Mahou Shoujo Madoka★Magica

 

Már nagyon régóta birizgálta a fantáziámat ez az anime, rengetegen dicsérték meg minden és nem utolsó sorban még egy Shaft cucc is, szóval az AWC pont megfelelő alkalom volt rá, hogy bepótoljam.

Nem azt mondom, hogy óriási elvárásaim voltak az animével kapcsolatban, de a hírneve miatt azért mégiscsak vártam valamit, amit nem mondhatnám, hogy igazán megkaptam. Alapjáraton én mindenhol azt hallottam, hogy ez mekkora dráma, meg úristen alig lehet elviselni annyira durva néhol ami történik benne, ennek ellenére én több mint a felét idegességben és szemforgatásban töltöttem el. Az elején nagyon érdekes volt, kifejezetten tetszett, minden érdekes és fenszi volt és nagy vonalakban a történet is izgalmasnak ígérkezett. Főleg, hogy volt pár spoiler infóm is, így végig vártam a nagy áttörést, hogy úgy mondjam. Aztán vártam és vártam, de nem jött. Végig arról rinyált Madoka, aki a főszereplő, hogy most legyen-e mahou shoujo vagy nem, és bármikor mikor már az lett volna, jött Homura és 

megaszonta, hogy nem lehet, mert csak. Ez volt az indok. Közben pedig teltek a napok, nőtt a kis "csapat", eljárogattak ilyen próba boszorkányűzésekre is és közben fogalmam sem volt, hogy ez most így mi a fene akar lenni és, mint mondtam nem is igazán voltam oda érte, de ettől függetlenül hajtott a kíváncsiság. Közben volt pár drámaibb jelenet, gondolok itt Mami vagy Sayaka halálára, de durvának, vagy megrázónak én abszolút nem mondanám őket, bár azt elismerem, hogy sikerült meglepniük vele. Na, de vissza, itt volt egy olyan pont, ahol kiderült minden, bár arra már nem emlékszem, hogy csak nekünk, nézőknek vagy a lányoknak is. Mindenesetre innentől teljesen kitisztult a kép, minden érhetővé vált és újra pörögni kezdtek az események,-még jobban. Innentől kezdve viszont már az volt a 

bajom, hogy mért ez a címe az animének, mivel, mint kiderült, Homura inkább fontos itt, mint Madoka, és én inkább úgy vettem észre, hogy róla szólt inkább ez a sztori, legalábbis ebben a 12 epizódban. Ami nekem jelen esetben teljesen megfelelt, mivel kedveltem Homurát, és érdekes is volt, ahogy megoldották a dolgait. Csak jó lett volna előbb tudni, hogy mi is akar lenni ez az egész és nem kertelni mindenféle műdrámázással és hasonlókkal, mindezt irreálisan érett 11 éves kislányokkal. Mert engem sokszor ez is nagyon tudott bosszantani. Néha olyan párbeszédeket lefolytattak olyan komoly témákról, amiről egy élet tapasztalt ember sem tudott volna. A lezárás elég meh, nekem túl nagy hülyeség volt, de legalább kerek és elfogadható is.

A stúdióhoz méltóan éppen csak annyi karakter volt, amennyi feltétlen szükséges, az esetleges háttérszereplők pedig többnyire a körvonalak szintjén mozogtak. De térjünk rá a main karakterekre. Madoka a világ legrosszabb főszereplője, vagy legalábbis egy közülük. Borzasztóan irritált, sokszor, főleg a ténylegesen fontos pillanatokban, teljesen magatehetetlen és döntésképtelen volt, holott tudott tök komoly is lenni a semmin. Nyilván akadályozták is abban, hogy esetleg badass legyen, deee akkor sem szimpatizáltam vele, mert egyszerűen már az is zavart, hogy akkora hűhót csaptak körülötte, mégsem láthattunk belőle semmit. Homura már teljesen másik eset, őt már az elején megkedveltem, és az első pillanattól lehetett tudni, hogy ő nem egészen az, akinek mondja magát. Tetszett, hogy távolságtartó, hűvös karakter, ami a titokzatosságából fakadt, de miután lelepleződött sem lehetett utálni, sőt én talán 

jobban megszerettem. Mert kiderült, hogy amúgy egy csupaszív lány is, annak ellenére, hogy kicsit bénácska is volt. Mami volt az ész a csapatban, és meglepően gyorsan kihullott, pedig ő egy másik olyan karakter volt, akit könnyen meg lehetett volna kedvelni. Ennek ellenére egyértelműen main szereplő, csak nem itt, hanem egy másik idősíkon. Sayaka borzasztó hanyatláson ment át, az elején a csupa vidám lány a végére mondhatni megkeseredett és butaságokat csinált. Talán ezek miatt sem kedveltem annyira, így nem is sajnáltam, hogy eltűnt a színről. Kyouko karaktere nagyon érdekesen lett megoldva, először teljes ellenségként mutatták be, majd idővel, főleg Sayával, pont akivel a legnagyobb haragban volt, elég jó barátságot tudtak kötni, közben pedig megismertük az ő múltját is. Végül, de nem utolsó sorban a main karakterek közül Kyuubey, a kis digimonszerűjátékizé, aki azért felelt, hogy minél több mahou shoujot hozzon létre. Hoooooogy engem mennyire irritált te jó ég. A hangja, ahogy beszélt, amit csinált. Egyedül azt bántam, hogy állandóan újjáéledt... Akit még ki szeretnék emelni az Madoka anyukája, Junko volt. Eszméletlenül bírtam azt a nőt, sajnálom, hogy nagyon keveset szerepelt.

A grafika finoman szólva is so-so, voltak benne nagyon szép pillanatok és kevésbé szépek is. Kezdjük a karakterdizájnnal, ami szerintem nagyon csúnya volt. Valahogy túl nagy tepsifeje volt mindenkinek. Viszont az animációra és kifejezetten a hátterekre nekem egy szavam nincs. Imádtam a háttereknél, amikor valós dolgokból volt összerakva, például csipkéből és hasonlókból. Az openinget nem igazán szerettem, kicsit olyan semmilyen volt számomra, ellenben az endingel, ami ezerszer jobban illet már magához a sorozat sötétebb hangulatához is, meg hozzám is.

Egy szó, mint száz: not bad, de a jótól még kicsit messze van nekem. Érdekes volt, új nézőpontból mutatta meg a mahou shoujokat, elég deep gondolatokat vetett fel, ami néha jó volt, néha nem, voltak kifejezetten szemre való dolgai is, de kicsit úgy éreztem, hogy nem tudta teljesen maga sem, hogy most mi van. Próbálták titokzatosra csinálni az egészet, amivel nem is lett volna baj, de szerintem hülyén oldották meg. Nagyon sokáig homály, mindenkinek, aztán hirtelen a nyakadba zúdítanak mindent. Ez miatt meg valahogy az egésztől mást vártam, és emlékszem, hogy nem is értettem miért nem történik már valami, pedig a sorozatnak már több, mint a fele lement. Aztán inkább volt nekem Homura az igazi főszereplő, mintsem Madoka... Szóval ja. Kicsit talán túlértékelt, de azért egyszer érdemes megnézni. 6/10