Strike the Blood

"Mert én vagyok a megfigyelőd." // "Nem senpai, ez a mi harcunk."

Az első rész után úgy éreztem, hogy tetszeni fog nekem ez az anime és igazam is lett. Talán az tetszett benne a legjobban, hogy nem akart több lenni, mint egy sima fantasy anime némi ecchivel. És bár azt be kell ismernem, hogy egy idő után fárasztó volt, hogy minden félreértett helyzet után jól megfenyegették Koujo-t, de szinte mindig jól szórakoztam rajta. Ami még nagyon tetszett benne, hogy több kisebb fejezetre osztották a történéseket, de azok befejeztével szépen beleolvadtak a főszál szerűségbe és nem tűntek el ezáltal a szereplők, és szerves részük lett a történetben. Nyilván sablonos volt az egész sztori kezdve a tsunderétől az orrvérzéses klisékig,de egyszerűen körüllengte egy kellemes légkör, amitől cuki lett az egész. És akkor talán itt is a baj, mert hogy őszinte legyek, ez inkább volt egy szerelmi- szerű komédia egy kis természetfelettivel az én szememben, mint egy hárem anime szuperképességekkel. Harcokból sem volt túl sok, ami meg volt azt meg jóformán Himeragi tudta le, annak ellenére, hogy Koujo egy nagyon nagyon erős vámpír. Nyilván ő is megvillogtatta, hogy nem véletlenül tartják erősnek, de nekem valahogy az kevés volt. A vérszívások amellett, hogy kicsit erőszakolósra sikeredtek,meglepően erotikusak is voltak, már már annyira, hogy a lányok csak éppen el nem csöppentek tőle. A lezárása elég snassz lett, bár vittek bele egy kis csavart, amitől kiderült egy-két apróság a jövőből, de én pont emiatt gondolom azt, hogy nem lesz második évadja.
Kozsót kicsit Gin-chanhoz tudom hasonlítani, talán ezért is volt szimpatikus. Teljesen életunt, nincs kedve semmihez, de amikor kell segít. Úgy látszik már nem csak a vörösek, de a ezüst hajúak is a gyengéim. Érdemleges

karakterfejlődésen viszont szerintem nem esett át. Bátrabb sem lett, de ettől függetlenül kedvelhető karakter. Himeragi tipikus stundere karakter, nagyon tetszett benne, hogy nem gyenge és esetlen lánynak mutatták be, hanem tényleg egy megfigyelőhöz méltó viselkedést kapott. Mindenesetre a sok "Mert én vagyok a megfigyelőd." és "Nem senpai, ez a mi harcunk." monológja tényleg sok volt néha. Szerencsére a végére egy kis fejlődés is belefért neki, a hideg, nyers természetéből vissza kellet vennie különben baj lett volna és mivel rájött nem lett baj. A hivatalos Kozsó fanklub tagok közül Asagi és Sayaka volt az aki többet szerepelt. Isten igazából egyiküket sem kedveltem meg igazán, sőt Asagit kifejezetten utáltam. Sayaka elment, de ő már túlságosan is tsundere akart lenni, és ez nem állt jól neki. La Folia egy egész érdekes karakternek tűnt, de sajnos keveset szerepelt ahhoz, hogy bármit tudjak róla mondani. Kanon kétszer is elég nagy szerepet kapott a történésekben, de csak egyszer volt tényleges szereplő. Utána szépen beleolvadt a tömegbe és megmaradt cukinak. Akit még kiemelnék az Natsuki chan, jófej tanár és még loli is. Kár, hogy nem fétisem a loli :D
A grafika jó volt, nekem tetszett. Viszont azt nem vágom, hogy csak a Horrible féle videóban vagy máshol is sokszor ilyen zöldes izé került a körvonalakhoz. Nem tudom mire szolgált vagy akármi, de erre felfigyeltem. Az első op-ed páros kicsit sem fogott meg, a másodikért viszont oda meg vissza voltam. Nem is értem azokat akik fordítva érezték jónak őket. A második ending annyira nagyon jóóó lett, nagyon imádom.
Összességében nem volt rossz cucc, egyszer szerintem érdemes meglesni. Nem erős semmiben mégis van neki egy jó hangulata. Így visszagondolva a hárem mellé még Koujot lehetett volna fejleszteni harcok terén, hogy ne csak a megbízottjaival tudja megvédeni magát vagy valami ilyesmi.7/10