Nos, minden amitől féltem beigazolódott és megtörtént. Megmondom őszintén, bár úgyan a háromnegyedéig egészen szívesen néztem, mert azét elszórakoztatott, de elég nagyon csalódtam összességében. Az alap nagyon jó volt én úgy gondolom, a háború utáni élettel sok mindent lehet kezdeni, ezekkel a megtestesülésekkel pedig egy igazán komoly témát dobtak fel, mégpedig, hogy van-e joga élni azoknak, akiket gyakorlatilag feláldoztak egy magasabb jóért, majd mikor azt elérték, egyszerűen tudomást sem szerettek volna már venni róluk, mert csak a veszélyt látták bennük, vagy például, hogy mitől lesz valaki igazán ember. És ez eddig volt szép és jó. Nem tudtam mit fognak kezdeni ezzel az epizodikussággal, valójában elég sivár volt, hogy minden részre egy szörny, akit kicsit megkedvelsz, de hát meg kell halnia, de végül a felétől már kicsit összefüggőbb lett a történet. A főgonosz eszméletlenül elcsépelt volt, már már olyan kínosan vicces az amit leművelt, a kisöccse, aki pedig meg akarta állítani pedig több volt, mint idegesítő. A főszereplő lányról pedig azt hittem, hogy tök badass lesz, de végig egy kis senki maradt, aki kb. csak asszisztálta a történteket, ami nem mintha baj lenne, csak ennél többet vártam tőle. A másik főszereplőt, Hank-et és az ő belső vívódásait tudták talán értékelhetően megcsinálni. Egy szó mint száz, az elején még egészen kedveltem, de a végét már annyira le kellett tolnom a torkomon, annyira nem volt kedvem még megnézni sem.
4/10
Tényleg, nem mintha várnék bármit is ezektől, de annyira meg tudnak lepni, hogy még annál is szarabbat tudnak mindig csinálni, hogy hihetetlen.
3/10
A szezon gyöngyszeme volt - mondták sokan, és valójában szerintem is. Azt írtam róla az első rész után, hogy "Kicsit vicces, kicsit komoly és kicsit merész is az egész" és ezt a kijelentésemet továbbra is fenntartom, teljesen jól leírja pár szóban, hogy milyen is az egész. Kicsit az a tipikus shoujo, amit már megszokott az ember, de közben meg mégis sokkal több annál, hiszen nem csak az első szerelem, de az ébredő szexualitás is folyamatos téma, ami azért nem megszokott. Ez a kettő egyveleg pedig szerintem egészen újszerű hatást tudott elérni. Meglepően korrektül, sőt, szinte több, mint korrektül lezárták az egészet, és azt kell mondanom nagyon meg voltam elégedve azzal, ahogy az egész végződött. Pedig amúgy abszolút nem olyan lett, mint amire számítottam az első rész után. Valamiért sokkal inkább arra számítottam, hogy különállóbb lesz a történet, amolyan mindenkinek meglesz a saját maga kis története kvázi és a könyvklub lesz az, ahol így találkoznak a szálak, de egy teljesen összefüggő darab lett. Nagyon szépen haladt a történet, közben marha jókat szórakoztam rajta, szerintem nagyon poénosra sikerült megcsinálniuk, aztán a legnagyobb meglepetésemre a nyolcadik részben gyakorlatilag 180 fokos fordulatot vettek a dolgok. Amúgy az egy nagyon jó rész volt, de nem tudtam, hogy innen most hogyan tovább. El képzelni sem tudtam, hogy ebből mégis mit fognak kihozni. Természetesen a történet egy része innen lett érdekesebb valakiknek, egyesek meg hát... Maradjunk annyiban, hogy innen már voltak olyan pillanatok, amiket nagyon utáltam, és igenis úgy éreztem, hogy kár volt ilyen irányba elvinni a dolgokat. És igen, itt most Sugawarára és Momokóra gondolok. Abszolút nem éreztem át egyiküket sem. Momoko nagyon sokáig nem sok vizet zavart, bár már akkor is egyértelmű volt, hogy itt a hozzáállással vannak gondok, meg talán mással is, de végképp betett, mikor ott nekiállt sikítozni, hogy úr isten megérintette egy fiú, most mocskos, és csak Sugawara érintése tisztíthatja meg. Hát nem tudom, ez nagyon nem vágott ide én szerintem, ugyanúgy, ahogy Sugawara kínlódása sem. Egyrészről, már az fura volt, hogy mit akar a volt színházi oktatójától meg úgy összességében is fura volt a kettejük egész kapcsolata, de megmondom őszintén kár volt az ő kvázi menő karakteréből egy ilyen kis "lotyót" csinálni, aki full indokolatlanul és szerintem nagyon aljas módon hirtelen szerelmes lett abba a fiúba, akit az elején még a barátjával akart összehozni. És ehhez bármit megtett. Komolyan mondom én éreztem magam kellemetlenül. Aztán a végére megoldódtak ezek is és szerencsére abszolút nem maradt rossz szájíz utánuk. A legvégén pedig egy kicsit el is pityeredtem, elég egyszerűen, de hatásosan sikerült lezárniuk. És had említsem meg, hogy megint mekkorát alkotott a CHiCO with HoneyWorks, valami brutál jó openinget(fordítás itt) raktak össze.
10/10
Anno egyébként szerettem ezt a sorozatot, legalábbis kifejezetten kellemes emlékként maradt meg, és úgy voltam vele, hogyha kap folytatást, akkor azt tuti nézni fogom. És így is tettem, mégsem tudtam mit kezdeni ezzel a sorozattal. Ha néztem, akkor végül is jó volt, de amúgy meg rohadtul tukmálnom kellett magam, hogy egyáltalán megnézzem a következő részt. Egyébként elég semmilyen volt ez az évad, ha engem kérdeztek, valahogy semmi olyan kifejezetten izgalmas nem történt, sőt inkább néha azt éreztem, hogy rohadtul húzzák az időt a semmivel. A karakterek majdhogynem inkább vissza felé fejlődtek, valahogy a sztori sem igen haladt. Valószínűleg ez így valami átvezető akart lenni, ahol így összeszedik az egész szükséges bandát, de még meglátom, hogy kell-e nekem egyáltalán az a következő évad, vagy hogy az milyen lesz, mert ha ilyen, akkor lehet inkább jegelem ezt a témát.
6/10
Valójában csak azért kezdtem el nézni, mert nagyon tetszett a lány karakterdizájnja. Aztán egy egész kellemes meglepetésként ért az egész. Tetszett a világ, amit így megalkottak, hogy így a két világ összefolyásánál lett egy város, ami kifejezetten speciális volt mindenféle szempontból. Ennek ellenére pedig egy kvázi egyszerű rendőrös, nyomozós cuccot kaptunk, ami teljesen jól működött szerintem, kicsit epizodikus volt, kicsit pedig olyan, hogy minden egy irányba terelte a történéseket. Hogy mennyire lett jó maga a főszál, az már más kérdés, az elég gyenge lett szerintem, vagy inkább olyan értelmetlen, de a hangulata és a remek szereplőgárda teljesen jól elvitte a hátán az egészet, és nagyon csíptem a főszereplő párosunkat is. Szerintem nagyon szórakoztató kis cucc volt, ha más nem egyszer úgy gondolom, hogy megéri megnézni.
7/10
Hopp, még így a szezon végén hirtelen befigyelt egy Mob ova is. Anime original volt, a manga után játszódott, és ezt szerintem lehetett is érezni rajta, egy kicsit élettelen volt, de azért így is elég jól szórakoztam rajta, arról meg nem is beszélve, hogy milyen jó volt látni őket újra.
7/10
Szinte felfoghatatlan, hogy vége. Mármint nem mintha bármi meglepetés ért volna, pontosan tudtam, hogy miként s hogy lesz, de egyszerűen felfoghatatlan, hogy nem lesz több rész. Pont olyan érzésem van, mintha a következő héten ugyan úgy jönne a következő. Nagyjából akkor kezdtem el nézni, mikor a 110 rész környékén járt, én annak már azért van már egy jó pár éve. Ha erre a történetre gondolok, csupa jó érzés tölt el, rengeteg nevetés és sírás, és közben arra gondolok, hogy ez kvázi szinte végig kísérte az animés pályafutásomat eddig a pontig, és végtelenül furán érzem magam attól, hogy vége. Rettenetesen imádtam ezt a bagázst, a történettel együtt, még hogyha már kicsit túlzásba is vitték a barátság erejét. Jelenleg is olvasom a 100 éves küldetés mangát, örülnék nagyon, ha még abban a formában is újra láthatnám őket. Megmondom őszintén, nem igazán akarom elengedni őket, de hát muszáj. Az biztos, hogy jó szívvel fogok rájuk visszaemlékezni.
10/10
Carole & Tuesday
Nem kertelek, szerintem ez a szezon, ha nem az év legnagyobb csalódása számomra. Nagyon próbáltam megszeretni, de egyszerűen képtelen voltam. Egyszerűen semmi nem klappolt nekem ebben a történetben. Annyi minden próbáltak beleerőltetni, hogy észre sem vették, hogy a kevesebb akár több is lehetne. Egyrészt nagyon mérges vagyok a karakterekre. Ezek a lányok nem édesek, meg aranyosak voltak, hanem kurva idegesítőek, két inkompetens barom. Nulla személyiséggel, egyedül semmit nem tudtak elintézni, valakinek mindig pátyolgatnia kellett őket. Azon meg végképp kiakadtam, hogy Tuesday háromszor beszélt a riporterrel, és már szerelmes is lett bele. Innen látszott igazán, hogy csak kislányok. A zenei stílus, amit képviseltek pedig egy vicc volt. Nem mondom azt, hogy nem sikerült jó számokat is alkotniuk, de mikor arról énekeltek, hogy megy a mosógép, majd ezt koncerten is előadták az gáz volt. A háttértörténetüket pedig abszolút nem értem miért kellett erőltetni, Carole apjának mindenképp meg kellett mutatkoznia a semmiért, valamint ha nem Tuesday anyja az aki, akkor is pont ki lehetett volna hozni ugyan ezt. Főleg hogy nagyobb "visszhangot" nem kapott hogy úgy mondjam. Pont nem érdekelt senkit, hogy az ő anyja a bevándorlásellenes elnökjelölt. Senkit. Lehettek volna két teljesen normális lány is, akik ki akarnak törni, de egyáltalán nem kellett volna ilyen extrém irányba elvinni, vagy ha már mindenképp extrát szerettek volna, akkor is elég lett volna ennél kevesebb is, most ők ettől ha engem kérdeztek nem lettek többek. A másik gyilok karakter pedig a "menedzserük" Gus volt. Te jó ég, tényleg azt hitték, hogy egy kicsit is vicces az a karakter? Csupa rossz döntést hozott a lányoknak, állandóan csinálta a semmit, mintha értene hozzá, de azt hiszem akkor utáltam meg igazán, amikor egy szerződésnél próbálta játszani a nagymenőt, majd mikor azt elbukta elvitte őket valami fejszés pszichopatához. Itt egyébként nagyon szerettem volna dobni, de mondom csak le tudom már nyelni, ha ennyit megnéztem. Közben pedig végig azon gondolkoztam, hogy miért nem Angeláról szól ez a történet, egyrészt, mert szerepelt benne annyit, hogy nyugodtan róla is szólhatott volna, másrészről meg még érdekesebbnek is tűnt az ő története, ahogy próbál egy skatulyából kitörni, meg úgy minden. Bár hozzáteszem az ő karakterét sem értettem, szerintem sem a történethez sem a lányokhoz nem tett hozzá túl sokat. Nem mellesleg a számai is sokkal jobbak voltak. De hogy legyen valami pozitív is. Ez az utálatom az első 20 részre vonatkozott, az utolsó négy rész pedig kvázi felemelte hamvaiból ezt a sorozatot. Kicsit érdekesebb is lett végre, plusz tényleg csodaszép számok hangzottak el ebben a négy részben. A finálé is baromi jól el lett találva, és bár nem ez volt a legjobb számuk szerintem, amit kellett azt nagyon átadta, tök jó volt látni mindenféle zenészt, akik összegyűltek egy közös cél érdekében. Nem tagadom, még el is sírtam magam rajta, pedig aztán ezt pont nem vártam. Nagyon vacilláltam a pontot illetően, le akartam pontozni, tekintve, hogy kb. a 80%-át nem igazán élveztem és inkább púp volt a hátamon, de az utolsó pár rész tényleg megmentette. Maradjunk egy szolid 5/10-ben.
Erről valaki, valamilyen fórumon azt írta, hogy mekkora cucc lesz, ezért is bátorkodtam belekezdeni. Aztán, hogy mekkora cucc lett és hogy mennyire volt szórakoztató az már más kérdés. Megmondom őszintén, hogy én egyébként nagyon szerettem nézni, minden héten lekötött arra a húsz percre, annak ellenére, hogy egyébként elég butaság volt az egész. Egy kicsit olyan se füle, se farka nem volt az egésznek, olyan volt is története meg nem is. A téma maga egyébként jó volt, az emberségen filozofálni szerintem mindig érdekes, ezzel úgy gondolom, hogy nem lehet túlságosan mellélőni. A többi része viszont eléggé hibádzott. Folyamatosan dobáltak be mindenféle dolgokat, felvetéseket, amiket egyszerűen nem használtak ki. Volt egy városi titkos tanács. De miért? Miért nem kezdtek velük több mindent?Egyszerűen pont ilyen lett volna az egész, ha amúgy nem lettek volna bent. Semmit nem tett hozzá a történethez. Többnyire a karakterekkel is pont ez van. Adnak egy karaktert, akivel aztán nem kezdenek semmit. A párbeszédek jelentős része is olyan volt, mintha elkezdenének filozofálni, aztán egyszer csak így hagynák az egészet. Egyébként azt nagyon értékelem, hogy újra elővettek egy ilyen régi animét, ha ez nincs, akkor sosem ismerem meg ezt a történetet, bár tegyük hozzá, hogy egyébként nem vesztettem volna sokat.
5/10
Kicsit egyébként vegyes érzéseim vannak ezzel az animével kapcsolatban, mivel úgy összességében azt mondanám, hogy tetszett és szerintem egy tök jó próbálkozás volt arra, hogy egy kicsit így viccesebb köntösben próbáltak pár túlélési tippet adni az embereknek. Hogy ez mennyire használható a gyakorlatban az megint egy más kérdés, mert kb. szerintem senki nem emlékszik úgy kb egy tippre sem belőle, de lehet én vagyok csak szerencsétlen. Ettől függetlenül szerintem elég fun cucc volt, és nem volt erőltetett annyira a humora, mint ahogy azt sokat mondják. Viszont a szereplőgárdán lehetett volna még csiszolni. Vagy valami. Most nem akarok hülyeséget mondani, de ha már úgy egy hónapja saját magadra vagy utalva egy lakatlan szigeten, akkor csak összeszeded már magad egy kicsit nem? A három lányból kettő ugyanolyan szerencsétlen maradt, ami meg kell mondanom néha azért idegesített egy kicsit. Nyilván nem az volt a célja, hogy full realisztikus legyen, de azért na. Ha el tudták magyarázni, hogy hogy kell megnyúzni egy nyulat, akkor az a két szerencsecsomag is összeszedhette volna magát egy kicsit. Ettől függetlenül nekem tetszett, talán lesz második évad, tekintve, hogy úgy zárták le, én pedig tuti megnézném.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése