Orange

 

Az az igazság, hogy én nagyon vártam ezt az animét, mert már annyi, de annyi jót hallottam a mangájáról. Sőt, ha már itt tartunk el is akartam olvasni, de aztán jött a hír az animéről, ezért nem kezdtem csak el.

Az első rész nem hagyott osztatlan sikert maga után nálam. De úgy voltam vele, hogy mennyi, de mennyi ember szereti, meg mondja, hogy jó, így nem is aggódtam, gondoltam beindul és kapok valami jó kis sírós animut. A sírás az elmaradt, ezt már most lelövöm. Pedig aztán már én is ott tartok, hogy bármin be tudok könnyezni, de ezen nem tudtam.  De kezdjük az elejénél. Az időutazásos téma nagyon megfogott, ezt úgy értem más sorozatokban már megszerettem, és itt is mindenképp ad egy plusz pontot az egészhez, na meg hát elég jó kis történeteket lehet kihozni belőle. Ebből fakadóan nagyon ötletesnek tartottam azt, hogy két szálon is futott az anime, a múltban és a jövőben, mekkora már. Maga a leveles téma is tetszett, sokkal ötletesebbnek találtam, mintha egyszerűen visszamentek volna és elmondták volna saját maguknak a dolgokat. Az viszont már nem tetszett annyira, hogy mindenki kapott levelet, nem csak Naho. Számomra így vesztett a varázsából az egész. Azt is értékeltem, hogy Naho egyre jobban összeszedte magát és próbálkozott, bár elég bénán, de ez csak részletkérdés. És, ami tényleg a legeslegjobban tetszett, az a 

gondolat, amire az egész történet épül, mégpedig, hogy úgy kell élnünk, hogy semmit se bánjunk később. Ez tényleg olyan, hogy mindenkinek így kéne élnie, csak sokan nem így tesznek, köztük amúgy én sem. Úgy érzem, hogy elég sok pozitívumot mondtam az anime melett, de ettől függetlenül nekem nem tetszett. Borzasztó furcsának találtam, hogy ahogy változik a múlt a jövő mégsem. Mondjuk nem sokkal ez után a gondolatom után tisztázták is, hogy azért mert itt párhuzamos idősíkok vannak. Tehát létrejön egy alternatív jövő és azok akik meg meg akarták változtatni ezt maradnak ugyanabban a szar jövőben. Ez nagyon nem tetszett. Faszságnak éreztem ennyire komplikálni egy ilyen viszonylag "egyszerű" történetet. Azért ez mégsem egy Steins;Gate, én ettől valahogy nem vártam volna ennyire komoly "tudományos"  vagy milyen megoldást. Oké, sci-fi, de ettől még csak egy egyszerű shoujo, szerintem nem kellett volna ennyire komplikálni. Továbbá abszolút nem tudott meghatni Kakeru szenvedése, sőt már sokszor

majdhogynem irritált, hogy itt gyökérkedik. És például hiába volt okés a szerelmi szál, mert cukik voltak végső soron, de abszolút nem shippeltem őket, egyszerűen nem tudott érdekelni, hogy összejönnek- e vagy sem. Sőt ha nagyon őszinte akarok lenni még szurkoltam is a végén, hogy ne találják meg Kakerut és haljon meg, mert már annyira irritált az egész. És talán amit a legeslegfurcsábbnak érzek a "jövő brigád" beteges ragaszkodása. Én megértem, hogy egy tizenévesnek mély nyomot hagy az, ha elveszti egy barátját, de egyszerűen nem éreztem a végére egészségesnek, hogy ennyire sújtja őket még mindig. Ott van Naho, összejött Suwával, lett egy gyerekük, de mind a ketten csak Kakerura gondolnak. Én nem tudom... belegondolt ebbe bárki is? Persze egy szóval sem mondom, hogy nem szép gesztus, hogy ennyi évvel később is gondolnak rá és hogy nem felejtették őt el, de szerintem ez túl ment már egy határon. Legalábbis a végére már nagyon zavart ez engem, mert az elején még én sem gondolkoztam ilyeneken. A lezárása heppi lett, jön a folytatás film formájában, amit még nem tudom, hogy megnézek-e, hogy őszinte legyen nem szívesen pazarolnék még másfél- két órát erre a történetre.. :/ Valószínűleg úgy is az lesz benne, hogy Kakeru és Naho összejönnek stb..

Az hagyján, hogy a történet nem jött be, de még a karakterek sem. Senki basszus. Pedig azért ez elég ritka. Kakeru egy szerencsétlen senki az én szememben, aki csak sajnáltatni tudta magát. Persze, én nem tudom milyen az, ha elveszti valaki az anyját, és nem is akartam soha öngyilkos lenni, emiatt nem tudtam őt megérteni. Én ezt aláírom. Nahoban megvolt az akarás, ezt értékelem, de ennyi, kis szerencsétlen ő is. Nem igazán kedveltem őt se. Suwa a tipikus túl jó fiú, már annyira, hogy herótom lett tőle. Ennyire nem szentek az emberek, ugyan már. Amúgy már nem egyszer találkoztam ilyen karakterrel, általában nem szokott velem bajuk lenni, szerintem nála szakadt el a cérna. Hagita volt talán az egyetlen értékelhető a fura poénjaival, de jellemtelen szerintem ő is. Azusa meg Takako is támogatták Nahot, jaja, cukik, de számomra ők is teljesen jellemtelenek. Ha nem lettek volna sem hiányoztak volna, pedig aztán főszereplők mind. Azusát és Hagitát tudtam együtt értékelni, de szigorúan csak együtt, kár, hogy ők nem jöttek össze.

Nyilván a grafikával semmi gond nem volt, bár engem a két főszereplő kinézete nagyon emlékeztetett az Ao Haru Ride főszereplőire. Az animációval megint nem volt gond, én úgy hiszem. Az op-ed páros kellemes volt, de szerintem nem mondok újat, ha azt mondom, hogy azok sem tetszettek igazán.
Egy szó, mint száz, jó volt az alap, de amit kihoztak belőle az édeskevés lett. Egyszerűen nem bírt nyomot hagyni bennem. Lehet az én elvárásom volt túl nagy, mert nagyon vártam... nem tudom. Plusz pont, hogy kerek vége lett, de ettől még 4/10 a részemről.