UQ Holder!: Mahou Sensei Negima! 2

Ebbe az animébe is csak úgy random kezdtem bele, fogalmam sincs miért. Bár hozzá kell tennem, hogy kicsit félve vágtam bele, hiszen nem konkrét folytatás, mégis féltem, hogy nem fogom érteni, hogy miről van szó, de többen is írták, hogy el lehet kezdeni a Mahou Sensei Negima ismerete nélkül is.

Ezen felbuzdulva elolvastam a manga első fejezetét, hogy teljesen biztos legyen a dolgomban, és mivel azzal több, mint elégedett voltam, így belevágtam az első részbe is. Egészen pozitív csalódás ért elsőre, mivel nagyon mangahűen dolgozták fel szerintem az első fejezetet, ami egyedül zavart, az a harmatgyenge animáció, és legfőképpen a két főszereplő szinkronja. Valahogy sokkal markánsabb hangokat képzeltem el nekik, de ezzel úgy voltam, hogy majd túlteszem magam rajta. Az igazi gondot a második résztől lévő katyvasz okozta. Mivel érdekelt mik lesznek ebben a történetben, így itt-ott belelapoztam még a mangába és sajnálattal kellett nyugtáznom, hogy össze vissza ollózták az egészet. Így semmi értelme nem volt az egésznek, mindenből mutattak egy kicsit, kigagytak dolgokat, megváltoztatták a őket, a sorrendet, és  még magát a történetet is kicsit… Ha megkérdeznék valakit, ő sem tudna rá válaszolni, hogy ennek mi az isten értelme volt. Ugyan úgy tönkre vágta ez az egész, mint anno a Tokyo Ghoult.  Pont olyan élvezeteket vett el egy- egy jelenettől, amik igazán jókká tette volna azt. Például a kilencedik részt konkrétan a 90. fejezet
környékéről vették, és annak pont az lett volna a bája, hogy Touta bevallja Yukihimének, hogy szerelmes belé, erre fel így már semmi értelme nem volt, mert ugye azt nem tették bele. Ez még reklámnak is rossz ilyen tálalásban szerintem. Ha ettől függene, hogy megveszem-e a mangát, hát lehet, hogy nem venném meg. Pedig a történet és maga az ötlet szerintem nagyon ott van, engem teljesen levett a lábamról ez a halhatatlan téma, hogy mennyi féleképpen lehet valaki az, és hogy ez milyen erővel jár, tehát én tök sok potenciált láttam benne, és úgy voltam vele, hogy egészen újszerű a maga módján. Pont emiatt elgondolkoztam az előzmény pótlásáról is, mivel úgy gondoltam, lehet megérné. A harcok is egész jók voltak, látványosak és a vért sem igazán sajnálták, ami jó, mert nem is kellett. A történet mindezek ellenére amúgy haladgatott, talán túl gyorsan is. Megint csak azt tudom mondani, hogy pont emiatt a hülyeség miatt nem látszott az, hogy Touta hogyan fejlődik, csak arra tudtak koncentrálni, hogy a háreme minél nagyobb legyen, ami visszarepítette a tucathárem shounen animék közé... Emiatt nagyon kár volt érte. Mindezek ellenére is egészen normálisan sikerült hirtelenjében lezárniuk, még magam is meglepődtem, hogy ennyire sikerült jó ponton elvágniuk.

Toutát azért kedveltem igazán, mert nem hagyta, hogy bármi is letörje a lelkesedését, elvegye az életkedvét, hogy nem fordult azután sem magába, hogy kiderült, ki is ő valójában, hanem továbbra is megpróbált pozitív maradni és nem adta fel magát. Na meg nem utolsó sorban azt is nagyon szimpatikusnak találtam, hogy képes volt uralkodni az érzésein, és nem feltétlen rohant fejjel a falnak. Csak néha 😀 Yukihime minden, amit szeretnék ha meg lenne testesítve, bár azt meg kell jegyeznem, hogy sokszor nagyon felelőtlen volt, és azalatt a jópárhány évszázad alatt, ami alatt élt, kicsit megtanulhatott volna magán uralkodni és nem elveszíteni minden koncentrációját, csak mert meglátta az első szerelmét. Értem én persze, de mégsem. Kuroumaruban csak azt sajnáltam, hogy feladatta vele a szerző minden egyediségét, hiszen annak ellenére, hogy jelenleg még nemtelen, igen erősen hajlik afelé, hogy a kis hárem tagja legyen. Ez szerintem hülyeség, sokkal jobb lett volna, ha csak a legjobb barátja lesz én nem táplál felé semmilyen
érzelmeket. Kirie-chanról mindig a vonyítás jut eszembe, annyira idegesítő hangszínt találtak neki, ehhez még az is társul, hogy tsundere, így alkotják meg a legtökéletesebb legidegesítőbb karaktereket. Mondjuk szerencsére nem volt nagyon idegesítő, csak tényleg ne lett volna ez a nyávogás. Neki volt amúgy az egyik legérdekesebb képessége szerintem. Karin is szintúgy egy tsundere volt, de legalább nem a vonyítós fajta, őt azért kedveltem, mert mindig "rendet tett" ha valami nem tetszett neki. A konklúzió az, hogy nem igazán tudok senkiről semmi érdekeset mondani, senki nem volt semmi extra, de szerencsére senkit nem utáltam, és együtt egy jó kis csapatott tettek ki.
A grafikával voltak elég nagy gondok, ha engem kérdeztek. Igazából, ha ránézek, mindig valami nagyon régi cucc jut róla az eszembe, ahol ráadásul basztak bele az egészbe. Kezdjük ott, hogy már a vágásoknál is voltak problémák. A
harmadik részben, mutatják, ahogy Touta megvágja Karint, aki ettől elesik, majd jön egy vágás, ahogy azt mutatják, hogy bokán rúgja, majd újra bevágják ugyan azt az elesést. Értem én, hogy mit akartak, de bakker ennyire igénytelenül megcsinálni valamit. Ééés még ugyan ebben a részben volt egy olyan szörny, amilyet én még sosem láttam. Kb 2000-ben lehettek ilyen gyatra akármik, hát el se akartam hinni. El is küldtem pár embernek, hogy miezmár. Az opening és az ending is pontosan ugyanolyan középszerű volt, mint maga az anime, ilyen látványtalan dolgokat nem mostanában láttam. A zene meg körülbelül bántotta a fülemet, pedig én ilyet ritkán mondok.
Lényeg, ami lényeg, csupa rossz dolgot írtam, sajnos mind igaz, mégis azt kell mondanom, hogy a szívem mélyén azért élveztem ezt az animét, szívesen néztem, és valahogy a sorok mögé láttam, ha mondhatom ezt, és jóval többet láttam benne, mint amit valójában nyújtott. De ettől még gyenge volt 4/10