7!! Seven Oops - Orange [magyar]

 

Szám: Orange
Előadó: 7!! Seven Oops
Anime: Shigatsu wa Kimi no Uso
Megjelenés: 2015/02/11

Szezonos animék első látásra -2015 tavasz-

 

Danna ga Nani wo Itteiru ka Wakaranai Ken 2

Igazából még mindig aranyos kis szösszenet, az első évadot is nagyon szerettem, nagyon szórakoztató volt, és szerintem ez sem lesz másmilyen.

 

Dungeon ni Deai wo Motomeru no wa Machigatteiru Darou ka

Sokan vagdalóztak vele, hogy tiszta SAO koppintás, és be kell vallanom egy kicsit hasonlít rá, de szerintem abszolút nem mérvadóan. Első rész alapján egészen tetszik, és bár kicsit felvázolták, hogy mire számíthatunk én remélem, hogy meglepetést is fog okozni majd :)

 

Highschool DxD BorN 

Az első két évadával nagyon meg voltam elégedve, mert a csöcsök mellett egész értelmes történetet is szokásuk tálalni mellé. Első rész kicsit felvezetés szagú volt, de alapjáraton tetszett, és én sokat várok el tőle.

 

Kyoukai no Rinne 

Rumiko- sensei műve, akkor sem hagynám ki ha levágnák érte az egyik lábamat. Elég nagy elvárásom volt az irányában is azt kell mondanom, hogy nekem nagyon tetszett. A sztori kicsit talán Noragami feelingű, sőt mintha csak Yato-t látnám Rinnében, de talán pont ez miatt tetszik annyira. Történet még nem lett felvezetve, de amit láttam az meggyőzött és a karakterek is szimpatikusak.

 

Gintama°

Ez az az anime amit akkor sem hagynék ki, ha a veséim bánnák (aki látta az első részt annak remélem duplán üt :D) A sorozat nem hazudtolta meg magát, remek kezdés volt, imádom ezt a bagázst ♥

 

Nisekoi: 

Örülök, hogy második évadot kapott a Nisekoi, én a végére nagyon megszerettem és reméltem, hogy látni fogom még. Szerencsére az ovákat is most néztem meg, így már kicsit hangolódtam is rá, és ezt kell mondanom az első rész meggyőzött, hogy ez továbbra is jó lesz.

 

Ore Monogatari!! 

Fúú szerintem egy nagyon erős kezdést láttunk, és ez a "visszanyal a fagyi" érzés még sok problémát fel fog még hozni. Meg úgy az egész szituáció is. Kicsit mondjuk félek, hogy hány részen keresztül kerülik majd a forró kását és élnek tévhitben, de a humorával és a hihetetlenül szimpatikus szereplőkkel szerintem rendben lesz.

 

Yahari Ore no Seishun Love Comedy wa Machigatteiru. Zoku 

Az első évadért nagyon odavoltam, imádtam Hikki világszemléletét és a második évad bebizonyította, hogy még mindig képes tartani a szintet. Biglájk.

 ------------------------------------------------

Ennyi lettem volna most, szerintem megint egy remek szezon előtt állunk és kezdek félni, hogy megint körülbelül mindent beraknék a kedvenceim közé :)

Mondo magazin 2015 április

 

• Nisekoi
• Liza, a rókatündér
• Fate/kaleid liner Prisma Illya
• Aldnoah.Zero
• Sanzoku no Musume Rōnya
• Busō Renkin
• Barakamon
• Utawarerumono
• Historiē
• Nichijō
• Best of oneshot mangák 2.
• Jisatsutō
• Tavaszi szezonajánló
• Figura: Son Goku SSJ
• Ramenka étterem
• Japán kulturális kincsei
• Keleti hitvilág 2.
• Bemutatkoznak az Okinawa-szigetek
• Bubutea bemutató
• Bemutatkozik a PaGoda Go Egyesület
• Cosplay: Shappi interjú
• Cosplay: J-Popcon beszámoló
• Cosplay: Cosplay.hu Farsang beszámoló
• Studio Mondo: esküdj hűséget!
• Nezumi interjú
• Resident Evil: Revelations 2
• DmC: Devil May Cry Definitive Edition
• Saints Row IV: Re-elected
• Final Fantasy Type-0 HD
• Dragon Ball: XenoVerse
• Evolve
• Bloodborne
• Dying Light
• K-Pop: BTS
• A 60-as évek japán rockzenéje
• J-Rock: ADAMS
• Könyvajánlók

Akatsuki no Yona

 

 Hozzávetőlegesen nem sok reményem volt az animéhez, sőt az első pár rész után még nagyon dobás gyanús is volt.

De már előre lelövöm a poént: hihetetlenül megimádtam. Az viszont teljesen igaz, hogy az elején át kell verekedned magad. Egyszerűen ott akkora hülyeségnek tűnik minden, a főszereplő, Yona konkrétem csak sír és életképtelenkedik. A részek előrehaladtával szépen felhozzák a főszál történetét és megkezdődik a kaland, ahol a négy sárkányt keresik meg. Viszont kicsit hülyén oldották meg. Már körülbelül a felénél jártunk a dolgoknak mikor elkezdték keresni a sárkányokat és mivel láttam, hogy 24 részes lesz az anime már előre sejtettem, hogy semmi jó nem fog kisülni a végére... De ettől függetlenül egy roppant mód szórakoztató shoujo-fantasy-ról beszélünk. Miután tényleg belelendültünk a történetbe orrba szájba kaptuk a legjobb vígjáték elemeket, de a legjobb, hogy a sárkányokat nem csak úgy megkeresték és elhozták, hanem meg is ismerhettük őket. Nem sajnálták rájuk az időt, és ezáltal 

mindegyikőjüket jól meg lehetett ismerni. Kivétel persze mindig van, az utolsó sárkányról konkrétan semmit nem tudtunk meg, az ereje sem egészen tiszta, nem is értem mért az utolsó részben kellett behozni... Közben persze történt egy s más, amin meglepődtem, mert 180 fokos fordulatot vett miattuk a történet. Ilyen például mikor Kumji-vel harcoltak. Yona akkorát nőtt ott a szememben, hogy hihetetlen. A másik pedig a végén, mikor eldöntötte Yona, hogy vár még és addig máshogy segít az országon. Szóval második évad plíz gyere, mert ez így nagyon nem elég és épp csak kezdene beindulni a sztori.

Az izgalmas történet mellé rengeteg remek szereplőt is kapunk. Yona, aki esélyes az év női főszereplője címre szinte a szemünk előtt vált igazi felnőtté. Hihetetlen, hogy milyen karakter fejlődésen esett át, hihetetlen miket ki nem bírt és mégis megmaradt annak a kedves és mosolygós lánynak, aki volt. Hak, bár többnyire csak a humorforrást lehet látni benne a szíve mélyén egy nagyon rendes és kedves karakter, aki képes lenne bármit eldobni Yonáért. Ez miatt haragudtam is Yonára, mert szegény Hak érzéseivel nem is foglalkozott. Pedig hányszor megadta neki a kezdőlökést Hak. Yun, bár talán nem tett olyan sokat a történethez, egy nagyon nagyon szerethető, csupa szív karakter volt, akire egy rossz szót sem lehet szólni. Egy sárkány kivételével ugye mindenkit megismerhettünk. Igazából egyben is lehetne róluk beszélni mert mindegyikükre igaz, hogy viccesek, imádni valóak, de mindegyikük egy kicsit más

és mindegyiküket más miatt lehetett megszeretni. Ki-ja (amúgy a nevüket nem szerettem, nehéz volt őket megtanulni ><) a másik humorforrás volt, a Hakkal való folytonos élcelődésük sokszor könnyesre nevettetett. Shin-ah -ot legjobban a múltja miatt szerettem meg. Őt egy nagyon pozitív személyiségnek gondoltam. Jae-ha egy kicsit fekete bárány feelengű, de pont emiatt lehetett imádni. Kicsit arrogáns, mint Hak, és kedves is, én az első perctől bírtam őt is. Zeno, az utolsó sárkány, akiről körülbelül seemit sem tudok nyilatkozni. Az a fél rész nekem édeskevés volt hozzá, hogy megismerjem. Ő miatta volt kár szerintem. Su-won, bár utálnom kéne, mivel mégis csak ő az ellenség, mégsem utálom. Hogy szeretem-e? Neem az sem, de valahogy tisztelem és érdekes karakternek tartom.

A grafika annak ellenére, hogy nem a legminőségibb stúdiók csinálták mégis szép lett szerintem. Sőt, ha az mondom, hogy a Soredemo-t is ez a stúdió csinálta, akkor ez még szebb is lett. Mindenesetre szerintem eltalálták az anime hangulatát vele, a sok chibivel pedig sokszor rásegítettek a remek hangulaton. Az első opening hihetetlenül tetszett, nagyon illett az animéhez. A másodikkal már kicsit bajban voltam, mert úgy istenigazából tetszett, de valahogy a sorozathoz mintha nem illett volna. Az endingek meg megint csodásmesések voltak.

Összességében? Imádtam. Bár az elején nyövelődősen indult, a végére egy remek történet kerekedett ki, ugyanolyan remek szereplőkkel. Sokat gondolkoztam, hogy betegyem-e a kedvenceimbe és végül be is tettem. Már csak egy második évadot szeretnék. Nagyon. 10/10

Tokyo Ghoul √A

Már az első évadtól sem voltam elájulva, de az utolsó rész meggyőzött, hogy lehet, hogy érdemes lenne mégis csak folytatni a nézést... hátha jó lesz... meg érdekes...

Igazából ugyan azt a tök átlagos szintet hozta, amiről megint nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. Talán már nem ugráltak annyira a történet vezetésében, de még így is sokszor tök logikátlan és érhetetlen dolgok követték egymást. Gondoltam majd szépen lassan kialakul a sztori, de rá kellett jönnöm, hogy itt és most nincs sztori. Kaneki megpróbálta valami olyasmi indokkal megmagyarázni, hogy meg akar védeni mindenkit (mert ez nagyon új keletű dolog), és hogy ezért is ment az Aogirihez, de ennek konkrétan én nem láttam értelmét. Mást nem csináltak ott csak a bajt, de kérdem én ettől mért lesz jobb meg minden? De végül is tényleg össze szedte magát egy kicsit. Közben meg az Anteikunál is gebaszkodtak valamit, de minden csak idő húzás volt szerintem. Aztán elkezdődött a végső csata, ami egy ideig szép is volt meg jó is, de aztán nagyon átment melodrámázásba és újabb értelmetlenkedésekbe. Gondoltam én a naiv néző, hogy majd mindenki együtt harcol a visszatért Kanekivel, de neeem. Mindenki meghal, vagy közel van hozzá, Toukára éppen rájön a kilométerhiány, akit akartak azt meg meg se tudták ölni. A legvégén pedig kiderül, hogy Kaneki jó barátja van a lepel alatt, amin szégyen nem szégyen, de röhögtem egy jót. Valahogy illúzió romboló volt. Viszont Kaneki sétája tetszett, az olyan kis kedves volt, bár a sírástól még nagyon nagyon messze voltam. Az utolsó képkockákról meg no comment... Most nem tudom eldönteni, hogy érdekeljen-e vagy sem, hogy mi történt... Bár inkább nem. Nem akarok megint 12 rész semmit egy harmadik évadban. Pedig rengeteg dolgot nem magyaráztak el, felhoztak egy csomó új kérdést, de semmire nem partunk választ...
Karakterek terén számomra nem történt érdemi változás. Beszéltetnénk arról, hogy Kaneki így meg úgy fejlődött, de ezzel csak részben tudok egyetérteni. Erősebb lett, ezt nem is vitatom, de konkrétan eltűnt sokszor a képernyőről. És azt hittem ez az anime főleg róla fog szólni... Szóval igazából tett egy lépést előre meg kettőt vissza. Touka is valahogy hasonló cipőben járt, tengette mindennapjait, szájhősködött, de érdemlegeset megint nem raktak hozzá a karakteréhez. Sőt őszintén megszólva hirtelen azt se tudom kikről írjak, kikről is szólt most minden. Amon igazából egész kedvelhető karakter lett, de hasonlóan az első évadhoz még mindig semmi. Új karakterünk Akira is meglepően szimpatikus volt, de számomra újfent semmi extra. Igazából még mindig Tsukiyama vitte a prímet, azt az embert egyszerűen imádom. A főnököt is szeretném megemlíteni, mert az ő karakterét is egészen megszerettem. Hozzá tudtam valamit kötni, de a többiekkel még mindig nem működök együtt úgy látszik.
A grafika talán kicsit rondább lett, és a harcjeleneteknél is kicsit összecsaptak dolgokat, de szerintem még mindig nem volt vészes. A cenzúra meg megmondom őszintén nem rémlik, de mintha kevesebb lett volna...Az opening valami borzadály volt, az a vinnyogást egyszer sem bírtam végig hallgatni, viszont az endingje egészen megtetszett a vége felé.
Összességében még mindig nem, még mindig kevés. Körülbelül ugyan azt a szintet hozta, mint az első, annyi különbséggel, hogy ott nem volt semmi elvárásom, itt meg már lett volna... Kicsit elszórakoztatott, Kaneki és Hide valamint Amon és Akira kapcsolata kicsit dobott az egészen, de ennyi. 4/10

Shinmai Maou no Testament

 

Már első pillantásra is egy Highschool DxD koppintásnak tűnt, és nem is igazán tetszett, de a végére végül is egy egészen tűrhető animét sikerült kihozniuk belőle.

Ugye az ilyen hárem-ecchi cuccok nagyon hasonlóak, mostanság meg nagyon hódít szerintem a "démon király lánya valamiért a földre került" cucc, így azért nem árt ha van benn egy kis vér, egy kis különlegesség vagy éppen történet, ami kiemeli a dolgokat a nagy átlag közül. Nem mondom, hogy ennek sikerült 100%-osan, de, ha azt veszem, hogy a 95% ecchi mellé az az 5% történet érdekes is volt és még rá is lehet fogni, hogy izgalmas, akkor szerintem már jó úton haladunk. Esetünkben kicsit nyögledezve indult a sztori, az elején a legkülönbözőbb módját láthattuk hogyan lehet valakit kellemetlen helyzetbe hozni és trollkodni vele. Én személy szerint szeretem ezt a fajta humort, egész jó is volt. Viszont az egész legnagyobb hibája a cenzúra volt. Én aláírom, hogy itt már egy kicsit jobban feszegették a határokat, de egy kivillanó bugyit és hasonló "megszokott" dolgokat nem lett volna muszáj kitakarni. Ráadásul sokszor egész képernyős kis chibi figurákat kaptunk. Na ne mááár. Még én is látni akartam volna... Innentől viszonylag egyenesen előre haladt a történet. A harcok is látványosak és izgalmasak voltak. A végső csata is tetszett, örültem, hogy egy kicsit mindenkiből előhozott olyan dolgokat, amiket nem  vártam volna. A lezárás meg éppen amilyen, de már be is jelentették a kövi évadot, amit mindenképp meg fogok nézni. 

Meglepő módon a karakterek is egész jók lettek. Ritkán látni olyan főhőst, mint Basara, aki a kezdetektől badass, szóval ez pozitívum. A jelleme igazából nagyon megfogó, mert kedves, figyelmes, segítőkész meg minden. Az egyik kedvencem Maria volt, akin néhanapján sírni tudtam volna a nevetéstől a trollkodásain, meg a perverzióin, de mi mást várnák egy succubustól? Mióval igazából volt is bajom meg nem is. Igazából tipikusan egy ilyen démonkirálylánya vagyok nagy csöcsökkel, nagy álmokkal, de óriási bénasággal. Ezen túl kéne már egy kicsit... Értem én, hogy akkor nem lenne értelme férfi főhősre, ha jó erős lenne, de valami kis önállóságot vagy valamit... Mondjuk talán részben megvolt benne is ez, amit akarok, de ennél több kell. Yuki az én szememben megint nem kellett, még egy tag a hárembe, de ő legalább használható. És a végére végül is őt is egészen meg tudtam kedvelni. Talán Mariaval együtt, Takigawa volt a kedvencem a sorozatból, részben a szinkronja miatt is :3, részben pedig maga a karaktere miatt is. Tetszett, ahogy minden oldalról megközelített mindent, szövetkezett, de el is árult. Igazából imádtam. 

A grafika nem volt rossz, de igazából semmi extra. Mondom a legnagyobb fájdalma az embernek az extra cenzúra miatt volt. Az opening elment, de különösképpen nem kedveltem meg, ahogy az endinget sem.
Összességében nem volt rossz, sőt kifejezetten élvezhető a cenzúra ellenére is. Szerintem sikerült egy épkézláb ötletet is összehozni, szal ja. Bátorító 7/10