Yamada-kun to 7-nin no Majo (TV)

Nem kifejezetten mai darab, már lassan két és fél éves ez az anime, de igazából már nagyjából azóta a listámon volt, hogy megjelent és csak az volt biztos, hogy egyszer szeretném majd megnézni. És amire a legbüszkébb vagyok, hogy ezt tényleg sikerült összehoznom. Mert én az az ember vagyok, aki mindig csak pakolja a sorozatokat a listájára és többnyire az lesz a vége, hogy sose fogja megnézni.

Sőt a legnagyobb örömöm, hogy elég volt rá egy vasárnap délutánomat rááldoznom, mert szívesen néztem, és nem nyújtottam el egy évre a nézését, mint ahogy az néha szokásom... Szóval ez már egy jó jel, hogy ilyen gyorsan befejeztem, és igazából egészen elégedetten is álltam fel. Ugyan nem felhőtlen az öröm, mert sajnos igenis voltak hibái, de ne is szaladjunk ennyire előre. Az első rész után úgy voltam vele, hogy ez valami haláli, a történet is, de főleg a humora volt az ami igazán tetszett. Itt még amúgy nem nagyon tudtam mit várjak ettől az egésztől, lesz e valamilyen történet, vagy csak ilyen "gyűjtögetősre" veszik a figurát és arról fog szólni az egész, hogy megkeresik az összes boszit és mindenki barátja lesz mindenkinek, annyit tudtam csak biztosra, hogy lesz benne románc. Nagyjából a sorozat feléig pontosan ez a keresgélős, humoros vonal volt, amit én nagyon élveztem, egyszerűen nagyon jó humora volt, borzasztó jókat nevettem, meg sokszor voltam úgy hogy te jó isten, hogy lehet ilyet egyáltalán kitalálni. Aztán szépen lassan,

ahogy egyre több boszorkány lett meg, egyre komolyabb hangvételű lett és itt egy kisebb mélyrepülés vette kezdetét szerintem. Az volt a baj, hogy nagyon sokáig nem igazán haladt semerre a történet, konkrétan olyan volt, mintha nem is igazán lenne, és nagyjából 5-4 részbe próbáltak belesűríteni mindent, ami nem igazán sikerült. Kezdve ott, hogy az eddig egészen semlegesnek mondható diáktanács hirtelen minden rossz forrása lett és hirtelen az ellenséggé lépett elő. És ami miatt szerintem rossz lett, azok a rendes érvek és indokok és főleg a logika hiánya. Kiderült, hogy még véletlenül sem lehet az, hogy a hét boszorka összejöjjön, mert akkor valami nagyon rossz is kisülhet. És ez csak azután derült ki, hogy az utolsó boszit is megkerestették a főszereplőkkel, hogy az új diáktanácselnök választás sikeres legyen, és az legyen az új elnök, akinek lennie kell. Viszont ekkor fogták, kitörölték mindenkinek az emlékeit, magyarul semmi haszna nem volt az egésznek, plusz mindenki elfelejtett kb. mindent és akkor azon ment a mutatvány a végéig, hogy mindenkinek visszaszerezzék valahogyan az emlékeit és minden újra jó legyen. Na de szerintem erre több időt kellett volna szánni, speciel szerintem ezért a vége elég kapkodós lett. A végére már az elnök is szinte leszarta mi lesz, mert rájött, hogy neki sincs meg minden emléke, így kíváncsi lett, hogy mi lesz akkor ha megtörténik,

hogy találkozik a hét boszorka. Viszont ez annyira ellentmondásos lett nekem. Attól félt, hogy valami rossz dolog sülhet ki az egészből, erre egy érzés miatt szarik rá, pedig ugyanúgy kisülhetett volna valami rossz is. Biztos volt valaki, akit ez amúgy nem zavart, engem sem tudom mért irritált ennyire. Próbáltam minél érhetőbben elmondani, hogy mi volt a bajom, igazából minden ami a vége felé történt😂, remélem, hogy azért érhető volt valamennyire. A másik dolog, ami kicsit olyan légből kapott lett nekem, az a szerelmi szál Yamada és Shiraishi között. Félreértés ne essék, én láttam a szikrát, tudom is, hogy kell lennie, örülök is, hogy van, de annyira csettintésre kezdődött az egész. Nem volt igazán még semmi, és akkor hirtelen Yamada előáll azzal, hogy akkor ő most szerelmes és akkor innentől kezdve ez lesz az egyik fő mozgatórugó. Hol és mikor lett szerelmes. Mikor volt az a pont? Mert én nem láttam. És ez részben a történet hibája is, bár nem tudom a manga milyen, bár szeretném mindenképp elolvasni mert tuti tök más, de ez az össze vissza csókolózás egy kicsit elveszi a báját az egésznek. Sőt konkrétan bármelyik csók sokkal romantikusabb volt, mint a párocskánk első igazi szerelmes csókja. Bár ez még így is tök korrekt lezárás lett, mindazok ellenére, hogy originál lett, és egy elég kerek történetet is sikerül összehozniuk, szóval igazából jár a keksz. Ez csak annyiban kár, hogy így nem lett az igazi, és sosem kap valószínűleg rendes adaptációt a jövőben.

Én a karakterekkel is picit bajban vagyok. Lehet az volt a legnagyobb baj, hogy ennyire gyorsan néztem, de nem igazán sikerül megkedvelnem a szereplőket, pedig azért elég sokan voltak. Senkit nem utáltam, de a szívemhez sem nőtt senki. Szóval mindenki olyan semleges maradt egyelőre, ezért a ship-o-meterem sem indult még be igazán és nem vágytam feltétlenül arra, hogy jöjjön össze a két szereplő, ami miatt amúgy elég szomorú voltam. Amin a legjobban meglepődtem, hogy a boszik nagy része simán megmaradt mellékszereplő szintjén és a route-juk után szinte alig láttuk őket, én például azt gondoltam, hogy majd szép lassan mindenki a klub tagja lesz. Aztán arra is gondoltam, hogy azért maradt mindenki ilyen semleges, mert senki sem volt kifejezetten különleges vagy bármi ilyesmi, mindenkinek megvolt a maga kis története, a maga baja, ami miatt feltételezhetően megkapta az erejét. Én azt sajnáltam, hogy erre mért nem tértek kicsit jobban, mert Yamadának volt pár felvetése, de még nagyon az elején, és még volt pár lány, akire még azért kíváncsi lettem volna vagy még egy kicsit konkrétabban szerettem volna megismerni.

Az egyik dolog, ami kifejezettem megfogott az animében az a grafikája volt. Szerintem gyönyörűen lett megcsinálva az egész, annyira kellemes volt néznem. Szeretném kiemelni még a seiyuuk munkáját is, mert irtó jól vették az akadályt, hogy sokszor mennyiféleképpen kellett megszólalniuk. Az openinget minden egyes alkalommal végignéztem, noha nem a zene miatt, az nem igazán tetszett, de a látványvilága még az animéénél is ezerszer jobb volt. Tényleg konkrétan jól esett a szememnek. Az engdinget meg igazából mindig átugortam.
Összességében én amúgy elégedett vagyok, noha nem hibátlan kicsit sem, vannak kifejezetten érthetetlen részei is számomra, mégis nagyon tudtam élvezni. Sokat gondolkoztam, hogy hét vagy nyolc pontot adjak, mert hét pontot már sokkal rosszabbakra is adtam, de nyolcat meg ennél jobbakra. Végül maradt a 7/10, de csak egy órás vacillálás után.