Én és a kosár még mindig tűz és víz, nézni sem szoktam,csinálni pedig még mindig utálom, de az első évad iránti imádatomból adódóan egyértelmű volt, hogy ki nem hagynám ezeket az évadokat sem.
Csak kicsit több idő kellett, na. Nem akartam úgy járni a második évaddal, mint az elsővel, így eleve egyben akartam ledarálni az egészet, ebből viszont az lett, hogy addig húztam- halasztottam, amíg már a harmadik évadnak is vége nem lett. Kezdjük ott, hogy borzasztóan vissza kellett rázódnom a sorozathoz, az első 5 részben még nem éreztem azt, hogy dejó, meg izgalmas, nem is éreztem azt a feszültséget, amit egy-egy meccsnél szoktam, szóval kicsit aggódtam, hogy mi lesz. De szerencsére megérett nálam is a sorozat és újra imádatban fürödtünk egymással. A második évad pár szóban úgy lehetne jellemezni, hogy meccs meccs hátán, de pont ettől volt olyan izgalmas. Megismerhettük a csodák generációjának további tagjait, de a Koronázatlan királyokkal is találkozhatunk, ugyanúgy, ahogy Tagami gyerekkori barátjával, aki bevezette a kosarazás világába. Más nem történt, de hát egy meccs is bőven kitartott 2-3 részig és én tényleg annyira imádtam. Voltak persze filler jellegű részek is, amik még jobban meg voltak tömködve 
poénokkal. És tényleg, még ha kicsit irreális is, amit kosarazás közben művelnek, hihetetlen látványos, és azt is nagyon szeretem benne, hogy próbálnak taktikázni, tanulni a saját hibáikból. És akármennyire is volt egyértelmű, hogy kinek kell győznie, bőven szerették kétségbe ejteni az embert, mert volt jó pár meccs, amin azért lehetett izgulni. A harmadik évad meg mondhatni a várva várt meccsről, a Seirin vs Rakuzanról szólt. Itt kicsit visszavettek a pörgésből, sokszor merengtek el magukban a karakterek, többet méláztak a múltban is, kiderültek ilyen olyan dolgok. Maga a döntő a közel 8 részével, legalábbis annyi rémlik, igazán elnyújtott volt, nem kapkodtak el semmit. Nem mondok újat, ha azt mondom ezt is borzasztóan élveztem. Plusz konkrétan letisztázták Akashi személyiségét is, akit azután még jobban megimádtam. A vége, talán nem lepek meg senkit, pontosan az lett, aminek lennie kellett, nem kell ragozni, ez így volt jól.
Még mindig rengeteg a karakter és nem is nagyon szeretném rágni a szátokat, mindenki annyira jó fej ebben az animében, hogy én nem tudok itt utálni szinte senkit. Akit meg mégis az szerepelt vagy egy részt. Nyilván mindenki rengeteg fejlődésen esett át, egyre jobb játékosok lettek, jó volt látni, hogy milyen jó csapatot alkotnak és, hogy ezzel együtt milyen jó barátok is. Például mikor a nagy meccsnél mindenki összegyűlt és szinte egy emberként szurkoltak Kurokoéknak az annyira gyönyörű és szívmelengető jelenet volt szerintem.
Az animáció nagyon a toppon volt, az irreális játékelemek is nagyon jól meg lettek csinálva, nekem egy szavam sincs rá. A zenék nagyon jó hangulatot teremtetek, tényleg még izgalmasabbak lettek tőlük a meccsek. Sajnos az openingeket még mindig nem szerettem meg. Rájöttem, hogy nagyon nem vagyok oda a GRANRODEO-ért. A harmadik évad első openingjét viszont nagyon megszerettem ennek ellenére. Kajak örültem, hogy végre egy, amit szeretek :D Az endingekről meg ne is beszéljünk, egyet sem tudok mondani :D
Összességében én nagyon szeretem minden hibájával és irrealitásával együtt. Rengeteg jó poén van benne, ahogy szerethető karakter is. A történet nem egy nagy was ist das, de nagyon lehetett értük izgulni, amitől nagyon jó hangulata lett. A történet pedig teljesen le lett zárva. Nekem ez is 10/10, nem tehetek róla. És még plusz, hogy csak még jobban megjött tőle a kedvem több sport animéhez :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése