EGOIST - Eiyuu Unmei no Uta [Fate/Apocrypha OP]

Yuri!! on ICE

Nos, jómagam is rávettem magamat arra, hogy megnézzem eme gyöngyszemet. Hogy őszinte legyek ez megint az a tipikus sztori, amit nem akarok megnézni, mert nem nekem való. Még mindig nem szeretem a yaoit, se yurit, se az alfajait. De hát megint mekkora hájpja volt, így előbb- utóbb sikerült elérnie, hogy megnézzem.

Bár hozzáteszem nulla elvárással és ugyanennyi reménnyel, de igazából azt is alulmúlta. Nem mondom azt, hogy feltétlenül egy rossz anime lett volna, csak valahol félúton elveszett. Valami olyasmit vártam tőle, hogy Yuri sok sok gyakorlás és küzdelem után a nulláról lesz valami atompenge műkorcsolyás és hogy valahogy ezt az utat mutatja be. Ennek ellenére valójában már egy relatíve profi koris volt, csak éppen nulla alatti önbizalommal és főleg ezen kellett csak dolgozni. Éppen emiatt számomra az első két-három rész volt az igazán jó, ahol edzettek, gyakoroltak meg ilyenek. Utána már csak a versenyek voltak, ahol sokszor ugyan azt az embert kellett néznem, ahogy éppen ugyan azt csinálja már sokadszorra. Emiatt monoton és egysíkú volt az egész. Néha persze azért egy kis drámázás vagy éppen poénkodás belefért, de őszintén megszólva szerintem rövid volt az anime ennyi mindenhez, éppen ezért zsúfolt is volt. Próbálkoztak egy kis karakterbemutatással, de azzal, hogy az előadásaik közben akarták ezt megtenni monológ formájában nem volt éppen a legjobb ötlet. Főleg, hogy nem is igazán a karaktereket mutatták be, csak éppen egy nyűgét mondta el, ami épp akkor zavarta, vagy hogy mért akarja ezt most hirtelen megnyerni vagy éppen, hogy ő ezt amúgy most kurvára unja, mert még kihívás sincs benne. Ugyanakkor azért voltak nagyon érdekes monológok is, amik
kifejezetten jók és érdekesek voltak, még kedvencem is volt, Otabeké. Nem volt az sem nagy szám, mégis úgy voltam utána, hogy igen, tökre egyetértek veled. Ez, és még pár ilyen kisebb ellentét miatt borzasztó vegyes érzelmeim voltak. Egyszerre tetszett is meg nem is. Két dolog dolog segített nagyon az átvészelésen, a tényleg nagyon jó poénok és Yurio karaktere. Valószínűleg főleg miatta néztem néztem végig, na meg hát érdekelt, hogy mi is lesz a vége. Nyilván mindenki azt várta, hogy Yuri fog nyerni, de én megmondom őszintén, titkon nagyon is reméltem, hogy nem ő fogja. Szerintem nem érdemelte volna meg, én konkrétan Yurionak szurkoltam végig, a döntőnél pedig szó szerint azt mondtam, hogyha ő nyeri meg egy ponttal tuti többet adok. A meglepetés kedvéért nem Yuri nyert, amin azért én is meglepődtem és ez lehetne egy plusz pont, de mégsem lett az. Hiába nyert Yurio, aminek amúgy nagyon örültem, de ilyen 0,12 század ponttal győzött, ami meg annyira pffffff, hogy úgy voltam vele, ennyi erővel kit érdekel, lehetett volna Yuri is a győztes. Ennyivel legyőzni nem is érdem az én szememben és ezen kicsit felhúztam magam. Aztán amit majdnem el is felejtettem az a szerelmi szál volt. Voltak olyan pillanatok, amikor már szinte én is tudtam őket shippelni, de alapjáraton az a véleményem az egészről, hogy túl semmilyennek és spontánnak hatott az egész, ha egyáltalán lehet azt mondani, hogy volt valami. Persze, persze, én sem vagyok vak, láttam, hogy azért van valami, de

mégsem tudtam igazán komolyan venni. Valószínűleg azért, mert annyira a versenyeket tolták, hogy ez teljesen háttérbe szorult és egyszerűen nem láttam azt, hogy ők egyről a kettőre lépnek. Mikor lettek ők jó barátok? Mikor lettek ők szerelmesek? Most azért mert csókolóztak? Amennyire open minded-nak gondolom Victort szerintem neki az nem feltétlenül jelentett sokat. Azért mert Yuri vett maguknak egy páros gyűrűt kabalaként és azt mondták rá, hogy ez szinte olyan mintha eljegyezték volna egymás? De hát pont azt hangoztatták, hogy ez nem eljegyzési gyűrű. És a wikián mégis fiancéknak vannak feltüntetve... Engem ezek őszintén nem győztek meg 100%-osan. Az egyetlen dolog, ami biztossá teszi, az az utolsó rész végén lévő közös korcsolyázás, ami ultra gáz volt. Az egész anime alatt egyszer sem mondtam, hogy fúj, de akkor kitört belőlem. Az annyira gáz volt, és nem valami szép pillanat. A folytatás jön, film formában, hogy rá akarok-e áldozni még másfél órát erre az még kérdéses, valószínűleg az lesz benne, so obvious, hogy hogy alakult a szereplők sorsa ez után és a következő versenyt is belepakolják.
Karakterek tekintetében, a témájából adódóan, eléggé bővelkedett, de mint már mondtam nem igen sikerült senkit sem rendesen bemutatni a három főszereplőn kívül. Yuri nyugodtan jegyet válthat a legbénább főhősök csarnokába, olyan gyenge jellem volt. A legnagyobb problémája ugye az volt, hogy nulla önbizalma és ugyanennyi elhatározottsága volt. De javítok nem is ez volt a legnagyobb baj, hanem hogy ezen nem tudott túllendülni a végére sem, és ugyanolyan teszetosza maradt. Amint nem stimmelt valami teljesen összeomlott, utána meg noszogatni kellett, hogy szedje már össze magát egy picit. Az meg, hogy döntésképtelen is volt csak hab a tortán. El sem tudom képzelni, hogy válhatott belőle műkorcsolyázó és hogyan rugdosták el idáig. Victort alapjáraton jó karakternek gondolom, kifejezetten tetszett, hogy ennyire nyitott és szabad szellemű volt, ezáltal nagyon tetszett a gondolkodásmódja is. Jó volt a humora, tényleg törődött Yurival, ha már egyszer elvállalta, hogy gatyába rázza, de néha megvillantotta azt is, hogy nem véletlenül ő az aki, és hogy milyen badass. Ugyanakkor ennek ellenére sem kedveltem meg kifejezetten, de tényleg jó karakternek gondolom. És végül a kedvencem, az egyetlen és igaz Yurio. Ha másért nem érte tényleg érdemes volt nézni a sorozatot. Egy határozott, céltudatos, erős jellem volt, pont ami ehhez a sporthoz kellett. Pontosan tudta ő is,
hogy mit akar, de ami a legfontosabb, hogy mindent meg is tett érte és tényleg 100%-ot nyújtott. Nem tört össze minden kis apróságon, bár nyilván volt olyan, ami azért őt is megviselte. Emellett imádtam, hogy ilyen kis forrófejű, makacs, visszabeszélős, na meg hát szerintem ő nézett ki a legjobban, mégha ilyen kis mini és lányos is volt😍😇
Grafikát vegyesnek mondanám. Maga a korcsolyázás jól nézett ki összességében, de azért el lehetett benne kapni olyan pillanatokat is benne, amik nem igazán sikerültek valami szépre. A többi részével szerintem nem volt gond, elég szép bishi fejeket tudtak csinálni. Az opening zenéjét már ezer éve hallgattam, szerintem marha jóra sikeredett és hát meglepően jó az énekes angolja. Az op maga pedig marha jól lett meganimálva szerintem, nekem nagyon tetszett. Az ending is elég jó lett, párszol végighallgattam, bár nem lett ettől még nagy kedvencem.
Lezárásképpen pedig úgy gondolom nem volt egy rossz anime, akkora hájpot talán nem érdemelt meg, mint amekkorát kapott, mert annyira azért nem volt jó, de ha vevő az ilyesmire az ember, akkor egyszer érdemes lehet megnézni. Külön jó ötlet volt a korcsolyázást választani, mivel nem bővelkedünk még ilyen témájú animékben. Részemről, pont azért, mert ilyen mindenféle volt, egy szolid kis 5/10-et kap. 

Demi-chan wa Kataritai

A slice of life egy kis természetfelettivel már régóta az egyik gyengém lett, így igazából már a leírás alapján is megvett kilóra az anime, de az igazi löketet egy gif adta meg. 😂

És így a továbbiakban is sikerült folyamatosan újravennie. Ha, ha micsoda poén. Történet szempontjából igazából nem adott semmit, inkább ilyen random volt az egész, ahol a tipikus középiskolás problémák találkoztak azzal a ténnyel, hogy a főszereplők félig természetfeletti lények. Azonban, vagy inkább ennek ellenére is azt kell mondanom az egészre, hogy zseniális volt. Tök egyszerű megoldásokkal dolgozott, mégis annyira ötletesek voltak. Kezdve ott, hogy a Sensei azért interjúztatja meg őket, mert kell a szakdolgozatához és ettől kerül a közelükbe, ettől indul be a sztori és hogy ettől lesznek barátok, akik lehet sosem értenék meg egymást és nem is közelednének a másikhoz. Nagyon tetszett az is, ahogy az egész anime hozzáállt a mítoszokhoz, ahogy használta őket, hogy éppen alátámasztotta vagy megcáfolta őket esetleg kiszínezte őket. De arra sem volt rest, hogy új dolgokat találjon ki. Alapjáraton ezek miatt volt egy nagyon érdekes, de kellemes és vicces hangulata, és néha tényleg nagyon jó poénok is
voltak, amiken igazán jókat lehetett nevetni. Ugyanakkor megvan a maga tanulsága is, a százszor is hangsúlyozott "bölcsesség", miszerint is fogadjuk el mindenkit úgy ahogy van. Több ilyen pillanata is volt, amik nagyon jól el voltak találva, ugyanis nem próbálták belenyomni a képünkbe, hanem csak szépen, óvatosan akartak ráeszméltetni akár minket, akár a többi diákot az iskolában. Külön jó ötletnek találtam, hogy volt pár olyan jelenet, ahol a többi diákot mutatták, ahogy épp azon filóztak hogyan tudnának a félikékkel még jobban barátkozni, mi lenne nekik a legjobb. És hogy ezt felnőtt unszolása nélkül tették. Emiatt volt pár szomorúbb, mélyebb pillanata is az animének, én azt hiszem egyszer be is könnyeztem, mert hát elgyengültem (bocsi, ez a korral jár), de ennek ellenére hamar túllendült az anime a szomorú pillanatokon és egy jó adag humorral segítette ezt. Hogy őszinte legyen nem igen tudok olyan dolgot mondani, amit hibának tekintenék. Egyszer fordult meg az a fejemben, hogy talán túl kommersz lényeket
választottak. Persze egyfelől megértem mért, hisz ezeket ismeri mindenki, könnyen be lehet mutatni őket, ugyanakkor azt gondoltam, hogy kevésbé ismerteket is választhatott volna a szerző, vagy akár ki is találhatott volna újakat. Nem tudom, ezzel ilyen fura kapcsolatban vagyok, bár azt leszögezném, hogy igazából így is tökéletes volt a választás, csak ez így a fejembe ötlött. A szerelmi szálat szerencsére nem erőltették túl, konkrétan ebben a formában jelenleg több vicces jelenetet okozott, mint amennyi romantikusat, és én a későbbiekben sem igazán gondolom, hogy bármi komoly lenne belőle. Bár nekem van egy olyan érzésem, úgy nagyjából az utolsó két rész alapján, hogy Hikari lesz az, aki szerelmes lesz a Senseibe és hogy ebből talán lesz is valami, ugyan csak pár fejezetre, de ebből sem hiszem, hogy lenne bármi komolyabb. A lezárása a stílusából adódóan elég semmilyen, se jó se rossz, teljesen nyitott. Ha lenne második évada én szívesen nézném, bár őszintén felesleges is lenne és nem is látok rá sok esélyt.
Karakterek tekintetében szerintem elég jó volt az anime, mindenkit nagyon könnyen meg lehetett szeretni, ugyanakkor kedvencem nem igazán lett, bár az kétségtelen, hogy az egész sorozat szíve-lelke Hikari volt. Annyi életerő volt abba a lányba, hogy még én is életre keltem tőle. Ezen felül viszont tényleg nagyon jó karakter volt, mert attól függetlenül, hogy kicsit szeleburdi volt, talán neki volt a legjobban a helyén az esze az egyes szituációkban. És ez szerintem nagyon jó volt, hogy a maga sajátos stílusában oldott meg mindent. Meg amúgy is, egyszerűen jó volt nézni és hallgatni őt. Meg szerettem, ahogy szívatta a testvérét a félreérthető sms-eivel. Yukki először nagyon visszahúzódó volt, hisz elutasította a félike mivoltát, majd miután értekezett a Sensei-el teljesen nyitottá vált mások fele. Kedveltem őt is, egy kicsit igazából Miora emlékeztetett a Nichijou-ból azért mert az ártatlan jókislányt mutatta, de titkon neki is volt egy szenvedélye, amit nem igazán vállalt fel a többiek előtt, ami igen vicces tudott lenni. Macchi volt az akit a legkevésbé szerettem. Számomra ő egy kicsit semmilyen volt, valószínűleg a félénk természete miatt. Nem igazán jut eszembe egy olyan momentum sem tőle, ami kifejezettem emlékezetessé tette volna őt, bár az igaz, hogy a dullahán mivolta miatt ő
volt a legérdekesebb félike. Elvolt mint a befőtt. Viszont azt gondolom, hogy egy remek barát volt. Satou-sensei volt talán a másik fénypontja az animének. Én nagyon jókat nevettem azon, ahogy próbálkozik elcsábítani a Senseit, inkább kisebb sikerekkel, mert szegény meg próbál ellenállni neki. Ugyanakkor néha kicsit idegesítő volt a szerencsétlensége is, de a képzelgései vittek mindent. És végül a Sensei, kicsit pontosabban Takahashi-sensei. Számomra ő olyan volt, mint egy apafigura. Pillanatok alatt háttérbe szorult az, hogy ő most csak a munkája miatt interjúvoltatja őket és inkább próbált segíteni a lányoknak úgy ahogy tud. Én ezt nagyon tiszteltem és szerettem benne, hogy ennyire alázatos tudott lenni és hogy ennyire a barátja is tudott lenni az összes diákjának, nem csak a lányoknak.
A grafika teljesen rendben volt, tipikus A-1-es, nem volt túl szép, de szerencsére semmi rondaság sem volt. Az op-ed páros is jó volt, bár én egyiket sem kedveltem meg igazán, az openingből is csak az első két sort szerettem meghallgatni.
Összességében egy nagyon jó kis sorozat volt, érdekes is volt, felettébb szórakoztató is, esténként nagyon jó kikapcsolódás tud lenni. 8/10