Prince of Stride: Alternative

 

Kezdjük ott, hogy egy otoge adaptációtól már eleve nem várunk sokat, ahogyan egy lányoknak való sport animétől sem (zB: Free!), na de mi van ha ezt a kettőt összegyúrjuk? Megkapjuk ezt az animét.

Első rész alapján meglepően tetszett, nyilván a fentebb leírtak miatt nem is vártam tőle igazán sok mindent, de nyugodtam elmondhatom, hogy hozta azt a színvonalat, amit körülbelül elvártam tőle. Annyi kérésem volt igazából az egészhez, hogy foglalkozzanak rendesen a sporttal és lehetőleg ne erőltessék a románcot. Na most a románcot annyira nem erőltették benne, hogy nem is volt. Semmi. Eskü már majdnem zavart, hogy annyira figyelmen kívül hagyják szerencsétlen lányt :D A sport megközelítése már kicsit más tészta. Azt például kifejezetten sajnáltam, hogy nem lett kicsit jobban bemutatva ez az egész sport, bár azt is értem, hogy ezen most mit magyarázzanak annyit, de mondjuk lehet jó lett volna, ha tudjuk a szabályokat. Vagy, hogy például a két koordinátor miért volt egymás mellett, mikor engem zavart, hogy mindketten beszélnek, nem egymást. Történetről amúgy nem igazán beszélhetünk, újraéledt a suli futócsapata, és a legbénább indokokkal egyszerre meg kellett nyerni a legnagyobb versenyt, merthogy ez a senpai-ok utolsó éve. Közben meg ment a gyakorlás és természetesen az elmaradhatatlan szál sem maradhatott ki, ahol az "ellenséggel" lesznek bestie-k és egy teljesen egészséges verseny van közöttük, támogatják egymást meg ilyenek, mondjuk ez annyira nem volt baj. Nagyjából ez tartott 9-10 részen keresztül, de ettől függetlenül borzasztó 

szórakoztató is tudott lenni, elég jó poénok voltak benne szerintem. Maguk a versenyek már nem voltak ennyire szórakoztatóak, semmi taktika, gondolkodás nem volt bennük, csak minél gyorsabban előre. Nem volt bennem például semmi versenydrukk, mert annyira lehetett látni, hogy most győzni fog e az adott futó vagy sem. Főleg az elején lépték meg, hogy hagyták a főszereplőket veszíteni, utána meg egyértelmű volt, hogy győzniük kell. Meglepetésemre bedobtak egy rég elfeledett szálat, ahol "jajj, de meglepő" a három főszereplő már találkozott, csudijó pajtások lettek és elhatározták, hogy együtt futnak majd, meg együtt lesznek a legjobbak meg ilyenek. Nemár, ultragáz. Sőt a leggázabb az volt, hogy egy iskolába akartak menni, de senki nem emlékezett az ígéretre, de azért mégis a megbeszéltek szerint egy suliba mentek. Csak kérdem én, hogy lehet az ilyesmit elfelejteni? Aztán még behoztak egy rövid drámai szálat Rikuval és a testvérével, de az is olyan se füle se farka szintű volt. Az egyik haragudott a másikra, mert ő jobban próbálta nála, a másik meg ezen besértődött és "traumája" is lett. Háááát... Aztán ez meg körülbelül csettintésre megoldódott. A vége azt kell mondanom, hogy korrekt lett, amit akartak azt meg is szerezték. Viszont az utolsó meccs valami kritikán aluli volt. Végig Riku monológja ment, közben meg bevágtak a többiekről pár pillanatképet, ahogy futnak. Mikor ez volt a legfontosabb meccs és akkor erre meg semmi izgalom, senkin nem láttuk az erőlködést, az akarást, nem lehetett izgulni senkiért? What? De mikor Riku és a testvére elfutottak a "naplementébe" ott voltam kész. Az eredményt meg késleltetve, egy újság címlapján láttuk meg. Itt volt a második kiégésem.

Karakterek terén igazából teljesen korrekt lett a sorozat, mindenkit lehetett kedvelni ilyen- olyan okból, nyilván volt, akit jobban és volt akit kevésbé. Riku nagyon tucategy karakter volt, ha engem kérdeztek, nem sok személyiséggel, amit én az otoge szálnak tudok be. Egyszerűen ő volt az a karakter, akit talán mindenki meg tudott kedvelni, és akkor biztosan volt legalább egy valaki, akit kedvelhettünk. Takeru volt, az anime Haruja, ami vicces, mert lassan minden sportanimének lesz egy Haruja :'D Amúgy ő egy fokkal érdekesebb karakter volt, talán azért mert kicsit olyan titokzatos, kicsit olyan magának való volt, amit én nagyon szeretek. Aztán Nana, a hármas banda nőneműje, aki hát igazából nulla, de a jobbik fajtából, ha mondhatom ezt így. Sok vizet nem zavart, néha téblábolt egy kicsit, próbált támogatni mindenkit, fejlődni, szóval egy szavam nem lehet rá, de ettől függetlenül, ha nem lett volna sem hiányzott volna. Heath és Kyousuke múltjából láthattunk még egy keveset, de az ő karakterük is annyira a háttérben maradt, hogy hihetetlen. Meg aztán szerintem keveset is szerepeltek, úgyhogy ők teljes mértékben semlegesek maradtak számomra. És a két karakter, akik miatt igazán érdemes volt megnézni az animét az Ayumu és Kohinata. Hihetetlen jó párost alkottak és gyakorlatilag szinte minden elhangzó poén szíve- lelke ők voltak. Viszont külön- külön már ők sem voltak túl kreatívak. Ayumu az anime legbénább szereplője volt, de érthető okokból, épp ezért én kicsit sajnáltam, hogy lesebesítették és ezzel körülbelül ki is írták a sztoriból. Na nem mintha annyira hiányzott volna, hogy bénáskodik, meg őrlődik, hogy nem fejlődik, de értitek. Bár azt mondtam külön annyira nem voltak nagy számok mégis Kohinatáról tudom még úgy elmondani, hogy úgy egész megkedveltem, és hogy belőle még el tudtam volna nézegetni kis részleteket. Valahogy az egész személyisége megfogott, pedig aztán ő se szerepelt sokat. A Saisei-es fiúk meg amúgy mérföldekkel érdekesebbnek tűntek, szóval, ha az a spin off valóban elkészül róluk, szerintem megnézem.

A grafikánál most nem igazán tette oda magát a MadHouse. A karakterrajzok tetszettek, de maga a futás, és minden azzal járó mozzanat nagyon kis bánácskán lett megcsinálva. Az opening egészen tetszett, mondjuk le nem töltöttem meg ilyenek, de párszor meghallgattam. Az endingről konkrétan nem tudok nyilatkozni, mert sose néztem meg :'D
Összességében? Not bad. A sztori ugyan klisés és a szereplők sem túl fantáziadúsak mégis teljesen fogyasztható volt, egész jó poénokkal. Meg aztán az elvárásaimhoz képest is jól teljesített, láttam már ennél rosszabbat saját műfajában is. 5/10