Mikor megláttam az első hírt róla, már akkor tudtam, hogy nekem ezt néznem kell. És majdnem megfeledkeztem róla. De csak majdnem!
Ugyanis a világ legnagyobb hibája lett volna a részemről. Emlékeztek még a Barakamonra? Na nekem teljesen ugyan azt a feelinget hozta vissza, hogy kisgyerekekkel is lehet nagyon jó és szórakoztató animét csinálni, anélkül, hogy idegesítenének. Mert ez is olyan volt, hogy egyszerűen jó volt nézni, megnyugtatott arra a heti 20 percre, amit minden héten nagyon vártam. Történet, ha már a Barakamonhoz hasonlítottam, itt sem volt, de még egy idézőjeles sem, tényleg csak randomságokat kaptunk, aminek az lett a vége, hogy kitaláltak valamilyen kaját, amit majd együtt elkészíthetnek. Bár ha szemfüles volt az ember észrevehette, hogy Kotorival nincs rendben valami, hiszen nagyon magányos, mivel az anyja rengeteget dolgozik és mindennél jobban vágyik a szeretetre és a törődésre, amit hellyel közzel meg is szerez a senseitől. Talán ez az, ami picit olyan, amire jobban is kitérhettek volna, mert az utolsó rész körülbelül utolsó öt percében kaptunk egy langyi választ... De nekem igazából ez az egyetlen bajom vele, és, 
hogy őszinte legyek, ez sem zavart igazán, csak birizgálta kicsit a fantáziám. Viszont meglepődve láttam, hogy sokaknak sok gondjuk volt ezzel az animével. Kezdve ott, hogy mért nem láttunk kicsit többet Tsumugi anyukájából és a közös múltjukból. Hát eleve arról szólt az egész, hogy a halála után hogyan próbálnak meg talpra állni, szóval nem hiszem, hogy annál a pár nagyon kedves visszaemlékezésnél több kellett volna belőle. Valamint azt is felrótták neki, hogy kevés volt a gyereknevelés. Hát nem is tudom. Szerintem minden részre jutott valami tanulság Tsumuginek, ami hol látványosabban hol pedig kevésbé látványosan hatott rá. Bár azt aláírom, hogy a sensei kicsit gyengéd volt vele, mert sokszor majdhogynem ő kért bocsánatot, mikor nem kellett volna neki. Ez akkor volt a legszembetűnőbb számomra, 
mikor Tsumugi egyedül ment el Kotoriékhoz mikor csak max 4 éves, azt apja pedig nagyon leszidta, amire meg nagyon bedurcizott. Itt úgy éreztem nem kellett volna engednie neki. A harmadik dolog amit nem értettem, hogy mért várt bárki is ettől profi szintű sütést/főzést. Megint csak azt tudom mondani, hogy az volt a lényege, hogy az apa megtanuljon főzni, a kislány érezze a családi összetartást, még így csonkán is, a csaj pedig ne legyen magányos. Ezekre a célokra tökéletesek voltak ezek a "családi" hangulatú kis összeröffenések. Én ugyanúgy nem tudok főzni, és valószínűleg ugyan olyan béna lennék, mint ők. Szerintem ezt teljesen realisztikus volt így. Talán még negatívumként tudnám felhozni a befejezését. Révén, hogy egy cuki, aranyos sorozat volt, valami hasonlóan aranyosan cuki lezárást is vártam, de nekem az utolsó rész is ugyanolyan volt, mint a többi, nagyon hirtelen vágták el. Meg merem kockáztatni, hogy a heti részek vége külön- külön, de jobb lezárást kapott.
Karakterek tekintetében egyértelműen próbáltak mindenkit minél szerethetőbbre készíteni, így hiába tudtunk keveset igazából mindenkiről, így sem volt zavaró szerintem. Továbbá, ahogy én észrevettem, semmi extrát nem adtak a szereplőkhöz, tehát teljesen átlagosak voltak, így még jobban a helyébe tudta magát képzelni az ember. Inuzuka sensei kívülről nagyon baleknak tűnt, sőt szerintem pont ő lehet az a tanár, akit le sem szarnak az iskolában, de nyilván nagyon pozitív volt tőle, hogy próbált minél többet és többet tenni a lányáért. Persze, ez tök evidens, meg minden, pontosan tudom, hogy az én szüleim is ilyenek, de tényleg jó volt látni. Ellenben, fentebb már említettem, hogy nem volt mindig olyan szigorú, amilyennek szerintem kellett volna lennie. Tsumugi a világ legaranyosabb kis négyévese. Mindent csinált, amit egy ilyen korú: sírt, nevetett, hisztizett, bolondozott, de szerencsére még bőven abban a kategóriában volt, ahol nemhogy megtűröm a kisgyerekeket, hanem imádom :) Amúgy szerintem nagyon erős karakter volt olyan szempontból, hogy felfogta mi lett az anyukájával és szerintem nagyon jól is kezelte, de például hihetetlenül aranyos volt, mikor mégis elérzékenyült miatta és az apukájának fel kellett vennie. Kotori a szememben talán az egyik legrosszabb főszereplő, mert IRL-ban nagyon semmirevaló karakter, de mégiscsak ő látta el az összekötő kapcsot szülő
és gyermek között. Amúgy max annyit lehet elmondani róla, mint rólam, szeret enni és szereti a jó kajákat :D Két fontos töltelékkarakter volt még, Yagi, akit imádtam valamiért és Shinobu, akiből szintén kár szerintem, hogy csak ennyit láthattunk.A grafikára nem lehet szerintem panasz, bár a kajákat csinálhatták volna gusztusosabbra, mint például a Koufuku Graffitiben. Az openingért egyenesen odavoltam, amit nem is értek, mert nagyon nem az én stílusom, de mostanában még annál is nyitottabb vagyok, mint amilyen szoktam lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése