2014. június 15., vasárnap

Kyoukai no Kanata

Az előzetese alapján egy viszonylag jó animét vártam és hellyel közzel sikerült is elérnie azt amit vártam tőle.
Egész jól kezdődött, elsőre egy kellemes kis vígjátéknak tűnt némi természetfelettivel. Az első pár rész ennek a szellemében telt el, de aztán szépen lassan elkezdett haladni a sztori. Továbbra is hagytak meg poénokat, amikkel a feszültséget próbálták oldani, de közben ugye bejött egy komolyabb sztori, aminek természetesen jó lett a végére. Örültem, hogy ennek az ívnek a segítségével egy kicsit megismerhettük jobban Mirait és bár végig megvolt az a tendencia, hogy egyikük föláldozná magát a másikért még nem volt zavaró. De itt ugye még csak a sorozat felénél vagyunk így kezdődött a következő ív, noha igazából egy ív volt az egész, de én két részre tagoltam. Naszóval itt kezdődtek a bajaim. Nem lett rosszabb a sorozat, sőt, de hirtelen próbáltak meg túl sok mindent. Hirtelen derült ki minden, személy szerint van, amit fel sem fogtam és már túlságosan is drámai lett az egész. Mikor kiderült, hogy Mirai miért is érkezett a városba nagyon meglepődtem. Aztán meg kétszer is "meghalt" és visszahozták, ami egyszer még elfogadható volt, de másodjára már erőltetett. Persze így volt happy meg minden, de egy valódi drámai véggel jobb lehetett volna. Mondjuk magamat ismerve akkor meg azért puffognék :) Szó mi szó, azért szép lett a vége.
Karakterek terén tarolt a sorozat. Nem volt olyan akit ne lehetett volna megkedvelni. Akihito megint az a tipikus karakter akit kedvelek, mert kedves, vicces, és mindig segít. Ez ellen nem tudok mit tenni. A szemüvegfétisétől meg legalább kicsit vicces lett, mert amúgy egy komolyabb karakternek gondolom. Mirai úgy alles kedvelhető, de nem volt nagy szám. Nyilván kedves volt meg aranyos, amire a beszédstílusa rátett egy lapáttal. A képessége nagyon tetszett, és hát ő is mindig segített és azért sem lehet rá haragudni amit próbált tenni. Mitsuki és Hiroomi külön- külön és együtt is ütött. Együtt azért szerettem őket, mert olyankor benyomták a hugikomplexusos bátyó dumát és cselekedeteket, amiken meghaltam. Az igazat megvallva előbb füllentettem, mert Mitsuki karakterét sokszor nem vágtam. Szóval ott is volt meg nem is, fontos is volt meg nem is. Így tudnám jellemezni. De legalább Akihitót szívatta jól néha. Viszont a tesójával akkor is jó párost alkotott. Hiroomi egy kicsit hasonlított Akihitóra viselkedésileg csak sokkal nyugodtabb volt. De túl nagy szerepe valahogy így sem volt. Gondolom kettejüknek inkább ez előzményekben van fontos szerepük. Sakura ugyan csak a felénél szállt be a buliba, de hamar megkedveltem annak ellenére is, hogy mit akart.
A grafika nagyon szép volt, teljesen KyoAni-san cuki. A hátterek is nagyon szépek voltak, a harcok pedik pörgősek és látványosak. Az opening nem volt rossz, de különösebben jó sem. Az endingje viszont nagyon tetszett.
Összességében szerintem egy aránylag jó anime volt, de nem volt hibátlan. Mindenesetre abszolút kellemes kikapcsolódás volt.  A lezárása is szép lett. Második évadot nem igazán tudnék neki elképzelni. Gyenge 7/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése