeszedte magát és kibékültek, megbocsájtottak egymásnak mindent. És ez egy tök szép jelenet volt. Két dolog hagyott  egy kicsit keserűbb szájízt számomra és ezek így nagyon össze is függtek. Az egyik az, ahogy az alap probléma az volt ugye, hogy a boszivilág kezd kifogyni a mágiából és  erre kéne valami megoldást találni. Én józan paraszti ésszel azt gondoltam, hogy miután meglesznek a Szavak, úgy csinálják majd meg hogy minden jó legyen. De ez amúgy tökre el volt felejtve szinte egész végig, egészen addig míg Croix meg nem jött és azokat tette, amiket tett. De igazából akkor is csak ő foglalkozott vele. És én speciel a végére is úgy gondolom, hogy szándékosan nem oldották meg, csak ahogy az emberek elkezdtek reménykedni abban, hogy sikerül megmenteni a világot, véletlenül éppen sikerül megoldani a
mágia kérdését is. És engem az zavar, hogy ennyire leszarták az egészet. Persze lehet, hogy ez másnak abszolút nem így jött le, de én tökre ezt éreztem. A másik bajom meg azzal van ahogy megmentették a világot. Tök cuki ez a barátság mindent legyőz meg minden, de nekem személy szerint ez nem jön be, én azt szeretem, ha a főhős egyedül badasskodik. Újra felelevenítették a 7 ősi boszorkányt és az utolsó mellékszereplőből is egy kis időre hőst csináltak.  Persze, mondom ezzel nincs baj, de én ezt így nem szeretem. Tehát hiába adtak Diana mögé egy olyan hátteret, ami miatt igazából megérdemelte, hogy ő is ott legyen, talán jobban is, mint Akko, mégis zavart.
Viszont az utolsó mellékszereplőig szerettem ezt a bagázst. Tök jó volt, hogy minden fontosabb szereplőt bemutattak, a legtöbbről tényleg egy konkrét képet kaphattunk így. Talám Lotte volt az, akit így a főbb gárdából a legkevésbé szerettem. Ennek az az egyszerű oka, hogy nekem ő túl aggodalmaskodó és picit unalmas volt. Persze ettől függetlenül nem hiányozhatott innen. Sucy volt már anno is az egyik kedvencem, és tudom, hogy sokszor sok karakterre mondom azt, hogy azért mert hasonlít rám, de szerintem ő is hasonlít rám. Talán a gombákat ennyire nem szeretném, de én is
 mindig szórakoznék azzal, hogy valamit kutyulok és azt megitatom másokkal, meg úgy a kinézetemet is pont ilyesminek képzelném el bosziként😏 Croix nekem amúgy elég szimpatikus volt. Hiába volt ő az ellenség, a szememben ő volt az egyetlen, aki láthatóan próbálkozott tenni az ellen, hogy a mágia ne tűnjön el. Maximum nem a jó módszerekkel. Annyiban volt egy picit csalódás, hogy javarészt a féltékenység hajtotta, mivel anno nem ő lett a kiválasztott. Ursula-senseit szerintem maga az anime járatta egyre jobban le. Ugyanis minél több minden derült ki róla annál unszimpatikusabb lett, de közbe meg mégis szimpatikus volt. Mondjuk a végére azért sikerült mindent orvosolni. Diana egy gyönyörű jellemfejlődésen ment keresztül, az undok békából egy nagyon szerethető karakter lett. Végül pedig Akko. Nos olvastam róla egy nagyon jó jellemzést: Akko néha már túlságosan is Akko volt. És ennél jobban le sem lehet írni őt. Abból a szempontból nagyon

jó karakter, hogy pörgött folyamatosan, nem adta fel, hamar talpra tudott állni. De, és ez fontos, borzasztó sokáig álomvilágban élt. Már kínos volt hallgatni, hogy Chariot így Chariot úgy, én így leszek ő, én így találkozok vele, ő ezt tenné, ő azt tenné. Úgyhogy nagyon örültem mikor ez a heppje alább hagyott.
A grafikára szerintem nem lehet panasz, kicsit különlegesebb volt, mint az átlag, szóval megvolt a maga stílusa, de pont ezért jól passzolt a sorozathoz. Őszintén szólva az op-ed párosok egy kicsit sem hatottak meg. Nem voltak rosszak, de szerintem egyszer nem hallgattam őket végig. Talán az első openinggel vagyok úgy hogy illett az egész koncepcióhoz.
Összességében viszont meg vagyok elégedve. Nagyon jó és egyszerű kikapcsolódás, nem túl bonyolult, a karakterek nagy részben szerethetőek, és nem mellesleg a humora sem elhanyagolható. Elég korrekt lezárást is kapott, így én igazából bátran ajánlom mindenkinek, tőlem pedig egy szolid 8/10-et kap.