Real - Kagerou [magyar]

Szezonos animék első látásra -2017 nyár-

Fate/Apocrypha

A Fate/Stay Night után kissé elment a kedvem ettől az univerzumtól, de hogy őszinte legyek azóta is fel-fel szokta ütni magát az a gondolat, hogy adnom kéne neki megint egy esélyt. Ilyenkor általában pár nap alatt lenyugszom és megint nem lesz belőle semmi. Ennek is ilyen zsákbamacska szerűen adtam egy esélyt, mert hát mért ne tök új meg más lesz, legalábbis úgy néz ki. Hogy ebből mi lesz az most még nem derült ki, felvezetőnek viszont jó volt, gyorsan elmagyarázták az egész szituációt. Na meg ha másért nem az openingéért már most megérte, hisz Egoist😍

Skirt no Naka wa Kedamono Deshita.

Hát ennyire nem gondoltam "keménynek", már így is felért egy soft pornóval, de igazából viszonylag normálisnak és viccesnek tűnik, szóval még nem dobom😃

Kakegurui

Nos, borzasztó messze áll tőlem a szerencsejáték, mégis úgy érteztem ebből még lehet valami nagyon jó. Hát az első rész elég epic volt szerintem. A főhősnő, mint valami elborult istennő, nagyon tetszik a stílusa. Az hogy merre fog tartani az anime, hogy lesz e valami története abban nem vagyok biztos, de ha ilyesmi is lesz minden rész, akkor szerintem elég jó lesz. Annyi a bajom vele, hogy kicsit túltolták a fanservicet, feleslegesen. 

Ballroom e Youkoso

Mondhatni, hogy ezt vártam a legjobban a szezonból, és hát nem csalódtam benne. Nagyon ígéretesnek tűnik a története, szóval ha nem rontják el szerintem nagyon jó lesz. Egyedül annyi vele a kifogásolnivalóm, hogy néha elég creepyre sikerülnek azok az arcok, plusz amikor táncolnak elég deformált lesz a testük, de így az első rész után azt mondom, hogy ezen hamar túl fogok lendülni.

Konbini Kareshi

Igazából nem tudom mi volt az a bolygóállás, ami rávett erre, de valamiért mégis elkezdtem, annak ellenére, hogy nem sok értelmet láttam bele. Két rész után is úgy vagyok vele, hogy nem sok értelme van annak, hogy hat kapcsolatot akarnak bemutatni 12 rész alatt, és az összekötő kapocs egy kisbolt legyen. De voltak kifejezetten vicces pillanatai, szóval ha ennél nem lesz rosszabb, akkor szerintem végignézem.

Hajimete no Gal

Vártam ezt az animét, már a leírása is épp elég vicces volt, hát még az anime. Nagyon jókat nevettem rajta, bár őszintén megszólva ennyi fanservicet és szexualitást nem vártam benne. Konkrétan az első másodpercben egy húsos puncit toltak a képembe, amit azért erősen meglepődtem :D De mondom, nagyon vicces volt az első rész, úgyhogy kiváncsian várom lesz-e benne valami értelem.

Koe no Katachi

 

Nem is olyan rég megjelent magyar felirattal is a film, így teljesen elárasztották a facebookomat a vele kapcsolatos posztok, így kivételesen én is hamar rá tudtam venni magam arra, hogy megnézzem, nem húztam még legalább egy évig, ami nálam amúgy elég szokványos.

Mert nehezen veszem rá magam, hogy anime mozifilmeket nézzek. Ne kérdezzétek mért, talán mert úgy vagyok vele, hogy csináltak volna belőle egy sorozatot, vagy ha épp egy sorozathoz készül pluszba, akkor mért nem teszik oda. Na meg nem igen bírom két órán keresztül ugyanazt nézni, állandóan meg szoktam állítani a filmet és utána folytatom, közben meg valami mást csinálok. Viszont ez a film minden ilyen teóriámat felrúgta, aminek nagyon örülök. Egyhuzamban végig tudtam nézni, mert nagyon nagyon érdekes volt. De kezdjük is el végre. Számomra nem teljesen ismeretlen a történet, anno az oneshotos kiadását olvastam és nagyon sokáig tervben volt, hogy a hosszabb változatát is el fogom. Aztán jött a film. Nagyon furán kezdődik, hirtelen azt sem tudod, hogy jó dolgot nézel e, mert már az elején belevágnak szinte a közepébe és csak azt látjuk, hogy van egy fiú, aki megbánt mindent, törlesztett és öngyilkos akar lenni. Aztán vissza a múltba, elmesélik mi is vezetett oda ahhoz, amit eddig láttunk, majd folytatódik a jelenben a 

történet. Szerintem nagyon jól megoldották ezt a jelen-múlt-jelen kompozíciót, nagyon hatásos volt, nekem a visszaemlékezés alatt nagyjából végig könnyben volt a szemem. Persze nem ez volt az egyetlen pillanat, amikor úgy érezted sírnod kell. Sok- sok ilyen pillanat volt. Kezdve onnan, hogy a film szerette kétségbe ejteni a nézőt, mikor nem tudtad, hogy mi is lett a főszereplővel, Shouyával. Az első gondolatom az volt, hogy neee, meghalt, utána pedig, hogy lebénult. Hát egyik sem könnyített rajtam. De ugyanúgy nehéz pillanatokat tudott az is okozni, mikor Nishimiya egyetlen nagy támasza, a nagymamája meghal, vagy mikor realizálod, hogy szegény lány az egyik fülére valószínűleg teljesen megsüketült. Próbáltak belecsempészni egy kis romantikát is, bár ebben a formában szerintem felesleges volt. Mert vagy csinálták volna jobban vagy inkább hagyták volna. A lány részéről egyértelmű volt, hogy beleszeretett Shouyába, az a szerelmi vallomás valami irtó aranyos és vicces volt, de ennél nem nagyon történt több. És ez picit kiábrándító volt, mert akkor már úgy van vele az ember, hogy szurkol a sikerért. Hogy van e a filmnek tanulsága az kérdéses. Láttam, hogy sokak szerint nem igen volt. Szerintem a tanulsága egyszerűen annyi, hogy ne 

legyél egy utolsó tapló gyökér hülyegyerek, mert még rohadtul meg fogod bánni. Mivel csak egy esetet boncolgatott a film, értsd, hogy csak egy srác piszkált egy lányt, így nem nagyon általánosított, és talán emiatt nem feltétlen esett le mindenkinek a mondanivalója. Valamint szerintem azt is bemutatta, hogy milyen nehéz lehet egy siket embernek, attól függetlenül, hogy "nincs nagy baja". Meg javarészt a barátságról szólt, hogy manapság mennyire kétszínűek is tudnak lenni az emberek, mennyi az érdekbarátság és hasonlók, na meg hogy minden helyzetben a barátod-e az, akit annak gondolsz. Viszont nem feltétlen hibátlan a film. Attól függetlenül, hogy nagy részét teszi ki a barátság témája a filmnek egyszerűen sok a felesleges szereplő. Van olyan aki mindenképp elhanyagolható lett volna és van olyan is, akiből jóval kevesebb is elég lett volna. A másik nagy probléma, hogy néha igen is túldramatizáltak dolgokat, rengeteget affektáltak, és ennek a legfőbb művelője Ueno volt. A lezárása aranyos volt meg jó, talán az egyik legjobb lezárást kaphatta, bár már említettem, hogy számomra kicsit hiányos volt.

Sok szereplő volt, és nehéz is megkedvelni őket. Még a főszereplőket is. Talán azért, mert a maga módján mindenki egy kis "nyomi" volt, és még saját magukkal sem tudtak mit kezdeni, nem a másikkal. Viszont előbb utóbb azért meg lehetett kedvelni őket, talán azért mert olyan egyszerűek. Shouya kezdetben nagyszájú volt, de rájött, hogy az élet nem fenékig tejfel, utána pedig 180 fokos fordulatot vett, ami szerintem nagyon becsülendő. Viszont egy kicsit több önbizalma is lehetett volna, bár teljesen meg tudom érteni mért nem volt neki. Shouko őszintén megszólva elég egyszerű volt, semmi különleges nem volt benne, bár ő is elég erős nyomás alatt állt végig. Kezdve attól, hogy a társai kirekesztették valami olyan miatt, amiről ő nem is tehetett odáig, hogy a saját anyjától is szinte félt, és úgy érezte nem is szereti. Ezzel kapcsolatban pedig nagyon nagy kár, hogy a manga 62.5 fejezetét nem szőtték be a történetbe. Gyönyörűen elmondja, hogy mért is viselkedett vele olyan ridegen és hogy valójában nagyon szerette a lányát. Innentől kezdve pedig rá kellett keresnem az emberkék nevére 😌 Nagatsuka volt az aki kiragadta Shouyát a szürke semmiségből, viszont szegénykének innentől nem igen volt sok szerepe, hiszen az általános iskolás balhéba semennyire sem volt benne, így hozzá szólni sem igen tudott. Ettől függetlenül én kedveltem, szerintem egy igen jó barát volt. Yuzuru, Shouko testvére volt talán az egyik legjobb szereplő. Nagyon kedveltem a gondolkodásmódját, és

tiszteltem azért, mert ennyire törődött a testvérével. Ueno egy állhatatos dög volt, tipikusan olyan ember, akit kerülnék a való életben is, mert csak ahhoz ért, hogy más szemében még a szálkát is észreveszi a sajátjában pedig a gerendát sem, plusz a felnőttek kedvéért igen csak szeret nyalizni is, hiszem az imidzsét fenn kell tartania. A végére persze belőle is próbáltak jó karaktert csinálni, de nekem ennél több kell, hogy megkedveljem. A következő három karakter mibenlétét pedig nem is igazán értem. Kawai Uenoval volt nagy barátságban, később pedig Shouya osztálytársa maradt, de hogy ő minek kellett a történetbe azon még most is gondolkozom. Hazudozott össze vissza, abszolút nem volt egy kedvelhető karakter. A barátját, aki magával hozott, Satoshit meg még úgy se értem. Jó persze kellett a friss hús a csapatba, de olyan szinten semmilyen volt, hogy el nem tudom mondani. Próbált beleavatkozni a társaság vitájába, beszólt Shouyának, mikor nem is igazán ismert ott senkit. Még rá is szóltam, hogy maradj már el😂 Sahara pedig kedves kis karakter volt, de szegényem épp olyan felesleges, mint az előző kettő. Bár vele legalább nem volt különösebben semmi bajom.

A grafika természetesen csodaszép, tud azért a KyoAni is valamit. Az egész filmnek volt egy kis fura hangulata, mert annak ellenére, hogy azért használt színeket, inkább volt sötét, melankolikusabb hangulata az egésznek. Plusz, ami a legjobban tetszett az egészben, az az ahogyan áthúzták az emberek fejét, mondván, hogy Shouya a szemükbe sem néz és ezáltal teljesen kizárja őket. Az openingje nagyon érdekes volt, tiszta retro hangulata volt, és igazából nem is illett a filmhez a témáját tekintve, de ettől függetlenül nagyon tetszett.
Egy szó, mint száz nekem ez a film telitalálat volt. Nagyon jó a története, a hangulata, teljesen magával ragadja az embert. Az érzelmek nagyon jól átjönnek, sokszor kerülgeti a sírás az embert. Szerintem fogom én még újranézni ezt a filmet. 10/10

Az ötödik év

És itt van a már szinte kliséssé vált megemlékezés arról, hogy a blog és én is egy évvel öregebbek lettünk. Megfogyva bár, de törve nem, ahogy tartja a mondás, túléltem még egy évet.😂 Elég kemény tud lenni néha az egyetem, de úgy érzem kezdek visszatérni abba a kerékvágásba, amit még ezer éve kitűztem magam elé. Nem sietek el semmit és így a legjobb. Fogalmam sincs mit mondhatnék igazából, de legyen szép napotok és jövőre találkozzunk megint!😊

Shingeki no Kyojin S2

Nem is kicsit váratták meg vele az embereket, már ott tartottam, hogy én is nagyon kíváncsi voltam rá, hogy miként fog folytatódni a történet.

Aztán pedig azóta sem kezdtem el olvasni a mangát, shame on me. Bár bevallom az első évad után egy kicsit szkeptikus voltam az egésszel. A történet szerintem elég jó, sokan is koppintották le azóta, de a megvalósítás már nem sikeredett annyira, az első évad felét konkrétan untam. Nem kellett volna neki annyi rész, teljesen felesleges volt. Erre itt a második évad és minden számításomat felrúgta. Fele annyi rész, de körülbelül ötször annyira pörgött az egész. És én ezt hihetetlenül élveztem. Nem is értem valaki hogy mondhatta erre az évadra, hogy nem haladnak egyről a kettőre. Najó, egy nagyon picit megértem, de hát mennyi minden kiderült. Már majdhogynem túl gyors volt az egész. Olyanokat néztem, hogy hihetetlen és volt, hogy kellett egy kis idő mire felfogtam, hogy most mi a franc. Például azon az óriásmajomizén is pislogtam kettőt, ahogy azon is, mikor kiderült a Páncélos és a Kolosszális kiléte. Én anno sem néztem utána, ahogyan nem is törtem a fejem rajta, sokkal jobb, ha meglepetésként tud érni. Egy percre nem állt meg a sztori, nem éreztem azt, hogy ez most tök felesleges volt ide vagy hogy tele lenne üresjáratokkal. Talán Ymir múltjának bemutatása kicsit random volt és hirtelen. De ha jól tudom azt tényleg előrébb is hozták a mangához képest. Nyilván, aki olvassa a mangát annak semmi sem volt meglepetés, viszont, ahogy elnéztem nekik nem igazán tetszett ez az évad amúgy sem és ahogy láttam, azért sem, mert ezt a szálat eleve nem kedvelték a mangában. 

Szereplők tekintetében nem sok változás lett, viszont Reiner kettős személyisége nagyon betalált és nagyon hiányoltam Levit. A grafika még mindig nagyon üt és azok a szemek még mindig halálosak, ha érted mire célzok 😂 Az Eren vs Páncélos valamint a végén a csata valami kibaszott jól lett meganimálva, tagadhatatlanul. Jó volt nézni. Meg most az egészbe kicsit több gondolkodás is volt, ami megint tetszett. Amiről pedig semmiképp sem feledkezhetünk meg az az opening. Első hallásra úgy voltam vele, hogy jóó, de azért a legelső op-ot semmi sem tudja felülmúlni. Aztán ahogy egyre többet hallgattam, rájöttem, hogy ez még annál is sokkal jobb, és kijelenthetem, hogy neked eddig ez a kedvenc AoT openingem. Az ending nagyon fura volt, rajtam a hideg futkosott tőle...

Igazából nincs nagyon mit mondanom erről az évadról, csak hogy sikerült baromi jóra megcsinálniuk, engem teljesen levettek a lábamról és már nagyon várom a harmadik évadot! 9/10