Kuzu no Honkai

 

Nektek még nem tűnt fel, hogy azok az animék, amiktől a legjobban féltek, hogy rossz lesz, vagy amivel úgy vagytok, hogy meg se akarjátok nézni, mert annyira nem a ti stílusotok azok lesznek a legnagyobb kedvenceitek?

Na jó, talán kicsit túloztam, hogy a legnagyobb kedvencem lett, de a többiben nem hazudtam, bekerült a kedvenc animéim közé, a téli szezonban a Youjo Senki mellett pedig ez volt az az anime, amit kifejezetten vártam minden héten. Ami nagyon fura, mert tényleg úgy voltam vele, hogy ez semmiképpen sem lehet kedvencem, sőt úgy álltam hozzá, hogy valószínűleg végig sem fogom majd nézni. Nyilván utána néztem, hogy mi is lesz ez és előre elkönyveltem magamban, hogy leszbikusok meg szerelmi sokszög sok sok viszonzatlan szerelemmel. Na most tudjátok kinek hiányzik az, hogy felbassza magát a szereplők nyomorékságán. Senkinek. És mégis adtam neki egy esélyt, és mint látjátok szerintem megérte. Azt észrevettem, hogy nagyon megosztó ez az anime, valakinél pont azt váltja ki, amit én is vártam tőle, más meg imádja. Kicsit nehéz is összeszedni, hogy mért is szerettem meg, de egyszerűen a hangulata már magával ragadott. Olyan élet szaga volt az egésznek. Nem teljesen, és kicsit ki is tekerték, de teljesen bele tudtam képzelni magam minden szereplő helyzetébe, nagyjából. Még a kevés epizódszám ellenére is, mert szerintem egy párral többet is megérdemelt volna, így picit kapkodtak. Trust me, beleolvastam a mangába. Nade a lényeg. Adott egy teljesen normális lány, Hanabi, aki szerelmes abba, aki gyerekkora óta segítette őt, relatíve a legjobb barátjába. Teljesen hihető, és az a legszomorúbb az egészbe, hogy most már a tanárja is, és még jobban csökkentek az esélyei. Ezek után azt kell látnia, hogy a szerelme egy másik tanárba szerelmesedik bele teljesen. És ettől szinte teljesen magatehetetlen lesz. Ekkor 

találkozik egy sráccal, Mugival, akiről kiderül, hogy tök ugyanabba a cipőbe járnak. Itt lesz kicsit fura a történet, mikor a Mugi felajánlja, hogy kvázi járjanak, és közben képzeljék a másik helyébe a szerelmüket. Ez egy kicsit hmmm... volt, de itt kezdtem megsajnálni Hana-t, mert a tök egyszerű élete teljesen felborult és belerángatták ebbe a furaságba. De nem csak Mugi rángatta ebbe a furcsaságba Ecchan is, aki, feltehetőleg kereste a kalandot és annyira ragaszkodott a barátnőjéhez, hogy nem tudta elengedni, nem tudta elfogadni, hogy osztoznia kelljen rajta és elkezdte zsarolni a szerelmével. Én rá sem tudok haragudni, szerintem nem szerelmes volt belé, hanem az, amit fent írtam. Nem tudta elviselni, hogy az egyetlen igaz barátja szinte elhagyja őt. És ezzel együtt ki is használta ezt a barátságot, mert Hanának is ő volt az egyetlen igaz barátja és ő sem akarta, hogy összevesszenek, ezért hagyott neki mindent. Bonyolódik a szál, de ettől volt ilyen érdekes. Közben kiderül, hogy Hana nagy szerelmének szerelme, Akane-san mondhatni egy kurva. Vagy valami olyasmi, mindegy kivel, mindegy hol csal legyen akció. Rá emiatt nagyon sokan haragudtak, amit megértek, de én a végére őt is meg tudtam érteni nagyjából. Ettől függetlenül a végfejleményeket még hülyeségnek tartom, mert gondoltam, majd Kanai megváltoztatja és ő is megjavul, erre közli, hogy a házasság ellenére is félre fog kúrni és ez a faszit nem is zavarja. VAT? Ebben az volt a legviccesebb, hogy előtte egy tök szép jelenetben elmagyarázták, hogy mért is ilyen ő, mert hogy nem bízott senkiben, erre van itt most valaki, aki megváltoztatná és ezt mondja. Azért ezen rendesen kiakadtam. Mindkét fél miatt. De kanyarodjunk vissza Mugira és az ő történetére. Nekem

 a történet szempontjából ő egy fekete bárány volt. Ő volt az, akit sok magyarázkodás ellenére sem igazán tudtam megérteni. Ugye betegesen ragaszkodott Akanéhoz, holott tudott róla mindent és ez bántotta is őt és meg is akarta változtatni, de valahogy ezt a szerelmet nem tudtam megérteni. Én itt csak egy random gyerekkori szerelmet láttam, mindenféle normális indok nélkül. Valami olyasmit tudok gondolni, hogy mivel elég kicsin történt meg vele az, ezért amolyan traumaként ragaszkodott hozzá ennyire. És végül Moka története, ami nagyon hasonló volt Hanabiéhoz, és talán a legnormálisabban lezárt szál is volt, annak ellenére, hogy nekem Mugi miatt ez is olyan feleslegesnek és kívülállónak hatott picit. Tehát mint láthatjátok volt itt kavarás és bonyodalom dögivel és nem is feltétlen az, hogy ezek jók voltak, hanem inkább érdekesek. És ahogy megcsinálták, próbáltak mindenkit rendesen bemutatni, hogy meg is értsük kik ők és miért is csinálják az amit csináltak, valamint az egésznek a hangulata volt az ami igazán megfogott engem. A végétől nagyon féltem, hogy kit kivel hoznak össze, mennyire lesz elrontva meg ilyenek. Reménykedtem egy boldog kifejletben nem tagadom, de amit kaptam az ezerszer jobb volt. Az, hogy megköszönték a másiknak, hogy ott volt vele és rájöttek, hogy már nincs szükségük egymásra, mert mindketten tovább tudtak lépni. Gyönyörű volt, én el is sírtam magam rajta.

Nagyjából már ki is fejtettem mit is gondolok egy egy szereplőről, de most kicsit megpróbálom kicsit jobban. Kezdjük a végéről. Moka volt szerintem az egyik fénypontja az animének karakterfejlődés szempontjából. Mindvégig a saját álomvilágában élt, próbált nem tudomást venni a dolgokról és csak azt szajkózni, ami neki a lényeg volt. Ennek ellenére, miután Mugi véglegesen is elutasította, teljesen összeszedte magát, kivirágzott, megnyílt. Jó volt ránézni. Kanai egy nagyon odaadó és kedves ember, ezért sajnálom, hogy Akanéval így mellé lőtt. De ez csak azt mutatja meg, hogy mennyire gyenge és szerencsétlen, nem is igazán mert fellépni az ellen, ami nem tetszik neki. Ecchan szerintem jó barátnő volt, csak éppen a félelmeivel és a féltékenységével nem tudott mit kezdeni. Viszont az, hogy utána is barátnők tudtak maradni nagyon értékeltem, jól esett az én kis szívemnek is. Akane egy nagyon összetett karakter volt, undorító volt a személyisége, ezt nem is tagadom, és szerintem ő maga cseszte el még fiatal korában az egészet, de én a végére úgy gondoltam van benne is emberi és jó, csak éppen nem nagyon szereti mutogatni, valamint a változás terén is adhatott volna bele többet. Végül Hanabi. Egy tök átlagos lány, tök átlagos élettel, aki hirtelen belekeveredik ebbe az összevisszaságba. Látszott hogy fiatal, hogy most kezd élni és hogy emiatt sokszor elbukott, de mindig felállt, próbált túllendülni, valamilyen megoldást találni vagy éppen a saját kezébe venni az irányítást. Nem lesz a kedvenc karakterem, ahogy itt senki sem, de nekem ő emiatt szimpatikus volt.

A grafika nagyon szép volt, nagyon igényesen meg volt csinálva, és külön élvezet volt nézni azokat a festményszerűen kivágott pillanatokat, amelyek igazán fontosak voltak. Az op-ed páros pedig telitalálat volt nálam. Pedig egyik sem az én műfajom, és igaz kellett egy két rész mire igazán megtetszettek, de mindig meghallgattam őket.
Összességében: bonyolult anime, nem fog mindenkinek tetszeni, akár a történet, akár a szereplők miatt, ebben biztos vagyok, de nálam telitalálat lett ez az anime. A legjobb hogy én sem tudom mért, de ettől igazán jó. A kellemes humora és a próbáljuk meg túlélni ezt az egész elbaszott helyzetet felfogása nagyon tetszett valamint a legjobb lezárást kaphatta. 10/10